Part

 1 I    |        tekintetet ad, s ha azután ismét fölvillannak szemei, s ajkai,
 2 I    |        ellenkezőleg a vén vadász, ismét levéve sipkáját fejéről. –
 3 I    |           térdeinek egy szorítása ismét megalázta.~– Utánam! – kiálta
 4 I    |         szarvait rázza fenekedve. Ismét megáll. Tágan kinyílt szemei
 5 I    |   nyugtalanul tekint szét, azután ismét visszafekszik helyére, s
 6 I    |        menekülni a lihegő róka, s ismét visszaszökik onnan, visszariasztva
 7 I    |      menekülés, s üvöltve nyargal ismét tovább, kergetve az üldöző
 8 I    |      keresni az erdélyi ifjút, ki ismét új paripára ült, s kérkedve
 9 I    |          veszélyben forogna? Erre ismét egy lövés hallatszott. Hát
10 II   |      tudott termeni, élveket nem. Ismét egy küzdelmes éve múlt el
11 II   |     hoztál nekem vissza! – rebegé ismét férjére borulva, s arcát
12 III  |        rabságra hurcolnának, hogy ismét elveszítselek!~– Csendesülj,
13 III  |          lihegő kebléhez, s aztán ismét elkeserülve sírva fakadt. –
14 IV   |           egyszer szép táncosnéja ismét karjára kerülve, égő piros
15 V    |       végigpödörve bajuszát, mely ismét egyszerre helyrekunkorodott.~–
16 VI   |          sietve közelgenek.~Erre, ismét rendszeréhez híven, rögtön
17 VI   |           védhetni magát, s addig ismét történhetik valami.~Még
18 VI   |   fejedelem, s befelé fordult, és ismét elaludt. Félálmában úgy
19 VI   |            aki nem is álmos. Erre ismét rögtön recsegő trombitaszó
20 VI   |          után.” – S e gondolattal ismét visszafekve ágyába, még
21 VI   |         kiáltá Allah nevét.~Azzal ismét felült lovára, s fiát maga
22 VI   |          csapat kezelte a puskát, ismét másik a dárdát.~Ha a lándzsás
23 VII  |        észrevéve, nyájasan simult ismét hozzá.~– Azt kezdém gyanítani,
24 VII  |       magamnak rajtok utat.~– Azt ismét nem kell tenned – szólt
25 VII  |        hogy az ő rovására némileg ismét fölviduljon minden ember.~–
26 VII  |    ugyanazon helyzetben maradt, s ismét egy szót sem válaszolt.~
27 VIII |                     VIII. Azraële~Ismét Magyarországon vagyunk,
28 VIII |  szalagokként; innen kiszabadulva ismét omlik szikláról sziklára,
29 VIII |           vagy felhőszakadás után ismét ezer ölnyire hengerítend
30 VIII | fenyőerdők között, s más irányban ismét előtűnik, arra mutatva,
31 VIII |         hevétől sebesebben dobog, ismét úgy kigyullad az, hogy szinte
32 VIII |    aranyos öve mellett.~– A leány ismét búsan tekinte alá a földre –
33 VIII |            mint egy macska. Akkor ismét fölkelt, ravasz, alattomos
34 VIII |          Korzár arcára tapasztva, ismét elalunni látszék.~Az éji
35 IX   |       melynek mindegyik szögletén ismét kis hegyes kiülő tornyocskák
36 X    |           tehetett egyebet? Leült ismét, és írt megfoghatatlan mennyiségű
37 X    |            hogy már jóllakott, és ismét leült és írt.~Amint ekképpen
38 X    |          félretekinte kísérőjére, ismét hirtelen visszakapva róla
39 XI   |     Florica halva fekszik, előjön ismét az erdőkből, holt szerelmesét
40 XI   |          sóhajta az oláh, s azzal ismét elnémult, homlokát tenyerébe
41 XI   |           eltévedt ága rohan elő, ismét elveszve a partjait ellepő
42 XI   | megmozdítanák, az egész bérctömeg ismét más csoportozattá omlana.~
43 XI   |        fölsegíté őket maga mellé.~Ismét új látvány mutatkozék.~A
44 XI   |           megszűnt a dörgés. Arra ismét irtóztató ropogással újra
45 XI   |        meztelen sziklába. S azzal ismét visszacsaptak hullámai,
46 XI   |           egyszer meglódult az, s ismét visszahullott, s nagy lassan
47 XI   |     zuhogást hallva, megpillanták ismét a napvilágot azon sziklahasadékon
48 XII  |            s mire ajtaja kinyílt, ismét halovány volt, s nem bírt
49 XII  |          kitöréssel, melyet aztán ismét megbánt.~– De hát mit kívánsz
50 XIII |    nyújtottak hirtelenében. Ezzel ismét mind a két vezér összerontott.~
51 XIII |  terelgetni, melynek szoros utain ismét rendbe gondolák szedhetni
52 XIII |      sikerül, jó; ha nem sikerül, ismét visszajöhetsz.~– E fickó
53 XIV  |           Gregyina Drakuluj alatt ismét egy ércfördőt fedeztem föl,
54 XIV  |      nemes hölgyeket!~– Kegyelmed ismét itt van megvédni azokat,
55 XIV  |           fejedelem ingerülten.~– Ismét itt vagyok kegyelmedet megőrizni
56 XV   |           feledékenységbe megy, s ismét jön egy másik nép, s a romok
57 XV   |     Colonia Apulensisnek.~A város ismét vénült, hanyatlott, meghalt. –
58 XV   |       fenn virágos arabeszkek.~És ismét elveszté nevét a város.
59 XV   |         mindezt kockára tennétek. Ismét csatatérré alakulva akarjátok-e
60 XV   |          Forval és Bethlen Miklós ismét találkoztak egymással.~–
61 XVI  |       egyenkint. Ki ment el innen ismét?~– Béldi! – kiálták többen.~–
62 XVIII|       keble háborgásától, fölkelt ismét, egy széket vont a kandallóhoz,
63 XVIII|          tömeg itt megrészegülve, ismét fölrohant, s míg helyette
64 XVIII|    székelyek fejeihez, kik azokat ismét visszahajigálták.~Ez jel
65 XVIII|          az ég lesz fehér, azután ismét az ég feketül el, s a havasok
66 XVIII|           valahányszor lesimítom, ismét visszajő. Hiába szívom föl
67 XVIII|       Hiába szívom föl csókommal, ismét újra támad. Várj, el fogom
68 XVIII|      sóvárgó mosolyra vonultak el ismét.~– Ölj meg inkább te engemet,
69 XVIII|           végét újra meggyújtá, s ismét kijőve, bezárta a vasajtót,
70 XVIII|  fegyveres csapat elhaladt, Bánfi ismét útnak indult. Nem messze
71 XVIII|          önkényt kézbe adá magát, ismét egészen visszanyeré régi
72 XVIII|      hangon –, a szerencsétlenség ismét összehozott bennünket…~És
73 XIX  |        tudott sokáig ott maradni, ismét lejött, felhívatá régi cselédjét,