Part

 1 I    |              néhány vénebb vadász ért rá egykedvűen leülni a tűz
 2 I    |                s évről évre vigyáznak rá, hogy el ne romoljon. Íme,
 3 I    |             az erdélyi vadász hajtott rá, oldalába fúródik. A megsebesült
 4 I    |          irányozva, azon percben lőtt rá, midőn az fejét egyszerre
 5 II   |             őseiről maradtak volt még rá, meg a nagy, selyemmel hímzett,
 6 II   |      kevesellne, volt minden étele, s rá egy pohár tiszta víz; s
 7 II   |              a nő csodálkozva tekinte rá. Érzé, hogy kezére forró
 8 II   |           Mennyi? Mennyi? – kiáltának rá minden oldalról.~Bandi elvörösödött.~–
 9 III  |            őket érni. Figyelmeztették rá Apafit.~Eleinte hallani
10 III  |                Ott a templom! – riadt rá a basa. – Megtarthatják
11 III  |            székelység éljent ordított rá, s Apafi Mihály uramat fölemelték
12 IV   |               ami körüle történik, mi rá nézve később oly veszedelmes
13 IV   |           dolgot. Ti odafenn húzzátok rá az elébbi nótát.~S újra
14 IV   |              ugyanazt a nótát kezdték rá; a kiivott poharak repültek
15 IV   |               összetörjék! – kiáltott rá a fejedelem; Haller Gábor
16 IV   |               A menyecske készen volt rá, Bánfi átkarolta a szép
17 V    |             akkor miért nem vetted őt rá, hogy legyen keresztyénné?~–
18 V    |        megkeresztelik, s mentét adnak rá kaftán helyett? Hadd lássatok
19 VI   |               fontos lehetett, ügyelt rá, hogy az ostromló sereg
20 VI   |             seregnek szemközt állítom rá, a többit elosztom. Egy
21 VI   |         kantárt, másikat tétetett föl rá.~Ezen pillanatban hangzott
22 VI   |               hogy lövészei nem érnek rá másodszor tölteni, rögtön
23 VI   |            kontyába tűzött sastollról rá lehete ismerni Feriz bégre.~
24 VII  |           István erővel le nem nyomta rá, s minden kérelmező előtt
25 VII  |           megígérte, hogy gondja lesz rá.~Jött Szász János uram,
26 VII  |             gondolta, hogy az szakadt rá.~– Pók Márton uramat pedig –
27 VIII |        viselni. Az országnak nem volt rá gondja, de nem is lehetett.
28 VIII |       félmeztelen rableányok hintenek rá rózsalevélesőt, s legyezgetik
29 VIII |            Babaye vigyorogva néze föl rá.~– Jer fördőszobádba – monda
30 VIII |                két első lábát föltéve rá, hosszú piros nyelvével
31 IX   |          akivel bírt; s még azonfelül rá is szedhette a törököt,
32 IX   |             Nekünk majd gondunk leend rá, hogy azon helyek újra felépüljenek,
33 IX   |               Jó, hogy te nem ütöttél rá. Szegény megboldogult, ha
34 IX   |               Jó, hogy te nem ütöttél rá. Te oly szelíd fiúnak látszol.~–
35 IX   |          állotta, hevesen következett rá egy még hatalmasabb kiáltás: „
36 IX   |             Én is ott leszek – felele rá Bánfi.~A fejedelem nagy
37 X    |                No, mi kell! – förmedt rá Kelemen diák, iszonyúan
38 X    |             szabódni készült, hogy ez rá nézve nagy grácia, hanem
39 X    |          fejével önelégülten biccente rá.~– De nem fog kend engem
40 XI   |            hopp, frátye! – kiálta fel rá Kelemen diák, keverve magyarral
41 XI   |            miután hiába kiabáltak fel rá mind a ketten. – Legjobb
42 XI   |      templomnak, hegyes tetőt épített rá, s belsejét bemázolta szörnyű
43 XI   |              nagy követ hengerítettek rá. De az idén csakugyan beteljesült
44 XI   |               adott a fiának? – riadt rá a cirkáló. – Ki hallotta
45 XI   |               megszólíták, nem felelt rá; apját sem siratta meg,
46 XI   |           füzért. – Sange Moarte soha rá sem nézett a leányra. Florica
47 XI   |            poeticáját sem olvasták. – Rá kell lesni a fiúra, mikor
48 XI   |              kérdést, hogy nem felelt rá.~– Hallod-e, most idehallgass,
49 XI   |               feleletadásra! – kiálta rá mindig növekedő súllyal
50 XI   |               Azok bámulva tekintének rá:~– Hol van az a vár? – kérdezék.~
51 XII  |          lehetek szolgálatára – szólt rá Bánfi, fogai közt szíva
52 XII  |               Bánfi szótlanul tekinte rá, félig mosolyogva, félig
53 XII  |          miért nem lehetett? – kiálta rá Bánfi harsány hangon.~–
54 XII  |              valaha, most van szükség rá, hogy férjedet szeresd,
55 XII  |             mi ketten vigyázni fogunk rá. Én iparkodom föltartóztatni
56 XIII |              fölemelt dárdával rohant rá és társaira.~– Hajtsátok
57 XIII |               hitvány disznó – ordíta rá fogcsikorítva –, te kutyák
58 XIII |              a másik csapásra nem ért rá Bánfi, mert minden oldalról
59 XIII |            akarsz, esztelen? – kiálta rá. – Tán nem kívánod, hogy
60 XIII |                  Hazudsz! – kiáltának rá. – Ágra vele!~– Be tudom
61 XIII |              s azon esetben, ha Bánfi rá nem ismerne, üssék főbe.~
62 XIV  |           vele.~– Az igaz, lesz időnk rá az ebéd fölött. Fordítsuk
63 XV   |             az 1618-i országgyűlésnek rá kelle parancsolnia a lakosokra,
64 XV   | pártnézeteiket. Te azután figyelhetsz rá, hogy melyik viszi keresztül
65 XV   |              ördög a hátán; szembejön rá a szomszédja, s megszólítja:
66 XVI  |           bárányból oroszlán lesz. Én rá fogom őt venni, hogy…~E
67 XVI  |               bátorságot, gondoljatok rá, és borzadjatok el, hogy
68 XVII |              nyilvánosan bebizonyulna rá, hogy neje által kényszeríttetni
69 XVII |          volna, ha nem erőszakoltatik rá.~Ehelyett Béldiné kitörő
70 XVIII|             Gábor uramnak gondja volt rá, hogy minden vendégét illő
71 XVIII|          Bánfi egy szót sem válaszolt rá. Fegyverzetét, csataménét
72 XVIII|           fegyvert kegyelmed – kiálta rá Bánfi. – Hadd mondja el
73 XVIII|            szólt kegyelmed? – mordult rá Bánfi. – Mit akartok?~–
74 XVIII|                Én hamar készen vagyok rá!~– Készebb vagyok én – szólt
75 XVIII|              Kábult agyának idő kelle rá, míg kitalálta, hogy merre
76 XVIII|              megvető tekintetet vetve rá, egyikéhez a bent levő csatlósoknak
77 XIX  |                hogy felelni sem kelle rá. A fejedelemkeresést közé
78 XIX  |               sikoltozó hangon kiálta rá:~– Te átkozott ember! Te
79 XIX  |               Apafi.~– Az urak vettek rá.~Apafiné összecsapta kezeit,
80 XIX  |          Bánfi oly mosolyogva tekinte rá, örömet hazudva arcára,
81 XIX  |          szemei több átkot látszottak rá szórni, mint mennyit ajk