Part
1 I | paripával.~– Mi átmegyünk rajta, jó öreg, jártunk mi már gonoszabb
2 I | elköszönté:~– Adjon isten jó kedvet a töröknek!~A dalia
3 II | tart egy nagy serpenyőt, a jó rántásillat messzire elérzik.
4 II | körül telepedik, s eszik jó étvággyal, a fehér kuvaszok
5 II | Eredj fekünni, Klári – szólt jó szívvel a vénasszony –,
6 II | hogy kiadta neki az utat! A jó úr azt sem tudta, melyik
7 II | nagy kedve volt hozzá a jó úrnak, mert inkább szeretett
8 II | hidegségét, s cselédjeinek jó éjt kívánva, szobájába készült
9 II | Azt izente, hogy – majd jó az isten.~– De hát mit tekingetsz
10 III | minden órán várandós.~A jó Mihály úr egy percre sem
11 III | szolgára még messziről.~– Jó hír, uram! – kiálta Bandi. –
12 III | félretolva a szőnyeget, s egy jó csoport karddal és lándzsával
13 IV | mulatott Nagyszebenben. A jó úrnak kiváló szenvedélye
14 V | Brassó falai s akkor még jó karban levő fellegvárának
15 V | hiszi, hogy minden vallás jó, és mind az égbe vezet,
16 V | megcsókolva.~– Igazad van, jó Katalin. Minket előítéleteink
17 VI | Mihály Ali basától azon jó reménységben hagyva, hogy
18 VI | veszteg Segesvárott, és légy jó reménységben. A nálad levő
19 VI | egy csomó rác, kiket igen jó lövőknek tartok, s ha ők
20 VI | fejedelme a csatában mindig!~– Jó volt az akkor, de kombinált
21 VI | Mindenki bámulta, amilyen jó lovas volt, mintha hozzá
22 VI | lovamon maradtam.~– Azonban jó volna, ha nem maradna nagyságod
23 VI | szavakat intéze lovagjaihoz:~– Jó vitézek. Ím, szemeitekkel
24 VII | János, kiket váltig kínált a jó fejedelem, hogy üljenek
25 VII | kívánatokat, s rendkívüli jó szeszélybe látszott ezáltal
26 VII | van – szólt Apafi –, neked jó énhozzám közel lenned. Valami
27 VII | hogy el ne mosolyodjék.~– A jó oláhfalusiak – folytatá
28 VII | tőlük lovat a futárok. A jó emberek unják a terhet,
29 IX | kegyvesztett kapitánya volt a jó úr, azóta fölvitte isten
30 IX | nagy sárban keresgeti a jó utat.~A két úr e pillanatban
31 IX | az elfogadási terembe.~– Jó napot! Jó napot! – kiálta
32 IX | elfogadási terembe.~– Jó napot! Jó napot! – kiálta rögtön az
33 IX | Te hittel esküvéd, hogy jó szomszédunk fogsz maradni,
34 IX | tőlük szépen behajtottuk. Jó fizetők voltak mindig. De
35 IX | s becsületes ágyúinkkal jó messziről fogunk benneteket
36 IX | nézett az ifjúra.~– Apád jó barátom volt – monda, anélkül
37 IX | ember volt az istenadta. Jó, hogy te nem ütöttél rá.
38 IX | ostromlott vár halála órájára. Jó, hogy te nem ütöttél rá.
39 IX | kikerülheté.~Apafit újra jó kedélybe hozta ez ötlet.
40 IX | volna képzelni nálánál.~A jó úr, amellett hogy igen respektábilis
41 IX | nyusztprémét rázva helyre.~– Jó híremet itt hagyom – mondá
42 IX | eszközölni ki ellenem. Én jó előre megérezvén a bűzit,
43 X | másik saru felöltése is a jó cirkáló hadnagynak, ki miután
44 XI | választ kapta, hogy még jó messze van.~Majd egy-egy
45 XI | volt a múlt évben, nagy jó uram; egy istentelen gonosz,
46 XI | boszorkány a faluban, nagy jó uram – szólt sunnyogóan
47 XI | Higgye meg kegyelmed, nagy jó uram. A szárazság, a rossz
48 XI | odább ment. – Unod magadat, jó uram? A mesének vége van
49 XI | lehete észrevenni. Anyja, a jó öregasszony, hízelgőleg
50 XI | sohasem került többet vissza. Jó lélek sosem megy annak tájára
51 XI | megyek, amerre te mégy.~– Jó barátom, nincs ott mit zsebre
52 XI | sziklapárkányhoz, s még akkor is jó feje legyen, ha el nem szédül.
53 XI | ifjú halálkiáltásait.~– Jó volt erre jönnünk – monda
54 XII | s úgy viszik a kapuig. Jó, hogy függő hintóba nem
55 XII | savát-borsát. Tudom, hogy letörik a jó úr szarva tőle.~Bánfi ezalatt
56 XII | minden ivadéka csak olyan jó címeres nemes ember volt,
57 XII | Nemesi kúria! Csak olyan jó, mint méltóságod kastélya
58 XII | még generális uram sem.~– Jó asszony, nem kértem én kegyelmedtől
59 XII | lépni. Kiszegezem a kapura; jó, olvasható írás; majd meglátom,
60 XIII | mindenkit, s az elszánt kezében jó fegyver a fejsze és kasza.~
61 XIII | összemorzsolni.~Bánfi azonban jó lovas levén, keményen megszorítá
62 XIII | te itt mindenesetre olyan jó helyen vagy, mintha már
63 XIII | kimenekülést. Ha sikerül, jó; ha nem sikerül, ismét visszajöhetsz.~–
64 XIII | E fickó merészen beszél. Jó, cselekedjél ahogy gondolod.
65 XIV | hanem azt hivők, hogy jó helyen járunk.~– Bizonyosan –
66 XIV | birtokomon vannak, s ez elég jó hely, és én nem tudok hová
67 XIV | azoknak értésül adni: hogy a jó úr leitta magát, s most
68 XV | balról is lehet az ember jó hazafi, vitéz ember, becsületes
69 XVI | XVI. A liga~Régi jó szokás szerint minden ünnepélyt
70 XVI | mi mindenért.”~Az urak jó kedvben voltak, jókedvükből
71 XVII | többről is? Tán, míg a férj jó helyre hiszi letéve becsületét,
72 XVII | is megcsókolva vendégét a jó öreg –, nem is kérdem, mi
73 XVII | öreg –, nem is kérdem, mi jó szerencse vezérlett hozzám.~–
74 XVII | pókfonálnál vékonyabb szálon. Jó barátod, Kucsuk basa.”~Béldi
75 XVII | én megmentésemre valami jó dolgot mondana, megköszönném
76 XVIII| alig hallhatóan suttogva: „Jó éjt”, ingadozó léptekkel
77 XVIII| Dobjátok le az ablakon a jó embert.~Kétszer sem kellett
78 XVIII| állítva, hogy az nagyon jó lesz a somlyai szőlőhegyre
79 XVIII| fejét, gúnyosan üdvözlé:~– Jó reggelt, méltóságos uram!~
80 XVIII| készült.~– Méltóságos uram, jó volna sietni – sürgeté a
81 XVIII| összegyűjtendő, s tartsa őket jó rendben addig, míg rólam
82 XVIII| gúnnyal kiálta:~– E pohár jó barátaimért!~A poharat kiitta,
83 XVIII| mutatni a sziklák felé. A jó úr csupa elragadtatás volt.~
|