Part

 1 I    |             Utána! – ordítá mennydörgő hangon a dalia, s nekiugratott
 2 II   |             szinte az elfogódásig mély hangon.~– Még nem, de minden órán
 3 II   |                ki erős, reszketéstelen hangon.~– Mink, akarám mondani –
 4 II   |              Apafiné reszketésre hajló hangon.~– Nemigen sok van már.
 5 II   |           sincs hátra! – kiáltá kitörő hangon, s azzal véghetetlenül elneveté
 6 II   |           ember! – kiálta indulatheves hangon, megragadva a szolga vállát. –
 7 IV   |             félreszegzi, s éles, bántó hangon beszél, dacosan vagdalva
 8 V    |              szól a basa gyors, kemény hangon a csapathoz. – E helyütt
 9 V    |           rúgtatott elő, s csengő erős hangon adott a hadaknak parancsot
10 V    |           érteni – szólt Kucsuk kemény hangon –, mintha te azt hinnéd,
11 VII  |        játékszer, Apafi – monda komoly hangon a nő –, sohase feledd, hogy
12 VII  |            szólt Apafi szilárd, kemény hangon, nem várva, hogy valaki
13 VIII |                 szólt a hölgy reszkető hangon. – Álmodám, hogy a gyaurok
14 VIII |            alak felé, s rekedt, remegő hangon szólt hozzá:~– Az én nevem
15 IX   |             minden kutyafejű tatár ily hangon merjen beszélni az erdélyi
16 IX   |                közé nézve jól, szilárd hangon szóla hozzá:~– A te urad
17 IX   |              Kegyelmed kissé illendőbb hangon szólhatna a fejedelemhez –
18 IX   | kiutasíttassanak!~– Ne ütközzünk meg e hangon atyafiak – szólt Teleki
19 X    |             sovány orangután, s rekedt hangon kérdezé, hogy mi baj. Kelemen
20 X    |       szükségük van; s azzal nyájasabb hangon kezde szólni hozzá:~– Te
21 XI   |               nevet, uram – szólt tört hangon az oláhnő –, a falu népe
22 XI   |               azt annak, hódolatteljes hangon mondva:~– Íme, kegyelmes
23 XII  |               jutva, kemény, heveskedő hangon felelt:~– Amit kimondtam,
24 XII  |            eltávozott, Naláczi édeskés hangon kezde szóhoz, nagy lélegzetvétel
25 XII  |             behoznunk – szólt siralmas hangon a legvénebb paraszt, lesütve
26 XII  |                kiálta rá Bánfi harsány hangon.~– Nincs miből, méltóságos
27 XII  |          szomorú… – monda Bánfi szelíd hangon, felkarolva a tündérlenge
28 XII  |                  szólt Bánfi elfojtott hangon –, hogy a napkeleti virágnyelven
29 XII  |               de közbe-közbe felinduló hangon kérdé tőle:~– Kevésbé tudom-e
30 XII  |                 monda Bánfiné, tréfáló hangon, de talán érző gondolattal.~–
31 XII  |                  Margit! – monda tompa hangon Bánfi. – Te féltesz; s a
32 XIII |             sem erőtlen!”~Bánfi rekedt hangon kiálta csatlósainak, hogy
33 XIII |        szerecsen a csatazajt fölülmúló hangon, s egyenesen Bánfinak tartott.
34 XIII |       szerecsen, elkiáltva magát dörgő hangon:~– Én vagyok Kariasszár!,
35 XIII |            Hátha nem? – szólt izgatott hangon Bánfi, s egy dombra fölnyargalva,
36 XIII |         látszott. Egyszerre örömteljes hangon kiálta föl: – Nézzetek oda!
37 XIV  |                  szólt Bánfi neheztelő hangon.~– Nem? Tehát majd egypár
38 XIV  |                változtatni; alámélyedt hangon felelt, mint kinek erejére
39 XIV  |              és szánalom közt ingadozó hangon.~– Testvéremnek szüksége
40 XV   |                monda szokatlan csendes hangon. – A szerencsétlenek iránti
41 XV   |           kiálta minden zajt túlcsengő hangon. – Jog és törvény szerint
42 XV   |          odafordult hozzá, s reszketeg hangon megszólítá:~– Uram! Te vagy
43 XV   |                   Íme – szól fölindult hangon. – Egy kipusztult falu –
44 XV   |               leendő vejére. Az keserű hangon dörmögé, öklét összeszorítva,
45 XVI  |               fordulva Béldinek, sértő hangon reárivallt:~– Hátrább az
46 XVI  |                  ismétlé Apafiné lassú hangon, éles szemekkel tekintve
47 XVI  |             egyszerre kitörő, csattogó hangon kiálta föl – és poharak
48 XVII |             levél meglehetős mérsékelt hangon ütött ki, tudtára adva Bánfinak,
49 XVII |               át, s szenvedélytől dúlt hangon kiálta:~– Szívem, édes uram!
50 XVII |            összeszorítva, monda lihegő hangon Telekinek:~– Hol van azon
51 XVII |          kikötöm – szólt rekedt, tompa hangon –, hogyha Bánfi elfogatik,
52 XVIII|          lépett ki hozzá, s engesztelő hangon beszélve könyörög. Az álmodó
53 XVIII|            jövök. – monda Bánfi rekedt hangon, elfulladt kebellel. – Ellenségeim
54 XVIII|          kegyelmes! – hörgé rettenetes hangon, s paripájára vetve magát,
55 XVIII|                   kiálta Bánfi harsogó hangon, mialatt testével fedezte
56 XVIII|               hosszú szünet után tompa hangon viszonza:~– Igazat mondott
57 XVIII|              legforróbb, a legcsengőbb hangon azon improvizált dalokat
58 XVIII|               föltekinte, Bánfi kitörő hangon kiálta föl:~– Ez a pohár
59 XVIII|                 szólt Bánfiné fuldokló hangon –, a szerencsétlenség ismét
60 XIX  |              őt, indulatában sikoltozó hangon kiálta rá:~– Te átkozott
61 XIX  |            akarsz tőlem? – kérdé tompa hangon. – Mit beszélsz?~– Te aláírtad
62 XIX  |                  kiálta Apafiné csengő hangon. – Ki van elé?~Az elősiető