bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

 501 II     |           vénségig meg nem látszik a kor. A szünteleni napon járástól
 502 II     |              napon járástól elbarnult, de a megtartott ifjúság bársonysima
 503 II     |            meglepő, uralkodó, leigéző, de a varázs, mely benne rejlik,
 504 II     |                    mely benne rejlik, nem a vonásokban tűnik föl, hanem
 505 II     |               vonásokban tűnik föl, hanem a bennök visszatükröző lélek
 506 II     |              lélek kinyomatában. Magukban a vonásokban nincsen semmi
 507 II     |                 durva, éles vagy férfias, a homlok domború, sima, egyetlen
 508 II     |                 mégis oly fönséggel tele; a szemöldök gyöngéden rajzolvák,
 509 II     |            szemöldök gyöngéden rajzolvák, a szemek metszése bájoló,
 510 II     |                   félig árnyékban tartják a nagy, de nem vadfekete,
 511 II     |                van, oly szelíd, oly édes, a többi vonások erőszakot
 512 II     |                  élét kissé tompává verte a bánat.~– Meg akartuk várni
 513 II     |                 várjon odakinn – viszonzá a vén dajka, tipegve úrnője
 514 II     |              lemondás rejlett e sóhajban! A nő erős lelke előtt végigfutottak
 515 II     |           emberekkel s tulajdon szívével: a fájdalomba oltott szerelem,
 516 II     |                megcsókolá úrnője kezét, s a nő csodálkozva tekinte rá.
 517 II     |                kezére forró könny hull, s a leány nem akarja azt elereszteni,
 518 II     |                  Engem semmi sem – zokogá a leány. – Hanem úgy megsajnáltam
 519 II     |                 nehéz lefizetni; – nekünk a faluban leánytársaimmal
 520 II     |       összebeszéltünk egymással, hogy ezt a pénzt, melyre nekünk úgy
 521 II     |              ragyogó szemében szorítá meg a parasztlány reszkető kezét.~–
 522 II     |                 Ki az? – Talán zsiványok? A vörösüngösök – hebegé a
 523 II     |                   A vörösüngösök – hebegé a vén dajka, s egyik cseléd
 524 II     |           közeledni.~Apafiné erre fölvevé a gyertyát, s bátran az ajtóhoz
 525 II     |                 tétova hang, melyben mind a hárman Bandi hangjára ismertek.~–
 526 II     |                    s betuszkolta az ajtón a nyilvános zavarban levő
 527 II     |           látszott tudni, hogy min kezdje a beszédet.~– Láttad őt? Beszéltél
 528 II     |            Apafiné.~– Egészséges – felele a szolga, örülve, hogy van
 529 II     |             örülve, hogy van mihez kötnie a szót –, tiszteli, csókolja
 530 II     |               félre? Kit ugatnak ott künn a kutyák?~– Tán a Rárónak
 531 II     |                  ott künn a kutyák?~– Tán a Rárónak örülnek, hogy rég
 532 II     |                 rég nem látták.~– Átadtad a murzának az erszényt?~Bandi
 533 II     |                kínja az ábrázatjának, míg a kutyabőrt előkereshette,
 534 II     |              van-e még hátra? Mit mondott a murza? – kérdé Apafiné reszketésre
 535 II     |           indulatheves hangon, megragadva a szolga vállát. – Te elhoztad
 536 II     |                  sem jött ajkára.~Apafiné a végtelen öröm őrült sikoltásával
 537 II     |                   az – Apafi Mihály volt, a régen várt, az annyiszor
 538 II     |             aléltan.~Apafi keblére ölelte a nőt, ki görcsösen látszott
 539 II     |                hallatszott más hang, mint a néma zokogás.~– Enyim vagy,
 540 II     |          koldusjutalom lenne…~Az örvendő, a szerető, a túlboldog pár
 541 II     |                    Az örvendő, a szerető, a túlboldog pár egyedül maradt
 542 II     |                éjszakáig égett ablakukban a gyertya. Mennyi, mennyi
 543 III    |                  pihenték ki magokat, már a másik indult útnak, a cselédeket
 544 III    |                 már a másik indult útnak, a cselédeket küldözték ide-oda,
 545 III    |                  hogy valami nagy baj van a háznál, de azért mégsem
 546 III    |                tetszett senki szomorúnak.~A bizalmasabb kérdezősködőnek
 547 III    |           asszonyom minden órán várandós.~A jó Mihály úr egy percre
 548 III    |          huszonnégy arnót lovas vágtat be a ház elé, kiket egy nagyfejű
 549 III    |              nagyfejű török aga vezetett. A törökök mind szörnyen föl
 550 III    |                    folytatá, be sem várva a feleletet –, hát mondd meg
 551 III    |                  nem tudott szóhoz jutni; a török újra rányomta: vagy
 552 III    |             leugrott lováról, s benyitott a pitvarajtón. András egy
 553 III    |               szólni:~– De nemzetes uram…~A török rámordult.~– Jobb
 554 III    |                  sokat – s azzal belépett a pitvarba.~Apafi éppen ekkor
 555 III    |                neje szobájából, meghallva a kardcsörgést, s szinte visszahökkent,
 556 III    |               szinte visszahökkent, amint a nem várt vendéggel szembetalálkozott.~–
 557 III    |                  kegyelmednek az én uram, a híres Ali basa őnagysága,
 558 III    |                 az most éppen lehetetlen, a feleségem betegágyban fekszik,
 559 III    |                   fogja meggyógyítani, ha a hatalmas basa haragját magára
 560 III    |            kegyelmed, aztán nem bánom, ha a fejem elütik is.~– Semmiképpen
 561 III    |                   Semmiképpen sem ütik el a kend fejét, ha engedelmeskedik,
 562 III    |                    Anna meghallá ott benn a szobában a kívül folyó vitát,
 563 III    |              meghallá ott benn a szobában a kívül folyó vitát, s aggodalmasan
 564 III    |                 hozzá, ott hagyva az agát a faképnél.~– Mi baj? – kérdé
 565 III    |                 Mi baj? – kérdé szorongva a nő. Oly halvány volt. e
 566 III    |                  Apafiné azonban meglátta a függönynyílásokon fölül
 567 III    |                   függönynyílásokon fölül a törökök dárdahegyeit, s
 568 III    |                  velem; hisz nem vétettem a jámboroknak. Legfölebb is
 569 III    |              valami baj fog érni – rebegé a beteg nő, s azzal heves
 570 III    |                  ki, mert én be nem lépek a feleséged szobájába, mivel
 571 III    |           megteszem, hogy fejedre gyújtom a házat, ha ki nem jössz.~–
 572 III    |                parasztember – szólítá meg a török –, menjen kend vissza,
 573 III    |               kössön kardot, s mondja meg a feleségének, hogy semmitől
 574 III    |                     Bízok, bízok – rebegé a nő, férje kezét csókolva
 575 III    |            karjaiból, s hirtelen kirohant a szobából, s a tenger mélységes
 576 III    |           hirtelen kirohant a szobából, s a tenger mélységes fenekére
 577 III    |               Ezzel aztán egész láncolata a legbúsítóbb eszméknek volt
 578 III    |               órányira kíséretével, midőn a törökök egy vágtató lovagot
 579 III    |               hogy azt mondták neki, hogy a lovag Ebesfalva felől jő,
 580 III    |          megállíttatá szekerét, s bevárta a hírnököt.~Bandi volt az,
 581 III    |               kiálta dobogó szívvel Apafi a szolgára még messziről.~–
 582 III    |                   Apafi, s visszabocsátva a hírnököt, amint bánatának
 583 III    |               elröppent agyából, elmúltak a többi aggodalmak is egyszerre,
 584 III    |            gondolt, és e gondolat mellett a kísérő törököket mind oly
 585 III    |                amilyet csak látott valaha a világon.~Késő éjjelre értek
 586 III    |           táborába. Az őrök aludtak, mint a tök, az egész tábort el
 587 III    |                  Apafit ott várakoztatták a basa sátora előtt, míg ő
 588 III    |          felöltözött, s midőn félrehúzták a sátor függönyeit, unszolva
 589 III    |               függönyeit, unszolva Apafit a belépésre, Ali ott ült a
 590 III    |                  a belépésre, Ali ott ült a sátor hátuljában leterített
 591 III    |          szerecsen, kivont handzsárokkal. A sátor másik rekeszének szőnyegén
 592 III    |              kiülő lenyomata látszék. Tán a basa hölgyei lehettek ott,
 593 III    |                 azon Apafi Mihály – kérdé a basa az illő üdvözlések
 594 III    |                  aki több esztendeig volt a tatár murza fogságában?~–
 595 III    |             Igazítsa meg magát kegyelmed. A murza elengedé a hátralevő
 596 III    |               kegyelmed. A murza elengedé a hátralevő váltságát, mert
 597 III    |               váltságát, mert az én uram, a fenséges szultán parancsolá
 598 III    |                 is fog kegyelmedért tenni a fenséges nagyúr.~– Álmélkodva
 599 III    |                viszonza Apafi.~– Hallotta a fenséges szultán, hogy kegyelmed
 600 III    |                  annyira meg tudta nyerni a többi fogoly szívét, miképp
 601 III    |             fogoly szívét, miképp ámbátor a rabok között nem lehet rang,
 602 III    |                mindnyájan egyenlők, mégis a többi fogoly magyarok úgy
 603 III    |                 figyelembe véve azt, hogy a mostani fejedelem, Kemény
 604 III    |              Kemény János uram őkegyelme, a magas portától nyilván el
 605 III    |                akar szakadni, elhatározta a fenséges nagyúr, miképpen
 606 III    |                    káprázván szemei előtt a világ.~– Igen, tégedet magadat,
 607 III    |                nincs mit csodálkoznod. Ha a fenséges úr akarja, basák,
 608 III    |                 Csakugyan megérezte előre a feleségem, hogy valami nagy
 609 III    |                  érni” – gondolá magában.~A basa újra szólt:~– Azért
 610 III    |              országgyűlést hirdetni, hogy a beiktatás ceremóniái mentül
 611 III    |                  nem is küldhetnők sehova a leveleket, mert a székelységet
 612 III    |                  sehova a leveleket, mert a székelységet kivéve, mindent
 613 III    |                 Kemény.~– Tehát elküldjük a székelységre, majd eljönnek
 614 III    |                Azok között sem ismerem én a nevezetesebb embereket,
 615 III    |                  embereknek tartja.~Apafi a fejét kezdte vakarni.~–
 616 III    |                 Kolozsváratt Bánfi Dénes, a sógorom, esküdt ellenségem,
 617 III    |                   esküdt ellenségem, és ő a kapitány; Szebenben maga
 618 III    |                 újabb elevenséggel.~– Ott a templom! – riadt rá a basa. –
 619 III    |                 Ott a templom! – riadt rá a basa. – Megtarthatják benne
 620 III    |              istent tisztelni eléggé szép a ház, azt hiszem, egy embert
 621 III    |              kegyelmed írni? – kérdé tőle a basa.~– Tudok – szólt Apafi
 622 III    |               neki kegyelmed, és írja meg a rendeknek a levelet.~Egy
 623 III    |                   és írja meg a rendeknek a levelet.~Egy csausz rögtön
 624 III    |                  akkora betűt kanyarított a pergamenre, hogy a török
 625 III    |            kanyarított a pergamenre, hogy a török fölugrott ijedtében,
 626 III    |                 válaszolt Apafi.~– De hát a többinek is hagyjon kend
 627 III    |              helyet.~– Ez csak kezdőbetű, a többi majd apró lesz.~–
 628 III    |                   és mondá:~– Minekutána…~A basa elkapta előle dühösen
 629 III    |                basa elkapta előle dühösen a pergament, s ráordított:~–
 630 III    |              bajába került kapacitálhatni a basát arról, miszerint magyar
 631 III    |                   hogy fogalmazza hát úgy a levelet, ahogy neki jobban
 632 III    |                 parancsoló.~Apafi megírta a körlevelet. Ali basa rögtön
 633 III    |             összejön, itt marad kegyelmed a táboromban.~– Hát nem mehetek
 634 III    |                      Hát nem mehetek haza a feleségemhez és fiamhoz? –
 635 III    |            szívdobogva.~– Mehet kegyelmed a menkőbe! Majd hogy elszökjék
 636 III    |                   elszökjék előlünk! Ezek a magyar urak mind így vannak
 637 III    |               magyar urak mind így vannak a fejedelemséggel, aki nekünk
 638 III    |                nekünk nem kell, az mindig a nyakunkon van a fejedelemkéréssel,
 639 III    |                 az mindig a nyakunkon van a fejedelemkéréssel, akit
 640 III    |            sátorát Apafinak, elbocsátá őt a basa, de a tiszteletére
 641 III    |                   elbocsátá őt a basa, de a tiszteletére állított őrnek
 642 III    |                még, hogy az urak, akikhez a körlevél szólt, nem fognak
 643 III    |                   Naláczi István uraimék, a többi székely nemesekkel
 644 III    |                nemesekkel egyben, akikhez a körlevél szólt.~– Ugyan
 645 III    |                   Apafi.~– Tessék kinézni a sátorból – szólt Naláczi,
 646 III    |                 szólt Naláczi, félretolva a szőnyeget, s egy jó csoport
 647 III    |                 székelyt mutatván be, kik a sátoron kívül maradtak. –
 648 III    |               félszeg vette magára, elébb a dolmányt, utoljára a mellényt.~
 649 III    |                elébb a dolmányt, utoljára a mellényt.~Körlevelére több
 650 III    |                   basa kijővén sátorából, a vitézlő rendek közé lépett,
 651 III    |                   és igazi fejedelmüknek. A székelység éljent ordított
 652 III    |               vállaikra, úgy ültették fel a bársonnyal bevont emelvényre,
 653 III    |                 most menjenek kegyelmetek a templomba, s esküdtessék
 654 III    |              templomba, s esküdtessék meg a fejedelmet a maguk szokása
 655 III    |              esküdtessék meg a fejedelmet a maguk szokása szerint, praestálják
 656 III    |              szokása szerint, praestálják a homágiumot egymásnak, már
 657 III    |                    Azt még jobb szeretem. A dolog annál rövidebb bajjal
 658 III    |                 kérdeztek tőle.~Naláczi s a többi székelyek jónak látták
 659 III    |                   tisztelettel bánni vele a templomban, mely egy fejedelmet
 660 III    |                 Izrael Istene, ki Dávidot a juhok őrzésétől hívta el
 661 III    |                  juhok őrzésétől hívta el a királyi székre, s hatalmassá
 662 III    |                száma annyi lenne is, mint a mezőkön a fű.~E kis egyszerű
 663 III    |                  lenne is, mint a mezőkön a fű.~E kis egyszerű templom
 664 III    |                eszébe jutott, hogy él még a Székelyföldön valahol István
 665 III    |                amint szónoklat végeztével a gyülekezet fölállott, hangosan
 666 III    |              fölállott, hangosan rákezdve a „Téged Isten dicsérünk”
 667 III    |           székében. Testvére, István állt a háta mögött.~– Kegyelmed
 668 III    |             sorsunk isten kezében van, de a mi kezünkben is van valami,
 669 III    |                incselkedék István –, mert a menyecske nagyon megszokta
 670 III    |              megszokta már otthon viselni a süveget, megérjük, hogy
 671 III    |                ország süvegét is fölteszi a fejére, ha kegyelmed jól
 672 III    |             kegyelmed jól le nem szorítja a maga homlokára. Hanem ez
 673 III    |                csak tréfából van mondva…~(A közmondás szerint azonban
 674 III(1) |              kegyelmednek szólítják, mert a szóidomítás szabályai szerint
 675 III(1) |             szóidomítás szabályai szerint a kegyelmed, nagyságod szinte
 676 III(1) |             személyű megszólítás, s éppen a tegezés természetéből foly,
 677 IV     |                            IV. Egy lakoma a magyar fejedelemnél~Kemény
 678 IV     |                   mulatott Nagyszebenben. A jó úrnak kiváló szenvedélye
 679 IV     |            legfontosabb ember volt mindig a szakács.~Éppen ebédnél fogjuk
 680 IV     |                ebédnél fogjuk őt találni. A községháza egészen rendelkezésére
 681 IV     |                vasas katonák incselkednek a szolgálattevő szász menyecskékkel;
 682 IV     |                   egypár német muskatéros a kapufélfának támasztotta
 683 IV     |        hirtelenében tanult magyar nótákat a kezével magasra tartott
 684 IV     |             ártatlan táncot, egyik térdét a levegőbe emelve, míg a magyar
 685 IV     |             térdét a levegőbe emelve, míg a magyar testőrhajdúk, sárga
 686 IV     |                 hallgatva ülnek itt-amott a fal mellett, meg sem nézve
 687 IV     |                fal mellett, meg sem nézve a kezükbe nyomott kupa bort,
 688 IV     |                  visszaadva az üres kupát a barátságos kulcsárnak, ki
 689 IV     |           kulcsárnak, ki maga is alig áll a lábán, s nevetve kínálgat
 690 IV     |              tudott végigfutni az udvaron a nagy néptömegtől, mely ügyek-bajok
 691 IV     |                tódult össze, s várja, míg a fejedelem megebédel, kapva
 692 IV     |                 és még soká fog végződni. A francia szakácsművészet
 693 IV     |              fölmutatni Kemény lakomáján. A természet minden országa
 694 IV     |                   Amit Lucullustól kezdve a francia gourmand-okig föltalált
 695 IV     |                   gourmand-okig föltalált a nyalánkság, ízletest, szokatlant,
 696 IV     |        kristályüvegekben; az ezüsttálakon a legritkább vadak és madarak
 697 IV     |            kocsonyák, miknek magyar ember a nevét sem tudja; nádmézbe
 698 IV     |                   hogy jóízűek, mikor már a jót megunták; árticsóka,
 699 IV     |           rózsaszínű hattyútojások, miket a vendégek mulatságul magok
 700 IV     |            mulatságul magok főzhetnek meg a mindenki elébe rakott kis
 701 IV     |               eleget látna belőlök; aztán a fűszeritalok mindenféle
 702 IV     |                   nagyhamar elkapva előle a tele tányérát, mihelyt oda
 703 IV     |                tisztával váltva föl; maga a fejedelem háta mögött Csáky
 704 IV     |                arra, hogy fia töltögethet a fejedelem poharába.~S a
 705 IV     |                   a fejedelem poharába.~S a fejedelemnek sűrűen kelle
 706 IV     |                 magáért. Most is fölhívta a bátrabbakat a szokott versenyre.
 707 IV     |                 is fölhívta a bátrabbakat a szokott versenyre. Az urak
 708 IV     |              nagyobb része nem fogadta el a kihívást, a Bethlenek, János,
 709 IV     |                nem fogadta el a kihívást, a Bethlenek, János, Farkas,
 710 IV     |                   János, Farkas, Elek, ez a mindig józan faj, megköszönték
 711 IV     |                   józan faj, megköszönték a tiszteletet, és kihúzták
 712 IV     |                   fogadták el: Wenzinger, a német hadak vezére, egy
 713 IV     |                látszó szőke szemöldökkel. A másik volt Béldi Pál, a
 714 IV     |                   A másik volt Béldi Pál, a székelység generálisa, háromszéki
 715 IV     |             szelíd szemei kissé ragyogtak a bortól, hallgatag ajkai
 716 IV     |             hatását nem venni rajta észre a bornak. Egyszerű, sárga
 717 IV     |               fehérek; vele átellenben ül a másik vetélkedő, Bánfi Dénes,
 718 IV     |                    kolozsvári főkapitány, a vármegyék generálisa. Középtermetű,
 719 IV     |               természettől is piros, most a bor még elevenebbé tette.
 720 IV     |            prémezve, kis rubin gombokkal, a zeke rövid ujjai könyökön
 721 IV     |                 minden érintkezés mellett a nyugoti viszonyokkal, még
 722 IV     |                viszonyokkal, még folyvást a keleties viselethez tartotta
 723 IV     |                 katasztrófát idézett elő.~A mellette ülő hölgyek egyike,
 724 IV     |                  lejő, irigyen takarva el a szép nő szőke hajfürteit.~
 725 IV     |                  Béldi Pálné ül, férje és a fejedelem között. Még most
 726 IV     |                 szépség, arca színe, mint a fehér rózsáé, most át van
 727 IV     |             rózsáé, most át van gyulladva a lakoma hevétől, az egészséges
 728 IV     |               hosszú aranyfátyol csügg le a földig. Öltönye kivágott
 729 IV     |                elöl szélesen szétnyílva s a hímzett patyolat felett
 730 IV     |                  vállai félig kilátszanak a duzzadó rövid ujjakból,
 731 IV     |                    s fedetlenül láttatják a gömbölyű, tisztán alkotott
 732 IV     |                 Bethlenek nyilván szólják a tetszelgő asszonyt, kinek
 733 IV     |              nagyobb kedvét találja benne a fejedelem és a heves Bánfi
 734 IV     |              találja benne a fejedelem és a heves Bánfi s maga a szelíd
 735 IV     |                   és a heves Bánfi s maga a szelíd férj, ki bálványozza
 736 IV     |               férj, ki bálványozza nejét.~A borverseny már meglehetősen
 737 IV     |             úgyhogy közbe kezdtek dalolni a karzaton levő zenészek nótáiba,
 738 IV     |                 Haller Gábor, s egyenesen a fejedelemhez sietve, komoly
 739 IV     |                azután amint kezében tartá a serleget, azt nagy nyugodtan
 740 IV     |                   odafenn hallgassatok el a zenével. Ez gyönyörű tréfa.~
 741 IV     |            Hallerra, hogy mondja el nekik a tréfát.~– Nem sok az egész –
 742 IV     |                   egész társaság e szóra. A fejedelem komikus negéddel
 743 IV     |                  szegényt nagy messziről. A feleségemnek valami rokonát
 744 IV     |         bizonyosan csak úgy eresztette ki a török (haragban levén most
 745 IV     |                kérdé összevont szemölddel a jókedvű fejedelem.~– Kisselyken,
 746 IV     |       felrántásával mutatá, hogy nem érti a dolgot.~– Ki volt jelen?
 747 IV     |                 Ki volt jelen? Kik voltak a rendek? Hisz aki csak neves
 748 IV     |                 Naláczi, Daczó és többek, a székelység, közel egypár
 749 IV     |           elvégeztük – szólt kicsinylőleg a fejedelem –, adjatok széket
 750 IV     |                kergetni Apafi Mihály uram a maga kétszáz székelyével? –
 751 IV     |          nagyságod, hogy összedoboltassam a sereget? Nyolcezer fegyveresünk
 752 IV     |          nagyságod akarja, úgy szétverjük a gyülevész népet, hogy kettő
 753 IV     |                 nyugton – szólt fitymálva a dolgot Kemény –, üljön le
 754 IV     |                Dénes uram; annyit azonban a kegyelmed iránt való deferenciából
 755 IV     |                Haller uramnak! Folytassuk a dolgot. Ti odafenn húzzátok
 756 IV     |                  nótát.~S újra megszólalt a zene, a cigányok csárdást
 757 IV     |                   újra megszólalt a zene, a cigányok csárdást húztak,
 758 IV     |               elkezdtek dalolni. Ott künn a csatlósok ugyanazt a nótát
 759 IV     |                 künn a csatlósok ugyanazt a nótát kezdték rá; a kiivott
 760 IV     |              ugyanazt a nótát kezdték rá; a kiivott poharak repültek
 761 IV     |                  kiivott poharak repültek a falnak. Nem is volt ember,
 762 IV     |                    Nem is volt ember, aki a poharát ezer darabra nem
 763 IV     |                  józan volt, szégyenkedék a drága velencei kristályban
 764 IV     |                összetörjék! – kiáltott rá a fejedelem; Haller Gábor
 765 IV     |             Haller Gábor uram aztán, hogy a fejedelemnek kedve teljék,
 766 IV     |                    s akkor meghajtá magát a fejedelemnek, szófogadó
 767 IV     |          érdekelné, felugrott székéről, s a csárdás hangjai mellett
 768 IV     |                  hangjai mellett fölkérte a szép Béldinét egy táncra.~
 769 IV     |                 szép Béldinét egy táncra.~A menyecske készen volt rá,
 770 IV     |                  volt rá, Bánfi átkarolta a szép nő karcsú derekát,
 771 IV     |                 megforgatá őt maga körül, a heves hölgy tündérkönnyen
 772 IV     |                    keble hullámokat hányt a lenge patyolat alatt.~A
 773 IV     |                   a lenge patyolat alatt.~A többi urak is, a példától
 774 IV     |                   alatt.~A többi urak is, a példától elragadva, felugráltak
 775 IV     |          összezavart tömkeleget csináltak a társaságból, melyben mindenki
 776 IV     |                volt, különben is szerette a szép asszonyokat, most még
 777 IV     |                szép asszonyokat, most még a bor is hevíté; amint egyszer
 778 IV     |                   is neheztelve hagyta el a táncot, s az engesztelést
 779 IV     |                 akit leginkább érdekelt – a férj. Béldi szemei meglátták
 780 IV     |                  Oh, nem kell hinni, hogy a férj, aki szeret, nem félt.
 781 IV     |                  annak kezét, s kivezette a teremből, ott kinn megparancsolá
 782 IV     |                Hová fogunk menni? – kérdé a felindulástól reszkető hölgy.~–
 783 IV     |                   észre, hogy ők eltűntek a teremből.~
 784 V      |               kerületében, amint az ember a bozai szorost elhagyja,
 785 V      |               gyalogösvényeknek megkerüli a mély utat, meglátszik a
 786 V      |                   a mély utat, meglátszik a Tatráng völgye.~Körös-körül
 787 V      |              hátterében fehéren tűnik elő a Kapri előhegy eget tartó
 788 V      |               eget tartó orma, tündökölve a korán leesett hótul; a köddel
 789 V      |         tündökölve a korán leesett hótul; a köddel fátyolozott völgyben
 790 V      |                kékes füstöt bocsátnak föl a zöld fák közől; a Tatráng
 791 V      |           bocsátnak föl a zöld fák közől; a Tatráng vize ezüstkéken
 792 V      |                  vize ezüstkéken csavarog a csendes falvak alatt, itt-ott,
 793 V      |               falvak alatt, itt-ott, amíg a hegyek közől kijut, zuhatagokat
 794 V      |                   habfehér ködöt mutatnak a távolból; a felhők oly alant
 795 V      |                ködöt mutatnak a távolból; a felhők oly alant járnak
 796 V      |                   felhők oly alant járnak a völgyben, hogy néha majd
 797 V      |                 néha majd ezt, majd amazt a tárgyat takarják el a hegycsúcson
 798 V      |               amazt a tárgyat takarják el a hegycsúcson álló szemei
 799 V      |        bádogfedele messze elragyog, ahogy a nap rásüt, Tatráng, éppen
 800 V      |                 nap rásüt, Tatráng, éppen a vízparton, melyre ott magas
 801 V      |      fellegvárának kékes körrajzai. Alant a völgy fenekén van egy szétszórt
 802 V      |                   szétszórt falu, Bodola. A házak lent, a templom magasabban
 803 V      |               falu, Bodola. A házak lent, a templom magasabban épült,
 804 V      |            magasabban épült, s átellenben a helységgel látszik valami
 805 V      |                  van épülve, honnan éppen a házak tetejére eshetik le
 806 V      |                   látszik oly sötétnek ez a vár, a közelbe érve meglátja
 807 V      |            látszik oly sötétnek ez a vár, a közelbe érve meglátja az
 808 V      |                   meglátja az ember, hogy a távolból sötétzöld bozótnak
 809 V      |                 bozótnak nézett koszorúja a bástyáknak mind megannyi
 810 V      |                   megannyi virágos kert – a nagy gót ablakok ékes cifrázatokkal
 811 V      |            üvegekkel vannak földíszítve – a meredek sziklákra a legjobb
 812 V      |         földíszítve – a meredek sziklákra a legjobb karban tartott kígyóút
 813 V      |         kőpadokkal minden kanyarodásnál – a szikla meredekén nagy mellvéd
 814 V      |                   mellvéd van fölvetve, s a vár hegyes tornyocskái mind
 815 V      |         szeszélyes alakú szélvitorlákkal.~A bozai szoroson át Brassó
 816 V      |                 csak párjával haladhatnak a lovagok egymás mellett,
 817 V      |                   egymás mellett, úgyhogy a csapat vége még most bontakozik
 818 V      |               vége még most bontakozik ki a fölül csaknem összehajló
 819 V      |              napsütötte arcú férfi vezeti a csapatot; szemei merészek,
 820 V      |                merészek, megtámadók, mint a sasé; homlokán nagy sebforradás
 821 V      |        kunkorodással pördül föl kétfelől, a férfi szertelen heves természetét
 822 V      |         emelgetése s heves tagjártatásai.~A falun kívül megállítá a
 823 V      |                   A falun kívül megállítá a sereget, s bevárta, míg
 824 V      |                   sereget, s bevárta, míg a vége is megérkezik. Leghátul
 825 V      |                   minden nehéz tereh, mit a török magával hozott. Az
 826 V      |              arcához oly különösen illett a komoly, parancsoló tekintet
 827 V      |             komoly, parancsoló tekintet s a villogó görbe kard. Alig
 828 V      |                 lehet tizenkét éves.~Benn a kocsiban, melynek függönyei
 829 V      |              egész nyugalommal nézeget ki a kocsiablakon, vizsgálva
 830 V      |                   kocsiablakon, vizsgálva a tájat s a jövő-menő parasztembereket.~
 831 V      |         kocsiablakon, vizsgálva a tájat s a jövő-menő parasztembereket.~
 832 V      |               jövő-menő parasztembereket.~A török vezér rendbe állítja
 833 V      |              vezér rendbe állítja seregét a falu alatt: Úgy látszik,
 834 V      |                  meg sem moccan. Balfelől a fiatal gyerkőc, jobbfelől
 835 V      |                magas, szálas férfi állnak a csapat szárnyán. Hátul vannak
 836 V      |                   Hátul vannak fölállítva a kurtányok.~– Vitézeim! –
 837 V      |             kurtányok.~– Vitézeim! – szól a basa gyors, kemény hangon
 838 V      |                 basa gyors, kemény hangon a csapathoz. – E helyütt tábort
 839 V      |                 tizenkettedmagával bemegy a faluba, s megmondja becsületesen
 840 V      |                  s megmondja becsületesen a bírónak, hogy küldjön ki
 841 V      |                    sem kevesebbet.~Azután a kurtányokhoz fordult a basa.~–
 842 V      |             Azután a kurtányokhoz fordult a basa.~– Ti kutyák! Ne gondoljátok,
 843 V      |                   egy ludat is elloptatok a faluból, kujásaitokat fölakasztatom,
 844 V      |              Akkor négy lovast kiválaszta a seregből.~– Ti követni fogtok
 845 V      |                  Ti követni fogtok engem. A többiek addig pihenjenek,
 846 V      |        Távollétemben Feriz bég parancsol.~A fiatal gyerkőc meghajtá
 847 V      |                  agának engedelmeskedtek.~A basa ezzel kengyelvasát
 848 V      |                   felé elvágtatott.~Ekkor a fiatal gyermek, kit a basa
 849 V      |               Ekkor a fiatal gyermek, kit a basa Feriz bégnek nevezett,
 850 V      |                  csengő erős hangon adott a hadaknak parancsot a leszállásra;
 851 V      |                adott a hadaknak parancsot a leszállásra; keményszájú
 852 V      |              fejét, két lábra ágaskodott; a kis vezér, mintha észre
 853 V      |                osztá tovább parancsait.~… A basa azalatt folytatta tovább
 854 V      |              tovább útját Bodolavár felé.~A vár ura, Béldi Pál, csak
 855 V      |             Kemény János udvarát, s éppen a tornácon állott, midőn a
 856 V      |                  a tornácon állott, midőn a török lovagok bevágtattak
 857 V      |                   viszonya volt Erdélynek a törökkel, hogy az ilyen
 858 V      |                nélkül is megtörténhetett.~A basa meglátta Béldit, rögtön
 859 V      |                rögtön leugrott lováról, s a lépcsőkön felsietve hozzá,
 860 V      |           bocsátva vendégét, bevezette őt a várterembe.~Nagy, négyszögű
 861 V      |              tükrök, ragyogó acélrámában. A márványpadlaton hosszú,
 862 V      |           szőnyegek keresztülvonva; körül a falakon emlékezetes ősök
 863 V      |                   vezetett, honnan messze a havasokra volt a kilátás;
 864 V      |                   messze a havasokra volt a kilátás; az alkony világa
 865 V      |                  lilaszín foltokat vetett a színes üvegeken át a belépők
 866 V      |               vetett a színes üvegeken át a belépők arcaira.~– Miben
 867 V      |              szolgálatodra? – szólt Béldi a basához.~– Jól tudod – szólt
 868 V      |                  ez ügyben fölkérjem; azt a kard fogja megoldani. Amiért
 869 V      |                  Hallottam. Mondják, hogy a fiatal török éppoly hódító
 870 V      |          asszonyokkal szemben, mint vitéz a harcban.~– Meglehet. A harc
 871 V      |              vitéz a harcban.~– Meglehet. A harc hódításai azonban letörülték
 872 V      |              hódításai azonban letörülték a szerelem hódításait az arcáról;
 873 V      |                 elvette, én vagyok.~Béldi a meglepetés kíváncsiságával
 874 V      |            kíváncsiságával kezde figyelni a basára.~– Én e nőt mindvégig
 875 V      |           hódolattal szerettem – folytatá a basa.~– Ez teelőtted furcsán
 876 V      |                segélyével, vagy elvesznem a harcban. Azt tudod, hogy
 877 V      |            Mahomed vallása nagyon ajánlja a csatatéri halált, arra én
 878 V      |                   fiát el talál veszteni, a legkétségesebb helyzetben
 879 V      |              megmaradok.~Béldi megszorítá a basa kezét.~– Hozd nődet
 880 V      |             tréfálkozék Kucsuk. – Nálatok a testvér szó azt jelenti,
 881 V      |                  adott csatlósainak, hogy a basa kísérőit vezessék vissza
 882 V      |                 fáklyavilággal hozzák föl a basa hintaját.~Kucsuk megizente,
 883 V      |              örömére szolgált, midőn neje a basa feleségéről úgy emlékezék,
 884 V      |               Néhány óra múlva megérkezék a hintó, begördülve nehézkes
 885 V      |             begördülve nehézkes fogatával a négyszögkövekkel kirakott
 886 V      |                   lóháton kíséré.~Béldiné a lépcsőkig lefutott a basa
 887 V      |              Béldiné a lépcsőkig lefutott a basa neje elé, s amint az
 888 V      |                   Katalin! Ismersz-e még?~A hölgy szinte ráismert Béldinére,
 889 V      |               ráismert Béldinére, s azzal a két barátné egymás karjaiba
 890 V      |              gyöngédséggel sietett anyját a hintóból kiemelni.~– Oh,
 891 V      |                   Béldiné elragadtatva, s a szép rózsaarcú gyermeket
 892 V      |               jobb – szólt Béldiné –, úgy a gyermekek is hamar meg fognak
 893 V      |             ismerkedni egymással. Mert ti a mi családunkhoz fogtok ezentúl
 894 V      |                 annak igen fogunk örülni.~A kedves, eleven házi nő azzal
 895 V      |                 feleletet téve egymáshoz.~A kis női teremben vígan lobogott
 896 V      |                   teremben vígan lobogott a kandalló tüze; nagy, nehéz,
 897 V      |              selyemfüggönyök sötétíték el a falakat; kis elefántcsont
 898 V      |                 rubintól és krizopráztól; a terem hátuljában dagadozó
 899 V      |         búzavirágszín bársonnyal bevonva; a középen levő kerek asztalon,
 900 V      |              hímzett perzsaszőnyeg omlott a földig, nehéz, masszív,
 901 V      |               viaszgyertyát tart magasra.~A csinos fehérmárvány kandalló
 902 V      |                 álltak Béldiné gyermekei, a nagyobbik Zsófia, egy tizennégy
 903 V      |           alakzattal, szemérmetes arccal, a tüzet látszott rendezni.
 904 V      |                  Wesselényi Pál felesége.~A másik gyermek – egy négyéves
 905 V      |                  s füstölő virágokat szór a tűzbe. Ezt Arankának híják;
 906 V      |                természetesen nem sikerül.~A két gyermek, lépteket és
 907 V      |             hallva az ajtóban, fölrezzen, a nagyobbik, látva, hogy idegenek
 908 V      |             gyönyörrel.~Katalin megölelte a nagyobbik leányt, ki félénken
 909 V      |                 Őt is meg kell csókolnod, a kis Ferizt – szólt Béldiné,
 910 V      |                 Béldiné, s összetuszkolta a két tétovázó gyermeket,
 911 V      |                elpirult utána, s kifutott a szobából, s azon este nem
 912 V      |              mered csókolni Feriz bácsit?~A kislyán feltekinte a gyermekre,
 913 V      |              bácsit?~A kislyán feltekinte a gyermekre, s anyja köntösébe
 914 V      |                katona!, bátran odatérdelt a kislyányhoz, s azt magához
 915 V      |                   leültette egy zsámolyra a kandalló mellé a török bácsit,
 916 V      |                zsámolyra a kandalló mellé a török bácsit, s ölébe dűlve,
 917 V      |             forgójáig.~– Hagyjuk játszani a gyermekeket – szólt vidám
 918 V      |           barátnéját ki az erkélyre, mely a nő oldalszobájából a tatrángi
 919 V      |                 mely a nő oldalszobájából a tatrángi völgyre mutatott
 920 V      |                   melyen végigömlött most a hold világa.~Itt a két hölgy –
 921 V      |                   most a hold világa.~Itt a két hölgy – mialatt a férfiak
 922 V      |                 Itt a két hölgy – mialatt a férfiak komoly dolgokról
 923 V      |                   dolgokról értekeztek, s a gyermekek játszadoztak –
 924 V      |                   kellemmel szokott bírni a fiatal hölgyek előtt, kik
 925 V      |                 széles vállain megfeszült a selyem kaftán, mely karcsú
 926 V      |                kissé hosszabban nyúlt alá a szokottan viselt török női
 927 V      |                alig engedve láttatni alól a piros selyembugyogó ráncait,
 928 V      |                 sárga papucsaira omoltak. A délceg nő arca kissé szokatlanul
 929 V      |               kifejezéssel bírt; arcszíne a leghevesebb véralkatra látszott
 930 V      |                 tekintete szinte égetett; a feltolakodó vér a legkisebb
 931 V      |                égetett; a feltolakodó vér a legkisebb hevületnél kidomborulni
 932 V      |            rózsaszín cimpáin látható volt a lehelet és vér lüktetése.~
 933 V      |                    némi futó árnyalatával a neheztelésnek. – Azt gondolod,
 934 V      |                   Férjed tehát nem üldözi a keresztyéneket?~– Éppen
 935 V      |              keresztyéneket?~– Éppen nem. A török azt hiszi, hogy minden
 936 V      |                   az égbe vezet, csakhogy a magáét tartja legjobbnak,
 937 V      |               magáét tartja legjobbnak, s a legmagasabb égbe vezetőnek.
 938 V      |                  jószívű és felvilágosult a többi között.~– Hát akkor
 939 V      |                    Minek? Tán azért, mert a költők rendesen azon szokták
 940 V      |                   olyan kalandot is, ahol a nő követi férjét, s az áldozza
 941 V      |                 magyar nőnek török legyen a férje.~– És lásd, Béldiné:
 942 V      |                   széket foglalt volna el a templomban, míg így, mint
 943 V      |          templomban, míg így, mint egyike a legnagyobb befolyással bíró
 944 V      |                  földére, úgy tódulnak át a határon a keresztyének;
 945 V      |                 úgy tódulnak át a határon a keresztyének; sokszor, midőn
 946 V      |              keresztyének; sokszor, midőn a hadizsákmányból kikapta
 947 V      |               nevei voltak fölírva, kiket a rabságból nagy pénzen kiváltott.
 948 V      |                 emelte őt előttem, mintha a zsoltárokat mind könyv nélkül
 949 V      |                  lép, meg nem indul – sem a halál iszonyától – sem az
 950 V      |           gátolnak magasabban gondolkozni a mindennapinál. Igaz, hogy
 951 V      |                 mindennapinál. Igaz, hogy a szerelemnek is van hite,
 952 V      |                  rég az ebédlőben vannak, a felhordott estebéddel csupán
 953 V      |              felhordott estebéddel csupán a hölgyekre várva.~Béldiné
 954 V      |                 barátnéját, s átvezeté őt a terembe; a két gyermek is
 955 V      |                  s átvezeté őt a terembe; a két gyermek is annyira megbarátkozott
 956 V      |                   bég ölében hagyta magát a terembe átvitetni, gyermekes
 957 V      |                  boglárával.~Az asztalnál a háziasszony mutatta ki mindenkinek
 958 V      |        háziasszony mutatta ki mindenkinek a maga helyét, az asztalfőhöz
 959 V      |                ültette Katalint, jobbjára a basát, balján maga foglalt
 960 V      |               helyet, az asztal végén ült a házigazda, Feriz és Aranka
 961 V      |                   asztaltól távollehetni. A tizennégy éves lyánnak már
 962 V      |                  hirtelen megcserélte azt a maga előtt álló metszett
 963 V      |                 azt, s kérdőleg függeszté a zavarban látszó nőre könnyelmű
 964 V      |             Katalin kezét.~– Mit szépíted a dolgot? Mért nem vallod
 965 V      |                  s hogy más tárgyat adjon a beszédnek, az egymás mellett
 966 V      |                azután mindketten Béldire.~A gyermek arca egyszerre elváltozott,
 967 V      |               viszed e gyermeket magaddal a csatába?~– Gyermeket? Ő
 968 V      |                  lovat lőttek ki alóla, s a legközelebbi harcon seregem
 969 V      |              Béldiék csodálkozva kezdének a gyermekre tekinteni, ki
 970 V      |                   tekinteni, ki észrevéve a rászegzett pillantásokat,
 971 V      |            legalább fia mellett fog lenni a harcban? – kérdezé Béldiné
 972 V      |             aggodalommal.~– Éppen nem. Én a deréksereget vezénylem.
 973 V      |        deréksereget vezénylem. Ő is végzi a maga dolgát. – Ily idős
 974 V      |                  koromban, mint ő, én már a Nisan rendet viseltem mellemen.
 975 V      |         visszatérni.~– De ha kardra kerül a sor, s ő a viadalba talál
 976 V      |                   kardra kerül a sor, s ő a viadalba talál keveredni? –
 977 V      |                 Emelj le egy kardot onnan a falról, s mutasd meg barátainknak,
 978 V      |                   úgy, miként valaki más!~A fiú fölugrott helyéről,
 979 V      |                 fiú fölugrott helyéről, s a falra aggatott fegyverek
 980 V      |                 Te, Kucsuk, add nekem azt a fiút.~– Szívesen. Add te
 981 V      |              Béldi jókedvűen fölkacagott, a két nő egymásra mosolyga,
 982 V      |               forgóját, s leszakítva róla a drágaköves boglárt, mely
 983 V      |          megtetszett rajta, odanyújtá azt a lyánkának nagylelkű galantériával.
 984 V      |                  nagylelkű galantériával. A gyermek csak félve mert
 985 V      |               csak félve mert hozzányúlni a nagybecsű ajándékhoz, melynek
 986 VI     |                                       VI. A nagyszőllősi ütközet~Ezalatt
 987 VI     |               vette be magát, s ott várta a sors forgandó voltát.~Kemény
 988 VI     |          vállalkozóbb hadvezére hiányzott a hadseregnek.~Mindezzel Apafi
 989 VI     |          rendezhetetlen lándzsás székely, a melléje állt szász polgárőrsereg –
 990 VI     |                  szász polgárőrsereg – és a testőrül hátrahagyott kék
 991 VI     |                tanácsára tehát elhatározá a fejedelem, hogy Segesvárott
 992 VI     |            tartandja magát mindaddig, míg a török pártfogótól valahonnan
 993 VI     |                felmentő sereg érkezhetik.~A szász polgároknak tetszett
 994 VI     |                szász polgároknak tetszett a határozat, kik városaik
 995 VI     |                tudtak vitézül küzdeni, de a síkon sohasem érezték magukat
 996 VI     |             ellenkező hatása volt azonban a székelyekre.~Naláczi uramra
 997 VI     |          hangulatban tartsa, az egy éjjel a bortanyán úgy föl találta
 998 VI     |                  nagy kiáltozással mentek a fejedelem ablakai alá, esküdve
 999 VI     |                   hogy nekik nyittassa ki a kaput, mert ők rajta akarnak
1000 VI     |            megverekedni vele mindhalálig.~A fejedelem és tanácsosai