bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

4501 XIX    |                adest. (Kelj föl uram, itt a halálítélet.)~Bánfiné megrettenve
4502 XIX    |                  üdvöm! én mennyországom!~A nő nem is sejté, hogy e
4503 XIX    |              örömet hazudva arcára, midőn a halál a küszöb előtt állt.~
4504 XIX    |             hazudva arcára, midőn a halál a küszöb előtt állt.~E pillanatban
4505 XIX    |                    E pillanatban üvöltött a kürt a várkapu előtt. A
4506 XIX    |               pillanatban üvöltött a kürt a várkapu előtt. A fejedelemnő
4507 XIX    |                   a kürt a várkapu előtt. A fejedelemnő küldöttei érkeztek
4508 XIX    |                 oda, s bebocsátást kértek a fejedelem nevében.~Csáky
4509 XIX    |                  Csáky hevesen rohant föl a lépcsőkön, s midőn Bánfi
4510 XIX    |             kiálta Csáky nyugtalanul; míg a várkapu előtt a fejedelemnő
4511 XIX    |          nyugtalanul; míg a várkapu előtt a fejedelemnő küldöttei fenyegetőzve
4512 XIX    |           küldöttei fenyegetőzve alkudtak a kapuőrökkel bebocsáttatásért.~
4513 XIX    |                  múlva bebocsáttató Csáky a küldötteket.~– Mit hoztál? –
4514 XIX    |                   kérdé az étekfogótól.~– A fejedelem kegyelmét a fogoly
4515 XIX    |                     A fejedelem kegyelmét a fogoly számára.~– Elkéstél
4516 XIX    |                   te másik?~– Szemfödelet a halottnak.~– Ennek hasznát
4517 XIX    |                legmagasabb feje már ekkor a porba hullott.~*~A tragédia
4518 XIX    |                  ekkor a porba hullott.~*~A tragédia be van fejezve
4519 XIX    |                   tragédia be van fejezve a hős halálával.~Más alakok,
4520 XIX    |                 vezérek veszik át ezentúl a történetek folyamát. Erdély
4521 XIX    |             alakja, története átváltozik. A palloscsapás, mely Bánfit
4522 XIX    |              uralkodó alak el van temetve a bethleni kápolna földébe,
4523 XIX    |               veszély fenyegeté – úgymond a krónikaíró –, népek rémültére,
4524 XIX    |             csodájára fel szokott buzogni a vér az eltemetett honfi