Part

 1 IV   |            szemöldökkel. A másik volt Béldi Pál, a székelység generálisa,
 2 IV   |           fején ül, kétfelől mellette Béldi és Bánfi feleségei.~Kemény,
 3 IV   |              szőke hajfürteit.~Túlnan Béldi Pálné ül, férje és a fejedelem
 4 IV   |          leginkább érdekelt – a férj. Béldi szemei meglátták azt. Oh,
 5 V    |            Bodolavár felé.~A vár ura, Béldi Pál, csak előtte való nap
 6 V    |              Parancsolj velem – szólt Béldi, s maga előtt bocsátva vendégét,
 7 V    |        lehetek szolgálatodra? – szólt Béldi a basához.~– Jól tudod –
 8 V    |          másikért beleavatni – felelt Béldi óvakodva.~– Nem azért jöttem
 9 V    |              s merőben engemet illet.~Béldi csodálkozva ülteté le vendégét
10 V    |               nőt elvette, én vagyok.~Béldi a meglepetés kíváncsiságával
11 V    |               esetben, ha megmaradok.~Béldi megszorítá a basa kezét.~–
12 V    |            Szívesen látandjuk – szólt Béldi, s parancsot adott csatlósainak,
13 V    |               Feriz bég is feljöjjön.~Béldi ezalatt bemutatta Kucsuk
14 V    |            tiltja, mert török vagyok.~Béldi megcsóválva fejét tekinte
15 V    |                 kiálta föl meglepetve Béldi. – Nem hiába lopták ennek
16 V    | mindkettőnknek fiunk is, leányunk is.~Béldi jókedvűen fölkacagott, a
17 VII  |             azt gondolá magában, hogy Béldi helyett aligha új generálisra
18 XV   |       zászlóját hozva, mellette Uzoni Béldi Pál, a fejedelmi buzogánnyal
19 XV   |           Bánfi Dénes, túl rajta amaz Béldi Pál. Mindkettő az ország
20 XV   |               löketni látva az ügyet.~Béldi fölállt, s többen, kik szerették
21 XV   |        szidalmaztad az anyanemzetet!…~Béldi oda akart menni Thökölyhez,
22 XV   |            mellékterembe hívta félre.~Béldi az előcsarnokba kilépett,
23 XV   |               midőn leleplezte arcát, Béldi alig ismerte meg benne leányát,
24 XV   |           várából, s halálra keresik.~Béldi elkomorodott. Lelkének rosszul
25 XV   |              lázító hangja dörgött, s Béldi már nem sietett vissza azt
26 XV   |             víva!~Ezt mondva, Zsófiát Béldi keblére fekteté az ifjú
27 XV   |     eltávozott.~Belül ordított a nép. Béldi zokogni látta leányát, s
28 XV   |              nemzet generálisa, uzoni Béldi Pál?~– Igen. Mit akarsz
29 XV   |               utolsó lakó is kihalt.”~Béldi csüggedten ejté le kardmarkolatáról
30 XV   |           Ekkor a tábla végén megállt Béldi, s a kezébe adott pecsétnyomót
31 XV   |             csaknem suttogóan ejté ki Béldi, s mégis meghallák azt a
32 XV   |              sírni hallok… – folytatá Béldi reszkető ajkakkal. – Az
33 XV   |          jelei közé tenni.~Ezt mondva Béldi, leült; s már rég elhangzának
34 XV   |                Teleki ez elhallgatást Béldi iránt támadt ellenszenvnek
35 XV   |              szavazott. Ily nagy vala Béldi és Bánfi befolyása az országra
36 XVI  |             nem méltóságod érdeme. Ha Béldi Pál nincs, kegyelmed separatum
37 XVI  |         tekintélyes ember előtt, mint Béldi Pál, meg kell hajtanunk
38 XVI  |        bocsátani, de egy csókot soha!~Béldi összerezzent, s nem tudott
39 XVI  |              büszke arccal jelent meg Béldi háta mögött Bánfi, kiben
40 XVI  |        alkalmat, mint köthessen bele.~Béldi nem vette őt észre, s amint
41 XVI  |           kínálva: „Igyék kegyelmed”, Béldi azt hívé, hogy a kínálás
42 XVI  |              keresztülesünk egymáson.~Béldi más kedélyállapotban szokott
43 XVI  |             Ki ment el innen ismét?~– Béldi! – kiálták többen.~– Na
44 XVI  |               kérdé Apafi.~– Ez ember Béldi Pál.~A fejedelem tagadólag
45 XVII |           XVII. Egy csókért egy halál~Béldi Pál Fehérvárról egyenesen
46 XVII |           beállt. A lovak kifáradtak. Béldi nem engedett megpihenni
47 XVII |       miszerint nem tudja, merre jár.~Béldi reszketett nyugtalan érzelmek
48 XVII |            udvarára midőn behajtatott Béldi, a komondorok ugatására
49 XVII |             ott?~– Egy izenet – szólt Béldi kitérőleg.~– Ha csak izenet,
50 XVII |         maradsz.~– Igazad van – szólt Béldi, meggondolva magát –, jobb
51 XVII |        tudtára adva Bánfinak, hogy őt Béldi bizonyos férfias ügy elintézése
52 XVII |         végett kihívja Szamosújvárra. Béldi lepecsételé a levelet, s
53 XVII |              Emlékezel, bátya – szólt Béldi –, midőn Rákóczi György
54 XVII |             mert én ma el nem küldöm.~Béldi hajlott az öreg tanácsára;
55 XVII |            írta. – Hol volt az eszed, Béldi? – kérdé magától mosolyogva;
56 XVII |      kandallóba – viszonza mosolyogva Béldi, s egészen más érzelmekkel
57 XVII |               ember – gondolá magában Béldi –, mikor nem látja nejét,
58 XVII |            tán meg sem ismer? – szólt Béldi Pál elé lépve az ifjú.~Béldi
59 XVII |          Béldi Pál elé lépve az ifjú.~Béldi rátekinte, s úgy látszott,
60 XVII |               én mindjárt ráismertem.~Béldi szívesen üdvözölve nyújtá
61 XVII |              e szavakat olvasá belőle Béldi:~„Üdv és az ég oltalma rád
62 XVII |             Jó barátod, Kucsuk basa.”~Béldi arca elsötétült e sorok
63 XVII |               bég elhagyá Bodolavárt. Béldi egyedül maradt szobájában,
64 XVII |            megnyitá az ajtót, s amint Béldi gondolataiból fölrezzenve
65 XVII |              Mihályt látá maga előtt.~Béldi annyira megütődött, őt megpillantva,
66 XVII |               szólt Teleki, észrevéve Béldi megdöbbenését –, hogy alig
67 XVII |         elejét venni.~– Tudom – szólt Béldi, s a Kucsuk basa által írt
68 XVII |            hallaniok.~– Értem – szólt Béldi, s azzal csatlósainak meghagyá,
69 XVII |               hálószobájába vezetett. Béldi elővigyázatból még azon
70 XVII |            tartani.~– Fogadom – szólt Béldi, feszülten várva a kifejlődést.~
71 XVII |              vőn elő, s azt kibontva, Béldi Pál szemei elé tartá, de
72 XVII |             aláírva és megpecsételve.~Béldi arca mind sötétebbre vált,
73 XVII |              szofisztikáját, szólt:~– Béldi! Itt a szűkkeblű észleléssel
74 XVII |              szabad velünk – viszonzá Béldi –, ha el akarja veszíteni
75 XVII |               székéről, s térdre esve Béldi Pál előtt, s kezét égre
76 XVII |              lelkemet az Isten előtt.~Béldi nyugodt méltósággal fordult
77 XVII |           utazott. Célja Bánfi Dénest Béldi kezei által veszteni el
78 XVII |          találjak legnagyobb sükerre. Béldi legelső, aki ha a ligába
79 XVII |              e büszke, hatalmas ember Béldi előtt? Mit esküszik oly
80 XVII |               azon pillanatban, midőn Béldi azt felelé: legyen igazság,
81 XVII |            fölijedtek a sikoltásra, s Béldi felkelve helyéről, bosszúsan
82 XVII |              hagynék rajta elkövetni.~Béldi bosszúsan kiálta nejére,
83 XVII |       javallom Bánfi elleni dolgodat.~Béldi szégyenlé e férfiúi fensőbbsége
84 XVII |              dolgokat, mint a férjek…~Béldi lelkén, mint a villám nyilallt
85 XVII |         öklével verve a bezárt ajtót.~Béldi holthalaványan ült le asztalához,
86 XVII |              a pergament az asztalra.~Béldi szótlanul vevé írótollát,
87 XVII |            egy vádló döbbenés ütődött Béldi lelkébe. Kezét az írásra
88 XVII |   engedelmesen, s nyúlt az írás felé.~Béldi kezébe fogta azt, s nem
89 XVII |      Hallerhoz, onnan a Bethlenekhez; Béldi nevét látva, mind aláírták
90 XVIII|             várába viteté, mely akkor Béldi Pál tulajdona volt, remélve,
91 XVIII|           fakció nem az ő műve, hanem Béldi Pálé volna, akinek várába
92 XIX  |               titkos eljárásnak. Maga Béldi Pál volt az első, aki határozottan
93 XIX  |           percben kiáltá elé lovászát Béldi Pál, meghagyva, hogy üljön
94 XIX  |              kezébe egy iratot ád. Ez Béldi Pál küldötte.~A másik lovag,
95 XIX  |            hebegi –, éppen most vevém Béldi Pál parancsát, ki fejem