bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

4001 XVIII  |                 sohasem szoktak hiányzani a pisztolyok, amint azoknak
4002 XVIII  |                   kezeiben érzé, hirtelen a kétfelől elébe tolakodó
4003 XVIII  |           sikoltás alatt nekiágaskodtatva a bőszült paripát, keresztülnyargalt
4004 XVIII  |                paripát, keresztülnyargalt a kerten. A csatlós még mindig
4005 XVIII  |               keresztülnyargalt a kerten. A csatlós még mindig nem bocsátá
4006 XVIII  |             mindig nem bocsátá el kezéből a paripa kötőfékét, hanem
4007 XVIII  |                   hanem hurcoltatta magát a földön általa, míg végre
4008 XVIII  |                   utána csinálni, s elébb a kapura kellett kerülniök,
4009 XVIII  |                    kezeit az égre emelve.~A dühödt székely nép elszalasztva
4010 XVIII  |                  székely nép elszalasztva a férjet, villogó fegyverekkel
4011 XVIII  |               Gáspár, s leverve kardjával a székelyek fegyvereit, hosszú
4012 XVIII  |                   palástjával betakargatá a térdeplő asszonyt. – Nem
4013 XVIII  |           Megöljük! Megöljük! – ordítának a góbék, taszigálva Kornist
4014 XVIII  |                 góbék, taszigálva Kornist a nő elől.~– Ejnye, beste
4015 XVIII  |                nekünk Bethlen Miklós uram a kapitányunk, az pedig nincs
4016 XVIII  |                azt mondom, hogy aki ebből a szobából ki nem takarodik,
4017 XVIII  |               tüstént kolbásznak aprítom.~A székelyek erre megrökönyödtek,
4018 XVIII  |                   Jerünk Bonchidára!~Erre a többi is utána ordítá: Jerünk
4019 XVIII  |                    hogy neje fogva van.~*~A fejedelem parancsából Bánfi
4020 XVIII  |                  megérkezék Bonchida alá. A kastély porkolábjának előmutatva
4021 XVIII  |                  porkolábjának előmutatva a fejedelmi parancslevelet,
4022 XVIII  |                   nélkül megnyitá előttük a kapukat, aholott egy csapatot
4023 XVIII  |                  őt rögtön elfogják, maga a többi hadakkal kiment Örményesre,
4024 XVIII  |                Bánfinak, ő ott keresendő.~A Bonchidán maradt székelyek,
4025 XVIII  |          elfoglalt kastélyban; elébb csak a tornácokba tolakodtak be,
4026 XVIII  |                   követelni kezdték, hogy a belső szobákat is nyissák
4027 XVIII  |                   is nyissák meg előttük.~A kulcsár vonakodott, és bebizonyítá,
4028 XVIII  |                   sincsen tenni, és kérte a nemes urakat, hogy maradjanak
4029 XVIII  |             korlátai között.~Erre előállt a föntebb tisztelt köpcös
4030 XVIII  |              végigpödörítve, ragyás képét a kulcsár orrához közel vivé,
4031 XVIII  |                 Ki vele! Vagy fölgyújtjuk a házat.~A kulcsár meg is
4032 XVIII  |                 Vagy fölgyújtjuk a házat.~A kulcsár meg is szeppent,
4033 XVIII  |                kettős indulatban fölnyitá a székelyek előtt a szobákat,
4034 XVIII  |                fölnyitá a székelyek előtt a szobákat, hogy ám nézzék
4035 XVIII  |                    almáriomokat, bebújtak a kályhákba a lyukon, s kijöttek
4036 XVIII  |        almáriomokat, bebújtak a kályhákba a lyukon, s kijöttek az oldalán;
4037 XVIII  |            kijöttek az oldalán; kihányták a könyvtárból a fóliánsokat,
4038 XVIII  |                   kihányták a könyvtárból a fóliánsokat, mintha azok
4039 XVIII  |                Ott ül Bánfi! – kiálta föl a góbé, elébb visszahőkölve
4040 XVIII  |         nekirohant, s dárdájával kiszúrta a szemét.~– Hát az a szép
4041 XVIII  |               kiszúrta a szemét.~– Hát az a szép asszony ott tán a felesége? –
4042 XVIII  |                 az a szép asszony ott tán a felesége? – kérdé a mellette
4043 XVIII  |                   tán a felesége? – kérdé a mellette levő képre mutatva. –
4044 XVIII  |                  Gyerünk innen komék, ezt a szobát ne zavarjuk föl,
4045 XVIII  |                azzal kiterelgetve társait a szobából, egy darab szenet
4046 XVIII  |                 egy darab szenet vett elő a kandallóból a góbé, s a
4047 XVIII  |             szenet vett elő a kandallóból a góbé, s a szép fehér lazúros
4048 XVIII  |                   a kandallóból a góbé, s a szép fehér lazúros ajtóra
4049 XVIII  |                fölírta öreg betűkkel: „Ez a szép asszony szobája.”~–
4050 XVIII  |          cselekszi ezt kegyelmed? – kérdé a kulcsár.~– Csakis azért,
4051 XVIII  |                 elálmélkodva.~– Biz öcsém a pincében is megnézzük mi,
4052 XVIII  |              hacsak petárdát nem hoztatok a zeke alatt.~– Nem-e? Mondd
4053 XVIII  |               szólsz, úgy áthajítlak ezen a házon, hogy négy darabban
4054 XVIII  |                   vele? – kiálta egy hang a tömeg közől.~– Dobjátok
4055 XVIII  |                    Dobjátok le az ablakon a jó embert.~Kétszer sem kellett
4056 XVIII  |                  sem kellett ezt mondani. A székelyek azonnal megfogadták
4057 XVIII  |             székelyek azonnal megfogadták a tanácsot, s fölkapva a levegőbe
4058 XVIII  |        megfogadták a tanácsot, s fölkapva a levegőbe a kulcsárt, azt
4059 XVIII  |           tanácsot, s fölkapva a levegőbe a kulcsárt, azt minden rúgkapálózásai
4060 XVIII  |             dacára kivetették az ablakon. A kulcsár talpra esvén, odább
4061 XVIII  |                  üvöltés között rohant le a sokaság a pincébe. Annak
4062 XVIII  |                között rohant le a sokaság a pincébe. Annak vasajtaját
4063 XVIII  |              megrakva kővel, lehengeríték a lépcsőkön, melyek rettentő
4064 XVIII  |                   dördüléssel szakíták be a vasajtót.~A roppant pince
4065 XVIII  |                   szakíták be a vasajtót.~A roppant pince telve volt
4066 XVIII  |             nagyságú hordókkal, melyeknek a székelyek nekiesve, fenekeiket
4067 XVIII  |             vizsgálva, hogy mi van benne. A nagybecsű borok kifolytak
4068 XVIII  |                 nagybecsű borok kifolytak a pincében; a székelyek tudtak
4069 XVIII  |               borok kifolytak a pincében; a székelyek tudtak inni jól,
4070 XVIII  |                meg nem ihattak, kidönték.~A tömeg itt megrészegülve,
4071 XVIII  |              helyette újak jöttek, betört a fényes teremekbe, vad dalolással
4072 XVIII  |                vad dalolással vetve magát a bársonypamlagokra, a keleti
4073 XVIII  |                magát a bársonypamlagokra, a keleti szőnyegekre, nekitaszigálva
4074 XVIII  |               meglökte alatta az asztalt, a góbé beleesett az üveges
4075 XVIII  |                üveges almáriomba, melyben a drágaságok álltak. Erre
4076 XVIII  |           mindennel, ami keze közé akadt; a pompás aranyserlegek, ezüsttányérok,
4077 XVIII  |            szelencék repültek egymás után a székelyek fejeihez, kik
4078 XVIII  |                  általános rombolásra. Ez a mánia ragadós, csak egynek
4079 XVIII  |               csak egynek kell megkezdeni a pusztítást, és a tömeg,
4080 XVIII  |               megkezdeni a pusztítást, és a tömeg, mintha megőrülne
4081 XVIII  |                  alatt össze voltak törve a bútorok, a kelmék lehasogatva,
4082 XVIII  |                   voltak törve a bútorok, a kelmék lehasogatva, a székelyek
4083 XVIII  |            bútorok, a kelmék lehasogatva, a székelyek ezer darabra téptek
4084 XVIII  |                   darabra téptek mindent, a pompás öltönyöket, a drága
4085 XVIII  |             mindent, a pompás öltönyöket, a drága prémes mentéket, palástokat;
4086 XVIII  |                 palástokat; fölhasogatták a dunnákat, s az ablakon kieresztve
4087 XVIII  |                   s az ablakon kieresztve a pelyhet, az alant levők
4088 XVIII  |                 törni, ami még megmaradt.~A szép jázminokat összetépték
4089 XVIII  |                   összetépték bokrétának; a szőnyegekből nyakravalókat
4090 XVIII  |             kezeivel hímzett.~Nem kellett a székelynek a rablás, neki
4091 XVIII  |                  Nem kellett a székelynek a rablás, neki csak a pusztításban
4092 XVIII  |            székelynek a rablás, neki csak a pusztításban telt gyönyöre,
4093 XVIII  |                  gyönyöre, földhöz csapta a nagybecsű órát, melyet csak
4094 XVIII  |               golyóbisnak, s kilövöldözte a levegőbe.~Itt is mulatságos
4095 XVIII  |                 római antik urnát föltett a fejére sisaknak, egy csengettyűszalagot
4096 XVIII  |               csengettyűszalagot átkötött a derekán öv gyanánt, s egy
4097 XVIII  |                    hogy az nagyon jó lesz a somlyai szőlőhegyre Orbánnak.~
4098 XVIII  |            bútorok darabjait fölhalmozták a kandallóba, s begyújtottak
4099 XVIII  |             leendett drágább tüzök ennél.~A tűz tetejébe pedig fölhúzták
4100 XVIII  |                 azt mind marokkal hányták a bográcsba, s attól aztán
4101 XVIII  |                megvesztek; aminek az lett a vége, hogy Firit kidobták
4102 XVIII  |                Firit kidobták az udvarra.~A dühöngő székely nem szerezhetve
4103 XVIII  |                más elégtételt, lenyargalt a pincébe, hogy majd ott agyonissza
4104 XVIII  |                  hordó szét volt verve, s a bor bokáig ért; megsejt
4105 XVIII  |                  egész sor hordót lát meg a kezébe kapott fáklya világánál.
4106 XVIII  |                 fenekét beütve, odatartja a fáklyát, hogy mi ömlik ki
4107 XVIII  |               minden bennelevőkkel együtt a legrövidebb úton expediálta
4108 XVIII  |         legrövidebb úton expediálta volna a mennyországba. – Ez nem
4109 XVIII  |                gondolja magában, s fölüti a másikat, abban is puskapor
4110 XVIII  |                   abban is puskapor volt, a harmadikban is – már megesküdött,
4111 XVIII  |                  már megesküdött, hogy ha a negyedikben is az lesz,
4112 XVIII  |           negyedikben is az lesz, beleüti a fáklyát. Abban tehát méz
4113 XVIII  |                   hordót, nagyokat húzott a kemény lengyel pálinkából,
4114 XVIII  |          hordóstul hanyatt nem esett.~Ott a kiömlött mézben jól megforgatva
4115 XVIII  |                botorkázva, megint elesett a puskaporban, s abban is
4116 XVIII  |            alakkal másszon föl négykézláb a dőzsölő atyafiak közé.~Az
4117 XVIII  |                    s ordítása különb volt a nílusi lóénál; úgyhogy éppen
4118 XVIII  |               éppen nem lehet beszámítani a székely atyafiaknak, hogy
4119 XVIII  |                halálra ijedten hagyák ott a bográcsot, melyet újra telefőztek
4120 XVIII  |                kétségbeesetten ordítva:~– A Bánfi ördöge! – Itt jön
4121 XVIII  |                   Bánfi ördöge! – Itt jön a Bánfi ördöge!~A székely,
4122 XVIII  |                   Itt jön a Bánfi ördöge!~A székely, észrevéve ordítása
4123 XVIII  |                   egy borzasztóat bömbölt a futók után, s azzal elfoglalva
4124 XVIII  |                  után, s azzal elfoglalva a tele bográcsot, kiült vele
4125 XVIII  |                tele bográcsot, kiült vele a parkett közepére, s mint
4126 XVIII  |                  szelíd alakja tünedezett a jázminok és mimózák bokrai
4127 XVIII  |               beszél.~Bánfi Dénes ezalatt a Koppándon vetett tőrből
4128 XVIII  |            mögötte, tájékozni kezdé magát a csillagos éjszakában, s
4129 XVIII  |               üldöztetés félelmén átesve, a düh és bosszú ereje maradt
4130 XVIII  |           ellenségei merénye, melyet azok a fejedelem tudta nélkül számítottak
4131 XVIII  |           számítottak ki, jól tudva, hogy a végrehajtott tettre könnyebb
4132 XVIII  |                 tettre könnyebb megnyerni a jóváhagyást, mint a végrehajtandóra.
4133 XVIII  |             megnyerni a jóváhagyást, mint a végrehajtandóra. De a merénylet
4134 XVIII  |                mint a végrehajtandóra. De a merénylet nem sükerült,
4135 XVIII  |                 merénylet nem sükerült, s a megszabadult oroszlánnak
4136 XVIII  |      visszafordulhatni s őket megtanítani a törvények tiszteletére.~
4137 XVIII  |                   törvények tiszteletére.~A város alatti mezőn éppen
4138 XVIII  |                   tartottak Bánfi seregei a reggeli órákban, midőn vezérük
4139 XVIII  |                   nem volna tisztában sem a múltakkal, sem a jövőkkel.~–
4140 XVIII  |            tisztában sem a múltakkal, sem a jövőkkel.~– Én e dolgokat
4141 XVIII  |                    akkor félkezemre kevés a két jámbor székely. Mindenesetre
4142 XVIII  |                maradjanak kegyelmetek itt a város alatt indulásra készen,
4143 XVIII  |                    Ezzel Bánfi belovagolt a városba, Angyal Mihálytól
4144 XVIII  |               Csak egy szegletkő állt még a lehordott házból, s amint
4145 XVIII  |             odatekinte, ez egyetlen kövön a ház egykori asszonyát látta
4146 XVIII  |                 kárörömtől sugárzó arccal a főúrra, s amint az megdöbbenve
4147 XVIII  |          bonchidai kulcsárja várt reá, ki a székelyek erőszakossága
4148 XVIII  |                    s nem akarva zajt ütni a balhírrel, azt senkinek
4149 XVIII  |                 senkinek sem mondta el, s a megérkező főúrnak is csak
4150 XVIII  |            palotája szétdúlatott, s benne a székelyek gazdálkodnak kedvük
4151 XVIII  |                 jó volna sietni – sürgeté a kulcsár. – A székelyek elfoglalták
4152 XVIII  |             sietni – sürgeté a kulcsár. – A székelyek elfoglalták a
4153 XVIII  |                   A székelyek elfoglalták a szobákat.~– Jól van – monda
4154 XVIII  |                   karokkal járt fel s alá a teremben.~– De nem jól van,
4155 XVIII  |                 benn mindent összezúztak, a szőnyegeket széthasgaták,
4156 XVIII  |                 szőnyegeket széthasgaták, a drágaságokon megosztoztak,
4157 XVIII  |                drágaságokon megosztoztak, a pincében a borokat kiereszték,
4158 XVIII  |                  megosztoztak, a pincében a borokat kiereszték, a lovakat
4159 XVIII  |            pincében a borokat kiereszték, a lovakat elrablák.~– Nem
4160 XVIII  |                  semmit – viszonza tompán a főúr. Mit érdekelték őt
4161 XVIII  |              hálószobájába berontottak, s a méltóságos asszony arcképét
4162 XVIII  |                   vérben forgó szemekkel, a homlokon végigdagadó erekkel,
4163 XVIII  |                  vetve magát, nyargalt ki a mezőn hagyott seregéhez.~–
4164 XVIII  |                      kiálta még alig érve a sorok elé. – Egy rabló darázsraj
4165 XVIII  |                Azért én még úr maradok, s a rablás után is ki tudom
4166 XVIII  |               rettenetes bosszút. Utánam! A bonchidai kert fái úgyis
4167 XVIII  |               most felgyümölcsözzük őket!~A csapatok általános harcordítása
4168 XVIII  |                  hogy Bánfit kész követni a sereg. A hadnagyok rendbeszedék
4169 XVIII  |              Bánfit kész követni a sereg. A hadnagyok rendbeszedék hadosztályaikat,
4170 XVIII  |       rendbeszedék hadosztályaikat, s már a második trombitaszó hangzott,
4171 XVIII  |                közelgeni Bánfi seregéhez.~A középső lovagban a fejedelem
4172 XVIII  |             seregéhez.~A középső lovagban a fejedelem hírnökét ismerék
4173 XVIII  |                   vissza Angyal Mihály.~– A fejedelem, Apafi Mihály
4174 XVIII  |               uram – szólt közbe Bánfi. – A fejedelem követéből nem
4175 XVIII  |           követéből nem kell csúfot űzni.~A hírnök ekkor a hadnagyokhoz
4176 XVIII  |               csúfot űzni.~A hírnök ekkor a hadnagyokhoz fordult.~–
4177 XVIII  |                egészen ellenkező szóm van a fejedelem nevében.~– Azt
4178 XVIII  |                 megsiketülsz – gúnyolódék a hadnagy, pisztolyát a hírnökre
4179 XVIII  |          gúnyolódék a hadnagy, pisztolyát a hírnökre emelve.~– Tegye
4180 XVIII  |               hírnökre emelve.~– Tegye le a fegyvert kegyelmed – kiálta
4181 XVIII  |                   Bánfi. – Hadd mondja el a fejedelem izenetét. Adjatok
4182 XVIII  |                 hadd szólhasson szabadon.~A hírnök fölemelkedék nyergében,
4183 XVIII  |                 nyergében, s széttekintve a katonákon, messzedörgő szóval
4184 XVIII  |              messzedörgő szóval kiálta:~– A fejedelem megtiltja tinektek
4185 XVIII  |                   ordítá Angyal Mihály, s a következő pillanatban minden
4186 XVIII  |                oldalról dühösen fordultak a fölbomlott tömegek a hírnök
4187 XVIII  |            fordultak a fölbomlott tömegek a hírnök ellen, halált ordítva
4188 XVIII  |                  mialatt testével fedezte a hírnököt. – Ez ember élte
4189 XVIII  |                   Éljen! Éljen! – ordíták a dandárok, s a parancsszóra
4190 XVIII  |                     ordíták a dandárok, s a parancsszóra helyeikre takarodának,
4191 XVIII  |               takarodának, s álltak, mint a fal.~– Nem fogsz neheztelni
4192 XVIII  |             engedelmeskedtek. Menj vissza a fejedelemhez, és mondd meg
4193 XVIII  |                   leszünk – kiálták utána a hadnagyok.~A hírnök és kísérete
4194 XVIII  |                kiálták utána a hadnagyok.~A hírnök és kísérete eltávozott.
4195 XVIII  |              gondolkozva hajtá alá fejét.~A harmadik trombitaszó is
4196 XVIII  |                  trombitaszó is hangzott, a zászlókat kiereszték. Bánfi
4197 XVIII  |               akartok?~– Eh! Azt, hogy ha a kard a törvény, kard a védelem.~–
4198 XVIII  |                   Eh! Azt, hogy ha a kard a törvény, kard a védelem.~–
4199 XVIII  |                 ha a kard a törvény, kard a védelem.~– És az ilyen pörnek
4200 XVIII  |                harca többé ellenem, hanem a fejedelemé, s ő országunk
4201 XVIII  |                 Oh, uram, nem sokat ér az a sereg, melynek vezére önkényt
4202 XVIII  |             önkényt megadta magát. Még ma a tűzbe menne érted, s kész
4203 XVIII  |          Fehérvárra. Kegyelmed mondja azt a hadaknak, hogy Somlyóra
4204 XVIII  |            kardját hüvelyébe, tudtul adva a hadaknak, hogy leülhetnek
4205 XVIII  |          elfáradtak.~      ~Egy óra múlva a Torda felé vivő úton látjuk
4206 XVIII  |       kantárszíjon.~Minél távolabb haladt a főúr hatalma fészkétől,
4207 XVIII  |                lépés közelebb vitte, csak a büszkeség tartá még, hogy
4208 XVIII  |            színben látott, mint egyébkor. A vele szemközt találkozók
4209 XVIII  |          megállítá, kérdezősködött tőlök. A balsors eszébe juttatja
4210 XVIII  |                hogy álljon meg egy szóra.~A püspök nem értve a kocsizörgéstől
4211 XVIII  |                 szóra.~A püspök nem értve a kocsizörgéstől a kiáltást,
4212 XVIII  |                nem értve a kocsizörgéstől a kiáltást, megemelé kalapját,
4213 XVIII  |         baljóslatot magyaráza ki magának. A minden veszélyt oly könnyen
4214 XVIII  |                 be. Azzal utána vágtatott a püspök kocsijának.~A püspök
4215 XVIII  |            vágtatott a püspök kocsijának.~A püspök amint meglátta őt
4216 XVIII  |          megállíttatá szekerét, s bevárta a főurat, ki messziről lihegve
4217 XVIII  |              megtörténhetik.~Bánfi elérté a tromfot. Egykor ő mondá
4218 XVIII  |                   ő mondá ugyane szavakat a püspöknek, és most nem volt
4219 XVIII  |                  vele.~– Igaz ugyan, hogy a fejedelem ellenségem, de
4220 XVIII  |                  fejedelem ellenségem, de a fejedelemasszony mindig
4221 XVIII  |           jellemében bízhatom.~– Csakhogy a fejedelem most haragban
4222 XVIII  |                mondják, megtiltá neki még a szobába menetelt is.~E hír
4223 XVIII  |                 az élő eb is különb állat a megholt oroszlánynál.~E
4224 XVIII  |               csoport cigányt látott, kik a földön valamit látszottak
4225 XVIII  |                   kiálta közéjük érkezve.~A kérdésre előállt a vajda,
4226 XVIII  |               érkezve.~A kérdésre előállt a vajda, s megismerve Bánfit,
4227 XVIII  |                  Bizony, méltóságos uram, a cigányok kijöttek összeszedni
4228 XVIII  |             cigányok kijöttek összeszedni a töltéseket, amiket a vitézlő
4229 XVIII  |          összeszedni a töltéseket, amiket a vitézlő nemes urak itt elhánytak.~–
4230 XVIII  |               elhánytak.~– Hát hol vannak a nemes urak?~– Hjaj! Méltóságos
4231 XVIII  |                Bánfi szédülni érzé agyát. A világ kerengett vele. A
4232 XVIII  |                   A világ kerengett vele. A könny ellepte szemeit.~Így
4233 XVIII  |           törvénykezni vagy megmenekülni.~A ló ment vele, amerre akart.
4234 XVIII  |                  ment vele, amerre akart. A főúr elsötétült arccal ült
4235 XVIII  |                 ült lován, merőn maga elé a földre, majd az ég fellegeire
4236 XVIII  |                   volt, mely azt betölté: a büszkeség, most e gondolat
4237 XVIII  |              magasabb hegyek; hát azután? A havasok; és sehol sincs
4238 XVIII  |               arcára vissza kezdett térni a pír, lassankint fölemelte
4239 XVIII  |               határozattá ért volna benne a végső gondolat, magában
4240 XVIII  |                    oda!” Szemei villogtak a titkos gondolattól, s azzal
4241 XVIII  |              sötét lombozatában eltűnt.~*~A vihar tombol, a szélvész
4242 XVIII  |                 eltűnt.~*~A vihar tombol, a szélvész tördeli a fákat,
4243 XVIII  |                tombol, a szélvész tördeli a fákat, a zápor süvölt, a
4244 XVIII  |                 szélvész tördeli a fákat, a zápor süvölt, a megáradt
4245 XVIII  |                  a fákat, a zápor süvölt, a megáradt patakok zuhognak.~
4246 XVIII  |                megáradt patakok zuhognak.~A villámlobbanás meg-megvilágítja
4247 XVIII  |                   meg-megvilágítja olykor a tájat, a havasok hegyei
4248 XVIII  |          meg-megvilágítja olykor a tájat, a havasok hegyei egyszerre
4249 XVIII  |                 ismét az ég feketül el, s a havasok fehérlenek.~A kopár
4250 XVIII  |                   s a havasok fehérlenek.~A kopár sziklákon alig teng
4251 XVIII  |                 teng egy-egy bokor, s azt a zivatar keze jobbra-balra
4252 XVIII  |                   keze jobbra-balra tépi; a távol fenyőerdők harsognak,
4253 XVIII  |                 el, s reszketve hallgatja a zivatart.~Magas, kétségbeejtő
4254 XVIII  |               meredek bércek zárják körül a láthatárt, miknek aljában,
4255 XVIII  |                  éjszakában, e helyen!~Ez a Gregyina Drakuluj.~      ~
4256 XVIII  |                 terem tárul föl előttünk. A falakon körül száz viaszfáklya
4257 XVIII  |                körül száz viaszfáklya ég, a boltozat oly magas, hogy
4258 XVIII  |                  boltozat oly magas, hogy a fáklyafényben meg nem látszik.
4259 XVIII  |            látszik. Két sor oszlop tartja a roppant architrábot, nyúlánk,
4260 XVIII  |                   függönyökkel elredőzve. A falakon mór cifrázat ragyog,
4261 XVIII  |           kikanyargatott bolthajtásokkal. A terem közepén veresbársony
4262 XVIII  |              ömlik elő kékes hallámokban. A nyugágyon karcsú, tündéri
4263 XVIII  |                 derekáról csípejére omlik a tágan kötött sálöv, fekete
4264 XVIII  |              játszik millió vakító sugárt a sötét hajzat közt, mint
4265 XVIII  |               csillaggá tömött szivárvány a sötét éjben.~A leány egyedül
4266 XVIII  |                 szivárvány a sötét éjben.~A leány egyedül van. Semmi
4267 XVIII  |                 gondolná, hogy e bűvterem a föld méhében van, száz ölnyi
4268 XVIII  |               miken magányos bokrokat ráz a zivatar?~Ez az ördögkerti
4269 XVIII  |             magának egy világ, egy pokol! A hárem zengő falai között
4270 XVIII  |         árnyképeivel. Itt teremti magában a jövőt, alkot vég nélküli
4271 XVIII  |                  hallatszik, mintha fenn, a boltozaton is túl, valaki
4272 XVIII  |            Azraële fölemelkedik figyelve. A léptek hangja a folyosóra
4273 XVIII  |                 figyelve. A léptek hangja a folyosóra érkezik. Az ismert
4274 XVIII  |             fölszakítva az ajtót hevesen, a belépő karjaiba omlik.~–
4275 XVIII  |                   szól rebegve, s karjait a férfi nyaka körül fűzve,
4276 XVIII  |                   Még csak nem is üdvözli a leányt, amint belép. Fázni
4277 XVIII  |               azon alól is keresztülverte a zápor.~– Te át vagy ázva –
4278 XVIII  |                    Te át vagy ázva – szól a leány. – Jer, jer melegedjél
4279 XVIII  |            bársony vánkoskát tett, melyet a füstölő parázs tüzénél melegíte
4280 XVIII  |                   tüzénél melegíte meg, s a férfi elfagyott kezeit dobogó
4281 XVIII  |                  az élvezet hívott, hanem a kétségbeesés üldözött e
4282 XVIII  |                  ki öntudatlanul játszott a hölgy gazdag fürteivel. –
4283 XVIII  |                hogy Bánfi arcán észrevevé a változást. Egy kis kerek
4284 XVIII  |                 kis kerek zsámolyt húzott a kerevet mellé, mandolinját
4285 XVIII  |               mandolinját kezébe vette, s a legforróbb, a legcsengőbb
4286 XVIII  |             kezébe vette, s a legforróbb, a legcsengőbb hangon azon
4287 XVIII  |             dalokat kezdé énekelni, miket a keleti hőségű fantázia rögtönözve
4288 XVIII  |                énekelt:~„Mindenki hűtelen a világon. A nap mindennap
4289 XVIII  |               Mindenki hűtelen a világon. A nap mindennap elhagyja az
4290 XVIII  |               mindennap elhagyja az eget. A tenger mindennap elhagyja
4291 XVIII  |              mindennap elhagyja partjait. A fecske minden ősszel elhagyja
4292 XVIII  |               ősszel elhagyja fészkét. De a leány, aki szeret, nem hágy
4293 XVIII  |                  választanál? Szerelemmel a poklot? Vagy a mennyországot
4294 XVIII  |                Szerelemmel a poklot? Vagy a mennyországot szerelem nélkül?”~
4295 XVIII  |              odaliszk elvetve mandolinját a felé nyújtott kézre borult,
4296 XVIII  |                föl Bánfi, lekapva fejéről a diadémot, s elhajítva magától,
4297 XVIII  |                magától, míg másik kezével a hölgyet taszítá el kebléről.
4298 XVIII  |                   e kizajlás, s fölugorva a kerevetről, visszavevé büszke,
4299 XVIII  |           látszott keresztül, s fölemelve a leányt, délcegen kiálta:~–
4300 XVIII  |                 soha. Fejünk fölött üvölt a zivatar. Üvöltsön! Mi nevetni
4301 XVIII  |              fogunk, ugye, szép leány? Ez a nap a miénk! E napra halmozzunk
4302 XVIII  |                ugye, szép leány? Ez a nap a miénk! E napra halmozzunk
4303 XVIII  |                    ami mámort adhat, hogy a holnapra ne maradjon semmi.
4304 XVIII  |                     mennydörgős mennykőt!~A leány futott, mint egy karcsú
4305 XVIII  |                      nem törnek össze, ha a falhoz vágom; hozd a bort
4306 XVIII  |                   ha a falhoz vágom; hozd a bort velencei kristályban.~
4307 XVIII  |                bort velencei kristályban.~A leány előhozá a pompás színezett
4308 XVIII  |              kristályban.~A leány előhozá a pompás színezett velencei
4309 XVIII  |                 alacsonylábú asztalt, azt a kerevethez tolta.~– Jer,
4310 XVIII  |                  ölelj meg – monda Bánfi, a leányt ölébe vonva, s mélyen
4311 XVIII  |              véghetetlen tenger – suttogá a leány, kezét Bánfi vállára
4312 XVIII  |             fektetve.~– Az én vágyam maga a pokol, mely azt fenékig
4313 XVIII  |                   kiissza – kiálta Bánfi, a hölgyet keblére vonva, s
4314 XVIII  |               poharat, melyben szikrázott a nedv a fáklyák fénye mellett.
4315 XVIII  |                 melyben szikrázott a nedv a fáklyák fénye mellett. Szíve
4316 XVIII  |                 Szíve még nem édesült meg a csóktól. Keserű gúnnyal
4317 XVIII  |                   E pohár jó barátaimért!~A poharat kiitta, s megvetéssel
4318 XVIII  |               kiitta, s megvetéssel vágta a falhoz, hogy cseréppé törött.
4319 XVIII  |               másik pohár ellenségeimért!~A kiürített poharat vad hahotával
4320 XVIII  |                  vad hahotával hajítá föl a levegőbe; az csaknem a boltozatot
4321 XVIII  |                föl a levegőbe; az csaknem a boltozatot érte röptében,
4322 XVIII  |             Azraële fölugrott, s megkapva a poharat, lábaival gázolta
4323 XVIII  |                    mámor és vad szerelem.~A harmadik poharat is fölemelte,
4324 XVIII  |               poharat is fölemelte, s míg a hölgy Bánfi derekát mindkét
4325 XVIII  |                   hangon kiálta föl:~– Ez a pohár Erdélyországért!~S
4326 XVIII  |           Erdélyországért!~S fölhajította a poharat. De midőn levette
4327 XVIII  |                ajkairól, megfagyott arcán a mosoly, s ahelyett, hogy
4328 XVIII  |                  mosoly, s ahelyett, hogy a poharat a falhoz zúzta volna,
4329 XVIII  |                  ahelyett, hogy a poharat a falhoz zúzta volna, letevé
4330 XVIII  |            félretenni az asztalról, midőn a pohár minden látható ok
4331 XVIII  |                  egyszerre szétpattant, s a főúr kezében millió darabbá
4332 XVIII  |            kezében millió darabbá omlott.~A kezén viselt gyémántgyűrű
4333 XVIII  |             kristályok természete szerint a legkisebb karcolásra porrá
4334 XVIII  |                   szikrázó morzsáit, mint a bononiai üvegek.~Bánfi összerázkódva
4335 XVIII  |              arcát Azraële keblébe rejté. A leány hevesen kapta föl
4336 XVIII  |                ajkakkal kiálta:~– E pohár a szerelemért!~E hang újra
4337 XVIII  |                megfojtva őt az öleléssel. A hajlékony delnő villogó
4338 XVIII  |                   s tőrét kivonva övéből, a kereveten elnyúlt, s félkezével
4339 XVIII  |             keblén öltönyét, míg másikkal a tőrt nyújtá a hölgynek.~
4340 XVIII  |                míg másikkal a tőrt nyújtá a hölgynek.~Azraële démoni
4341 XVIII  |              démoni szilajsággal kapta el a berillmarkolatú gyilkot,
4342 XVIII  |                   kebléhez. Ekkor kiesett a tőr az odaliszk kezéből,
4343 XVIII  |                tőr az odaliszk kezéből, s a dühre nyílt szemek és ajkak
4344 XVIII  |                  rebegé, Bánfit átölelve, a hölgy.~– Tégedet és magamat
4345 XVIII  |                 Készebb vagyok én – szólt a leány. – Jer, valamit mutatok
4346 XVIII  |               neked. – S azzal félrevonva a lábszőnyeget, egy csapóajtót
4347 XVIII  |                üregből elő – ezzel vannak a kádak összekapcsolva; valahányszor
4348 XVIII  |              nemegyszer volt már kezemben a fáklya, hogy meggyújtsam
4349 XVIII  |                mindkettőnket az égbe vagy a pokolba felhajít.~– S nem
4350 XVIII  |              ország fejedelme volt benned a sorstól elválasztva, s talán
4351 XVIII  |               hőse, ki nevével betöltendé a történet lapjait.~– Mindennek
4352 XVIII  |                  híveid elhagytak mind?~– A megbukottnak nincsenek hívei.~–
4353 XVIII  |                  midőn én sápadtan megyek a halálra. Egyedül fogok meghalni.~–
4354 XVIII  |                    Jer poharainkhoz. Átok a világra, nem szólunk róla
4355 XVIII  |                  csókokról fogsz álmodni; a szív kettős dobogása csendesen
4356 XVIII  |             dobogása csendesen fogja ütni a perceket, idelenn minden
4357 XVIII  |           hallgatni fog, odafenn hangzani a vihar és ellenségeid ordítása,
4358 XVIII  |                földrengető dördülés, mely a sziklákat egymás fejére
4359 XVIII  |                   Bánfi, s fölkapta ölébe a delnőt, mint egy könnyű
4360 XVIII  |                  Egy óra múlva elsötétült a terem, a fáklyák kialudtak,
4361 XVIII  |                 múlva elsötétült a terem, a fáklyák kialudtak, a nagy
4362 XVIII  |               terem, a fáklyák kialudtak, a nagy boltozatos teremben
4363 XVIII  |                  látszott más világ, mint a füstölő, melynek lyukain
4364 XVIII  |               melynek lyukain átvereslett a parázs, mint egy tízszemű
4365 XVIII  |                  lassan haladó tűzkígyó – a kanóc vége –, mely Bánfi
4366 XVIII  |                  most haladt lassan végig a terem hosszában.~*~A méla
4367 XVIII  |                végig a terem hosszában.~*~A méla csendben csak a szerelmes
4368 XVIII  |                      A méla csendben csak a szerelmes sóhaj s a kettős
4369 XVIII  |                  csak a szerelmes sóhaj s a kettős szívdobbanás hangzott.~
4370 XVIII  |                Valami hideg fuvalmat érze a teremben végigborzongani,
4371 XVIII  |                 egy ajtó nyitva maradt, s a küllevegő rohan be rajta.~
4372 XVIII  |                Lassankint eszébe jutottak a múlt éjszaka jelenetei,
4373 XVIII  |                   múlt éjszaka jelenetei, a halálfogadás, s érzé, hogy
4374 XVIII  |                   él. Bizonyosan megbánta a leány, hogy meg akart halni:
4375 XVIII  |              magában, s keresni kezdé őt. A kerevet üres volt.~– Azraële!
4376 XVIII  |                   s néhány parazsat kapva a füstölőben, egy viaszgyertyát
4377 XVIII  |                 egyes világ nem engedé őt a terem végeig látni. Azraëlét
4378 XVIII  |                  magában Bánfi, s átjárva a hűs szellőtől, palástját
4379 XVIII  |           szavakat:~„Uram! Ön rosszul lát a szívekbe. Szerelmet adunk
4380 XVIII  |          magunkért, de magunkat nem adjuk a szerelemért. Ön eljátszá
4381 XVIII  |         szégyenében. Így meggyaláztatni! „A nyomorult szolgalélek, midőn
4382 XVIII  |             minden. Az életet már nem, de a büszkeséget még meg lehet
4383 XVIII  |                    E határozattal fölment a rejtett udvarra Bánfi, ahol
4384 XVIII  |                  volna.” Azzal visszament a sziklaterembe. A kanóc végét
4385 XVIII  |               visszament a sziklaterembe. A kanóc végét újra meggyújtá,
4386 XVIII  |                   s ismét kijőve, bezárta a vasajtót, s a Szamos partján
4387 XVIII  |             kijőve, bezárta a vasajtót, s a Szamos partján lefelé megindult.~
4388 XVIII  |                megindult.~Déltájban leült a part alá pihenni, s alig
4389 XVIII  |                  közeledni, föltekintett. A bokrok rejtve tarták, s
4390 XVIII  |                Csáky Lászlót és Azraëlét. A leány valamit látszott neki
4391 XVIII  |             valamit látszott neki mutatni a sziklák felé. A jó úr csupa
4392 XVIII  |                   mutatni a sziklák felé. A jó úr csupa elragadtatás
4393 XVIII  |                     Szegény tatár”. Ahogy a fegyveres csapat elhaladt,
4394 XVIII  |                   Nem tudod, hová ment ez a fegyveres nép? – kérdé tőle.~–
4395 XVIII  |                 úgy hiszem, elég lesz. Az a Bánfi Dénes én vagyok.~A
4396 XVIII  |                  a Bánfi Dénes én vagyok.~A paraszt lekapta süvegét.~–
4397 XVIII  |          elvezesselek?~– Vezess oda, ahol a kétszáz aranyadat kifizetik
4398 XVIII  |                   csattanás visszhangzott a hegyek között, mely mérföldnyi
4399 XVIII  |            mérföldnyi kerületben megrázta a földet, a Gregyina Drakuluj-i
4400 XVIII  |             kerületben megrázta a földet, a Gregyina Drakuluj-i tündértanya
4401 XVIII  |                   tudnám, miért, most már a feleségemet bocsássák szabadon.~–
4402 XVIII  |              végtére is visszafanyalodunk a feleséghez?~– Éppen nem
4403 XVIII  |            tekintetet vetve rá, egyikéhez a bent levő csatlósoknak fordult,
4404 XVIII  |                    nem is figyelve többet a főúrra.~*~Teleki meghallva
4405 XVIII  |                  így azt hihessék, mintha a Bánfi elleni fakció nem
4406 XVIII  |                  s ez egyben megnyugodva, a többivel azután nem törődött.~
4407 XVIII  |              kolozsvári professzor fogadá a főurat, ki meglátva a professzort,
4408 XVIII  |              fogadá a főurat, ki meglátva a professzort, tréfálózva
4409 XVIII  |               Bánfi könnyeden mosolygott.~A porkoláb fölvezeté Bánfit
4410 XVIII  |                 porkoláb fölvezeté Bánfit a lépcsőkön, legnagyobb tiszteletet
4411 XVIII  |                vállat vonított, nem értve a viszonzás értelmét, s azzal
4412 XVIII  |               ajtón.~Megdöbbenve állt meg a küszöbön. A szobában egy
4413 XVIII  |          Megdöbbenve állt meg a küszöbön. A szobában egy gyászba öltözött
4414 XVIII  |                 vérét szívébe érzé futni. A másik pillanatban szenvedélyesen
4415 XVIII  |         pillanatban szenvedélyesen rohant a hölgyhöz, és kiálta:~– Nőm!
4416 XVIII  |                Bánfi szemeiből kicsordult a könnyű. Szótlan rogyott
4417 XVIII  |                 el.~– Míg boldogok valánk a világ szerint, addig kerülhettük
4418 XVIII  |                Bánfiné fuldokló hangon –, a szerencsétlenség ismét összehozott
4419 XIX    |                            XIX. Az ítélet~A Fehérvárra összehítt országgyűlés
4420 XIX    |               országgyűlés ellene mondott a Bánfi elleni titkos eljárásnak.
4421 XIX    |           személyes védelem adassék neki.~A fejedelem haragosan, nehéz
4422 XIX    |           országgyűléssel, feloszlatá azt a fejedelem által, kivel elhiteté,
4423 XIX    |                  vagy úgy fordíthatja ezt a kétélű fegyvert, hogy ő
4424 XIX    |                   hogy ő sújtja le általa a fejedelmet.~Az ítélő tanácsban
4425 XIX    |                   Horváth Kozma ellenzése a törvénytelen perfolyam ellen,
4426 XIX    |             törvénytelen perfolyam ellen, a liga harminchét vádpontot
4427 XIX    |               előnapolva, azok értelmében a főúr bepereltetett.~E pontok
4428 XIX    |                hogy felelni sem kelle rá. A fejedelemkeresést közé sem
4429 XIX    |                   Amely napon az történt, a fejedelemhez egész nap nem
4430 XIX    |                  férhetett senki, egyedül a titkos kötés tagjai, kik
4431 XIX    |                   arcokkal jártak ki s be a fejedelem termeiben.~Estefelé
4432 XIX    |              termeiben.~Estefelé sükerült a mámoros Apafit rávenni,
4433 XIX    |            elmérgesítve alig ismeré magát a különben oly szelíd, oly
4434 XIX    |              sorsát is meg tudta siratni.~A kapu előtt dél óta álltak
4435 XIX    |                  óta álltak hosszú sorban a fölnyergelt paripák s várakozó
4436 XIX    |              Hirtelen nagy sietve jött ki a teremből Csáky László, valami
4437 XIX    |                 nagy sebesen elvágtatott.~A többi urak is, mintha valami
4438 XIX    |                  őket, hirtelen felkaptak a palota előtt sorban álló
4439 XIX    |                hirtelen elhajtattak, hogy a fejedelem néhány perc alatt
4440 XIX    |          Legutoljára vált el tőle Teleki. A fejedelem egészen a tornácig
4441 XIX    |               Teleki. A fejedelem egészen a tornácig kísérte a főurat;
4442 XIX    |                egészen a tornácig kísérte a főurat; arcán sötét aggodalom
4443 XIX    |             Teleki hidegen húzta ki kezét a fejedelméből.~– Erről nincs
4444 XIX    |                 azt mondanám, üssétek le! A máséra is azt mondom.~Ezzel
4445 XIX    |              szobájában. Ki kellett jőnie a friss levegőre. Valami agyon
4446 XIX    |               odabenn, oly nyomasztó volt a lég, vagy tán a lélek? Kijött
4447 XIX    |            nyomasztó volt a lég, vagy tán a lélek? Kijött a tornácra.
4448 XIX    |                  vagy tán a lélek? Kijött a tornácra. Mámoros fejének
4449 XIX    |                  lég, elsötétült lelkének a csillagos ég látása. A korlátnak
4450 XIX    |           lelkének a csillagos ég látása. A korlátnak nekitámaszkodva,
4451 XIX    |         nekitámaszkodva, bámult hallgatva a csendes éjbe, mintha azt
4452 XIX    |                  tanácsurai, összevesztve a mámoros férjet nemes lelkű
4453 XIX    |              Apafinénak saját hívei, hogy a fejedelem aláírta a halálítéletet,
4454 XIX    |                  hogy a fejedelem aláírta a halálítéletet, s a megrémült
4455 XIX    |                aláírta a halálítéletet, s a megrémült nő, keresztültörve
4456 XIX    |              megrémült nő, keresztültörve a palota őrein, rohant Apafihoz,
4457 XIX    |                  rohant Apafihoz, s éppen a tornácon találva őt, odasietett
4458 XIX    |                 étekfogó.~– Végy magadnak a fejedelem lovászaitól négy
4459 XIX    |                mialatt saját kezével írta a kegyelemlevelet, s aztán
4460 XIX    |               siess vele Bethlenvárba. Ha a lovak elhullanak alattad,
4461 XIX    |                    Egy élet van kezedben!~A lovászok előhozták a paripákat,
4462 XIX    |            kezedben!~A lovászok előhozták a paripákat, az étekfogó felült
4463 XIX    |                  étekfogó felült egyikre, a többit vezetékre fogva,
4464 XIX    |             elébbi követe után küldé.~…Ha a kegyelmi levél elkésik,
4465 XIX    |                  legyen szemfödél, melybe a megöltet takarják.~      ~
4466 XIX    |              szorítása alatt kettépattant a jegygyűrű, mely őt Teleki
4467 XIX    |      meggyóntatták, s Kornis úgy eltévedt a járt országúton hazáig,
4468 XIX    |            zivatar támadt, melynek mására a legvénebb emberek sem emlékeznek,
4469 XIX    |                   emberek sem emlékeznek, a villám erdőket és tornyokat
4470 XIX    |                  és tornyokat gyújta fel, a felhőszakadások kiáraszták
4471 XIX    |                felhőszakadások kiáraszták a folyamokat, a vészharang
4472 XIX    |                  kiáraszták a folyamokat, a vészharang zúgott mindenfelé,
4473 XIX    |                aludtak nyugodtan, édesen. A kibékült hitvesek.~Egyik
4474 XIX    |                  őt átölelve, szendergett a gyöngéd halavány nő; álmában
4475 XIX    |                   álmában olykor felsírt, a könny vánkosára hullott;
4476 XIX    |                   szorítá magához álmában a férjet, ki oly nyugodt arccal
4477 XIX    |                  aluvék ott, meghasonolva a világgal, de kibékülve önmagával,
4478 XIX    |            önmagával, lelke jobb felével. A boldogság, mely a palotában
4479 XIX    |                felével. A boldogság, mely a palotában futott előle,
4480 XIX    |                   palotában futott előle, a börtönben kereste őt fel.~
4481 XIX    |              lámpa halvány világot vetett a szendergő alakokra.~      ~
4482 XIX    |                egymástól Bethlenvár felé.~A villanásoknál néha megpillantják
4483 XIX    |                   sarkantyúzza paripáját.~A legelső lovag a várkapuhoz
4484 XIX    |                paripáját.~A legelső lovag a várkapuhoz érve, kürtjével
4485 XIX    |                  érve, kürtjével jelt ád, a fölvonóhíd csörömpölve hull
4486 XIX    |         fölvonóhíd csörömpölve hull le, s a lovag bevágtat az udvarra,
4487 XIX    |                    Ez Béldi Pál küldötte.~A másik lovag, aki utána ér
4488 XIX    |                 másik lovag, aki utána ér a várhoz, a fejedelem nevében
4489 XIX    |                    aki utána ér a várhoz, a fejedelem nevében nyittatja
4490 XIX    |           fejedelem nevében nyittatja meg a kaput, s egy másik iratot
4491 XIX    |              kaput, s egy másik iratot ád a várnagy kezébe. Ez Csáky
4492 XIX    |                  kezébe. Ez Csáky László.~A várnagy elsápad ez irat
4493 XIX    |                  vesztésével fenyeget, ha a fogolyt baj éri.~– Válogathatsz –
4494 XIX    |                  én elüttetem fejedet ma.~A várnagy remegve hajtja meg
4495 XIX    |                   meg magát.~– Húzasd föl a vonóhidat – parancsolá Csáky. –
4496 XIX    |           vonóhidat – parancsolá Csáky. – A várba engedelmem nélkül
4497 XIX    |                cselekszik, meghal.~      ~A férj és feleség nyugodtan
4498 XIX    |                 föl ne költse. De lehet-e a férjnek fölébredni anélkül,
4499 XIX    |                 hogy neje is fölébredjen?~A nő is ugyanazon pillanatban
4500 XIX    |                nem akarva vele is tudatni a rémizenetet, latin nyelven