Part
1 I | vette észre a közeledőket, midőn az ifjú paripája éppen rajtuk
2 I | vadkanra, s azon pillanatban, midőn az éppen hasa alá ért, s
3 I | négy-ötszáz lépésnyire a berekben, midőn megpillantá egy nagy cserfa
4 I | irányozva, azon percben lőtt rá, midőn az fejét egyszerre fölkapta.
5 I | fogták széles füleit, s midőn egyszer a fenevad két hátulsó
6 III | egy órányira kíséretével, midőn a törökök egy vágtató lovagot
7 III | míg ő maga felöltözött, s midőn félrehúzták a sátor függönyeit,
8 III | országgyűlésre.~*~Pár nap múlva, midőn Apafi Mihály uram, reggel
9 IV | ebéd fölött hangzottak, midőn nagy sebtében érkezik Haller
10 V | összehajló hegyek közől, midőn az eleje már Tatránghoz
11 V | éppen a tornácon állott, midőn a török lovagok bevágtattak
12 V | nem kis örömére szolgált, midőn neje a basa feleségéről
13 V | a keresztyének; sokszor, midőn a hadizsákmányból kikapta
14 V | azokat kimagyarázni előtte, midőn az udvarszolga jelenté,
15 VI | saját jószántából került, midőn hírül hozák neki, hogy a
16 VI | megérkezett. Késő este volt már, midőn Kucsuk basa a városba vergődött,
17 VI | volt azonban megütközése, midőn kétszer, háromszor is végiglovagolva
18 VI | már magasan jár az égen, midőn Apafi becsöngeté főasztalnokát,
19 VI | szükséges elhelyezéseket, midőn jöttek jelenteni a fejedelemnek,
20 VI | összehangzottak saját mozdulatai; midőn a seregek elé ért, délceg
21 VI | lappangva a török háta mögé.~Midőn a török had szinte lőtávolságnyira
22 VI | ott maradt elébbi helyén, midőn a többi csapatok már mind
23 VI | egymásra.~Azon percben, midőn mind a két kard egyszerre
24 VII | örömét elrejteni arcán, midőn magát nagyságos uramnak
25 VII | ő parancsát teljesítém, midőn Erdély trónjára behelyeztelek.
26 VII | köszönni a basa nagylelkűségét, midőn egyszerre észrevevé, hogy
27 VII | bájoló asszonyt, mint szokta, midőn még csak egyszerű nemes
28 VII | engedned. Nem esett meg szíved, midőn megláttad Kolozsvár falait?
29 VII | várta volna Apafitól.~És midőn egyedül maradt vele, észrevevé,
30 VII | bámult fel a fejedelemre. Midőn az beszédét végzé, ugyanazon
31 VII | várt egy ideig az ajtóban, midőn egy étekfogó kijött hozzá
32 VIII | pontot véljük elérhetni, midőn egyszerre a sötét fenyvesek
33 VIII | rekkenő nyári alkony óráiban, midőn a sziklák közt megszorult
34 VIII | érinti e zamatos csemegéket. Midőn olykor fölveti bágyadt szemeit,
35 VIII | szárnyaitokat félholdjaink hegyében, midőn seregestül átrepültök rajtok.
36 VIII | nevét megcserélné veled, s midőn Azaziel téged keres, azt
37 IX | lőn. Azon időben vagyunk, midőn Zrínyi Miklós véletlen halála
38 IX | megjavultak? Korántsem. Mert midőn ez idén újra meglátogattuk
39 IX | kicsépelve, a marhák kihizlalva, midőn megérkeztünk; – most semmi:
40 IX | el sem kezdheté beszédét, midőn hintózörej hallatszott az
41 IX | ekképpen a nádor katonái, midőn odaértek, nem kaptak nálam
42 XI | diszharmóniával keveredtek az énekbe.~Midőn a máglya már egészen parázzsá
43 XI | feleútján lehettek a lejtőnek, midőn az átelleni szikláról egy
44 XI | suttogá meglepetten Zülfikár, midőn eltávozott.~– Kicsoda? Te
45 XI | feküdt ott; azon pillanatban, midőn úrnője csatára kiáltá, ordítva
46 XI | uram küldött Ali basának, midőn nevében fölszólítám, hogy
47 XII | tíz óra lehetett reggel, midőn az országúton emelkedő porfellegről
48 XII | idegrázólag hatott reá, midőn az ismert lépés küszöbét
49 XII | Jobb, hogy most tegyük azt, midőn még vérzeni fognak, mint
50 XII | vérzeni fognak, mint akkor, midőn önkényt válnak el egymástól. –
51 XII | Váljunk. Inkább most, midőn még szeretjük egymást; mint
52 XII | magánkívül van örömében, midőn önt vendégül elfogadhatja.~
53 XII | közéjük vethessük magunkat, midőn egymásra készülnek rontani.
54 XIII | népnek. Az arcok elsápadtak, midőn egyszerre előlépett a ház
55 XIII | dologról?~– Megütközött, midőn tudósítám, hogy Vízaknainé
56 XIII | járással is.~Késő éjszaka volt, midőn Bánfi Dénes kétszáz lovasával
57 XIII | nem telt bele két perc, midőn mind a hármat leöklelte
58 XIII | akkor riadtak föl álmaikból, midőn már Bánfi keresztül-kasul
59 XIII | elé, s azon pillanatban, midőn Kariasszár felé csapott,
60 XIII | utolsó szavát a hírnök, midőn két lövés hallatszott, s
61 XIII | mellől a védő huszárokat, midőn ez látta, hogy emberei mind
62 XIII | terv szerint ugyanakkor, midőn Ali Bánfihunyadra tört,
63 XIV | üldözőben volt már a vad, midőn a nyargaló csoport egy bokros
64 XIV | semmit sem vett belőle észre.~Midőn már legvígabban voltak a
65 XIV | éppen akkor nyit be hozzám, midőn egészségeért poharat üríténk;
66 XIV | meglátta, és üldözőbe vevé, midőn kegyelmed útját állta az
67 XIV | kötelességem védni akkor, midőn mindenki elhagyá.~E szavakkal
68 XV | zsoldunkba fogadni. És most, midőn körös-körül hangzik a harckiáltás,
69 XV | körös-körül hangzik a harckiáltás, midőn mindenki fegyvert fogott,
70 XV | nekik. Gondolkodjatok rajta, midőn mindezt kockára tennétek.
71 XV | könnyen megváltoztathatja, s midőn legmélyebben benne leszünk
72 XV | előidézni Nagy Lajos korát, midőn az idegen fejedelem beleszeretett
73 XV | hölgy várt Béldire, ki, midőn leleplezte arcát, Béldi
74 XVI | iránti szerelmét tagadta meg, midőn a békére szavazott. Én azt
75 XVI | hogy ne is szólhassunk, midőn a rác fölégeti Kecskemétet,
76 XVI | Kecskemétet, leöldösi lakosait, midőn templomainkat jezsuiták
77 XVI | jogot bennünket háborgatni, midőn az ország legfontosabb ügyei
78 XVI | tartanak az ország fölött, midőn az ország feje mámoros,
79 XVII | sírni vagy meghalni látni, midőn férfi is van, akin bosszút
80 XVII | volt, azon időtől kezdve, midőn Bethlen Gábornál apródok
81 XVII | volt ez, melynek udvarára midőn behajtatott Béldi, a komondorok
82 XVII | bátya – szólt Béldi –, midőn Rákóczi György lovagjátékai
83 XVII | kopogtat ajtaján, ki is, midőn a harmadik ízbeni kopogásra
84 XVII | törvényeken kívül helyezé magát, midőn a fejedelem parancsait megvetette,
85 XVII | fejedelem parancsait megvetette, midőn önhatalmából harcot kezdett.
86 XVII | harcot kezdett. Ily esetben, midőn a nyilvános törvénynek nincsen
87 XVII | elsápadt, s azon pillanatban, midőn Béldi azt felelé: legyen
88 XVII | magát többé mérsékleni; s midőn neje Bánfi nevét kimondá,
89 XVIII| szép és nemes vonásokban, midőn azokhoz nem volt szabad
90 XVIII| magát, s azon pillanatban, midőn Margit fölsikoltott, ijedten
91 XVIII| öklével fenyegetve Bánfinét, midőn megtudta, hogy férje megmenekült. –
92 XVIII| vetett tőrből kiszabadulva, midőn az üldözés zaja elmaradt
93 XVIII| seregei a reggeli órákban, midőn vezérük hozzájok érkezett
94 XVIII| második trombitaszó hangzott, midőn egy tizenkét főből álló
95 XVIII| foglalá el, kiben Bánfi, midőn mellette alhajtatott, Koncz
96 XVIII| jogtalanságot merjenek elkövetni, midőn tudják, hogy Somlyón és
97 XVIII| fölhajította a poharat. De midőn levette azt ajkairól, megfagyott
98 XVIII| félretenni az asztalról, midőn a pohár minden látható ok
99 XVIII| hogy meggyújtsam azt, s midőn fejedet keblemre hajtva
100 XVIII| halálomból, s kacaghassanak, midőn én sápadtan megyek a halálra.
101 XVIII| Ön eljátszá hatalmát, s midőn mindenkitől elhagyatott,
102 XVIII| A nyomorult szolgalélek, midőn megölelt, árulásról gondolkozott.
103 XVIII| volt ott egy óranegyedig, midőn lódobogást hallott közeledni,
104 XIX | vagy azon édes pillanatról, midőn első, egyetlen gyermekét
105 XIX | visszafojtani.~Szíve elfacsarodik, midőn ily boldogan látja őket
106 XIX | örömet hazudva arcára, midőn a halál a küszöb előtt állt.~
107 XIX | rohant föl a lépcsőkön, s midőn Bánfi félig megnyugtatá
|