bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

2001 IX     |               arca, minden ráncai dacára, a legélénkebb pírral bír,
2002 IX     |             vizsgálva, ujjai közt forgat, a világosságnak fordulva.
2003 IX     |                   kezéből le nem téve áll a fejedelem előtt, mint a
2004 IX     |                   a fejedelem előtt, mint a cövek, s fölráncolt homlokkal
2005 IX     |               fölráncolt homlokkal figyel a fejedelem arcára.~Apafi
2006 IX     |           nagyságos uram. Amint az oláhok a régi templomot széthányták.~–
2007 IX     |           templomot széthányták.~– Hát mi a patvarnak hányták szét a
2008 IX     |                  a patvarnak hányták szét a templomot?~– Egy ókori rom
2009 IX     |                  minek hányták széjjel?~– A falubeliek meszet akartak
2010 IX     |          falubeliek meszet akartak égetni a szobrokból!~– Szentségtörő
2011 IX     |              egészet emelni, s eltördelte a szobrokat öt-hat darabra,
2012 IX     |              Parancsot fogok kiadni, hogy a régiségekre senki se merje
2013 IX     |                 gyanánt árulhatják.~– Hát a dévai nemesemberrel beszélt-e
2014 IX     |         nemesemberrel beszélt-e kegyelmed a mozaik végett?~– Nem adja
2015 IX     |                 de nem cselekszi, most is a tehénóla van fölötte, a
2016 IX     |                   a tehénóla van fölötte, a bivalyok ott hevernek Venus
2017 IX     |                   arccal lépett be Teleki a fejedelem szobájába, s egy
2018 IX     |             kitártan nyújtá Apafi kezébe.~A fejedelem úgy tett, mintha
2019 IX     |               fölfogni, hogy mint nézheti a fejedelem a kezébe adott
2020 IX     |                  mint nézheti a fejedelem a kezébe adott írást dák betűknek.~–
2021 IX     |                olvasám valahol – folytatá a fejdelem. – Talán Dio Cassiusban,
2022 IX     |                  után verettek emlékpénzt a rómaiak, dák fölirattal,
2023 IX     |                  hogy valami pergamen vár a kezében elolvasásra, s elégületlenül
2024 IX     |            országgyűlés, akkor szólhatnak a magyar urak, amennyit nekik
2025 IX     |                   amennyit nekik tetszik, a magok dolgairól.~– De könyörgöm,
2026 IX     |                      De könyörgöm, ez nem a magyar uraktól jön – szólt
2027 IX     |           kausztikus hangozattal –, hanem a tatár kán őkegyelmességétől.~–
2028 IX     |                   beszélek vele. Ki hozta a levelet?~– Egy emír.~Apafi
2029 IX     |                 rövideden be akarva vágni a hosszadalmas üdvözlések
2030 IX     |          hosszadalmas üdvözlések útját, s a csoport közé tekinte fürkésző
2031 IX     |                   szemmel. – Hol az emír?~A megszólításra előlépett
2032 IX     |                   megszólításra előlépett a tatár küldött. Dacos arcú,
2033 IX     |              meredeztek. Merészen odaállt a fejedelem elé, s mellét
2034 IX     |             kétszer-háromszor végignézett a fejedelmen, s azzal állát
2035 IX     |           előreütve, szólt:~– Az én uram, a kegyelmes Kubán kán, ezt
2036 IX     |                  esztendeje történt, hogy a szász földet megkeresvén,
2037 IX     |               kimondani, meglátogattuk, s a szokott esztendei sarcot
2038 IX     |                   nem levén elég serények a harács kiszolgáltatásában,
2039 IX     |           kiszolgáltatásában, az én uram, a kegyelmes Kubán kán parancsolatjára
2040 IX     |                  meglátogattuk őket, íme, a puszta falakra találtunk,
2041 IX     |             azokat tavaly leégettük. Ezek a hitetlen kutyák áruló módra
2042 IX     |             előlünk, s ott hagyták nekünk a semmit. Azért azt izeni
2043 IX     |                 izeni tenéked az én uram, a hatalmas Kubán kán, hogy
2044 IX     |                 micsoda fejedelem vagy te a magad országában, ha megengeded
2045 IX     |                bolonddá tegyenek?! Máskor a széna be volt takarítva,
2046 IX     |                  széna be volt takarítva, a gabona kicsépelve, a marhák
2047 IX     |           takarítva, a gabona kicsépelve, a marhák kihizlalva, midőn
2048 IX     |                semmi: csak dudva és benne a nyulak, s más tisztátalan
2049 IX     |                még bosszút se állhassunk, a város sincs fölépítve! Tehát
2050 IX     |                 Tehát gondold meg jól, ha a hatalmas kán haragját nem
2051 IX     |             számolhatnánk, parancsold meg a többi szász városoknak,
2052 IX     |                   hagyunk benne egy követ a másikon.~Apafi e beszéd
2053 IX     |               neki.~S azzal hátat fordíta a követnek, s indult szobájába.
2054 IX     |             szilárd hangon szóla hozzá:~– A te urad nemde nem Tatárország
2055 IX     |                   fejedelme-e az enyém? S a fölséges szultán nem mindkettőnek
2056 IX     |            védura-e? Tehát tudd meg, hogy a felséges szultán nem azért
2057 IX     |                  Erdély fejedelmévé, hogy a te uradat tartsa. Ha nem,
2058 IX     |                    Ha nem, tehát menjetek a magatok országába haza,
2059 IX     |               arccal mondá el az emírnek. A tatár fújt dühében, s szemeit
2060 IX     |              dühében, s szemeit elfutotta a vér. Kezével tőrén markolászott,
2061 IX     |           ökleivel fenyegetőzve rohant ki a teremből.~E jelenet különös
2062 IX     |                 mely hangulatot észrevéve a miniszter a fejedelem arcán,
2063 IX     |          hangulatot észrevéve a miniszter a fejedelem arcán, sietett
2064 IX     |                 azt felhasználni, s egyet a körülálló urak közől kézen
2065 IX     |                   szavakkal mutatva be:~– A leendő vőm, nagyságos uram.~
2066 IX     |               Szép magas, sugár ifjú volt a bemutatott, eleven piros
2067 IX     |                  szépségű vonásaiban csak a büszkeség árulá el a férfit.~
2068 IX     |                 csak a büszkeség árulá el a férfit.~Az ifjú megtetszett
2069 IX     |              milyen csatákat vívott azzal a félbolond Zólyomi Dáviddal.
2070 IX     |           egyiknek jutott az innenső fele a várnak, a másiknak a túlsó.
2071 IX     |                 az innenső fele a várnak, a másiknak a túlsó. Mikor
2072 IX     |                 fele a várnak, a másiknak a túlsó. Mikor aztán összezördült
2073 IX     |                  Mikor aztán összezördült a két úr, összeszedett cselédjeikkel
2074 IX     |                 udvarán, s egyik ablakból a másikba álgyúztak. Nagyon
2075 IX     |               álgyúztak. Nagyon szerették a háborút; apád még meghalni
2076 IX     |                 Apafi kedvetlenül fogadta a közbeszólást, mégis részvétet
2077 IX     |                igazat.~– Olyan fiatal még a legény, hogy az ostromlók
2078 IX     |                  most egyúttal mutassa be a többi urakat is neki.~Csupa
2079 IX     |                   magyar menekvők voltak. A fejedelem iparkodott nyájasnak
2080 IX     |                  Reverend uram őkegyelme, a franciaországi követ, kíván
2081 IX     |                 nagyon örülve rajta, hogy a bajnak a bunkós végét Telekire
2082 IX     |               örülve rajta, hogy a bajnak a bunkós végét Telekire háríthatta.~
2083 IX     |              félelemgerjesztő minőségben.~A fejedelem egy percre Telekit
2084 IX     |                 kacagni, mire egyhangúlag a szobában levő urak mind
2085 IX     |                 elannyira neki adta magát a nevetésnek, hogy hátát egyenesen
2086 IX     |          nevetésnek, hogy hátát egyenesen a fejedelem ajtajának veté.~–
2087 IX     |           kegyelmed, Passai uram – kiálta a kíváncsi fejedelem, s rövid
2088 IX     |                  az általános jókedv oka.~A becsületes Reverend ott
2089 IX     |              becsületes Reverend ott állt a középen, magyar ruhába öltözve.~
2090 IX     |                   volna képzelni nálánál.~A jó úr, amellett hogy igen
2091 IX     |                  fogalma. Mint tudva van, a magyar öltöny igen megkritizálja
2092 IX     |                  ember termetét.~Emellett a derék francia úgy járt a
2093 IX     |                  a derék francia úgy járt a feszes nadrágban és a sarkantyús
2094 IX     |                járt a feszes nadrágban és a sarkantyús csizmákkal, mintha
2095 IX     |            tökéletes oroszlány, fölnyomta a túri süveget, hosszú kócsagtollal,
2096 IX     |                miért ne nevessen ő is, ha a többiek kacagnak.~Reverend
2097 IX     |                azon könnyűséggel, mellyel a francia a nevetségest a
2098 IX     |           könnyűséggel, mellyel a francia a nevetségest a komollyal
2099 IX     |                   a francia a nevetségest a komollyal bírja párosítni,
2100 IX     |             illedelmes öltözetben, s íme, a siker bebizonyítja ötletem
2101 IX     |                   csak azt kötöm ki: hogy a politikumokról hallgassunk.
2102 IX     |                önnek kötni, enélkül olyan a magyar öltözet, mintha a
2103 IX     |                  a magyar öltözet, mintha a francia a culotte-ot elfeledné
2104 IX     |                 öltözet, mintha a francia a culotte-ot elfeledné magáról.~
2105 IX     |            magáról.~Ezt mondva, előhozott a fejedelem egy bogláros övet,
2106 IX     |                 Ki mondta azt önnek, hogy a zsebkendőt a hasítékba kell
2107 IX     |                  önnek, hogy a zsebkendőt a hasítékba kell dugni? Azt
2108 IX     |            hasítékba kell dugni? Azt csak a hajdúk viselik így. A patvarba!
2109 IX     |                csak a hajdúk viselik így. A patvarba! Nemesember a kalpagjába
2110 IX     |                    A patvarba! Nemesember a kalpagjába teszi a zsebkendőjét.
2111 IX     |             Nemesember a kalpagjába teszi a zsebkendőjét. Így, ni. –
2112 IX     |                 foglalkoznak?~– Sőt igen. A készítő neve a zsebkendő
2113 IX     |                  Sőt igen. A készítő neve a zsebkendő szögletébe van
2114 IX     |             betűkkel.~Apafi sorba kereste a zsebkendő szegleteit. Mindegyikre
2115 IX     |        cserkoszorú, amoda egy diadaljegy, a harmadikon egy török, egy
2116 IX     |          szalaggal átkötve, végre ráakadt a negyedikre, hol egy fejedelmi
2117 IX     |                  volt hímezve: „Apafiné”.~A fejedelem fönnhangon olvasta
2118 IX     |           fejedelem fönnhangon olvasta el a nevet. A körülálló urak
2119 IX     |            fönnhangon olvasta el a nevet. A körülálló urak félelmes
2120 IX     |        meglepetésére azonban elmosolyodék a fejedelem, s a zsebkendőt
2121 IX     |               elmosolyodék a fejedelem, s a zsebkendőt Reverend kalpagjába
2122 IX     |                 Reverend kalpagjába téve, a kalpagot fölnyomta a követ
2123 IX     |                téve, a kalpagot fölnyomta a követ fejébe, s sajátságos
2124 IX     |           bonhómiával monda neki:~– Tehát a feleségemet már sikerült
2125 IX     |                  percben nyílt az ajtó, s a bejelentő szolga kiáltá:~–
2126 IX     |             Mihályné kíván bebocsáttatást a fejedelem elé.~Apafi ránézett
2127 IX     |                   ránézett Telekire.~– Ez a kegyelmed munkája?~Teleki
2128 IX     |                tagadom, nagyságos uram.~– A követ urat kegyelmed vezeté
2129 IX     |                  urat kegyelmed vezeté be a fejedelemnőhöz?~– Úgy van,
2130 IX     |                     És kegyelmed tudósítá a fejedelemnőt, hogy most
2131 IX     |                    nagyságos uram – monda a miniszter lelki túlsúlyának
2132 IX     |          érzetével.~Erre belépett Apafiné a terembe. Fejedelmi tekintetéhez
2133 IX     |               öltözéke is fejedelmi volt.~A jelenlevő urak vetélkedve
2134 IX     |                     Maradjunk itt – monda a fejedelemnő. – Kegyelmed
2135 IX     |              komolyabb teendők ideje van. A magyarországi urak várnak
2136 IX     |               hogy titokban én kormányzom a fejedelem akaratát, íme,
2137 IX     |                  senkit se bocsássanak be a terembe többé; Apafi nyugtalan
2138 IX     |                 le egy karszékbe, s várta a fejedelemnő szavait.~Anna
2139 IX     |                   hangjai visszhangzottak a folyosón, s egy kemény,
2140 IX     |                   lenni, kérdezé: „itthon a fejedelem?”, s amint e szóra
2141 IX     |           fölszakítva az ajtót, berontott a terembe – Bánfi Dénes.~Úgy
2142 IX     |              Bánfi Dénes.~Úgy volt, amint a kocsiról leszállott. Arca
2143 IX     |               élénken villogók. Egyenesen a fejedelemnek tartott; s
2144 IX     |                szavukat se hallgassa meg!~A fejedelem mosolyogva szólt
2145 IX     |                  de amint meghallám, hogy a magyarországi urak vannak
2146 IX     |               saját országukat, hanem még a mienket is utána akarják
2147 IX     |                  nyughatatlan terveikkel. A magyarországi emberek mind
2148 IX     |                Kérem észrevétetni – szólt a fejedelemnő –, hogy én is
2149 IX     |              lenni. – E szavakkal elhagyá a teremet.~– Kegyelmed kissé
2150 IX     |                illendőbb hangon szólhatna a fejedelemhez – monda Teleki
2151 IX     |               fejedelemhez – monda Teleki a főúrnak némi élességgel.~–
2152 IX     |                  élességgel.~– Szóltam én a fejedelemhez egy szót? –
2153 IX     |                      Hát hozzáférhetek én a fejedelemhez kegyelmetek
2154 IX     |                  kiknek semmi joguk sincs a trón lépcsőin állani. Kegyelmedet
2155 IX     |               kegyelmed annyira szerelmes a magyarországi expedícióba.
2156 IX     |                   Erdélyben lenni elsőnek a fejedelem után, hanem nádor
2157 IX     |        kölcsönösen bolondítjátok egymást. A francia segítséget ígér
2158 IX     |                   francia segítséget ígér a magyaroknak, a magyarok
2159 IX     |            segítséget ígér a magyaroknak, a magyarok nádorságot Telekinek,
2160 IX     |             felelt büszkén Bánfi. – Nálam a vendég, az üldözött mindig
2161 IX     |                 talált, s ha azt kívánják a menekvő urak, hogy házunkat
2162 IX     |             hazánkat megosszuk velük, itt a kezem, én osztályosaimmá
2163 IX     |              keserű gúnnyal az urakhoz. – A méltóságos úr csak a múlt
2164 IX     |                      A méltóságos úr csak a múlt években kapott amnesztiát
2165 IX     |                 években kapott amnesztiát a fejedelemtől, azelőtt ellenünk
2166 IX     |            kegyelmeteket. Láthatják, hogy a tanácsurak ellenzik a dolgot,
2167 IX     |                hogy a tanácsurak ellenzik a dolgot, náluk nélkül pedig
2168 IX     |                 leszek – felele rá Bánfi.~A fejedelem nagy bosszúsan
2169 IX     |                 ingerülten széledeztek ki a másik ajtón. Teleki hátramaradt.~
2170 IX     |                 vissza. Úgy látszik, hogy a férfit láttuk már valaha,
2171 IX     |                 semhogy ráemlékezhetnénk.~A férfi kopottas öltözetén
2172 IX     |           megengedi tehát kegyelmed, hogy a fejedelem elé jussak? –
2173 IX     |                ide az ajtóba – monda neki a miniszter. – A fejedelem
2174 IX     |                 monda neki a miniszter. – A fejedelem nemsokára itt
2175 IX     |                akkor majd beszélhet vele.~A fiatalember a koldustarisznyával
2176 IX     |             beszélhet vele.~A fiatalember a koldustarisznyával sokáig
2177 IX     |         koldustarisznyával sokáig ott ült a fejedelem ajtajában; míg
2178 IX     |                 végre Apafi Mihály kijött a terembe ebédelni menendő.
2179 IX     |                 terembe ebédelni menendő. A koldustarisznyás útját állotta
2180 IX     |                 előtt.~– Tán kegyelmed is a konspirációba keveredett? –
2181 IX     |                 aki sok ideig pusztította a felső vidéket, s kit az
2182 IX     |                  ürügye alatt lecsalta őt a várból egyedül, mely alkalomról
2183 IX     |                    rabnőjével együtt, aki a legszebb és leggonoszabb
2184 IX     |                   leggonoszabb leány volt a világ minden asszonynépei
2185 IX     |                   fogásomnak, rajtam izen a nádor, nagy potenciával
2186 IX     |               potenciával követelve, hogy a foglyokat adjam át neki.
2187 IX     |                  foglyokat adjam át neki. A törökök az elfogott bégért
2188 IX     |                  arany váltságot ígértek, a leányt pedig nem adtam volna
2189 IX     |                  tehát azt izentem vissza a nádornak, hogy ha bég kell
2190 IX     |                  bég kell neki, bújjék ki a felesége háta mögül, s fogjon
2191 IX     |                   magának egyet, én ugyan a magamét nem az ő számára
2192 IX     |           kegyelmed.~– Erre megharagudott a nádor, s császári paranccsal
2193 IX     |             ellenem, hogy vegyék el tőlem a foglyokat. Nagyságod sógora,
2194 IX     |                  menekülőben levén nálam, a fogoly leányt, kibe egészen
2195 IX     |             váramba, s amint láttam, hogy a nádor minden alkalomtól
2196 IX     |            alkalomtól megfosztott, melyen a töröknek a kívánt váltságért
2197 IX     |            megfosztott, melyen a töröknek a kívánt váltságért Korzár
2198 IX     |               fejét vetesse, mérget adtam a töröknek. Az, csakhogy a
2199 IX     |                  a töröknek. Az, csakhogy a vesztőhelytől meneküljön,
2200 IX     |                 köszönettel fogadta tőlem a mérget; ekképpen a nádor
2201 IX     |                  tőlem a mérget; ekképpen a nádor katonái, midőn odaértek,
2202 IX     |                  nem kaptak nálam egyebet a kivégzett holttestnél, melyet
2203 IX     |                 holttestnél, melyet aztán a törökök megvettek tőlem
2204 IX     |               tőlem ezer darab aranyon.~– A nádor természetesen megharagudott? –
2205 IX     |              rajta, s mégis sikerült neki a miniszterektől elfogatási
2206 IX     |                    Én jó előre megérezvén a bűzit, magamhoz szedtem
2207 IX     |                   drágaságaimat, hogy míg a dolog feledékenységbe menend,
2208 IX     |                váramat útba ejtenem, hová a török leányt küldém Bánfi
2209 IX     |                  híre, sem hamva nem volt a leánynak. Várnagyom azt
2210 IX     |                    bőrtáskájából elővonva a kérdéses levelet. – A leányt,
2211 IX     |            elővonva a kérdéses levelet. – A leányt, mint mondják, most
2212 IX     |                   rableányt tartani.~– Ez a Kapi volt az, ki erdélyi
2213 IX     |                   is láttam eleget. Annak a felesége lépni sem tud maga,
2214 IX     |                   lépni sem tud maga, még a kapuig is aranyozott zselyeszékben
2215 IX     |            fényűzés miatt kénytelen aztán a férj imposztúrákra vetemedni,
2216 IX     |                úton-módon eleget tehessen a menyecske kívánalmainak.
2217 IX     |                   összehasonlítja ezeknek a kiskirályoknak ragyogó büszkeségével,
2218 IX     |                ragyogó büszkeségével, ami a külföldről jöttekre nagy
2219 IX     |                    Aminthogy meg is tette a hatását, mert ahogy a minap
2220 IX     |               tette a hatását, mert ahogy a minap a bajor követ Ebesfalváról
2221 IX     |               hatását, mert ahogy a minap a bajor követ Ebesfalváról
2222 IX     |          hízelegve Kapinénak, hogy ő most a valódi fejedelemasszony
2223 IX     |                    mihelyt levesszük róla a sok drágagyöngyöt, miktől
2224 IX     |                 sok drágagyöngyöt, miktől a nyakát sem tudja mozdítani.~–
2225 IX     |                 folytassa kegyelmed.~– Ez a Kapi tehát egy órában ravaszul
2226 IX     |                nagyságod parancsot kapott a nádortól, hogy engem fogasson
2227 IX     |           elhittem szavait, s nem találva a két tűz közől más menekülést,
2228 IX     |                  örök áron Kapira, nehogy a fiskus elvehesse tőlem,
2229 IX     |               azzal elhatározám, hogy míg a veszedelem tart, kiszököm
2230 IX     |                kalauzt adott mellém, akik a havasi utakon elvezessenek
2231 IX     |                havasi utakon elvezessenek a határszélig, alattomban
2232 IX     |                 alattomban pedig tudósítá a határszéli portyásokat,
2233 IX     |           határszéli portyásokat, hogy én a római császártól küldött
2234 IX     |                vissza akarok szökni. Azok a zsiványok utamat állották,
2235 IX     |               most nincs egyebem, mint ez a bőrtarisznya a nyakamban,
2236 IX     |                    mint ez a bőrtarisznya a nyakamban, mehetek vele
2237 IX     |                fogok szolgáltatni – monda a fölharagított fejedelem.~–
2238 IX     |               ösztönzé őt Balassa. – Ezek a főurak oly önkényűleg intézkednek
2239 IX     |            egészen fölháborodva hagyta el a kihallgatási teremet.~Két
2240 IX     |                   álltak, már gyülekezett a zivatar.~
2241 X      |                                        X. A cirkáló~Kelemen diák dugá
2242 X      |             Kelemen diák dugá az ő tollát a füle mellé, és olvasá azon
2243 X      |              állhatá, hogy Kelemen diákot a minapi kudarc után meg ne
2244 X      |                  akképpen intéze el, hogy a jámbor poétát kinevezte –
2245 X      |                kapott vala; s meggondolva a dolgot, vissza miként fordult
2246 X      |               vissza miként fordult vala; a vele levők közől egy is
2247 X      |                  diákot annyira elfoglalá a költői szórakozás, hogy
2248 X      |              cirkáló hadnagy létére, hogy a szökevényt fölkerestesse,
2249 X      |               fölkerestesse, mindig ebben a circulus vitiosusban tekeregvén,
2250 X      |        vitiosusban tekeregvén, hogy mikor a csizmáit kereste, eszébe
2251 X      |                látszott benne elég, hanem a palló tele volt fecskendve
2252 X      |               téglákkal vala kiegészítve.~A poéta írt, törült, rágta
2253 X      |                  poéta írt, törült, rágta a tolla szárát; az ablak hídján
2254 X      |               kenyér, meg egy darab sajt; a poétának eszébe jutott,
2255 X      |                  még elébb ki akarta írni a tollába vett tintát, s míg
2256 X      |              fontak, táncoltak, nekiestek a kenyérnek, sajtnak, azt
2257 X      |                megint bebújtak lyukaikba; a poéta ezalatt ütötte az
2258 X      |                aztán fölocsúdott, kereste a kenyeret és sajtot, s ahogy
2259 X      |                  s ahogy látta, hogy csak a morzsák maradtak ott belőle
2260 X      |                   az ajtósaroknál keresve a kilincset, s ahogy végtére
2261 X      |              ugyanazt, mint aki nem tudja a nyitját; – Kelemen diákot
2262 X      |                 kinyitni az ajtót, nehogy a bejönni akaró letörje a
2263 X      |                   a bejönni akaró letörje a kilincsét, vagy sarkából
2264 X      |                volna kanyarítva az orrtól a halántékig, mozdulataik
2265 X      |               szabadon tolták előre-hátra a homlokra lenyomott báránybőrsüveget,
2266 X      |            báránybőrsüveget, s fejbenézve a poétát karikára kinyílt
2267 X      |               vagy? – kiálta az oláhra.~– A dumnye nagyságos úré, aki
2268 X      |             dumnye nagyságos úré, aki ezt a levelet küldi – felele az
2269 X      |                  emez, bosszúsan kapva el a levelet az oláh kezéből.~–
2270 X      |                   Kelemen diák fölszakítá a levelet, s ezen szavakat
2271 X      |                 fia legyen, hogy – eb ura a fakó – ő is annyira van
2272 X      |           viszonzá az oláh; ijedtében azt a címet ejtve ki száján, melyen
2273 X      |                  között szokták emlegetni a cirkálót; hanem azután kotródott
2274 X      |                fóliánst helyezve maga elé a földre, hogy az érkező észre
2275 X      |                  Kelemen, gondolá magában a diák, most tarts tekintélyt;
2276 X      |         méltóságos úr, de olyan férfi, ki a fejedelemnél kegyvesztésben
2277 X      |              ember. – Tehát eldugá lábait a könyvek alá, s tollát keresztbe
2278 X      |                 Csáky bosszúsnak látszott a fogadtatásért.~– Kegyelmed
2279 X      |                 nagyon fönn tudja tartani a hivatali tekintélyt – monda
2280 X      |             duzzogással.~– Ami vagyok, az a fejedelem őnagysága kegyelméből
2281 X      |                  kevélyen.~– Hiszen én is a fejedelem akaratából jöttem
2282 X      |                   azonban több szék annál a szobában, mint amelyen ő
2283 X      |                 ült, fölugrott róla, hogy a grófot leültesse, s ezáltal
2284 X      |             ezáltal kitünteté, hogy lábai a szükséges öltözet híjával
2285 X      |             jóízűen elnevette magát.~– Mi a patvar, hadnagy uram! Kegyelmed
2286 X      |                   hadnagy uram! Kegyelmed a nagy tisztelet miatt csizmáit
2287 X      |              miatt csizmáit veti le, mint a török?~– Instálom, nem vetettem
2288 X      |                által.~– Hiszen ha csak ez a baj, azon mindjárt segíthetünk –
2289 X      |            hajdúinak, megparancsolá, hogy a kocsiládában eltett saját
2290 X      |              saját díszcsizmáit hozzák el a hadnagy úr számára.~Kelemen
2291 X      |                Kelemen diák tehát megfogá a csizmát két fülénél fogva,
2292 X      |                  kifáradt bele, míg lábát a csizma torkáig bírta sajtolni,
2293 X      |                 hogy Csáky László kidugta a fejét az ablakon, úgy nevetett.
2294 X      |                 úgy nevetett. Végre, hogy a sarkánál fönnakadt, megfogva
2295 X      |              sarkánál fönnakadt, megfogva a lábtyű két fülét, elkezdé
2296 X      |                 pozitúrával kopogva körül a szobát, s nagyot nyögve
2297 X      |           belerugdalta magát, kidülledtek a szegény poéta szemei, s
2298 X      |                Hasonló keserűségbe került a másik saru felöltése is
2299 X      |                   másik saru felöltése is a jó cirkáló hadnagynak, ki
2300 X      |           lóerővel dolgozott, hogy lábait a nem nekik való térbe beleszorítsa,
2301 X      |                   hol az egyik lábát, hol a másikat emelgette sziszegve,
2302 X      |                majd zöldre sápadva, amint a csizma kezdte szorítani
2303 X      |                   nem jegyzi föl magának? A fejedelem kívánja, hogy
2304 X      |           kegyelmed tüstént, és tegye meg a cirkálást haladéktalanul,
2305 X      |              legszigorúbb szemügyre vevén a Torockó, Bánfihunyad és
2306 X      |            Bonchida közt eső helységeket. A szokott kérdőpontokon kívül,
2307 X      |             kérdőpontokon kívül, melyeket a nép elé szokás terjeszteni,
2308 X      |                   kérdést fogja kegyelmed a kikérdezettekhez intézni: „
2309 X      |                  idegen országi állatokat a körül fekvő erdőkben?”~–
2310 X      |               állatokat? – ismétlé gépien a fanyalgó hivatalnok.~– És
2311 X      |           lehetnek azok? – kérdé szepegve a diák.~– No, no, ne féljen
2312 X      |               titokban kell megtörténnie. A kalauz és kegyelmed fogják
2313 X      |                   fogják egyedül nyomozni a vadállatot, mely hogy e
2314 X      |                határozottabb fölfedezése. A többi azután vállalkozóbb
2315 X      |               kölcsön, nem akarnám ezeket a szép csizmákat elszaggatni
2316 X      |                szép csizmákat elszaggatni a gyalog utazásban.~– Az egy
2317 X      |                   egyik csatlósom leszáll a magáéról, s kegyelmed felülhet
2318 X      |               neki abrakot adatni, nehogy a bőrét hozza vissza.~Kelemen
2319 X      |            elhelyeze, késznek nyilatkozék a rögtöni indulásra.~– Kegyelmed
2320 X      |                    neque arcu” – viszonzá a filozóf, a klasszikusokat
2321 X      |               arcu” – viszonzá a filozóf, a klasszikusokat citálva,
2322 X      |            citálva, s miután kezébe adták a kantárszárat, azon volt,
2323 X      |             kantárszárat, azon volt, hogy a lóra felülhessen. Az úri
2324 X      |                    amint észrevette, hogy a diák egyik lábát a kengyelbe
2325 X      |                   hogy a diák egyik lábát a kengyelbe tette, elkezde
2326 X      |                   ugráltatva maga mellett a felülni törekvő poétát,
2327 X      |               felülni törekvő poétát, míg a nevető csatlósok zablájába
2328 X      |                 kaptak, s föl nem segíték a jámbor lovagot, kinek, minthogy
2329 X      |           minthogy hosszú lábai voltak, s a gonosz hajdúk igen magasra
2330 X      |                igen magasra csatolták fel a kengyelszíjat, úgy kellett
2331 X      |          kengyelszíjat, úgy kellett ülnie a lovon, mint ahogy a tevén
2332 X      |                 ülnie a lovon, mint ahogy a tevén szokás ülni.~Csáky
2333 X      |               kiálta, hogy el ne felejtse a mondottakat, mire a poéta
2334 X      |              felejtse a mondottakat, mire a poéta akaratja ellen sarkantyúba
2335 X      |                   árkon-bokron keresztül; a mente, fringia és tarsoly
2336 X      |                tarsoly csak úgy lódingolt a szerencsétlen lovas után,
2337 X      |                   elöl-hátul kapaszkodott a nyereg fájába, Torockó népének
2338 X      |                   ültek künn házaik előtt a szakállszárítón.1~Legelsőbb
2339 X      |               Abrudbánya felé vette útját a cirkáló hadnagy; hajdan,
2340 X      |              kénytelen volt helységenkint a helybeli bíróság asszisztenciájával
2341 X      |                 rozzant hídon átbaktatna, a sűrűségben nagy tűz körül
2342 X      |               tanácsos, az út pedig éppen a sütkérező csoport mellett
2343 X      |                nagy nyugodtan kullogva el a rábámuló csoport előtt,
2344 X      |              süvegét, s röviden eldörmögé a salem alek-et, s ment tovább,
2345 X      |                   minden, hanem e percben a tűz mellől fölugrott két
2346 X      |                   tatár, s utána kiáltott a lovagnak, hogy álljon meg!
2347 X      |                    Amint azonban melléért a két kutyafejű, egyik jobb,
2348 X      |                jobb, másik balfelől kapva a lovagot, megkapák annak
2349 X      |                  kevesebbet, mint azokról a szép zöld csizmákat lehúzni.~–
2350 X      |                   s levágja valamelyiknek a fülét. De a becsületes fringia
2351 X      |                 valamelyiknek a fülét. De a becsületes fringia tíz év
2352 X      |                  azt kimozdítani, mialatt a két tatár jobbra-balra cibálta
2353 X      |                tatár jobbra-balra cibálta a hánykódó lovagot lábainál
2354 X      |        természetesen nem sükerülvén nekik a szűk sarukat azokról lehúzhatni.
2355 X      |               sarukat azokról lehúzhatni. A tatárok Kelemen diákot,
2356 X      |                   bírva beszélni dühében, a két tatár pedig mérges taglejtéssel
2357 X      |                   valamit idegen nyelven, a zöld csizmákra mutogatva.~–
2358 X      |                  kérdé tőle az aga –, aki a próféta szent színét, a
2359 X      |                   a próféta szent színét, a világoszöldet, melyet az
2360 X      |                   templomaik boltozatán s a padisah turbánján bírnak
2361 X      |                 öltözeted legalsó részén, a csizmákon viseled, mikkel
2362 X      |                 csizmákon viseled, mikkel a sárban szokás járni? Hogy
2363 X      |                hadnagya vagyok – szónokla a diák félelmes pátosszal. –
2364 X      |             sérthetetlen. Én rendelem meg a felséges szultán seregei
2365 X      |                 nevezetes személy vagyok.~A plaidirozás tetszett a tatároknak,
2366 X      |                    A plaidirozás tetszett a tatároknak, az aga helybenhagyólag
2367 X      |                hirdetni; íme, az én uram, a nagyváradi Ali basa őkegyelme,
2368 X      |                  az új adót adjam tudtára a népnek; de hát te éppen
2369 X      |                  de miután tudom, hogy ti a nekünk adott szó nem teljesítését
2370 X      |                  hogy majd elhagyja ő azt a becsületes embert a legelső
2371 X      |                   azt a becsületes embert a legelső faluban.~– Ülj föl
2372 X      |               ezzel az aga egy szolgának.~A megszólított gonosz, kancsal
2373 X      |                legény volt; szurtos, mint a többi, de arcalkotása bizonyítá,
2374 X      |                   Te pedig – szólt az aga a mindenképpen szabadulni
2375 X      |               Kelemenhez –, levesd azokat a zöld csizmákat, amint hazaérsz,
2376 X      |                   egyszer meglátom azokat a lábadon, olyan ötszáz ütleget
2377 X      |                olyan ötszáz ütleget kapsz a talpadra, hogy vőlegény
2378 X      |                   tovább Abrudbánya felé. A mellé adott tatár kísérő
2379 X      |            visszakapva róla szemeit, mert a török kancsal tekintete
2380 X      |                   könnyen meg fogja ő ezt a tatárt csalni, s e gondolatra
2381 X      |            véletlenül tiszta magyarsággal a tatár, mintegy leolvasva
2382 X      |                  tatár, mintegy leolvasva a gondolatot a hadnagy arcáról.~
2383 X      |            mintegy leolvasva a gondolatot a hadnagy arcáról.~A megszólított
2384 X      |             gondolatot a hadnagy arcáról.~A megszólított csaknem leesett
2385 X      |                leolvassa az ember orráról a gondolatot, s magyarul szólal
2386 X      |             Sohase törje kegyelmed rajtam a fejét – szólt nyugodtan
2387 X      |                   fejét – szólt nyugodtan a török –, én magyar renegát
2388 X      |                megmérgezni, s hogy emiatt a magyarok elkezdtek üldözni,
2389 X      |                 fölcsaptam töröknek, s ha a próféta segít, még valaha
2390 X      |                  s faluról falura kísérve a renegát által, miután a
2391 X      |                   a renegát által, miután a hivatalos kérdéseket elvégezte,
2392 X      |                 annyira kapott mindenfelé a nép, hogy ott helyben rögtön
2393 X      |               helyben rögtön lefizeté azt a tatár kísérő markába.~Hanem
2394 X      |               tatár kísérő markába.~Hanem a párducról senki sem akart
2395 X      |                sem akart tudni semmit. Ha a poszomántos zöld csizmákat
2396 X      |                  tán ki is nevették volna a hadnagyot.~Csupán egy kis
2397 X      |               volt még hátra, messze benn a hegyek között – Marisel –,
2398 X      |                 földek következtek, ahová a cirkáló hatásköre nem terjedett.~
2399 X      |            terjedett.~Oda is elkísérte őt a renegát.~ ~
2400 X(1)   |                      Így hívták akkoriban a házak előtti padokat.
2401 XI     |                          XI. Sange Moarte~A cirkáló és kísérője fél
2402 XI     |                  napnál tovább haladt már a batrinai rengetegben Marisel
2403 XI     |       kérdezősködött, hogy itt lesz-e már a falu, s szüntelen azon választ
2404 XI     |                 is tarka cigánynép mosott a fövényből sáraranyat, a
2405 XI     |                   a fövényből sáraranyat, a kérdezősködő idegenre bámészkodva
2406 XI     |                   elavult festéséből csak a halvány aranyozás látszott
2407 XI     |               aranyozás látszott még meg; a pudvás fülkébe le volt téve
2408 XI     |               pudvás fülkébe le volt téve a pomana, egy korsó tiszta
2409 XI     |              hagyományos kegyes szokásból a szomjú utazóknak.~Az út
2410 XI     |              szomjú utazóknak.~Az út majd a mélybe, majd a magasba vitt,
2411 XI     |                 Az út majd a mélybe, majd a magasba vitt, az utazók
2412 XI     |                  út; egyik ága ment végig a völgyön, másik felvonult
2413 XI     |                    másik felvonult oldalt a meredeknek, egy kopasz hegy
2414 XI     |                jártam.~– Hát csak menjünk a járt úton – felelt Zülfikár –,
2415 XI     |                   ki bolond menne fel ide a meredekre? Ez bizonyosan
2416 XI     |               hevert; ott ült gunnyasztva a százlábnyi magas szikla
2417 XI     |               magas szikla szélén, lábait a mélységbe lógatva, s fagyos
2418 XI     |                 szemei mereven látszottak a távolba bámulni.~– Héj!
2419 XI     |                 oláh hallani sem látszott a kiáltást; azon helyzetben
2420 XI     |               hiába kiabáltak fel rá mind a ketten. – Legjobb lesz,
2421 XI     |            Legjobb lesz, ha megyünk odább a tört úton. – S azzal ügettek
2422 XI     |                  az est is elközelgett, s a mariseli útnak még mindig
2423 XI     |              szakadt vége, egyik völgyből a másikba ment az át, anélkül,
2424 XI     |                   az útban heverő kövek s a keresztülszivárgó vadvíz
2425 XI     |                  füleiket.~Közelebb jutva a helyhez, egész faderekakból
2426 XI     |                 lombjait veresre perzselé a koronájukon túlcsapkodó
2427 XI     |             koronájukon túlcsapkodó láng.~A máglyától nem messze egy
2428 XI     |                hosszú botjaikat leütötték a földre, s nagyokat vetettek
2429 XI     |                  jegyeket látszottak írni a földre, s kezeikkel vadul
2430 XI     |                   szellemhez beszélnének.~A férfiak körül fiatal lánykoszorú
2431 XI     |           férfiaik vad, marcona képeivel, a bozontos hajgubancra felnyomott
2432 XI     |              felnyomott magas csalmákkal, a vörösre égett mezetlen nyakkal,
2433 XI     |                   égett mezetlen nyakkal, a zsíros bőrködmönökkel, a
2434 XI     |                  a zsíros bőrködmönökkel, a széles rézcsatos tüszőkkel
2435 XI     |              széles rézcsatos tüszőkkel s a szíjas bocskorokkal. Még
2436 XI     |                  szíjas bocskorokkal. Még a tánc és ének is oly különböző
2437 XI     |               ének is oly különböző volt; a hölgyek összefogózva lebegék
2438 XI     |                összefogózva lebegék körül a férfiakat, s valami panaszos
2439 XI     |              danát énekeltek azalatt, míg a férfiak vad rugdalózásokkal
2440 XI     |                  rugdalózásokkal tapodták a földet, rikoltozó kurjantással
2441 XI     |                kurjantással szólva közbe. A mellettük lobogó tűz vörös
2442 XI     |              fényt és sötét árnyat vetett a vad csoportozatra.~Végül
2443 XI     |               keveredtek az énekbe.~Midőn a máglya már egészen parázzsá
2444 XI     |                égett, hirtelen szétváltak a táncolók, s előhozva egy
2445 XI     |                 Marce Záre! Marce Záre!”, a tűzhöz vivék azt, s ott
2446 XI     |                 boszorkány!”, belehajíták a tűzbe, s azzal az összefogózott
2447 XI     |                 körültáncolák örömdanával a máglyát, míg a báb el nem
2448 XI     |                örömdanával a máglyát, míg a báb el nem égett; azután
2449 XI     |                   nem égett; azután pedig a férfiak ugráltak keresztül
2450 XI     |                férfiak ugráltak keresztül a tűzön vad örömriogással.~–
2451 XI     |           végezzétek hamar, azután jertek a faluba, mert törvényt kérdeni
2452 XI     |                   jöttem ide, az én uram, a fejedelem parancsából.~–
2453 XI     |                  adót beszedni – folytatá a szót Zülfikár –, az én uram,
2454 XI     |                   Zülfikár –, az én uram, a hatalmas nagyváradi Ali
2455 XI     |                   oláhok szótlanul néztek a cirkáló után, míg szemeik
2456 XI     |              kiáltának utána:~– Vigyen el a Marce Záre!~Azután elöl
2457 XI     |                Záre!~Azután elöl bocsátva a dudást, s hosszú sorban
2458 XI     |               nagy énekszóval vonultak be a nem messze eső faluba.~*~
2459 XI     |                 oláh helység volt, melybe a cirkálók jutottak. Egyik
2460 XI     |           jutottak. Egyik ház olyan, mint a másik, magas tetejű sárkalyibák,
2461 XI     |                  fejét alá kell hajtania. A ház egyetlen szobából áll,
2462 XI     |               vének és tyúkok és kecskék. A falu elején áll egy óriási
2463 XI     |            márványdarabokból összehordva, a portále tetején egy Minerva
2464 XI     |            tetején egy Minerva fő nélkül, a homlokzaton csaták alakjai
2465 XI     |               nyelven: „e várost építteté a győzhetetlen Traján diadalai
2466 XI     |               korinthi oszlop kapitáléján a legvénebb vénasszony, a
2467 XI     |                   a legvénebb vénasszony, a prefika, megfizetett jajgatással
2468 XI     |           megfizetett jajgatással siratva a benn holtan fekvő fiatal
2469 XI     |            bemázolta szörnyű festésekkel.~A cirkáló más nyilvános hely
2470 XI     |                  nyilvános hely hiányában a templomba gyűjté össze a
2471 XI     |                  a templomba gyűjté össze a népet. A sokaság körül állt,
2472 XI     |           templomba gyűjté össze a népet. A sokaság körül állt, az öregek
2473 XI     |            vereslő sugára keresztülsütött a gömbölyű ablakokon, sajátszerű
2474 XI     |         palástokba, sarkantyús csizmákba. A sok csodakép közől nem hiányzott
2475 XI     |              szokott allegóriai kép, mely a halált ábrázolja, karjai
2476 XI     |                  között ott terpeszkedtek a nyelvöltögető ördögök, elkárhozott
2477 XI     |                   akkora, mint egy óriás, a másik, mint amannak az ökle.~
2478 XI     |                 Az ikonosztáz mögött állt a pópa és a cirkáló, aranyos
2479 XI     |          ikonosztáz mögött állt a pópa és a cirkáló, aranyos képek s
2480 XI     |                 koszorúk özönében: amidőn a cirkáló fölolvasva a nép
2481 XI     |               amidőn a cirkáló fölolvasva a nép előtt szokott megbízó
2482 XI     |                  szokott megbízó levelét, a korláthoz szólítja a bírót,
2483 XI     |             levelét, a korláthoz szólítja a bírót, egy magas, nagyfogú
2484 XI     |                ördögöt segítségül hívják?~A sokaság félelmes suttogással
2485 XI     |              félelmes suttogással fogadta a kérdést, s hosszú szünet
2486 XI     |             kérdést, s hosszú szünet után a pópa felelt:~– Egy volt
2487 XI     |                   pópa felelt:~– Egy volt a múlt évben, nagy jó uram;
2488 XI     |                 Ezt még tavaly fölküldtük a szinedriumnak Fehérvárra,
2489 XI     |          Fehérvárra, aholott nem állva ki a vízpróbát, csakugyan meg
2490 XI     |             emberek belein csomót kötnek, a levegőben járnak, a tejet
2491 XI     |               kötnek, a levegőben járnak, a tejet véressé teszik, s
2492 XI     |                  föl. Mindenki iparkodott a kérdezőt saját tudomásával
2493 XI     |         tudomásával megismertetni, kivált a fiatal menyecskék dühösen
2494 XI     |              menyecskék dühösen tolongtak a cirkáló körül.~– Csak egy
2495 XI     |                   egyszerre! – parancsolá a hadnagy tekintéllyel. –
2496 XI     |                   tekintéllyel. – Szóljon a bíró, mit tud.~– Igenis,
2497 XI     |                   volt egy vén boszorkány a faluban, nagy jó uram –
2498 XI     |                   uram – szólt sunnyogóan a bíró –, nálunk Dainicának
2499 XI     |            embereket, mert veresek voltak a szemei. Ha akarta, olyan
2500 XI     |             akarta, olyan zivatart hozott a falura, hogy a házak tetejeit