bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

2501 XI     |            zivatart hozott a falura, hogy a házak tetejeit szedte le
2502 XI     |                  házak tetejeit szedte le a szél. Egyszer szinte oda
2503 XI     |              szinte oda volt jégesőért, s a faluban három helyen ütött
2504 XI     |                  megragadták, s beleveték a patakba. Az asszony még
2505 XI     |              visszakérnétek még tőlem azt a vizet, amit most megitattatok
2506 XI     |                erre kifogták alább, ahogy a köveknél fönnakadt, karót
2507 XI     |                szívén keresztül, s elásva a völgyben, egy nagy követ
2508 XI     |             csakugyan beteljesült rajtunk a boszorkány átka. Egész nyáron
2509 XI     |                   egy csepp eső nem esett a határon! Elszáradt mindenünk,
2510 XI     |                  Az esőt és harmatot mind a Dainica itta meg. Erre mi
2511 XI     |            keresztül addig töltöttük bele a vizet, míg csak bevette,
2512 XI     |           harmatot. Így fordult el tőlünk a nagy szárazság végtére.~
2513 XI     |                   nagy szárazság végtére.~A pópa bizonyítá, hogy az
2514 XI     |                 diák följegyzé azt buzgón a pergamenre.~Jött a harmadik
2515 XI     |                 buzgón a pergamenre.~Jött a harmadik kérdés.~– Van-e
2516 XI     |                      Nincs, uram – felele a bíró –, nem ismerjük azt
2517 XI     |                ország határozatánál fogva a pipaszár orrán keresztül
2518 XI     |               orrán keresztül szúratik, s a bűnös úgy vezettetik végig
2519 XI     |                bűnös úgy vezettetik végig a vásártéren.~Negyedik kérdés
2520 XI     |             kérdés az volt:~– Nem visel-e a parasztok között valaki
2521 XI     |               viselünk, uram – tiltakozék a bíró –, bárcsak ködmenre
2522 XI     |                ország rendei megtiltották a parasztoknak úrias ruhába
2523 XI     |                  azon határozatának, hogy a parasztok irtsák ki a verebeket,
2524 XI     |                hogy a parasztok irtsák ki a verebeket, kicsúfolván azon
2525 XI     |           kicsúfolván azon embereket, kik a verébfejek beszedésével
2526 XI     |            beszedésével valának megbízva?~A bíró alázatosan közeledett
2527 XI     |                bíró alázatosan közeledett a cirkálóhoz.~– Higgye meg
2528 XI     |                  kegyelmed, nagy jó uram. A szárazság, a rossz esztendő
2529 XI     |                nagy jó uram. A szárazság, a rossz esztendő miatt még
2530 XI     |                  rossz esztendő miatt még a verebek is elpusztultak
2531 XI     |                   verebek is elpusztultak a határból; – mondja meg kegyelmed
2532 XI     |                      mondja meg kegyelmed a fejedelemnek, hogy egyet
2533 XI     |                  mondom, úgy van – állítá a bíró, megfogva Kelemen kezét,
2534 XI     |             bizony nem lehetetlen – szólt a cirkáló megengesztelődve.~–
2535 XI     |              avagy idegen fenevadakat itt a környékben kóborolni?~–
2536 XI     |               Decebál elrejtett kincseit.~A bíró fejét csóválta nagy
2537 XI     |                csodát, uram, hacsak talán a Sange Moarte nem látott,
2538 XI     |                bolondképpen.~– Hát hol az a Sange Moarte? Ide kell híni.~–
2539 XI     |                  azt megkapni. Ritkán jön a faluba. De itt lesz tán
2540 XI     |                micsoda bolond nevet adott a fiának? – riadt rá a cirkáló. –
2541 XI     |                adott a fiának? – riadt rá a cirkáló. – Ki hallotta azt:
2542 XI     |                  tört hangon az oláhnő –, a falu népe nevezte őt annak,
2543 XI     |                   meg, mikor meghalt, sem a lyányokhoz nem járt el a
2544 XI     |                  a lyányokhoz nem járt el a fonóba; csak az erdőket
2545 XI     |                 meg kell azt tudnod, hogy a falu legszebb leánya, a
2546 XI     |                   a falu legszebb leánya, a szép Florica, az én fiamba
2547 XI     |                 Moarte soha rá sem nézett a leányra. Florica hiába kötött
2548 XI     |                 gomblyukába; énekelhetett a leány a tűzhely mellett,
2549 XI     |         gomblyukába; énekelhetett a leány a tűzhely mellett, mikor ő
2550 XI     |               Sange Moarte meg sem állott a küszöbnél; pedig úgy szerette
2551 XI     |             küszöbnél; pedig úgy szerette a leány! Sokszor mondta neki,
2552 XI     |                  nemsokára” – szólt búsan a leány. – „Akkor majd meglátogatlak” –
2553 XI     |                    Unod magadat, jó uram? A mesének vége van már. A
2554 XI     |                   A mesének vége van már. A szép Florica halva fekszik.
2555 XI     |           megszakadt bújában. Ott fekszik a ravatalon, a ház előtt ki
2556 XI     |                  Ott fekszik a ravatalon, a ház előtt ki van tűzve a
2557 XI     |                  a ház előtt ki van tűzve a gyászfenyős armindenu; majd
2558 XI     |                   bosszonkodva azon, hogy a parasztembereknek is van
2559 XI     |                 olvasták. – Rá kell lesni a fiúra, mikor odajön, s hírül
2560 XI     |               szólt hivatalos buzgósággal a cirkáló, s az egész összegyűlt
2561 XI     |               összegyűlt csapat megindult a falu túlsó végén levő halottas
2562 XI     |                   levő halottas ház felé.~A mariseli falu túlsó vége
2563 XI     |               falu túlsó vége annyira van a templomtól, hogy mire a
2564 XI     |                   a templomtól, hogy mire a gyülekezet odaért, egészen
2565 XI     |             odaért, egészen beestveledék.~A hold följött a hegyek mögül;
2566 XI     |              beestveledék.~A hold följött a hegyek mögül; a házak mellé
2567 XI     |                   följött a hegyek mögül; a házak mellé fenyők voltak
2568 XI     |           halaványan az éjszakai világ; – a távolban valami pásztorsíp
2569 XI     |                  fehér ház előtt sírdogál a fizetett vénasszony; – a
2570 XI     |                  a fizetett vénasszony; – a szellő lengeti az armindenu
2571 XI     |              armindenu gyászpántlikáit; – a kis házban fekszik holtan
2572 XI     |                 kis házban fekszik holtan a szép fiatal leány, várva
2573 XI     |                   elbujdosott kedvesét; – a holdvilág rásüt halavány
2574 XI     |                  rásüt halavány arcára.~*~A nép körülfogta a halottas
2575 XI     |                arcára.~*~A nép körülfogta a halottas házat, tipegve,
2576 XI     |            suttogták: „itt van, itt van!” A cirkáló, a pópa, a bíró
2577 XI     |                 van, itt van!” A cirkáló, a pópa, a bíró és Sange Moarte
2578 XI     |                  van!” A cirkáló, a pópa, a bíró és Sange Moarte anyja
2579 XI     |               Sange Moarte anyja beléptek a szobába.~A küszöbön keresztülfeküdt
2580 XI     |                 anyja beléptek a szobába.~A küszöbön keresztülfeküdt
2581 XI     |              keresztülfeküdt holtrészegen a leány apja, ki a nagy gyász
2582 XI     |             holtrészegen a leány apja, ki a nagy gyász miatt még tegnap
2583 XI     |                   holnapig föl nem ébred. A szoba közepén volt a fenyőfa
2584 XI     |               ébred. A szoba közepén volt a fenyőfa koporsó, tarka rózsákkal
2585 XI     |               volt adva egy viaszgyertya, a másikba egy kis ezüstpénz;
2586 XI     |                 merev szemeit le nem véve a leány arcáról – Sange Moarte.~
2587 XI     |                   arcáról – Sange Moarte.~A pópa és a bíró babonás kegyelettel
2588 XI     |                   Sange Moarte.~A pópa és a bíró babonás kegyelettel
2589 XI     |                ajtóban; Kelemen odalépett a legényhez, s amint rátekinte,
2590 XI     |                  embernek feleletet adni?~A megszólított azzal igazolá
2591 XI     |                    amit kérdek, én vagyok a cirkáló hadnagy.~Sange Moarte
2592 XI     |             mozdulatlan maradt, mint maga a halott, még lélegzetvevését
2593 XI     |                 lehete észrevenni. Anyja, a jó öregasszony, hízelgőleg
2594 XI     |                  édesanyád.~– Az én uram, a fejedelem nevében fölszólítalak
2595 XI     |               nevében fölszólítalak téged a feleletadásra! – kiálta
2596 XI     |                   mindig növekedő súllyal a cirkáló.~Az oláh hallgatott.~–
2597 XI     |                 melyet párducnak neveznek a tudósok?~Sange Moarte összerezzenni
2598 XI     |             egyszerre ragyogva tekintének a kérdezőre, arcán valami
2599 XI     |                   szemeit, hogy ne lásson a halottra.~– Hol láttad azt? –
2600 XI     |                   Hol láttad azt? – kérdé a cirkáló.~– Messze, messze! –
2601 XI     |           tenyerébe temetve.~– Nevezd meg a helyet: hol?~Az oláh félve
2602 XI     |             félelmetes szemforgással súgá a cirkálónak:~– A Gregyina
2603 XI     |        szemforgással súgá a cirkálónak:~– A Gregyina Drakuluj2 mellett.~
2604 XI(1)  |                   kedden este”; akkor van a babonahit szerint a boszorkánynak
2605 XI(1)  |                   van a babonahit szerint a boszorkánynak hatalma.~
2606 XI     |               Gregyina Drakuluj2 mellett.~A pópa és bíró háromszor vetett
2607 XI     |               nagy áhítattal pillanta egy a falon függő szent Péterre,
2608 XI     |                közel mertél menni – szólt a cirkáló –, elvezetnél-e
2609 XI     |               kérlek, uram – kiálta közbe a pópa –, ne menj oda. Még
2610 XI     |                   tájára sem, ezt is csak a bűne vitte oda.~– Magam
2611 XI     |              Kelemen –, nem azért, mintha a táj nevétől félnék, hanem
2612 XI     |                  hanem mivel nem szeretek a hegyeken mászkálni, de hivatalom
2613 XI     |             kegyelmed egy szentelt barkát a süvegje mellé – sürgeté
2614 XI     |                süvegje mellé – sürgeté őt a gondoskodó lelkipásztor –,
2615 XI     |                gondoskodtok, mert ezekben a sarkantyús csizmákban nem
2616 XI     |                   csizmákban nem járhatom a hegyeket; ellenszereiteknek
2617 XI     |                 mert én unitárius vagyok.~A pópa szinte keresztet vetett
2618 XI     |                 oly buzgón kérdezősködtél a boszorkányok felől.~– Az
2619 XI     |                   nem hitem. Küldjétek be a törököt.~A pópa kifordulva
2620 XI     |                   Küldjétek be a törököt.~A pópa kifordulva mormogá
2621 XI     |             Zülfikár – monda Kelemen diák a belépő töröknek, mialatt
2622 XI     |                   félreugrást kell tennem a hegyek közé.~– Ha te ugrol,
2623 XI     |               ugrol, én is ugrom – felelt a gyanakodó renegát –, megyek,
2624 XI     |                   én, hol lakik itt ember a ti görbe országtokban? Nekem
2625 XI     |              görbe országtokban? Nekem az a rendeletem, hogy veled menjek,
2626 XI     |                  legalább segítsd kihúzni a kardomat, ha valami baj
2627 XI     |                  csak két ember húzhat ki a tokjából? No, add ide.~S
2628 XI     |                  azzal nekiveté egymásnak a lábát a két férfi, s két
2629 XI     |                nekiveté egymásnak a lábát a két férfi, s két kézzel
2630 XI     |                  s két kézzel kapaszkodva a kardba, egy darabig húzták-vonták
2631 XI     |              annál fogva. Végre kiszaladt a kard hüvelyéből, Kelemen
2632 XI     |              ibriket, s mézzel végigkenve a kard rozsdás pengéjét, úgy
2633 XI     |              oláhnak. Az sebtében fölvevé a földről süvegét, baltáját,
2634 XI     |              baltáját, s hátra sem nézett a halottra, ment elöl.~Anyja
2635 XI     |                   kezét anyjáéból, s ment a két idegen férfival az elsötétült
2636 XI     |                      Egész éjjel haladtak a vállalkozók egy hosszú,
2637 XI     |                    melynek fenekéből csak a minden oldalról emelkedő
2638 XI     |                csillogott csak egy foltja a csillagzatos égnek.~Reggelre
2639 XI     |              csillagzatos égnek.~Reggelre a havasok közepén találták
2640 XI     |                 magokat.~Ragyogó látvány! A távolban kristály bércek
2641 XI     |              fehér felhő vonul keresztül, a roppant bazaltszikla alapja
2642 XI     |                  egy-egy villám lobban ki a felhőből, a visszavert mennydörgési
2643 XI     |              villám lobban ki a felhőből, a visszavert mennydörgési
2644 XI     |              hallatja omlatag akkordokban a felséges sziklaorgona.~Amott
2645 XI     |                   öles nyílásán keresztül a hideg Szamos egyik eltévedt
2646 XI     |                 rohan elő, ismét elveszve a partjait ellepő sűrű tölgyek
2647 XI     |              helyütt lépcsőzetet képeznek a sziklák, de azok nem emberi
2648 XI     |                egymásra vannak döntögetve a bércek, egyik a másik hátán
2649 XI     |                döntögetve a bércek, egyik a másik hátán fekszik, oly
2650 XI     |             fekszik, oly alakban, hogy ha a legalsót megmozdítanák,
2651 XI     |                hirdeti, hogy itt vége van a földnek, az ember uralmának,
2652 XI     |              földnek, az ember uralmának, a szédítő magasságból nem
2653 XI     |                 mikben tombolva fut végig a hegyi zuhatag; csak a vad
2654 XI     |               végig a hegyi zuhatag; csak a vad zerge szökell egyik
2655 XI     |                   szökell egyik kőszálról a másikra.~– Merre megyünk
2656 XI     |              megyünk itt? – kérdé Kelemen a vezetőtől, aggodalmas tekintetet
2657 XI     |               aggodalmas tekintetet vetve a környékre; melyben legnagyobb
2658 XI     |            embereit biztos helyismerettel a laktalan vidéken. Ahol alig
2659 XI     |                 látszott valami lehetőség a szakadékos ormokon áthatolhatni,
2660 XI     |           emlékezék minden gyökérre, mely a szikláról lemászónak hágcsóul
2661 XI     |               keresztülfekvő faderekakra, a keskeny sziklapárkányokra,
2662 XI     |               csak félrehajolt derékkal s a repedéseken fogózva lehet
2663 XI     |             fogózva lehet körülhaladni, s a legbiztosabb tájékozással
2664 XI     |                   látszék magát kiismerni a tömkelegben.~– Közel vagyunk! –
2665 XI     |              Ismét új látvány mutatkozék.~A sziklahát, melyre fölkapaszkodának,
2666 XI     |                    s félkörben körülfutva a vidéket, egy medencét látszott
2667 XI     |                  s bár körül csöndes volt a lég, háborogva hullámzott;
2668 XI     |                 háborogva hullámzott; tán a tenger dagályát érzé.~A
2669 XI     |                   a tenger dagályát érzé.~A sziklamedence átelleni oldalát
2670 XI     |               benőve fenyőfákkal, s amint a két bérc egymáshoz ért,
2671 XI     |                   két bérc egymáshoz ért, a völgycsatornából egy kis
2672 XI     |                egy kis patak csergedezett a tengerszem öblébe, a völgyre
2673 XI     |         csergedezett a tengerszem öblébe, a völgyre omlott jéghegyek
2674 XI     |                 mutatá Sange Moarte. – Az a jég között barlangot vájt
2675 XI     |               vájt magának, s mi e nyomon a keresett helyre jutunk.~–
2676 XI     |               hogy megyünk odáig? Hisz ez a szirtlap olyan, mint a tükör,
2677 XI     |                 ez a szirtlap olyan, mint a tükör, ha az ember megcsúszik
2678 XI     |                   rajta, meg sem áll, míg a tóba nem bukott.~– Vigyáznotok
2679 XI     |                mezítláb nem lehet tartani a megsikamlástól; tegyétek
2680 XI     |                tenyereikkel tartózkodának a sima kőlapon, melynek meredek
2681 XI     |             melynek meredek lejtője alatt a feneketlen tengerszem sötétlett
2682 XI     |                    Már feleútján lehettek a lejtőnek, midőn az átelleni
2683 XI     |           rejtelmes moraj kezde alázúgni. A szirtet remegni érzék magok
2684 XI     |                 remegni érzék magok alatt a rajta fekvők.~– Hah! Maradjatok
2685 XI     |                   átelleni hegyről.~S már a másik pillanatban lehete
2686 XI     |                  pillanatban lehete látni a fehér gombolyagot, mely
2687 XI     |                   fehér gombolyagot, mely a véghetlen távol magasságokból
2688 XI     |                   sebességgel hömpölygött a meredeken alá, egész sziklákat
2689 XI     |                  vad iramodtában megrázva a hegyet, melynek lejtőjén
2690 XI     |                   öles ugrásokkal szakadt a völgy felé.~– Jézus! – kiálta
2691 XI     |                kapva rémültében, másikkal a sziklába fogózva. – Ez eljön
2692 XI     |            veszélyének téve ki magokat. – A lavina ott ama sziklaköbnek
2693 XI     |                 nőtt görgeteg mint vágtat a völgy homorulatán egy kiálló
2694 XI     |           törpének látszott hozzá képest. A lavina mennydörgésitől nem
2695 XI     |               levő szikla mögött megugrik a hógömb, s egy iszonyú szökéssel
2696 XI     |                 hófelhőtől lőn ellepve, s a végső csattanás után megszűnt
2697 XI     |                   csattanás után megszűnt a dörgés. Arra ismét irtóztató
2698 XI     |              ropogással újra kezdődék az; a görgeteg letörte súlyával
2699 XI     |              iszonyú forgással zúdulva le a meredeken, egyenesen belezuhant
2700 XI     |          belezuhant az alatta fekvő tóba.~A felháborított tengerszem
2701 XI     |                 ahol ötven ölnyi magasban a kalandorok kapaszkodtak
2702 XI     |                   kalandorok kapaszkodtak a meztelen sziklába. S azzal
2703 XI     |                  Moarte első tekintetével a csermely barlangját kereste,
2704 XI     |               kereste, ha nem özönlé-e el a tán túláradt víz?~De a tengerszem
2705 XI     |                 el a tán túláradt víz?~De a tengerszem egy lábnyira
2706 XI     |                egy lábnyira sem áradt meg a belezuhant hótömegtől. Elnyelte
2707 XI     |                  hótömegtől. Elnyelte azt a véghetlen mélység; a tengerszem
2708 XI     |                  azt a véghetlen mélység; a tengerszem sohasem nő, sem
2709 XI     |                   hidegen Sange Moarte –, a szikla megnedvesült, annál
2710 XI     |                 kapaszkodni.~Félóra múlva a csermely torkolatánál voltak
2711 XI     |              csermely torkolatánál voltak a kalandorok.~Egy csodálatos
2712 XI     |          csodálatos folyosó állt előttök.~A csermely egy meleg forrás
2713 XI     |                   kifolyásából ered, mely a völgyek vágányaiban végigfutva,
2714 XI     |               által szokott eltemettetni. A meleg víz azonban folyosót
2715 XI     |             azonban folyosót vájt magának a jég között, s meleg gőzével
2716 XI     |               gőzével szüntelen olvasztva a körüle levő jégtömeget,
2717 XI     |              kívülről szüntelen fagylalva a küllevegőtől, belül szüntelen
2718 XI     |                   belül szüntelen olvadva a forrás hevétől, mint egy
2719 XI     |             lefüggő ragyogó jégcsapjaival a patak fölött.~E jég alatti
2720 XI     |             Kelemen nem állhatá meg, hogy a mesebeli tündérpalotákra
2721 XI     |               látják az elbűvölt halandók a napvilágot.~Mindenütt a
2722 XI     |                   a napvilágot.~Mindenütt a víz folyásán haladva, egy
2723 XI     |           homályosabb tömegek válták fel, a vastagabb jég mindig sötétebb
2724 XI     |                  egészen elfeketült, csak a csergedező víz mormogása
2725 XI     |                  víz mormogása vezeté még a tapogatózó férfiakat.~Azok
2726 XI     |                térdig felgyürkőzve jártak a meleg patakban, s a sötétebb
2727 XI     |                jártak a meleg patakban, s a sötétebb helyre jutva, mindig
2728 XI     |                 forróbbnak kezdék találni a patakot, míg egyszerre sziszegő
2729 XI     |                hallva, megpillanták ismét a napvilágot azon sziklahasadékon
2730 XI     |      sziklahasadékon keresztül, melyen át a patak föld alatti barlangjába
2731 XI     |            gyökérbe kapaszkodva kikerülék a forró víz rohamát, s rövid
2732 XI     |            rohamát, s rövid fáradság után a hegy túlsó oldalán találták
2733 XI     |                   alakú völgyben.~Itt van a Gregyina Drakuluj.~Egy kerekded
2734 XI     |          belenézni, hasra fekve közeledik a sziklapárkányhoz, s még
2735 XI     |                    ha el nem szédül. Lenn a völgy fenekén örökké nyílnak
2736 XI     |              völgy fenekén örökké nyílnak a virágok. Mikor köröskörül
2737 XI     |                 köröskörül legjobban esik a hó, szikrázik a jég, a csikorgó
2738 XI     |            legjobban esik a hó, szikrázik a jég, a csikorgó tél derekán
2739 XI     |               esik a hó, szikrázik a jég, a csikorgó tél derekán lehet
2740 XI     |                  fákat, minőkhöz hasonlót a környéken sehol sem találni,
2741 XI     |          környéken sehol sem találni, sőt a bőrlevelű nymphaea sárgafehér
2742 XI     |              éppen akkor nyílnak ottan, s a pázsit télen-nyáron a legbujább
2743 XI     |                   s a pázsit télen-nyáron a legbujább zöld, s a vadborostyán
2744 XI     |          télen-nyáron a legbujább zöld, s a vadborostyán felkapaszkodik
2745 XI     |       vadborostyán felkapaszkodik magasra a sziklák repedésein, piros
2746 XI     |                    piros bogyóit hullatva a völgybe, mikor körös-körül
2747 XI     |              Egész télen tele van e völgy a legritkább virágokkal.~Ezért
2748 XI     |                   természetes okból ered.~A völgy mélyén egy barlangban
2749 XI     |                   mely sehol sem törve ki a fölszínre, átmelegíti a
2750 XI     |                   a fölszínre, átmelegíti a fölötte levő földréteget,
2751 XI     |                levő földréteget, s miután a meleg vizeknek is megvan
2752 XI     |                   közelében. Az egész egy a szabad ég alatt, viharok
2753 XI     |                  amint néhány lépést téve a barlangban, reszkető kézzel
2754 XI     |              Kicsoda az? – kérdé idegenül a hadnagy.~– Oh, a tündér –
2755 XI     |                 idegenül a hadnagy.~– Oh, a tündér – rebegé reszkető
2756 XI     |                párducot keserek.~– Csitt, a vasajtóban kulcs nyikorog! –
2757 XI     |                     kiálta Zülfikár. – El a barlang sötétjébe.~Sange
2758 XI     |              Sange Moartét erővel kellett a két férfinak elragadni az
2759 XI     |            férfinak elragadni az ajtótól.~A vasajtó halkan megnyílt,
2760 XI     |              hölgy, keleties pongyolában; a fürteire szorított piros
2761 XI     |                 halavány arcára csüng le, a hölgymenyétprémes kaftánkából
2762 XI     |                szemei világlani látszanak a sötétben, karcsú termetének
2763 XI     |              varázsló, oly lélekpusztító.~A három férfi visszafojtá
2764 XI     |                   lélegzetét, míg előttük a nő észrevétlenül elhaladt.~–
2765 XI     |             hallgassunk, észre ne vegyen.~A hölgy ezalatt a medencéhez
2766 XI     |                   vegyen.~A hölgy ezalatt a medencéhez ért, hova a föld
2767 XI     |            ezalatt a medencéhez ért, hova a föld alatti víz összegyülekezett,
2768 XI     |                   forró lihegése hangzott a sötétben.~A párduc nyugodtan
2769 XI     |             lihegése hangzott a sötétben.~A párduc nyugodtan feküdt
2770 XI     |                kiálló sziklafal elfedé őt a férfiak szemei elől.~Sange
2771 XI     |                 rohanni.~Alig sikerült őt a két férfinak visszatartaniok.~–
2772 XI     |          bennünket kíváncsiságoddal?~– Ez a fiú szerelmes azon asszonyba! –
2773 XI     |                  E pillanatban hallatszék a víz locsogása, mintha valaki
2774 XI     |                valaki belelépett volna, s a habokat hányná magára.~Sange
2775 XI     |                 őrjöngő ordítással rohant a medence felé.~Ez ordításra
2776 XI     |                 egyszerre kiugrék Azraële a víztükörből, tündéri szépsége
2777 XI     |               villámló szemekkel tekintve a vakmerőre, felkiálta dühös,
2778 XI     |                   szóval:~– Oglán! Rajta!~A párduc egész ekkorig mozdulatlanul
2779 XI     |                   egy rántással leteperte a földre.~Sange Moarte még
2780 XI     |                 még ekkor sem magát védte a fenevad ellen, hanem könyörögve
2781 XI     |                  könyörögve nyújtá kezeit a bűbájos hölgy felé, szomjú
2782 XI     |                    Csöndesen. Ne tedd azt a bolondot – monda Zülfikár. –
2783 XI     |               Okosabb dolog áll előttünk. A vasajtó nyitva maradt, míg
2784 XI     |                vasajtó nyitva maradt, míg a nő el van foglalva, suhanjunk
2785 XI     |                nagyon fogja érdekelni. Ha a tiedet nem, az enyimet bizonyosan.~
2786 XI     |                 enyimet bizonyosan.~Ezzel a két férfi észrevétlenül
2787 XI     |                   észrevétlenül belopózék a vasajtón, s végigtapogatózva
2788 XI     |              vasajtón, s végigtapogatózva a szűk folyosón, mely a sziklába
2789 XI     |    végigtapogatózva a szűk folyosón, mely a sziklába látszott vágva,
2790 XI     |              sziklába látszott vágva, egy a középen álló lámpa világánál
2791 XI     |        megpillanták egy ablakon keresztül a külvilág derűjét. Arra sietve,
2792 XI     |                   bástyával volt körítve. A bástyára fölhágva, a hideg
2793 XI     |             körítve. A bástyára fölhágva, a hideg Szamos völgye terült
2794 XI     |        gyalogösvényt is megsejtének, mely a bástyáról az alant terülő
2795 XI     |                  míg oda le nem jutottak.~A két férfi csak ekkor nézett
2796 XI     |                 még most is vélte hallani a démoni hölgy vad, csengő
2797 XI     |                 hölgy vad, csengő szavát, a párduc ordítását s az oláh
2798 XI     |                    kik tutajokat kötöztek a vízparton.~– Micsoda vár
2799 XI     |               tekintének rá:~– Hol van az a vár? – kérdezék.~Kelemen
2800 XI     |                   szikla olyan volt, mint a másik.~Az oláhok nevetni
2801 XI     |               darab faragatlan sziklánál, a bokrok eltakarják a nyílást,
2802 XI     |            sziklánál, a bokrok eltakarják a nyílást, amelyen kijöttünk.~
2803 XI     |                 útba igazíttatva magukat, a kalandorok szerencsésen
2804 XI     |                   Kelemen diák, elmondván a látottakat Csáky Lászlónak,
2805 XI     |            aranyat kapott fölfödözésiért, a zöld csizmákat nem is említve.~
2806 XI     |              erszényt hozott ki markában, a basától kilépve. Ezt megtudta
2807 XI     |               ürügyet talált beleköthetni a renegátba, s száz botot
2808 XI     |             renegátba, s száz botot ítélt a talpára, ha minden ütleget
2809 XI     |               fizesse le. Adjad ezt át te a basának, s fogadom, hogy
2810 XI     |             kapott az ajánlaton, s átvéve a gondosan lepecsételt szekrénykét,
2811 XI     |                 Zülfikárnak kellett volna a basához vinni, átnyújtá
2812 XI     |                  tenéked.~Ali basa átvevé a szekrényt, s amint annak
2813 XI     |             hullott ki belőle kaftánjára. A legirtózatosabb megbántás
2814 XI     |                 követni.~Ali basa csaknem a padlásig ugrott föl dühében,
2815 XI     |                   rögtön parancsolá, hogy a bámulatában megmerevült
2816 XI     |          bámulatában megmerevült agát, ki a szekrényt átadta, kapuja
2817 XI     |             vonják karóba.~Zülfikár pedig a kétszáz arannyal szépen
2818 XII    |                             XII. Egy főúr a XVII. században~A bonchidai
2819 XII    |                Egy főúr a XVII. században~A bonchidai kastélyban nagy
2820 XII    |                  nagy sürgés-forgás volt. A ház urát, Bánfi Dénest várták
2821 XII    |                 várták haza Ebesfalváról.~A vár kapuja, melynek közepén
2822 XII    |            állongott vasárnapi ábrázattal a jobbágyság, s a határdomb
2823 XII    |                ábrázattal a jobbágyság, s a határdomb előtt látszott
2824 XII    |            látszott rendezett csapatokban a Kolozs megyei lovas nemesség
2825 XII    |              fegyverkezve, kik főnöküket, a nemesség generálisát, elfogadni
2826 XII    |            generálisát, elfogadni jöttek.~A bástyákon lehete látni Bánfi
2827 XII    |           puskákkal, szittyás sisakokkal; a Szamos felőli bástyákra
2828 XII    |                  parázstűz égett, melyben a pattantyúsok hosszú vaspálcák
2829 XII    |               vitézkötésekkel sujtásozva.~A legmagasabb donjon ablakában
2830 XII    |          legmagasabb donjon ablakában ült a toronyőr, kürtszóval jelt
2831 XII    |                    kürtszóval jelt adandó a főúr jöveteléről, feje fölött
2832 XII    |                 bíbor zászlóval birkózott a szél, alig bírva megemelni
2833 XII    |                szél, alig bírva megemelni a rajta csüngő gazdag aranybojtokat.~
2834 XII    |             ábrándos mélázással könyökölt a hímzett ablakvánkoskára.
2835 XII    |           emelkedő porfellegről észrevevé a toronyőr a főispán közeledtét,
2836 XII    |         porfellegről észrevevé a toronyőr a főispán közeledtét, s kürtjével
2837 XII    |                    s kürtjével jelt adva, a tarackdurrogás rögtön helyére
2838 XII    |                helyére riaszta mindenkit, a papok, tanítók siettek növendékeikhez,
2839 XII    |                   siettek növendékeikhez, a hadnagyok rendbeállíták
2840 XII    |                rendbeállíták dandáraikat, a bástyákra állított trombitások
2841 XII    |                toborzó danákat.~Nemsokára a tisztelgőkhez ért a főispán,
2842 XII    |             Nemsokára a tisztelgőkhez ért a főispán, a többi megyék
2843 XII    |              tisztelgőkhez ért a főispán, a többi megyék bandériumaitól
2844 XII    |              miknek viselete, fegyverzete a legnagyobb tarkaságot mutatta
2845 XII    |                 mutatta föl.~Lehete látni a paripák mindennemű fajait
2846 XII    |            nyeregtakarókkal.~Lehete látni a hajdani csaták minden műszereit,
2847 XII    |              kígyózó lángpallost s azokat a hosszú, remekül kirakott
2848 XII    |               itt-ott láthatók voltak már a divatba jött ölnyi hosszúságú
2849 XII    |              háromélű tőrök, miknek hegye a földet horkolá.~Mindegyik
2850 XII    |                   vittek nyeregkápáikban. A harcias csapatok előtt lovagolt
2851 XII    |                   csapatok előtt lovagolt a nemesség főhadnagya, Veér
2852 XII    |                 lánc tartotta elöl össze, a vállára fekvő medvefő szemei
2853 XII    |   aranycsillagokkal, mely alól átlátszott a sötétkék bársonydolmány;
2854 XII    |               világbeli gőzhajóénál.~Maga a főkapitány egy nyitott hintóban
2855 XII    |              aranyos, rózsás szerszámmal; a hintó mindkét ajtajára pompás
2856 XII    |                 aranyzással volt kifestve a Bánfi címer, hátul két huszár
2857 XII    |                   két huszár kapaszkodott a bakra ezüstös, panyókás
2858 XII    |               szívjóságot tanúsított, míg a bokros szemöldök hajlása
2859 XII    |               hajlása s az ajkak metszése a szenvedélyesebb indulatok
2860 XII    |               elboruló, sötét bíborvörös; a nemes lelkesülés vonalmai,
2861 XII    |                nemes lelkesülés vonalmai, a féktelen heveskedéséivel
2862 XII    |                    éppen úgy, mint voltak a szívben.~A fölállított sorok
2863 XII    |                    mint voltak a szívben.~A fölállított sorok tisztelkedve
2864 XII    |             hajták meg kardjaikat előtte, a gyermekcsoport énekszóval
2865 XII    |        gyermekcsoport énekszóval fogadta, a jobbágyok kalapjaikat lóbálták
2866 XII    |              kalapjaikat lóbálták előtte, a bástyafokon harsogott a
2867 XII    |                   a bástyafokon harsogott a zene, a tisztelendő urak
2868 XII    |             bástyafokon harsogott a zene, a tisztelendő urak dikciókat
2869 XII    |               kalpagokkal integetett felé a vendégsereg; és Bánfi mind
2870 XII    |            azokban nem vett észre senkit.~A teremek egyik ablakából
2871 XII    |                 mutatja, mintha osztoznék a közös tisztelkedésben. Mellette
2872 XII    |                  Koncz Márton uram – szól a gyászos özvegyasszony a
2873 XII    |                   a gyászos özvegyasszony a vén ősz férfihoz –, járt
2874 XII    |        splendorral egy fejedelem, mint ez a simplex báró itten? Én voltam
2875 XII    |                mint ezzel itten. Ha mégis a fejedelemmel tennék, az
2876 XII    |             pretendálni tud, de bizony ez a fejedelmi splendor neki
2877 XII    |           kompetál. Oh, tudom én, hogy mi a juss, mert pereltem én már
2878 XII    |                      Bizony törik magukat a kollégák kézcsókolására –
2879 XII    |                  őkegyességét lesegítheti a hintóból; – no, de teheti
2880 XII    |                  teheti méltán, mert hisz a kálvinistáknak Bánfi Dénes
2881 XII    |                magam, csak az ajtó mögött a helyök.~– No, nézze kegyelmed,
2882 XII    |               kegyelmed, nézzen csak oda; a derék armálisták fölemelik
2883 XII    |                derék armálisták fölemelik a levegőbe, s úgy viszik a
2884 XII    |                  a levegőbe, s úgy viszik a kapuig. Jó, hogy függő hintóba
2885 XII    |                  hintóba nem tették, mint a fejedelmet szokás; mintha
2886 XII    |                   tisztelkedésem adja meg a mulatságnak savát-borsát.
2887 XII    |         savát-borsát. Tudom, hogy letörik a jó úr szarva tőle.~Bánfi
2888 XII    |               tőle.~Bánfi ezalatt följött a lépcsőkön, az utána özönlő
2889 XII    |                  az ajtón, vállain emelve a bárót a terem végén fölállított
2890 XII    |                    vállain emelve a bárót a terem végén fölállított
2891 XII    |               fölállított elnöki székeig; a rohanó tömeg között összegyűrve
2892 XII    |               összegyűrve értek helyeikre a tisztelendő urak is, kiket
2893 XII    |                tisztelendő urak is, kiket a pietástalan sokaság kíméletlenül
2894 XII    |         ökölcsapásokkal fúrt magának utat a főkapitányig. A nemességből
2895 XII    |              magának utat a főkapitányig. A nemességből betódult a terembe,
2896 XII    |                    A nemességből betódult a terembe, aki beférhetett,
2897 XII    |                 terembe, aki beférhetett, a többi a folyosókat foglalta
2898 XII    |                  aki beférhetett, a többi a folyosókat foglalta el;
2899 XII    |                   folyosókat foglalta el; a jobbágyok az udvaron maradtak,
2900 XII    |           maradtak, nem hallhatva egyebet a nagy zajnál az ablakon keresztül,
2901 XII    |              miután szemeit végigjártatta a sokaságon –, nem ok nélkül
2902 XII    |               hadakat híttak az országba. A históriaírók csak azt jegyezték
2903 XII    |       históriaírók csak azt jegyezték föl a harcok napjaiból, ami a
2904 XII    |                   a harcok napjaiból, ami a fejedelmek dicsőségére szolgált,
2905 XII    |          fejedelmek dicsőségére szolgált, a győzelmeket, a csatákat,
2906 XII    |                  szolgált, a győzelmeket, a csatákat, a hódításokat,
2907 XII    |                  győzelmeket, a csatákat, a hódításokat, de elfeledték
2908 XII    |                följegyezni, hogy 1617-ben a háború okozta ínség következtében
2909 XII    |               tudjuk ezt, mert mi éreztük a néppel együtt. Most, hála
2910 XII    |                egeknek, egyedül maradtunk a magunk hazájában; a szentgotthárdi
2911 XII    |             maradtunk a magunk hazájában; a szentgotthárdi békekötés
2912 XII    |       szentgotthárdi békekötés által mind a római, mind a török császár
2913 XII    |                  által mind a római, mind a török császár kölcsönösen
2914 XII    |          kénytelenek sem az egyikért, sem a másik ellen fegyvert fogni,
2915 XII    |                    hanem gyógyítgathassuk a hazánkon ütött százados
2916 XII    |              vagyunk nyugalomban, egyedül a mi országunkon belől úr
2917 XII    |            országunkon belől úr és önálló a magyar. Nem nagy ország,
2918 XII    |                  nagy ország, az igaz, de a miénk, s ha kicsiny emberek
2919 XII    |        megtámadtak, nem vesznek el együtt a hazával, hanem megfordítják
2920 XII    |               hazával, hanem megfordítják a palástot, a győzteshez állanak,
2921 XII    |                  megfordítják a palástot, a győzteshez állanak, s osztoznak
2922 XII    |           győzteshez állanak, s osztoznak a közös veszteségen.~– Ez
2923 XII    |            rágalom! – kiálta föl egy hang a szegletből, melyben Bánfi
2924 XII    |            Naláczi István szavára ismert. A tömeg zúgva fordult azon
2925 XII    |                 azon szöglet felé, honnan a kiáltást hallotta jőni.~–
2926 XII    |          satellese lehet ott – hadd éljen a szólás szabadságával. –
2927 XII    |              szándékozik azt kivinni, ami a nyílt föllépésnek nem sükerült,
2928 XII    |                   védni fogom az országot a fejedelem ellen is, ha kell! –
2929 XII    |                 halljátok, mit gondolt ki a fondorkodás, hogy bennünket
2930 XII    |                kivontuk lábainkat. Dacára a békeszövetségnek, majd török,
2931 XII    |                 határainkon, sarcot vetni a népre, fölégetni a városokat,
2932 XII    |                  vetni a népre, fölégetni a városokat, egyszóval minden
2933 XII    |                   reánk tolni barátságát. A múlt héten elpusztították
2934 XII    |                mind nem tartozik reám, ez a szász királybírák s a székely
2935 XII    |                  ez a szász királybírák s a székely generális dolga.
2936 XII    |              territóriumomra is régen fáj a foga Ali basa uram őkegyelmének,
2937 XII    |                   uram őkegyelmének, csak a módját nem találta még ki,
2938 XII    |                kóbor tatáraival elfogatva a fejedelem cirkáló hadnagyát,
2939 XII    |             környékben kihirdetteté, hogy a nép fizesse meg az adót,
2940 XII    |                   fejenkint egy kispénzt. A szegény parasztság örült,
2941 XII    |             sietett azt rögtön lefizetni. A ravasz török két célt tudott
2942 XII    |                  egy az, hogy elismerteté a néppel az adótartozást,
2943 XII    |               kitudta, hány adófizető van a környéken, s rögtön utána
2944 XII    |              emberre két magyar forintot.~A sokaság bosszúsan felzúgott.~–
2945 XII    |                  éppen azért vagyunk urai a parasztnak, hogy ne engedjük
2946 XII    |               Odaütünk neki! – ordíta fel a tömeg, kardját zörgetve
2947 XII    |              zörgetve s buzogányait rázva a levegőben.~– Most távozzatok
2948 XII    |            fegyverzörgetéssel távozott el a teremből, csupán néhány
2949 XII    |                  elintézendő panaszaival.~A kolozsvári professzorok
2950 XII    |         eltávoztával egyenkint szemelé ki a jelenlevők közül, akikkel
2951 XII    |                   is Koncz Márton uramat, a kolozsvári unitárius püspököt.~–
2952 XII    |                   lábával hátrakaparva. – A kolozsvári tanács via facti
2953 XII    |             unitaria ecclesia vásárbódéit a piacon, kérem a repozíciót.~–
2954 XII    |               vásárbódéit a piacon, kérem a repozíciót.~– Igen sajnálom,
2955 XII    |                   Bánfi, fogai közt szíva a levegőt, s dolmányát gombolgatva
2956 XII    |                   fundácionális ügy, s az a fejedelemre tartozik. A
2957 XII    |                   a fejedelemre tartozik. A territórium ugyan az enyim,
2958 XII    |              ugyan az enyim, hanem az ügy a fejedelemé.~– A fejedelem
2959 XII    |              hanem az ügy a fejedelemé.~– A fejedelem őnagysága éppen
2960 XII    |               ugyan énrám tartozik, hanem a territórium Bánfi Dénesé,
2961 XII    |                 Koncz azonban nem találta a dolgot éppen oly mulatságosnak.~–
2962 XII    |                   látta maga felé jőni. – A főúr úgy tett, mintha észre
2963 XII    |                   már el tetszett feledni a nevemet? – kérdé az asszony
2964 XII    |                   folytatá zavarodatlanul a nő –, akinek minden ivadéka
2965 XII    |               nemes ember volt, mint maga a fejedelem, amióta csak az
2966 XII    |                 Nem is felejtettem még el a nevemet soha, ha kérdezték;
2967 XII    |               esztendő óta foly közöttünk a processzus? S hatvanhárom
2968 XII    |             processzus? S hatvanhárom óta a város és famíliám között.~–
2969 XII    |                     vágott közbe Bánfi –, a nagyasszony majd csak azt
2970 XII    |               tegye hozzá, ami utóbb jön. A nagyasszonynak van egy rozzant
2971 XII    |                   van egy rozzant viskója a kolozsvári vásártér közepén.~–
2972 XII    |             méltóságod kastélya itt.~– Ez a vityilló régóta díszteleníti
2973 XII    |                   régóta díszteleníti már a vásártért, s a tanács hiába
2974 XII    |           díszteleníti már a vásártért, s a tanács hiába alkudozott,
2975 XII    |                   alkudozott, perlekedett a kegyelmed családjával avégett,
2976 XII    |                   kegyelmedtől ingyen ezt a tisztes ruinát. Lám, tízezer
2977 XII    |              találna benne rosszabb házat a magáénál.~– Tartsa meg az
2978 XII    |              magáénál.~– Tartsa meg az úr a pénzét, én a házamat nem
2979 XII    |             Tartsa meg az úr a pénzét, én a házamat nem adom! Kétszáz
2980 XII    |              esztendővel ezelőtt építette a hetvenhetedik nagyapám,
2981 XII    |                  Amit kimondtam, meglesz; a kőmívesek már ki vannak
2982 XII    |                már ki vannak küldve, hogy a házat szétverjék: a tízezer
2983 XII    |                  hogy a házat szétverjék: a tízezer forintot fölveheti
2984 XII    |              forintot fölveheti kegyelmed a tanács pénztárából.~– Nem
2985 XII    |                  Ebnek kell! – kiálta fel a nő dühösen. – Nem vagyok
2986 XII    |       parasztember, hogy kibecsültessenek a telkemből. Be se is lépjen
2987 XII    |                 egy kurta kuvaszt! Voltam a fejedelemnél, voltam az
2988 XII    |             voltam az országnál, ehen van a pecsétes levél, melyen az
2989 XII    |              fundusomra lépni. Kiszegezem a kapura; jó, olvasható írás;
2990 XII    |                holnap szét fogják bontani a házát, ha csupa armálissal
2991 XII    |                 Naláczit útjában találta.~A két férfi kényszerített
2992 XII    |                nagy lélegzetvétel után.~– A fejedelem őnagysága kívánta
2993 XII    |                  értesíteni.~– Halljuk.~– A török már az idén harmadszor
2994 XII    |                  azzal fenyegetőzik, hogy a portára menekült Zólyomi
2995 XII    |                   vele együtt.~– Igen, de a fejedelem restelli a sok
2996 XII    |                   de a fejedelem restelli a sok utálkodást, s némiképpen
2997 XII    |                   birtokában vagynak, így a fejedelem kénytelen méltóságodat
2998 XII    |         fölszólítani, hogy e javadalmakat a visszatérendő Zólyominak
2999 XII    |                   röviden találta előadni a dolgot, bármennyire pótolta
3000 XII    |                   az ország védelmére; én a terhet teljesítém, s most