Part
1 I | emlegetve fognak lenni?~E szép pár háta mögött két, öltözetéről
2 I | süppedező fűben, olykor fölemeli szép fejét, s oly okosan, oly
3 I | háborúról, vadászatról, szép asszonyokról, költészetről (
4 II | lengyel királyságot keresni a szép feles magyar nemességgel,
5 II | maga elszaladt haza, s a szép vitézlő rendeket mind ott
6 II | anyja házától elhozott, a szép ezüst tányérokat, drágaköves
7 III | istent tisztelni eléggé szép a ház, azt hiszem, egy embert
8 IV | háromszéki főkirálybíró, szép, kedves arcú férfi, komoly,
9 IV | lejő, irigyen takarva el a szép nő szőke hajfürteit.~Túlnan
10 IV | fejedelemnek kedve teljék, szép engedelmesen és csinosan
11 IV | hangjai mellett fölkérte a szép Béldinét egy táncra.~A menyecske
12 IV | volt rá, Bánfi átkarolta a szép nő karcsú derekát, s hevesen
13 IV | különben is szerette a szép asszonyokat, most még a
14 IV | is hevíté; amint egyszer szép táncosnéja ismét karjára
15 IV | elfeledkezék magáról, s az igéző szép hölgyet hevesen kebléhez
16 V | Béldiné elragadtatva, s a szép rózsaarcú gyermeket magához
17 VI | mutatkozék.~S onnan nézte szép csendesen, mint vonul be
18 VI | keresett ki számára egy szép verőfényes helyet sudaras
19 VII | s tíz más társai nevében szép beszédet mondott Apafinak,
20 VII | Kolozsvárt. Neje állt előtte, a szép, a méltóságteljes Bornemissza
21 VII | fölkelve, még egyszer oly szép volt, mint azelőtt; a boldogsághoz
22 VII | szemei előtt egy kis alvó szép gyermeket takart fel, kit
23 VII | ugyan férje térdén ült a szép nő, hanem az nem tesz semmit.~–
24 VII | volna, könnyű leend a basát szép színnel és szóval rávenni,
25 VIII | bizodalmas sipogással a szép odaliszktől, vigyorgó szájában
26 VIII | gyertyák közül? Vagy az sem szép többé? Perzsia selyemszövetei
27 VIII | oroszlántól: mid hiányzik, szép állatom? Aranyból van házad,
28 VIII | szivárvány tündére meglátott egy szép leányt, s szép szavakkal
29 VIII | meglátott egy szép leányt, s szép szavakkal elcsábítva, azon
30 VIII | mindegyik oly kedves, oly szép. Te tündér vagy, de csak
31 IX | tekintetét az ifiúra vetni.~Szép magas, sugár ifjú volt a
32 IX | zsebkendőjét. Így, ni. – Hm. Milyen szép zsebkendője van önnek.~–
33 IX | szörnyűség. Azon embernek derék, szép felesége van. Az én nőm
34 IX | kegyelmednek? Hallatlan! Oly szép feleség mellett török rableányt
35 X | füle mellé, és olvasá azon szép verseket, melyeket éppen
36 X | hadnagynak.~Ezen hivatallal sok szép foglalatosság volt azon
37 X | miként indult vala; oda szép bátorságban miként érkezett
38 X | kölcsön, nem akarnám ezeket a szép csizmákat elszaggatni a
39 X | kevesebbet, mint azokról a szép zöld csizmákat lehúzni.~–
40 XI | jobbra-balra körülkeringék; szép, fiatal, nyájas arcaik,
41 XI | falu legszebb leánya, a szép Florica, az én fiamba volt
42 XI | ő azon ment, akármilyen szép nótákat, Sange Moarte meg
43 XI | mesének vége van már. A szép Florica halva fekszik. Szíve
44 XI | házban fekszik holtan a szép fiatal leány, várva elbujdosott
45 XI | alig tizenhat éves leány, szép homloka halotti koszorúval
46 XII | homlokát, mely őszinte, szép szemeivel együtt annyi magas
47 XII | ábrándos szemeibe.~– Milyen szép, és milyen szomorú…~A hölgy
48 XII | tudom, kedves kalandok, szép hölgyek, ugye? – monda Bánfiné,
49 XII | tehet ön velem, amit akar, szép rokonom, elménckedhetik
50 XIII | már a túlsó parton járt, s szép nesztelen átkelt az innensőre.~
51 XV | itt akarja újrakezdeni. Szép leend elnézni az erő és
52 XV | Az ő politikáját egy pár szép szem is könnyen megváltoztathatja,
53 XV | folytatá Bánfi – nem fog a mi szép szemeinkért minden ok nélkül
54 XV | bú és eltörődés miatt. Szép szemei ki voltak sírva.~–
55 XVI | javáért, a török szultánért, a szép asszonyokért, s isten tudja,
56 XVII | figyelmét magára vonni. Egy szép, délceg török ifjú volt
57 XVIII| csak, minő kincset bírt e szép és nemes vonásokban, midőn
58 XVIII| kiszúrta a szemét.~– Hát az a szép asszony ott tán a felesége? –
59 XVIII| nem tudtuk, hogy ilyen szép. Gyerünk innen komék, ezt
60 XVIII| ne zavarjuk föl, mert ez szép asszonyé; – s azzal kiterelgetve
61 XVIII| kandallóból a góbé, s a szép fehér lazúros ajtóra fölírta
62 XVIII| fölírta öreg betűkkel: „Ez a szép asszony szobája.”~– Miért
63 XVIII| törni, ami még megmaradt.~A szép jázminokat összetépték bokrétának;
64 XVIII| szólt:~– Miért van e ránc szép homlokodon, mely sohasem
65 XVIII| Mi nevetni fogunk, ugye, szép leány? Ez a nap a miénk!
|