Part

  1 I    |         kegyeletet enged gyaníttatni annak első alkotója iránt; beljebb
  2 I    |               nem takarva el egészen annak hamvas bársonyát, melynek
  3 I    |              a riadó kürtszó, jeléül annak, hogy a szarvas üldözőbe
  4 I    |          csupán kedvencével beszélt, annak hízelkedett, azt magasztalá.~*~
  5 I    |          dönté fel poharát.~– De biz annak ne adjon, a bancsokos fejének –
  6 I    |             erdélyi ifjú, észrevevén annak készülését –, dühbe hoznád
  7 I    |              a vad koponyája helyett annak nyakába fúródott, csak sebet
  8 I    |           irtóztató csapást intézett annak fejére, mely képes leendett
  9 I    |              csak könnyű sebet ütött annak combján, mire ez két kézzel
 10 II   |             fiú érett tököt vájt ki, annak szemet, szájat vágott, s
 11 II   |            látni nagyurunkat?~– Hja, annak az isten a tudója! – sóhajta
 12 II   |             mindez még fele sem volt annak, amit a tatár kívánt. Ő
 13 II   |              tipegve úrnője körül, s annak palástját véve le vállairól.~–
 14 II   |         kezde keresgélni, s minthogy annak nyílása igen magasan, feneke
 15 II   |             férjére borulva, s arcát annak keblére temetve.~– És ha
 16 IV   |           hevesen kebléhez szorítva, annak arcára egy égő csókot nyomott.~
 17 IV   |         kereste föl férjét, megfogta annak kezét, s kivezette a teremből,
 18 V    |            tudta és akarata nélkül – annak nejévé lett.~– Hallottam.
 19 V    |      elvégezték egymás között, és mi annak igen fogunk örülni.~A kedves,
 20 V    |             haragudni akar érte, ami annak természetesen nem sikerül.~
 21 V    |         lármásan szalad anyja elé, s annak térdeit átölelve, nevetően
 22 V    |              s azt magához szorítva, annak gömbölyű fényes arcára egy
 23 V    |             megy nőül törökhöz, hogy annak rabszolgálója legyen? Oh,
 24 V    |          hitünkre, mint hogy hagytam annak, aminek született. Mint
 25 V    |        Béldiné átkarolta barátnéját, annak kigyulladt arcáját megcsókolva.~–
 26 VI   |   becsülhette azokat egy ötödrészire annak, ami ellenükben állott.~–
 27 VI   |            lett volna nőve a ménhez, annak minden szökellésével összehangzottak
 28 VI   |              véve, Feriz bég helyett annak lova fejét érte, azt végig
 29 VI   |           saját Nisan rendét akasztá annak mellére, s kardját megcserélte
 30 VII  |            Kemény Simonnal elfutott, annak helyébe ő mozdíttassék elő.~
 31 VII  |             e királyi termetre, hogy annak fönségét mindenki elismerje?~
 32 VII  |            csak egyszerű nemes volt, annak arcát és ajkait az összegyűlt
 33 VII  | gyöngédséggel nyújtá gyönyörű ajkait annak csókjai elé, de amellett
 34 VII  |     gyermeket, s összevissza csókolá annak gömbölyű angyalarcát. A
 35 VII  |            maradva férjével, kivette annak kezeiből a gyermeket, s
 36 VII  |             s komoly arccal tekintve annak szemeibe, monda:~– Én a
 37 VIII |        feküdt arcra Azraële mellett, annak éji palástjával s hajfürteivel
 38 VIII |         Korzárra rogyva, s karjaival annak termetét ölelve át, s azon
 39 VIII |              sírba, kényszerítendjük annak lakóját előtted megjelenni.
 40 VIII |             nyüzsögve ágaskodott föl annak karjaira, míg másfelől a
 41 IX   |              álló tornác megy végig, annak egyik szárnyát a másikkal
 42 IX   |            az iratba, amint meglátta annak hosszúságát, félretevé. –
 43 IX   |         Egyszer már véget kell vetni annak, hogy minden kutyafejű tatár
 44 IX   |          udvarokat is láttam eleget. Annak a felesége lépni sem tud
 45 X    |           Nem lesz kegyelmedre bízva annak elfogása – vigasztalá őt
 46 X    |          kegyelmed ügyességétől függ annak határozottabb fölfedezése.
 47 X    |            kapva a lovagot, megkapák annak lábait, s semmit sem akartak
 48 X    |       Potomság az egész. Csupán csak annak elismerésére lesz ez kivetve,
 49 XI   |               a falu népe nevezte őt annak, mivelhogy sohasem látta
 50 XI   |          szerelmesét megnézni, amint annak megígérte, mert ő meg szokta
 51 XI   |          vissza. Jó lélek sosem megy annak tájára sem, ezt is csak
 52 XI   |             hivatalom parancsolja, s annak eleget kell tennem.~– Legalább
 53 XI   |          iszonyú szökéssel egyenesen annak élére esik, oly ütést adva
 54 XI   |              körüle levő jégtömeget, annak csak külső, legkeményebb
 55 XI   |         hölgy felé, szomjú szemeivel annak szépségeit akarva elnyelni,
 56 XI   |              nyögve, sírva terült el annak lábai előtt, míg Azraële
 57 XI   |       kétszáz arany jutalmat hirdete annak, ki kedvhölgye lakhelyét
 58 XI   |          basához vinni, átnyújtá azt annak, hódolatteljes hangon mondva:~–
 59 XI   |          átvevé a szekrényt, s amint annak zsinegeit szétmetélve s
 60 XI   |      pecsétjeit feltördelve, levenné annak tetejét, íme, egy rútul
 61 XII  |             az ablakon keresztül, de annak is örülve nagyon.~– Nemes
 62 XII  |          hanghoz jutni –, s megfogva annak két harmatgyönge kezét,
 63 XII  |           mondani, nőtt-e, fogyott-e annak szerelme irántunk, aki életünknek
 64 XII  |    életünknek mindene, anélkül, hogy annak okait sejtené. Én nem tudom,
 65 XII  |          panaszul hoztam föl ellene; annak, kit szeretünk, nem rójuk
 66 XII  |     szeretünk, nem rójuk föl hibáit, annak mindent megbocsátunk.~–
 67 XIII |          előkeresve zekéje zsebéből, annak pergamen táblájára írogatott
 68 XIII |           csapást intéze hozzá, mely annak koponyáját hasítá ketté.~
 69 XIII |               oroszláni erővel tépve annak megmarcangolt karját – a
 70 XIII |        szájával dühösen beleharapott annak húsos mellébe, s a megharapott
 71 XIII |          kengyelvasába, s egy kézzel annak vállára kapaszkodva, másikkal
 72 XIV  |             tréfát, Bánfi. Itt nincs annak helye.~– Én azt hiszem,
 73 XIV  |         Kegyelmed kezdte, és nevezte annak, mi folytatjuk.~A jelenlevők
 74 XIV  |           igazat.~– Egyszerű oka van annak, uram. Én fedezém föl Borvölgyét
 75 XIV  |         nézve.~Ami hajolni nem akar, annak törnie kell.~
 76 XV   |              a fejedelem nem mondhat annak ellent?~– Barátom. Itt nem
 77 XV   |        egykor nemzetünk virága, most annak hervadt levelei, miket a
 78 XVI  |            megállt Teleki mellett, s annak széktámlájára könyökölve
 79 XVII |           most jutott legelső hangja annak fülébe, aki azáltal halálosan
 80 XVII |            nem érhet a bakó pallosa, annak megjelenik a brávó tőre!
 81 XVII |           szabadságból ered, mintsem annak gyökerébe vágjuk a fejszét.
 82 XVII |            vérét ontja ki, ez megöli annak lelkét. Én ezen kötést rosszallom,
 83 XVII |            Béldiné után tudakozódva, annak egy levelet kézbesíte a
 84 XVII |             s férje lábaihoz rogyva, annak térdeit erőszakos vonaglással
 85 XVII |              karját, s anélkül, hogy annak sírásában egyebet találna
 86 XVIII|          kellett volna nejétől, hogy annak lábaihoz omoljon, s sírjon
 87 XVIII|         egyéb mindennapi embernél? S annak, ki őt oly nemesen szerette,
 88 XVIII|               Hallhatja sóhajtásait; annak sem jön álom szemeire, hozzá
 89 XVIII|            száját elborította a vér, annak paripájára fölszökött, s
 90 XVIII|            ló alá esve nem szűnt meg annak kötőfékét kezében tartani,
 91 XVIII|              le a sokaság a pincébe. Annak vasajtaját nem bírva kinyitni,
 92 XVIII|             nekirohant az elsőnek, s annak fenekét beütve, odatartja
 93 XVIII|              ajtóhoz fut, félretolja annak nehéz keresztzárait, s fölszakítva
 94 XVIII|             férfi nyaka körül fűzve, annak arcát ajkaihoz szívja.~E
 95 XVIII|         ölébe vonva, s mélyen nézett annak örvénylő fekete szemébe.~–
 96 XVIII|            hosszan, ittasan csókolva annak ajkát, mintha lelkét akarná
 97 XVIII|          rogyott le neje lábaihoz, s annak kezét égő csókjaival halmozá
 98 XIX  |              aztán aláíratva férjét, annak gyűrűjével lepecsételé –,
 99 XIX  |              áldozatául; ne szálljon annak egy cseppje se azoknak fejére,
100 XIX  |               s utólszor megcsókolva annak hideg, halvány arcát, nyugodtan