bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

3001 XII    |                  hiszik kegyelmetek, hogy a jószágokról le fogok mondani,
3002 XII    |              legyen az országban?~– De ha a fejedelem kívánja?~– Akárki
3003 XII    |                   vissza feleletül?~– Ezt a két félreérthetlen igét –
3004 XII    |                 szólt Bánfi, apróra rágva a szót: – „Nem adom!”~– Alászolgája! –
3005 XII    |                 Bánfi, s azzal kitekintve a folyosóra, amint ott néhány
3006 XII    |                   Jertek be, mit akartok?~A jámbor emberek látva a főúr
3007 XII    |                    A jámbor emberek látva a főúr ingerült kedélyét,
3008 XII    |             átallottak belépni, míg végre a tiszttartó betuszkolá őket.~–
3009 XII    |             tiszttartó betuszkolá őket.~– A dézmát kellett volna behoznunk –
3010 XII    |                     szólt siralmas hangon a legvénebb paraszt, lesütve
3011 XII    |                   nem járt eső – kiaszott a vetés – nem arattuk be a
3012 XII    |                  a vetés – nem arattuk be a vetni való magot; a faluban
3013 XII    |            arattuk be a vetni való magot; a faluban gyökeret meg gombát
3014 XII    |                  az uradalmi tárházakat s a jobbágyoknak vetni való
3015 XII    |             gabonát osztani ki, azonfölül a szegénységnek télire való
3016 XII    |                   eleséget, amennyi elég.~A szegény pór meg akarta csókolni
3017 XII    |           sorsotokon, ha ínségben látlak. A kasznárok teljesítsék akaratomat,
3018 XII    |                   minden pompától ragyog, a falakon metszett velencei
3019 XII    |                aszerint festve, mikor még a törökhöz hajolt, s törökösen
3020 XII    |                   időben nagyon felkaptak a magyar urak.1~A terem oldalán
3021 XII    |                 felkaptak a magyar urak.1~A terem oldalán mesterséges
3022 XII    |             állanak; üveges almáriomokban a család drágaságai pompául
3023 XII    |                 nyakát le lehet srófolni, a filigrán művészet remekei,
3024 XII    |                   nehezebb egy tallérnál, a benne levő bokréták minden
3025 XII    |          szárnyain keresztül lehet látni.~A magas ablakról a földig
3026 XII    |                   látni.~A magas ablakról a földig nehéz vörös selyemfüggönyök
3027 XII    |              legpompásabbjaival, mik közt a bársony tündöklésű taréjos
3028 XII    |               tündöklésű taréjos amarant, a liriodendron csüngő tulipánaival,
3029 XII    |       liriodendron csüngő tulipánaival, s a jégharmattal hintett levelű
3030 XII    |                   levelű mesembryanthemum a legkitűnőbbek.~Mindezek
3031 XII    |        legkitűnőbbek.~Mindezek közől csak a reszkető mimóza s a halovány
3032 XII    |                  csak a reszkető mimóza s a halovány jázmin illett az
3033 XII    |         ellentétet képzett laka fényével. A kis gyöngéd alak szinte
3034 XII    |                 szinte el látszott veszni a magas, boltozatos teremben,
3035 XII    |                  szép, és milyen szomorú…~A hölgy mosolyogni próbált.~–
3036 XII    |                 szelíd hangon, felkarolva a tündérlenge hölgyet.~Bánfiné
3037 XII    |               mintha más tárgyra vinné át a beszédet, karját férjeébe
3038 XII    |                 őt virágaihoz.~– Nézd ezt a szegény passiflorát: miként
3039 XII    |           folyamvízzel öntözém. Elfeledém a függönyt félrehúzni előle,
3040 XII    |                Nem hiányzik semmije, csak a napvilág.~– Úgy látszik –
3041 XII    |                  elfojtott hangon –, hogy a napkeleti virágnyelven beszélünk
3042 XII    |            kulcsolva. – Az én napvilágom, a te szerelmed hiányzik nekem!~
3043 XII    |                   szelíden ölébe vonva; s a legnyájasabb, de közbe-közbe
3044 XII    |                  vagy-e? Azt akarod, hogy a fejedelem udvarába vigyelek
3045 XII    |            ragyogni!… Hidd meg, fényesebb a tiéd, mint az övé, és kevésbé
3046 XII    |                tudod, hogy én nem keresem a fényt, s nem félem a veszélyt.
3047 XII    |              keresem a fényt, s nem félem a veszélyt. Mikor száműzött
3048 XII    |      vászonsátorban, melyre kívül hullott a hó; te kebledre tevéd fejemet,
3049 XII    |                 olyan boldog voltam… Néha a harcriadó s az ágyúk dörgése
3050 XII    |                 boldogság, mely elébbvaló a családokénál, vannak ügyek,
3051 XII    |             hevesen kelve föl székéről –, a hazát értettem.~S azzal
3052 XII    |                  haragosan lépdelte végig a terem hosszát.~Ha ily tréfákért
3053 XII    |                 hosszát.~Ha ily tréfákért a férj megharagszik: az azt
3054 XII    |             hangon Bánfi. – Te féltesz; s a féltés első lépés a gyűlölethez.~–
3055 XII    |            féltesz; s a féltés első lépés a gyűlölethez.~– Inkább gyűlölj,
3056 XII    |            gyűlölj, mint elfeledj – szólt a nő indulatos kitöréssel,
3057 XII    |             jártam, kivel beszéltem, mint a mamlasz Bertai Gida, aki
3058 XII    |                  s minden óráról beszámol a feleségének? Lám, én sem
3059 XII    |                 nincs otthon, lakatot vet a felesége szobájára, s mikor
3060 XII    |                 hogy nem beszélt-e valaki a nejével.~Bánfiné nevetésen
3061 XII    |                    Te tréfával hárítod el a kérdést. Hiszen én nem vádollak
3062 XII    |                 soha. De lásd: van valami a női szívben, valami kínos
3063 XII    |             országban igen könnyen mennek a válópörök.~Bánfiné lélegzettelen
3064 XII    |              húrjain karddal vágna végig.~A nő félájultan bámult férjére:
3065 XII    |                   hogy az én lelkem sérti a tiédet, s azt én nem akarom,
3066 XII    |                   s azt én nem akarom, de a tiéd sérti az enyémet bizonnyal,
3067 XII    |                 nem ismerek fölöttem, még a szerelemben sem, s üldözni
3068 XII    |              kínba kerülő mosolygásra. Ez a fájdalom vonásaira erőszakolt
3069 XII    |                azon lélekállapot, melyben a házastársakat meglepé: bármennyire
3070 XII    |               sújthat tréfás célzataival. A fejedelem trónja előtt,
3071 XII    |                  akartam elvenni.~– Hanem a leánynézőnél elmaradt a
3072 XII    |                   a leánynézőnél elmaradt a jegyváltás – szólt nevetve
3073 XII    |                 Bánfi –, két ily fő, mint a miénk, nagyon sok lett volna
3074 XII    |             Jobban történt így. Íme, mind a ketten ráakadtunk a magunk
3075 XII    |                  mind a ketten ráakadtunk a magunk párjára: ön Apafira,
3076 XII    |           viszonozva, Bánfi egyedül hagyá a két testvért.~Anna nemes
3077 XII    |                 vagy másikunk elvesztheti a magáét.~– Beszélj, oh, beszélj! –
3078 XII    |                mellé húzva testvérét egy, a szögletben nyúló kerevetre.~–
3079 XII    |             szögletben nyúló kerevetre.~– A mi férjeink eleitől fogva
3080 XII    |              lelkében nagy változást tett a trón, melyre erővel hívatott;
3081 XII    |               alatt aggodalmasan mondá el a nagyvezérnek, hogy Haller
3082 XII    |           nagyvezérnek, hogy Haller Gábor a fejedelemségre vágyik, amiért
3083 XII    |                    amiért szegény Hallert a nagyvezér férjem tudta nélkül
3084 XII    |            nemsokára kirántandja nyakából a zöld bársonymentét.2~– Én
3085 XII(1) |                                           A francia-német divatot Bethlen
3086 XII    |                  szövetkezett; mondhatni: a sorsnak állt útjába. Ő elég
3087 XII    |                   büszke számba sem venni a veszélyt, melyet ezáltal
3088 XII    |             trónon ülő király ellen fenik a fegyvert, kételkedni fognak,
3089 XII    |                 markolt. Leszidta őket és a fejedelmet egymás előtt
3090 XII    |                  össze kezeit.~– Én látom a vihart, mely Bánfi feje
3091 XII    |                 akarom, hogy Apafi legyen a kéz, mely őt mások számára
3092 XII    |                  iparkodom föltartóztatni a csapást, s ha mégis megtörtént
3093 XII    |                    ha valamelyik elveszne a másik kezétől, s egyikünk
3094 XII    |             kezétől, s egyikünk oka lenne a másik gyászának.~Margit
3095 XII    |              tehetek én? Mi az én erőm?~– A te erőd: szerelem, éberség
3096 XII(2) |                                   Ez volt a fejedelemség jele.
3097 XIII   |                   neje szobáját elhagyva, a hátulsó csigalépcsőn a földszinti
3098 XIII   |                    a hátulsó csigalépcsőn a földszinti tornácba alászállt,
3099 XIII   |                   benyargalni az udvarra.~A lovag porral és tajtékkal
3100 XIII   |                   amint leugrott lováról, a mén fáradtan feküdt le,
3101 XIII   |                  fáradtan feküdt le, maga a lovag sietve kérdezősködék
3102 XIII   |                  Uram – szólt lelkendezve a fáradt lovag –, Ali basa
3103 XIII   |                  törni-zúzni valót hozott a sors. – Hívjátok Veér Györgyöt –
3104 XIII   |                  kifújta magát, mondja el a körülményeket.~– Sietnem
3105 XIII   |            Sietnem kell, méltóságos uram. A baj közepéből jöttem ide.
3106 XIII   |               jöttek, utasításához képest a kastélybeli huszárokkal
3107 XIII   |                rövid tusa után elkergette a sáncoktól, ezzel nem érve
3108 XIII   |          nyargaltatott Zentelke felé. Míg a kurdok folyvást futottak
3109 XIII   |               volt lovas törökökkel; mint a hangyaboly, úgy jöttek ellenünk.
3110 XIII   |                 Ami arra mutat, hogy maga a basa is jelen van. Sötérnek
3111 XIII   |              egyik kezébe buzogányt vett, a másikba kardot, s amint
3112 XIII   |                   hozzám: „Szaladj, fiam, a csatából! Vágd ki magad –
3113 XIII   |                   már nem hallottam, mert a dulakodó tömegek elszakítának
3114 XIII   |                 paripámat, s vágtattam ki a csatából. Százan is futottak
3115 XIII   |            elfogjanak; paizsomon kopogott a nyíl, mint a jégeső, de
3116 XIII   |           paizsomon kopogott a nyíl, mint a jégeső, de okos lovam, érezve
3117 XIII   |             jégeső, de okos lovam, érezve a veszélyt, megkettőzteté
3118 XIII   |             maradt lakosságot értesítendő a veszélyről, hogy idejekorán
3119 XIII   |                idejekorán menekülhessenek a havasok felé.~– Azt okosan
3120 XIII   |              okosan tevé kegyelmed. Tehát a lakosok megmenekültek?~–
3121 XIII   |               megmenekültek?~– Korántsem. A vett rémhírt éppen Vízaknainé
3122 XIII   |                portája előtt adám tudtára a népnek. Az arcok elsápadtak,
3123 XIII   |                 midőn egyszerre előlépett a ház asszonya, kivont karddal
3124 XIII   |                villogó szemekkel állt meg a nép között, s ezeket mondá
3125 XIII   |         sáncaitokra, s tudjátok megvédeni a helyet, hol gyermekeitek
3126 XIII   |              gyávák vagytok, ám fussatok, a nők itt maradnak velem,
3127 XIII   |             maradnak velem, s megmutatják a dühös ellenségnek, hogy
3128 XIII   |              kopjáját és sisakját, s inte a fulladozó hírnöknek, hogy
3129 XIII   |               szörnyű ordítás keletkezett a nép között, az asszonyok,
3130 XIII   |                hősökké avatott, fölmentek a sáncokra: ki mit kapott,
3131 XIII   |                  járt, biztatta, rendezte a csoportokat, a templomot
3132 XIII   |                   rendezte a csoportokat, a templomot eltorlaszoltatá;
3133 XIII   |                    kénkövet forraltatott; a hidakat letöreté; úgyhogy
3134 XIII   |                  úgyhogy mire én kijöttem a városból, az már tökéletes
3135 XIII   |                kerülés nélkül átúsztattam a Körösön, s erdőkön és álutakon
3136 XIII   |            ordított, s míg arra fölkapna, a megérkező Veér Györgynek
3137 XIII   |                    Éjjel-nappal jöjjetek. A gyalogság kerüljön a gyalui
3138 XIII   |            jöjjetek. A gyalogság kerüljön a gyalui havasok felé. A lovasság
3139 XIII   |           kerüljön a gyalui havasok felé. A lovasság utolérhet Kolozsvárig.
3140 XIII   |                 lesztek, rakjatok tüzeket a hegyeken, hogy az elődandárral
3141 XIII   |                  jobb volna méltóságodnak a derékseregnél maradnia? –
3142 XIII   |                   nem vár, sem nejét vagy a fejedelemasszonyt, mint
3143 XIII   |                   vendégét, nem tudósítja a dologról?~– Megütközött,
3144 XIII   |                   Veér György helybehagyá a felvilágosítást, s rögtön
3145 XIII   |                 egy kis félrecsapásukról, a lovassereggel eltávozott
3146 XIII   |                eltávozott Kolozsvár felé, a gyalogság vezetését Angyal
3147 XIII   |                 meg, rövidebb útjok levén a havasok felé.~Elinduláskor
3148 XIII   |               orcával, de izmos karokkal. A többiek tuszkolták előre.~–
3149 XIII   |                     Énekeld el nekünk azt a nótát!~Ez volt a nép egyszerű
3150 XIII   |               nekünk azt a nótát!~Ez volt a nép egyszerű költője: Gelenczei
3151 XIII   |                 elszokta azokat énekelni; a nemesség utána énekelte
3152 XIII   |                  az egyszerű harci danát.~A nap kerül, hajnal derül, ~
3153 XIII   |                 kerül, hajnal derül, ~Már a szokott óra cseng,~Már minden
3154 XIII   |                   Mikor előtte van az út,~A gavallér, mikor ráér, ~Ha
3155 XIII   |             kardal lassankint elenyészett a távolban.~*~Veér György
3156 XIII   |                félórával elébb eltávozott a generális.~Veér nem sokat
3157 XIII   |                  sehol sem érhetett utol; a vezér mindenütt előtte járt,
3158 XIII   |                lovasával oda jutott, ahol a Körös vize végigszelve a
3159 XIII   |                  a Körös vize végigszelve a tájat, kétfelé választja
3160 XIII   |             választja az erdős völgyet. – A hídnál, mely a vízen keresztülvezet,
3161 XIII   |                 völgyet. – A hídnál, mely a vízen keresztülvezet, tábort
3162 XIII   |              keresztülvezet, tábort ütött a török; egy csoport beduin
3163 XIII   |                 csoport beduin ott hasalt a parton, hosszú puskáival
3164 XIII   |                   látszott az égen.~Bánfi a túlparti erdő rejtekében
3165 XIII   |               maga negyedmagával elindult a víz sekélyesebb részén átjárást
3166 XIII   |                  részén átjárást keresni.~A Körös itt néhol oly sebes,
3167 XIII   |              lekapja lováról. Szerencsére a száraz nyár nagyon kiapasztotta,
3168 XIII   |                  ahol csendesebben folyik a víz, társaival együtt azon
3169 XIII   |               közülök visszaküldött, hogy a többieket is vezesse oda,
3170 XIII   |                  maga addig harmadmagával a túlparton maradt, merően
3171 XIII   |            lovagból álló beduin őrcsapat, a folyam partján cirkálva,
3172 XIII   |               partján cirkálva, észrevevé a három lovagot, s vezetőjük
3173 XIII   |                  hirtelen elébe került, s a másik három fölemelt dárdával
3174 XIII   |                    Hajtsátok le fejeteket a ló nyakára, s bal kézzel
3175 XIII   |                  s bal kézzel kapjátok el a dárdát – monda ez társainak,
3176 XIII   |          társainak, s azzal kardot húzva, a szemközt jövőkre rohantak;
3177 XIII   |               alatt.~Bánfi középett állt, a három beduin dárdája egyszerre
3178 XIII   |               kétfelől egyszerre estek le a lórul átszegezve, míg ő
3179 XIII   |              mindkét ellenének, s egyiket a kopjával, másikat karddal
3180 XIII   |                leveré.~Dühösen száguldott a part felől kerülő másik
3181 XIII   |           humorral, mely némely harcosnak a halálveszély pillanatában
3182 XIII   |                 bele két perc, midőn mind a hármat leöklelte lováról.~
3183 XIII   |                  örömmel tapasztalá, hogy a hídnál levők a távol miatt
3184 XIII   |           tapasztalá, hogy a hídnál levők a távol miatt nem vették észre
3185 XIII   |              távol miatt nem vették észre a tusát. Kétszáz lovagja pedig
3186 XIII   |                 Kétszáz lovagja pedig már a túlsó parton járt, s szép
3187 XIII   |               átkelt az innensőre.~Egypár a leküzdött beduinok közül
3188 XIII   |                nincs időnk – szólt Bánfi, a vereslő égen jártatva szemeit,
3189 XIII   |                 jártatva szemeit, s azzal a kisded csapat nesztelenül
3190 XIII   |                 csapat nesztelenül haladt a mezőségeken és harasztokon
3191 XIII   |              könnyebbülten lélegzett; nem a város égett, csupán a kertekben
3192 XIII   |                 nem a város égett, csupán a kertekben levő kazalok,
3193 XIII   |                   kertekben levő kazalok, a lakosok előre leverték házaik
3194 XIII   |               ellenség föl ne gyújthassa. A templom és torony is tetőtlenül
3195 XIII   |                   mint hemzsegi azt körül a tűz világánál ostromló török
3196 XIII   |                   ostromló török had; míg a torony ormairól tűzesőként
3197 XIII   |                 nehéz gerenda is, sodorva a falakról a fölkapaszkodókat.~
3198 XIII   |            gerenda is, sodorva a falakról a fölkapaszkodókat.~Ali basa
3199 XIII   |                   várhatta be ágyúit, mik a rossz utakon elmaradtak,
3200 XIII   |               hogy egy ostrommal beveheti a parasztoktól és nőktül védett
3201 XIII   |                  nőktül védett helyet. De a kétségbeesés katonává tesz
3202 XIII   |                elszánt kezében jó fegyver a fejsze és kasza.~Bánfi arca
3203 XIII   |              fehér hölgyalakot vélt látni a torony ormán, s azzal sarkantyúba
3204 XIII   |            sarkantyúba kapá lovát, s mint a vihar, nyargalt előre, lovagjainak
3205 XIII   |                     S egy óranegyed múlva a város előtti tábor elé ért
3206 XIII   |                város előtti tábor elé ért a kisded csapat.~Itt aludt
3207 XIII   |              egyik sereg ostromolt, addig a másik ráért pihenni; még
3208 XIII   |               nyugalomra hajták fejeiket, a lovasok ott feküdtek lecövekelt
3209 XIII   |        keresztül-kasul nyargalt soraikon.~A báró egyedül az ostromlottakhoz
3210 XIII   |               rontva tulajdon csoportját, a csauszok hasztalan iparkodtak
3211 XIII   |             csauszok hasztalan iparkodtak a bőszülteket rendbeszedni.~
3212 XIII   |              véletlenül, vakmerően vágott a török had közé, mely a templomot
3213 XIII   |             vágott a török had közé, mely a templomot ostromolta. Az
3214 XIII   |                 meg váratlan rohama elől, a futókat azonban nemsokára
3215 XIII   |                  óriási szerecsen vezette a csapatot. Lova rendkívüli
3216 XIII   |                  Megállj, gyaur! – ordíta a szerecsen a csatazajt fölülmúló
3217 XIII   |               gyaur! – ordíta a szerecsen a csatazajt fölülmúló hangon,
3218 XIII   |           fejetlenül, másik övig hasítva. A harmadik csapásra fölállt
3219 XIII   |                csapásra fölállt nyergében a szerecsen, elkiáltva magát
3220 XIII   |                    Én vagyok Kariasszár!, a győzhetetlen. Köszönd istenednek,
3221 XIII   |                csapást mért Bánfi fejére.~A báró hidegvérrel emelé föl
3222 XIII   |                semmi erőbe nem kerülő, de a villámnál gyorsabb mozdulatot
3223 XIII   |             gyorsabb mozdulatot tett vele a szerecsen ökle felé, vívók
3224 XIII   |            egyszerre négy ujját leütötte, a nehéz pallos csörömpölve
3225 XIII   |                 alá az ujjatlan marokból.~A fekete arcon meglátszott
3226 XIII   |           nyergéből.~Úgy látszott, mintha a szerecsen még fél kézzel
3227 XIII   |                 térdeivel paripáját, mire a nemes mén fölágaskodott
3228 XIII   |              annak megmarcangolt karját – a harcparipa egyszerre nekifordult
3229 XIII   |          harcparipa egyszerre nekifordult a szerecsennek, s patkójával
3230 XIII   |       beleharapott annak húsos mellébe, s a megharapott részen egyet
3231 XIII   |        fájdalmában, s hirtelen eleresztve a bárót, handzsárjához kapott
3232 XIII   |               nyakához vágva az óriásnak, a roppant fő egyszerre alágördült,
3233 XIII   |               egyszerre alágördült, s míg a levágott nyakból háromágú
3234 XIII   |            háromágú sugárban szökellt föl a vér, a fejetlen alak nekiszabadult
3235 XIII   |              sugárban szökellt föl a vér, a fejetlen alak nekiszabadult
3236 XIII   |            elestének láttára szétfutottak a megrémült mamelukok, egymást
3237 XIII   |              mamelukok, egymást taposva s a kerítéseken ugrálva át lovaikról;
3238 XIII   |                  át lovaikról; ugyanekkor a templomot védő nép, elhányva
3239 XIII   |          Vízaknainé kivont karddal, utána a papok mint zászlótartók
3240 XIII   |                   papok mint zászlótartók a templomi lobogókkal. A nagy,
3241 XIII   |       zászlótartók a templomi lobogókkal. A nagy, de két tűz közé szorult
3242 XIII   |                vált, utat nyitva egyfelől a parasztok kaszáinak, másfelől
3243 XIII   |             parasztok kaszáinak, másfelől a huszárok csákányainak. Ez
3244 XIII   |                   utóbbi hatalmas fegyver a vele bánni tudók kezében;
3245 XIII   |                  csaknem kikerülhetlenek. A csákány hosszú, hegyes orra
3246 XIII   |               csákány hosszú, hegyes orra a lecsapásnál oly erővel hull
3247 XIII   |                 görbe, hajlott vasa elől. A két csapat nemsokára összeért,
3248 XIII   |               összeért, elszórva az útból a janicsárokat, kik még félholtan
3249 XIII   |                 csapkodtak handzsáraikkal a rajtuk átgázoló lovak lábaihoz.~
3250 XIII   |               lova kantárát megragadta.~– A veszély nagy, méltóságos
3251 XIII   |            veszély nagy, méltóságos uram, a török húszannyi erővel van,
3252 XIII   |              együttvéve: jöjjön kegyelmed a templom kerítése mögé.~–
3253 XIII   |            asszony.~E pillanatban, mintha a föllegekből szállnának le,
3254 XIII   |           föllegekből szállnának le, vagy a földből támadnának elő,
3255 XIII   |                    Ali! Ali! Allah akbár!~A magyarság erre hátát a templomnak
3256 XIII   |                    A magyarság erre hátát a templomnak vetve, csatasorba
3257 XIII   |                csatasorba állott, s várta a támadást. Az utca végéről
3258 XIII   |         lovagcsoport látszott közelíteni, a szpáhik válogatott csapatja
3259 XIII   |     nyeregtakarója smaragdoktól tündökölt a tűzvilágban. Középett lovagolt
3260 XIII   |                hírnököt küldött előre, ki a magyarok elé érve, ez izenetet
3261 XIII   |                ellene tovább: tegyétek le a fegyvert lábaihoz, s várjátok
3262 XIII   |                Alig ejté ki utolsó szavát a hírnök, midőn két lövés
3263 XIII   |                  két lövés hallatszott, s a hírnök holtan esett le lováról.
3264 XIII   |                  lováról. Vízaknainé mind a két pisztolyt őrá lőtte
3265 XIII   |                Erre Ali basa dühösen inte a körülálló csapatoknak, s
3266 XIII   |                   és puskák irányoztattak a magyarság felé. Vízaknainé
3267 XIII   |               testével fedezte Bánfit, ki a lövés elhangzása után gyengülni
3268 XIII   |            elhangzása után gyengülni érzé a nő szorítását karján. Egy
3269 XIII   |                 nyíl szíve fölött találta a nőt.~– E nyíl neked volt
3270 XIII   |            Vízaknainé, s holtan omlott le a földre.~– Szegény asszony –
3271 XIII   |                vér folyott könny helyett.~A magyar csapatot körülözönlé
3272 XIII   |               magyar csapatot körülözönlé a török raj, de sehol sem
3273 XIII   |                 azt megbontani; Bánfi már a nyolcadik szpáhival vívott,
3274 XIII   |                  bírjátok hát leverni ezt a csúfondáros kutyát! – ordíta
3275 XIII   |                    olyat húzott kardjával a basa sisakjára, hogy mind
3276 XIII   |                 basa sisakjára, hogy mind a sisak, mind a kard összetörött.
3277 XIII   |                   hogy mind a sisak, mind a kard összetörött. Erre mindkét
3278 XIII   |            hirtelenében. Ezzel ismét mind a két vezér összerontott.~
3279 XIII   |                   két vezér összerontott.~A csákány iszonyú csapással
3280 XIII   |              iszonyú csapással sújtott le a gömbölyű paizsra, s lyukat
3281 XIII   |              ügyes félrehajlása menté meg a haláltól.~– Fejedet labdának
3282 XIII   |                    kiálta tajtékzó szájal a basa.~– Te török leányt
3283 XIII   |             rabnőm!~Bánfi előtt elfordult a világ. Három oly sebet kapott
3284 XIII   |           pörgetve meg harceszközét, mint a szélmalom szárnya forgott
3285 XIII   |                  vissza akart húzódni, de a két harci mén ezalatt egymás
3286 XIII   |                   egymástól elválasztani.~A szpáhik, látva urok hanyatlását,
3287 XIII   |                    s elverve Bánfi mellől a védő huszárokat, midőn ez
3288 XIII   |                  látta, hogy emberei mind a templomba menekülnek, hirtelen
3289 XIII   |                paizsára, melynek súlyától a csákány átfúrta azt, s Ali
3290 XIII   |              gyanítva, éppen ott, ahol az a karhoz volt csatolva. Már
3291 XIII   |                 karhoz volt csatolva. Már a másik csapásra nem ért rá
3292 XIII   |                trombitaharsogás riadt meg a küzdők háta mögött, s egy
3293 XIII   |           megszólaló csatakiáltás vegyült a zajba:~– Isten! Mihály angyal!~
3294 XIII   |                  Veér György érkezett meg a bandériumokkal.~– Isten!
3295 XIII   |                   Mihály angyal! – ordítá a magasan kilátszó nemes vezér
3296 XIII   |            buzogányával utat tört magának a meglepett törökök koponyáin
3297 XIII   |              törökök koponyáin keresztül.~A támadás eszesen volt intézve;
3298 XIII   |                 utcáról egyszerre tört be a lovas nemesség, zavarba
3299 XIII   |                   nemesség, zavarba hozva a török sereget minden ponton:
3300 XIII   |                 egyik csapat nem jöhetett a másik segélyére, míg a legszélsőt
3301 XIII   |           jöhetett a másik segélyére, míg a legszélsőt mindig túlnyomó
3302 XIII   |                   paripáját, s jelt adott a megfutamodásra.~A török
3303 XIII   |                   adott a megfutamodásra.~A török sereg hanyatt-homlok
3304 XIII   |                 hanyatt-homlok űzetett ki a városból; vezéreik a gyalui
3305 XIII   |                   ki a városból; vezéreik a gyalui havasok felé iparkodtak
3306 XIII   |              gondolák szedhetni soraikat.~A falun kívül tovább folyt
3307 XIII   |                  falun kívül tovább folyt a bomlott csata. A magyarok,
3308 XIII   |             tovább folyt a bomlott csata. A magyarok, széthányva az
3309 XIII   |         összekeveredtek elleneikkel, csak a csatakiáltásról ismerve
3310 XIII   |                    Az üldözött török had, a sötétben és zavarban majd
3311 XIII   |                öldösve, el akarta tanulni a magyarok harckiáltását,
3312 XIII   |                még ismertebbé tette magát a magyarok előtt.~A török
3313 XIII   |                   magát a magyarok előtt.~A török sereg tökéletesen
3314 XIII   |              feküdtek halva az utcákon és a templom körül, s csak a
3315 XIII   |                   a templom körül, s csak a mély utak menték meg őket,
3316 XIII   |               utak menték meg őket, ahova a magyar seregnek nem volt
3317 XIII   |               majd amott nyomába törhetni a futó ellenségnek. Hasztalan;
3318 XIII   |               kiálta föl: – Nézzetek oda! A jeltüzek éppen most gyulladnak
3319 XIII   |                gyulladnak ki.~És valóban, a gyalui havasok felől lehetne
3320 XIII   |                   lobbannak föl egyenkint a jeltüzek hosszú sorban.~–
3321 XIII   |            jeltüzek hosszú sorban.~– Azok a mi embereink ott – kiálta
3322 XIII   |           lelkesüléssel.~– Kelepcében van a török. Rajta, előre!~S azzal
3323 XIII   |                felé vágtatott, nem hajtva a gondosabb Veér György figyelmeztetéseire.~*~
3324 XIII   |                 az arnauták vezérét, hogy a havasokon átvivő utakat
3325 XIII   |                   egyszerre beszédet hall a feje fölött levő meredek
3326 XIII   |                férfit lát ott megjelenni.~A csapatok egyszerre kiáltanak
3327 XIII   |                   hordunk – volt fölülről a felelet.~– Én Dzsem-Hamán
3328 XIII   |                 basa lábai alól takarítom a köveket, hát ti nem Csáky
3329 XIII   |                  Ali basa fejére gyűjtjük a köveket, s Angyal Mihály
3330 XIII   |               körül vannak fogva.~E hírre a török sereg, elöl-hátul
3331 XIII   |                  melyre hajnal hasadtával a sziklatetőket ellepő magyar
3332 XIII   |               veszteséggel verték vissza; a legbátrabb csatárok, kik
3333 XIII   |              melyik volt az ember, melyik a ló?~Ali szakállát tépte
3334 XIII   |              védelem és segítség, egyedül a felséges istennél!3 – kiálta,
3335 XIII(2)|                                           A török nyelvnek nincsen gy
3336 XIII   |                 kívánod, hogy élve jussak a hitetlenek kezei közé?~–
3337 XIII   |               szükség elárulnom, láthatja a hegytetőről maga, s te itt
3338 XIII   |                      Rávenni Bánfit, hogy a Kalota felé vezető utakról
3339 XIII   |                   vagy nem. Ahol bizonyos a halál, ott az ember nem
3340 XIII   |            éjszakára próbáld meg arrafelé a kimenekülést. Ha sikerül,
3341 XIII   |                    Rád bízom. Allah látja a titkokat! Eredj.~Zülfikár,
3342 XIII   |            fegyvereit, nekiindult egyedül a Kalota felé vezető mély
3343 XIII   |                   felé vezető mély útnak. A magyar előörsökhez közeledve,
3344 XIII   |                    az út hosszában sorban a fák ágaira fölaggatott törökök
3345 XIII   |                 törökök ötlöttek szemébe. A renegátot nem látszott megzavarni
3346 XIII   |              megzavarni e látmány: bátran a magyarok közé lépett, s
3347 XIII   |               levelet kivéve turbánjából, a hadnagy kezébe adá. A levébe
3348 XIII   |        turbánjából, a hadnagy kezébe adá. A levébe ez volt írva:~„Én,
3349 XIII   |                  Sötér Gergely, tudósítom a magyar csapatvezéreket,
3350 XIII   |                   őt mindenütt szabadon.”~A hadnagy dörmögve nyújtéá
3351 XIII   |              dörmögve nyújtéá neki vissza a levelet, s parancsot adott
3352 XIII   |                 egykori szolgáját, s inte a csatlósoknak, hogy hagyják
3353 XIII   |                  összehúzva szemöldeit. – A leány tőlem is megszökött,
3354 XIII   |                     Balassa följelentette a nőrablást a fejedelemnek.
3355 XIII   |                 följelentette a nőrablást a fejedelemnek. A dolog nem
3356 XIII   |                 nőrablást a fejedelemnek. A dolog nem oly tréfa, mint
3357 XIII   |                   mint gondolnád, Azraële a szultán leánya, ki Ali basának
3358 XIII   |                   Balassa mérge menté meg a selyemzsinegtől, Balassa
3359 XIII   |             selyemzsinegtől, Balassa lett a lyány miatt földönfutóvá. –
3360 XIII   |             birtokába vevé. – Most rajtad a sor. – A fejedelem mindent
3361 XIII   |                      Most rajtad a sor. – A fejedelem mindent ígérve
3362 XIII   |                  fejedelem mindent ígérve a kegyvesztett Csáky Lászlónak,
3363 XIII   |           kifürkészi azon helyet, hová te a leányt elrejtetted, az a
3364 XIII   |                  a leányt elrejtetted, az a cirkálót ravaszul megbízta,
3365 XIII   |               megbízta, hogy tudakozódjék a nép közt, ha nem láttak-e
3366 XIII   |                  sziklarejtekedre. Látták a leányt. El van árulva minden.~–
3367 XIII   |                   elsápadtan.~– Még halld a többit. Csáky közlötte tervét
3368 XIII   |           közlötte tervét Ali basával, ki a dologban egyik érdekelt
3369 XIII   |            dologban egyik érdekelt fél, s a terv szerint ugyanakkor,
3370 XIII   |             oláhval vadászat ürügye alatt a Gregyina Drakuluj-i sziklát
3371 XIII   |            érkezhetel – folytatá ravaszul a renegát –, ha sokáig nem
3372 XIII   |                 birtokára törni, míg maga a haza ellenségeivel harcol.
3373 XIII   |                 oldalról sakkban tartani. A többivel, fogadom, hogy
3374 XIII   |                saját hadainak Bánfi, hogy a legnagyobb csendben induljanak
3375 XIII   |                  volna, s azonnal sietett a veszélyben forgó menedék
3376 XIII   |        Zülfikárnak ötszáz aranyat fizetve a híradásért.~Ali basa pedig
3377 XIII   |                   éjszaka egész seregével a Bánfi által ott hagyott
3378 XIII   |                 Zülfikár tőle is megkapta a szerződött ezer aranyat,
3379 XIII   |             magyarnak és töröknek, s mind a kettőtől fizettetve magát.~ ~
3380 XIII(3)|                                        Ez a rendes mondata a mahomedánnak
3381 XIII(3)|                       Ez a rendes mondata a mahomedánnak a végveszély
3382 XIII(3)|             rendes mondata a mahomedánnak a végveszély percében.
3383 XIV    |                Törvényszék lakoma mellett~A vadászkürt rivallása visszhangzott
3384 XIV    |                   rivallása visszhangzott a batrinai hegyek között;
3385 XIV    |                   batrinai hegyek között; a hajtás zaja mindig közelebb
3386 XIV    |                   öltözött lovag nyargalt a hajtás csomójában: elöl
3387 XIV    |              hihetőleg üldözőben volt már a vad, midőn a nyargaló csoport
3388 XIV    |           üldözőben volt már a vad, midőn a nyargaló csoport egy bokros
3389 XIV    |                megdöbbenve szakíták félbe a hajtást.~Bánfi gúnyos mosollyal
3390 XIV    |                  Szinte eszembe juttatják a hindu közmondást: „Aki az
3391 XIV    |           közmondást: „Aki az őzet üldözi a berekben, az az oroszlán
3392 XIV    |                   Fordítsuk Bonchida felé a kantárszárat, uraim.~– Megmondám,
3393 XIV    |                   önöket.~– Hagyjuk félbe a tréfát, Bánfi. Itt nincs
3394 XIV    |            viszonza Bánfi nevetve. – Most a vad fogja el a vadászt.
3395 XIV    |            nevetve. – Most a vad fogja el a vadászt. Előre, atyámfiai!
3396 XIV    |                 nem jő, kötözzétek lábait a kengyelhez.~– Én protestálok
3397 XIV    |              nevetve –, hogy én ez urakat a legbarátságosabb módon invitáltam
3398 XIV    |                  urak egy része kacagott, a másik káromkodott. Utoljára
3399 XIV    |              duzzogva, haragosan engedtek a kacagva hatalmaskodóknak,
3400 XIV    |                azoknak értésül adni: hogy a jó úr leitta magát, s most
3401 XIV    |                    hirtelen félreugratott a tömeg közől, s mielőtt utána
3402 XIV    |                Bánfi még azzal is tetézte a csúfságot, hogy az asztalnál
3403 XIV    |              magával szemközt, s folyvást a legnagyobb tisztelgésnek
3404 XIV    |                   melyen keresztül érzett a vérig sértő gúny, s Csákynak
3405 XIV    |                derültek az ebéd vége felé a kedélyek, Csáky annál dühösebb
3406 XIV    |         mosolyogni kellett. Végre még azt a kínt találta ki számára
3407 XIV    |                  innia az utolsó cseppig, a körömpróbáig, s látnia kellett
3408 XIV    |                 nevetését. Minden cseppje a megivott bornak méreggé
3409 XIV    |            finoman volt rejtélyezve, hogy a két nő semmit sem vett belőle
3410 XIV    |              Midőn már legvígabban voltak a kedélyek, egyszerre megnyílik
3411 XIV    |             kedélyek, egyszerre megnyílik a középső szárnyajtó, s rajta
3412 XIV    |              nélkül belép – Apafi Mihály, a fejedelem, kinek az elfutott
3413 XIV    |                  vitte Csáky elfogatását.~A két hölgy öröm és meglepetés
3414 XIV    |             meglepetés kiáltásával futott a nem várt vendég elé, az
3415 XIV    |                azonban rögtön észrevették a fejedelem arcán a fenyegető
3416 XIV    |             észrevették a fejedelem arcán a fenyegető zivatart, s elkomorultak.~
3417 XIV    |                   s örvendő arccal járult a fejedelem elé.~– Istenemre,
3418 XIV    |                   fogadá az üdvözletet, s a nőket helyeikre vezetve,
3419 XIV    |                  Dénes helyét foglalá el. A vendégek közől többen rögtön
3420 XIV    |             kínálni Bánfit üléseikkel, de a fejedelem inte neki:~– Csak
3421 XIV    |                  tartani.~– Ha mi leszünk a bírák, nagyságos uram –
3422 XIV    |                    Majd csak magam leszek a bíró – monda Apafi –, ámbátor
3423 XIV    |             nevezte annak, mi folytatjuk.~A jelenlevők arcain feszült
3424 XIV    |                 Kegyelmed – szólt Apafi – a mi kiküldöttünket, Csáky
3425 XIV    |                 mért nem mondta nekem ezt a gróf, hogy nagyságod küldé
3426 XIV    |               nagyságod is, ha megkívánja a jószágaimon levő vadakat,
3427 XIV    |                      Itt nem bakokról van a szó, báró úr. Kegyelmed
3428 XIV    |               báró úr. Kegyelmed jól érti a dolgot, ne mondassa el itt
3429 XIV    |                  juttatok kegyelmednek. – A kegyelmed erdejében egy
3430 XIV    |             erdejében egy párducot láttak a parasztok.~– Meglehet –
3431 XIV    |              futamodott híre e forrásnak, a publikum elfoglalta azt
3432 XIV    |               elfoglalta azt tőlem. Emitt a Gregyina Drakuluj alatt
3433 XIV    |           közhasználatra jusson, titokban a sziklába egy kis kéjházat
3434 XIV    |                figyelmeztetni akará Bánfi a fejedelmet, hogy nőjét kímélje;
3435 XIV    |              török leányt tartogat, kiért a szultán hadat készül izenni
3436 XIV    |                   látta?~– Látta Kelemen, a cirkáló.~– Kelemen, a poéta?
3437 XIV    |            Kelemen, a cirkáló.~– Kelemen, a poéta? Ah, a poétáknak mesterségük
3438 XIV    |                     Kelemen, a poéta? Ah, a poétáknak mesterségük a
3439 XIV    |                   a poétáknak mesterségük a hazudás.~– Jól van, báró
3440 XIV    |               fogok győződni. Magam fogok a kérdéses helyre menni, s
3441 XIV    |         háromszoros jelt fog kapni, egyet a töröknő-rablásért, másikat
3442 XIV    |                töröknő-rablásért, másikat a fejedelem küldöttein elkövetett
3443 XIV    |               erőszakosságért, harmadikat a házasságtörésért, s abból
3444 XIV    |                  uram! Vezessen bennünket a mondott helyre: Bánfi Dénes
3445 XIV    |        változtatva állt ott, mintha lábai a földbe gyökereztek volna.~
3446 XIV    |           erőszakosan összeszedve erejét, a fejedelem elé lépett, és
3447 XIV    |            férjemnek. – Ő semmit sem tud, a vétek az enyim; – azon nő,
3448 XIV    |       emberfölötti erőbe látszott kerülni a gyönge, halvány nőnek. Bánfi
3449 XIV    |               Erős valál.~Apafi észrevevé a nagylelkű ármányt, s hogy
3450 XIV    |          lemondásteljesen rogyott térdére a vendégek előtt, lehajtva
3451 XIV    |                 én! – kiálta föl Apafi, s a nő felé lépett. – E tény
3452 XIV    |                Már akkor fehér volt, mint a fal; minden tűz, minden
3453 XIV    |                közepett; s Apafiné lépett a nő és a férfiak közé. –
3454 XIV    |                  s Apafiné lépett a nő és a férfiak közé. – Nemesemberek
3455 XIV    |            Nemesemberek tisztelni szokták a nemes hölgyeket!~– Kegyelmed
3456 XIV    |             akiket én megtámadok? – monda a fejedelem ingerülten.~–
3457 XIV    |              szándékozik maradni? – kérdé a fejedelem nejétől, harag
3458 XIV    |                   fél diadalával elhagyni a csatatért.~A kimenetellel
3459 XIV    |          diadalával elhagyni a csatatért.~A kimenetellel nagyon elégületlennek
3460 XIV    |              halálosan; meg volt gyalázva a főúr, de megalázva nem.
3461 XV     |                                       XV. A gyulafehérvári országgyűlés~
3462 XV     |                 némely háznak fátuma van: a halál után újra föltámadni.~
3463 XV     |                Egy nép kipusztul belőlök, a falak szétdüledeznek, a
3464 XV     |                   a falak szétdüledeznek, a város neve feledékenységbe
3465 XV     |                ismét jön egy másik nép, s a romok tetejére épít, s új
3466 XV     |              tetejére épít, s új nevet ad a helynek, s míg az elhányt
3467 XV     |                 kövek gyászolni látszanak a múltat, az új palotáktól
3468 XV     |            palotáktól ragyogó város, mint a kendőzött hölgy, örülni
3469 XV     |                  meg tömör épületeivel. – A névre ki emlékeznék? – A
3470 XV     |                  A névre ki emlékeznék? – A római légiók meghódíták
3471 XV     |                   római légiók meghódíták a nemzetet, szétszórták az
3472 XV     |                 az idomtalan bástyákat, s a véristennek emberáldozattal
3473 XV     |                 Vesta temploma emelkedék; a dák vezér fapalotája eltűnt,
3474 XV     |               fapalotája eltűnt, s helyét a propraetor márványlaka foglalta
3475 XV     |                  művészi istenszobraival. A helyet nevezték Colonia
3476 XV     |            nevezték Colonia Apulensisnek.~A város ismét vénült, hanyatlott,
3477 XV     |           hatalmasabb nemzedék jött belé; a paloták, templomok eltemették
3478 XV     |          templomok eltemették lakóikat, s a propraetor palotája helyén
3479 XV     |            ezeregyéjszakai tündértanya, s a Vesta-templom romjai fölött
3480 XV     |               Vesta-templom romjai fölött a pogány ősmagyar nép szabad
3481 XV     |                   imádott. Ekkor nevezték a várost Gyulafehérvárnak.~
3482 XV     |   Gyulafehérvárnak.~Egy század fordult, s a szent király, István, szétszóratta
3483 XV     |              király, István, szétszóratta a napimádók oltárait, s amely
3484 XV     |             roppant templomot építtetett. A napimádók elenyésztek, s
3485 XV     |                  napimádók elenyésztek, s a keresztyén világ nevezte
3486 XV     |                  keresztyén világ nevezte a templomot Mihály angyalénak.~
3487 XV     |                   angyalénak.~Milyen volt a templom? Senki sem tudja
3488 XV     |                   Két század múlva jöttek a tatárok; lerontották a várost
3489 XV     |             jöttek a tatárok; lerontották a várost és templomot, leölték
3490 XV     |              várost és templomot, leölték a népet. Elvonulásuk után
3491 XV     |               siralmas gúnynévvel nevezék a várost: Nigra-Juliának (
3492 XV     |                    építteté azt föl újra. A nagy gót bolthajtásokból
3493 XV     |           feküdtek. Rabló hadak kiszórták a szent maradványokat sírjaikból,
3494 XV     |                   sírjaikból, elpusztíták a templomot; s a következő
3495 XV     |                elpusztíták a templomot; s a következő fejedelmek, kik
3496 XV     |             következő fejedelmek, kik azt a török uralom alatt helyreállíttaták,
3497 XV     |            építészet sajátságait toldozák a gót alapzathoz, kígyós oszlopokat
3498 XV     |            meszelve, s ha itt-ott lekopik a vakolat a falról, látni
3499 XV     |                 itt-ott lekopik a vakolat a falról, látni lehet az összehordott
3500 XV     |              összehordott köveken, mikből a templom épült, mindenik