Part
1 I | ifjú, azt sem tudta, hogy mit szóltak hozzá, míg a delnő
2 I | magával menni.~– Én nem tudom, mit érzek – szólt Ilonka suttogva
3 II | majd jó az isten.~– De hát mit tekingetsz félre? Kit ugatnak
4 II | Sok van-e még hátra? Mit mondott a murza? – kérdé
5 III | én magam sem tudom, hogy mit akarnak velem; hisz nem
6 III | hallani sem akarta, hogy mit beszélnek, hanem azután,
7 III | tégedet magadat, és azon nincs mit csodálkoznod. Ha a fenséges
8 III | kegyelmed fennhangon, hogy mit ír.~Apafi reszketve írt
9 III | pergament, s ráordított:~– Mit „minekutána” és „annakutána”!
10 III | minekutána” és „annakutána”! Mit cikornyázza kegyelmed. Írja
11 III | késtem el.~– Beszélt vele? Mit mondott esetemhez? Búsul
12 IV | hadd jöjjenek ők közelébb; mit fáradnánk mi elébük? Akkor
13 V | természetét gyaníttatva, mit igazolni látszanak rövid,
14 V | volt minden nehéz tereh, mit a török magával hozott.
15 V | ajkaihoz Katalin kezét.~– Mit szépíted a dolgot? Mért
16 VI | fejedelmet álmából. – „Ejnye, no, mit csinálhatnak ilyen sötéttel?” –
17 VI | Első kérdése az volt, hogy „mit csinál a basa?”~– Még az
18 VI | hiszem, hogy itt nekünk nincs mit időznünk tovább. A benn
19 VI | mindenfelé elhelyezni.~– Mit helyezgeti kegyelmed? Állítsa
20 VI | a tartalékhoz megyen.~– Mit? – kiálta föl Kemény sértődötten. –
21 VI | császár fojtatja meg. Nincs mit válogatnunk, csak győzelem
22 VI | lövésre készítik.~– Hát ti mit akartok? – riadt rájok a
23 VII | felett, nem tudva, hogy mit kérjenek a fejedelemtől,
24 VII | lehűté e szilárd tekintet, mit Anna észrevéve, nyájasan
25 VII | Naláczi és Daczó uraimék mit akarnak, hogy oly bizalmasan
26 VII | Hát Szász János uram mit keres nálad? Őt is itt láttam.~–
27 VII | hallgathatnám egy egész népét; de mit tehetek? Szándékom volt
28 VIII | személyesen felelősségre, mit tehetett egyebet, mint hogy
29 VIII | tipegve, mankós botját, mit oda támasztott, előhozá,
30 VIII | sem meri tőle kérdezni, mit kíván; Azraële szeszélyes,
31 VIII | Babaye. – Mi van még ott? Mit találsz még, amit kívánsz? –
32 VIII | füleidet, hogy ne halljad, mit beszélnek.~E percben a szörnyű
33 VIII | s arcára tevé kezeit.~– Mit akarsz? – szólt Azraële,
34 IX | őkegyelmességétől.~– Hát mit akar? – szólt Apafi, s beletekintve
35 IX | szólt:~– Hallottam már, hogy mit mondanak, s megmondtam,
36 IX | egészen magamon kívül jöttem. Mit akarnak kegyelmetek? – folytatá
37 IX | szeretődet sohase bízd másra!”~– Mit! – kiálta föl Apafi. – Igaz
38 X | csizmái nincsenek, s ilyenkor mit tehetett egyebet? Leült
39 XI | Hát ki kik vagytok, s mit csináltok itten? – kiálta
40 XI | tekintéllyel. – Szóljon a bíró, mit tud.~– Igenis, volt egy
41 XI | Jó barátom, nincs ott mit zsebre raknod, ahova én
42 XI | ott ember sohasem jár.~– Mit tudom én, hol lakik itt
43 XII | kell! – Íme, halljátok, mit gondolt ki a fondorkodás,
44 XII | méltóságos címmel szavait.~– Mit? – kiálta föl Bánfi hátralépve. –
45 XII | kikiáltott: – Jertek be, mit akartok?~A jámbor emberek
46 XII | ismét megbánt.~– De hát mit kívánsz tőlem? Van okod
47 XII | gyöngéden megcsókolá neje kezét, mit az hasonló gyöngédséggel
48 XII | szorongatá Anna kezét.~– Mit tegyek? Oh, istenem! Mit
49 XII | Mit tegyek? Oh, istenem! Mit tehetek én? Mi az én erőm?~–
50 XIII | fölmentek a sáncokra: ki mit kapott, kaszát, ásót, cséphadarót
51 XIII | egymásra:~– Kik vagytok? Mit csináltok?~– Köveket hordunk –
52 XIII | Zülfikárt látta maga előtt.~– Mit akarsz, esztelen? – kiálta
53 XIII | volnál ölve, azért nincs mit válogatnod benne, ha higgy-e
54 XIII | miért lenéznünk egymást.~– S mit akarsz tenni, te hitvány
55 XIV | hogy nem fogadjuk el.~– Mit beszél kegyelmed? Oly rosszul
56 XIV | igaz, uram. Azt tagadom.~– Mit! Nem igaz? Vannak, akik
57 XV | fogadjátok, ám lássátok, mit cselekesztek. Ami azon jóslatot
58 XV | uzoni Béldi Pál?~– Igen. Mit akarsz tőlem?~– Én vagyok –
59 XVI | összerezzent, s nem tudott mit válaszolni az embernek,
60 XVI | többet a fejedet.~– Eh! Mit bolondoskodtok! – kiálta
61 XVI | szóljon helyettem Naláczi: mit izent a Zólyomi ügyében?~–
62 XVI | ehelyett a szamosújvárit.~– Mit? – kiálta fel a fejedelem. –
63 XVI | még jobban kiterjeszté.~– Mit csinálnak kegyelmetek? –
64 XVI | van, Apafi, veled nincs mit szólanom, te nem vagy magadnál;
65 XVII | kitérőleg.~– Ha csak izenet, úgy mit sietsz magad? Megírhatod
66 XVII | Öcsém, én nem tudom, mit tartalmaz e levél; de arcodon
67 XVII | de arcodon látom, hogy mit gondolsz te. Még az apámtól
68 XVII | Férjéhez nem lehete férkőznie; mit tegyen? Ekkor eszébe jutott
69 XVII | hatalmas ember Béldi előtt? Mit esküszik oly szenvedélyesen?
70 XVII | beszélsz.~– Oh, én tudom, mit beszélek. Én láttam őt előtted
71 XVIII| négy darabban esel le.~– Mit feleselsz annyit vele? –
72 XVIII| viszonza tompán a főúr. Mit érdekelték őt e pillanatban
73 XVIII| hahotával rútíták össze.~– Mit! Nőm arcképét? – kiálta
74 XVIII| Bonchidára, onnan Fehérvárra.~– Mit szólt kegyelmed? – mordult
75 XVIII| kegyelmed? – mordult rá Bánfi. – Mit akartok?~– Eh! Azt, hogy
76 XVIII| tudja már esetemet, ugyebár. Mit szól hozzá? Mit tegyek?~–
77 XVIII| ugyebár. Mit szól hozzá? Mit tegyek?~– Uram, ily esetben
78 XVIII| látszottak keresgélni.~– Hát ti mit csináltok itt? – kiálta
79 XVIII| Ha választanod kellene, mit választanál? Szerelemmel
80 XVIII| dobogó keblére.~– Nem tudom, mit adtál innom – hebegé Bánfi –,
81 XIX | fejedelméből.~– Erről nincs mit álmodozni, uram. Itt egy
82 XIX | húzódott félre neje elől.~– Mit akarsz tőlem? – kérdé tompa
83 XIX | kérdé tompa hangon. – Mit beszélsz?~– Te aláírtad
84 XIX | az ajtót, s bekiálta:~– Mit búcsúzol oly soká? Készülj!
85 XIX | bebocsáttató Csáky a küldötteket.~– Mit hoztál? – kérdé az étekfogótól.~–
|