Part

 1 I    |  számítanak; mert hisz itt nincsen ember közel, e hely még az istené!~
 2 I    |            naszádnak, a fák, miket ember soha nem irtott, ezredek
 3 I    |           egy sápadt, hajlott korú ember, kinek hosszú szőke bajusza
 4 I    |            vadat visszariasszák.~– Ember vagy, Dávid. Most tehát
 5 I    |     készült a többiekkel.~A kopasz ember odalovagolt a dalia mellé.~–
 6 I    |          balságnak tartom, hogy az ember semmiért veszélyeztesse
 7 I    |         miatt, de meg mint erdélyi ember nem hagyhatva szó nélkül,
 8 I    |          de a dalia nem volt az az ember, aki ellenségét ki szokta
 9 II   |     megkapta az igazi eszmét.~– Te ember! – kiálta indulatheves hangon,
10 III  |       olyan ház, ahol csak harminc ember is elférjen együtt! – szólt
11 IV   |       tanácsosai közt legfontosabb ember volt mindig a szakács.~Éppen
12 IV   |           kocsonyák, miknek magyar ember a nevét sem tudja; nádmézbe
13 IV   |      ételneműek, miknek mindennapi ember rendeltetését sem tudja,
14 IV   | Középtermetű, széles vállú, büszke ember, arisztokrata arcán valami
15 IV   |           aki csak neves nevezetes ember az országban, mind itten
16 IV   |          kegyelmednek atyafia azon ember, Bánfi Dénes uram; annyit
17 IV   |     repültek a falnak. Nem is volt ember, aki a poharát ezer darabra
18 IV   |            Bánfi heves, könnyűvérű ember volt, különben is szerette
19 IV   |           szét; azonban itt minden ember el volt foglalva saját jókedvével,
20 V    |   beszögellő kerületében, amint az ember a bozai szorost elhagyja,
21 V    |       házak tetejére eshetik le az ember egypár száz ölnyi magasról.~
22 V    |           közelbe érve meglátja az ember, hogy a távolból sötétzöld
23 V    |         énekelni. És ő nem is azon ember, akitől azt lehet várni,
24 VI   |    éjszakában. – „Beh nyughatatlan ember ez a basa” – gondolá magában
25 VI   |       Tapasztaltam, hogy néha száz ember kedvező körülmények közt
26 VI   |      előttem. Velünk ugyan tízezer ember van, s ellenünkben aligha
27 VI   |         Itt szükségképpen csak egy ember lehet egyszerre fővezér.~–
28 VI   |  Erdélyországért nem adta volna ez ember életét.~S addig be nem vonult
29 VII  |      látszott rajta, mintha minden ember iránt különös hálával, lekötelezettséggel
30 VII  | országgyűlésen, csakhogy akkor más ember viselte.~– Azt tartják az
31 VII  |           ismét fölviduljon minden ember.~– Kegyelmeteknek amit megígértem –
32 VIII |           alatt órákig eljárhat az ember anélkül, hogy saját léptein
33 VIII |         bűvös messzeséget, s ha az ember legvégső pontját elérte
34 VIII |          hegyek emelkednek elő. Az ember ingerelve érzi magát ez
35 VIII |    elfedeznek, szinte megdöbben az ember; – ily égető szemsugár alig
36 VIII |            aranyon. A dej hatalmas ember volt, parancsára aranykalitka
37 IX   |           hogy mint eszik a magyar ember sajtot kinyitott késsel
38 IX   |     szekérre rakhassa.~– Oh, ez az ember megérdemlené, hogy karóba
39 IX   |          hitszegő, álnok, hitetlen ember vagy. Te hittel esküvéd,
40 IX   |        kegyelmedhez.~– De háborgós ember volt az istenadta. Jó, hogy
41 IX   |       öltöny igen megkritizálja az ember termetét.~Emellett a derék
42 IX   |           azon pompáról, melyet ez ember űz, fogalmam sem volt ez
43 IX   |    tételére, melyeket észrevesz az ember, ha nagyságod fejedelmi
44 IX   | kihallgatási teremet.~Két hatalmas ember feje fölött, kik Telekinek
45 X    |         intéze hozzá:~– Kend az az ember, aki pénzért szokott hazudni?~
46 X    |           szóra hozzám, ahová ezen ember vezetni fogja.”~Kelemen
47 X    |           és azonfölül hivatalbeli ember. – Tehát eldugá lábait a
48 X    |           diák látva, hogy mindkét ember fegyvertelenül rohan felé,
49 X    |        mintha éppen ez volna az az ember, akire szükségük van; s
50 X    |         ördög ez, aki leolvassa az ember orráról a gondolatot, s
51 XI   |          bivalyok voltak fogva; az ember szüntelen kiabált az állatokra,
52 XI   |            ördögöket nem, mert ott ember sohasem jár.~– Mit tudom
53 XI   |            tudom én, hol lakik itt ember a ti görbe országtokban?
54 XI   |      kardot tartasz, amit csak két ember húzhat ki a tokjából? No,
55 XI   |         itt vége van a földnek, az ember uralmának, a szédítő magasságból
56 XI   |         olyan, mint a tükör, ha az ember megcsúszik rajta, meg sem
57 XII  |            Bánfi Dénes uram? Nemes ember, mint akármelyikünk. Csak
58 XII  |        csak olyan jó címeres nemes ember volt, mint maga a fejedelem,
59 XII  |      lelkét gyönge testvérébe.~Két ember sorsa két angyal kezébe
60 XII  |      letéve e pillanatban, s e két ember sorsa egy volt Erdélyországéval.~ ~
61 XIII |     székely, ~Kabalára szász!~Rest ember az, aki nem fut, ~Mikor
62 XIII |         megismerni: melyik volt az ember, melyik a ló?~Ali szakállát
63 XIII |           bizonyos a halál, ott az ember nem kockáztatja az életet;
64 XIII |  ellenségeivel harcol. Néhány száz ember elég lesz Ali basát ez oldalról
65 XV   |        azok. Hisz Erdélyben minden ember ismeri egymást. – (Forval
66 XV   |       tartozik, az mind becsületes ember, aki pedig az ellenpárton
67 XV   |     jobbról is, balról is lehet az ember jó hazafi, vitéz ember,
68 XV   |          az ember jó hazafi, vitéz ember, becsületes férfi; valamint
69 XV   |       katona, s oly helyre harcias ember kell. Ő hideg ész, s ott
70 XV   |        beszélt, hanem ez lesz azon ember, akit ti kerestek.~– Magyar
71 XVI  |        megint kibékültek; csak egy ember volt józan, ki sohasem szokott
72 XVI  |       Hanem hiába, oly tekintélyes ember előtt, mint Béldi Pál, meg
73 XVI  |           fejedelmi birtokomat? Ez ember megőrült!~– Ezt mondta,
74 XVI  |           fejét szokta veszteni az ember!~Apafi hallgatott. Szemei
75 XVI  |            kérdőre vonni; hogy van ember a hazában, aki nyíltan dacolhat
76 XVI  |            az? – kérdé Apafi.~– Ez ember Béldi Pál.~A fejedelem tagadólag
77 XVI  |            az sokkal becsületesebb ember arra.~Telekit egészen kihozta
78 XVII |        aminőkkel megkezdé.~Lám, az ember bor nélkül is lehet ittas.~
79 XVII |         valaha.~– Milyen bolond az ember – gondolá magában Béldi –,
80 XVII |       fogja: de ő legbecsületesebb ember és legjobb férj. Számolok
81 XVII |       térdelhet e büszke, hatalmas ember Béldi előtt? Mit esküszik
82 XVII |          fejedre szálljon! Te igaz ember voltál mindenkor, te nem
83 XVII |          istent hisz, nem térdepel ember előtt. Ő Bánfi Dénest akarja
84 XVIII|         részegedni, valami otromba ember bolond fővel be ne lépjen
85 XVIII|          dőzsölő atyafiak közé.~Az ember nem hasonlított ilyformán
86 XVIII|           fedezte a hírnököt. – Ez ember élte szent és sérthetetlen!
87 XIX  |           kiálta rá:~– Te átkozott ember! Te átkozott ember! Ne ontasd
88 XIX  |        átkozott ember! Te átkozott ember! Ne ontasd ki azon ártatlan
89 XIX  |     kimondani.~– Nyomorú, nemtelen ember! – hörgé indulatosan. –