Part

 1 I    |         víz aláapad, virágok nőnek fel, minőket tán csak az özönvíz
 2 I    |           az özönvíz után mutatott fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek,
 3 I    |         hamadriád koszorúzta volna fel a neki szentelt berket.~
 4 I    |       vízlakó madaraknak szállanak fel a légbe, s ungok egyhangú
 5 I    |       színén, de már az nem tartja fel a rálépőt; még egy lépés,
 6 I    |         tért engedének látni, tűnt fel a legújabb épület. Egy kisded,
 7 I    |          vállaira, végeiknél fogva fel vannak szorítva hermelin
 8 I    |        mely a kengyelben nyugszik, fel van csíptetve a hosszú öltöny,
 9 I    |            odalépett hozzá.~– Tedd fel süvegedet. A hajtók helyeiken
10 I    |            A dalia bosszúsan dönté fel poharát.~– De biz annak
11 I    |         bancsokos fejének – kiálta fel duzzogva –, ha megvénültem
12 I    |           egyszerre dühösen ugrott fel fektéből, görbe agyarai
13 I    |        volt, a férfi torkát hasítá fel.~Az odaérkező rokonok és
14 II   |          kuvaszok áhítattal néznek fel a falatozókra. Aztán elhordják
15 II   |      mennyi boldogság az! – kiálta fel Anna örömkönnyes arcát az
16 III  |         felejts el!~– Ah! – kiálta fel Apafi, keserűen bontakozva
17 III  |            vállaikra, úgy ültették fel a bársonnyal bevont emelvényre,
18 IV   |         gyémántos diadémra hajolva fel, melyről hosszú aranyfátyol
19 IV   |      uramat.~– Hahhaha! – kacagott fel az egész társaság e szóra.
20 IV   |            székelyével? – kacagott fel Kemény János.~Wenzinger
21 IV   |    megparancsolá neki, hogy menjen fel szállására, s öltözködjék
22 V    |     térdeit átölelve, nevetően néz fel gömbölyű arcával reá.~–
23 V    |        követi férjét, s az áldozza fel érte mindenét.~– Hisz igazad
24 V    |           látszott, hogy nem fogta fel barátnéja szavainak értelmét,
25 VI   |        recsegő trombitaszó riasztá fel a fejedelmet álmából. – „
26 VI   |         fegyvernemek nyomatékát is fel tudom számítani, sőt még
27 VI   |        agyarkodással kiáltva le és fel egymásra.~Azon percben,
28 VII  |         alvó szép gyermeket takart fel, kit selyemszőnyeggel födve,
29 VII  |            Apafi bosszúsan mordult fel:~– De ha így van a dolog,
30 VII  |        Apafi izzadó homlokkal kelt fel ülhelyéről, zavarodott arcán
31 VII  |          kemény tekintettel bámult fel a fejedelemre. Midőn az
32 VIII |         kietlen láthatár!~Tűnjetek fel előttünk tündéri teremek!
33 VIII |    lángjainál szemlélheté, mint ül fel Balassa mögé a lóra kedvenc
34 IX   |           tégedet magadat keresünk fel tűzzel-vassal Kolozsvárott,
35 X    |      emailos sarkantyúval.~– Húzza fel kegyelmed szaporán – mondá
36 X    |      hajdúk igen magasra csatolták fel a kengyelszíjat, úgy kellett
37 XI   |        Zülfikár –, ki bolond menne fel ide a meredekre? Ez bizonyosan
38 XI   |             hopp, frátye! – kiálta fel rá Kelemen diák, keverve
39 XI   |             miután hiába kiabáltak fel rá mind a ketten. – Legjobb
40 XI   |            felé.~– Jézus! – kiálta fel Kelemen, félkezével vezetője
41 XI   |         homályosabb tömegek válták fel, a vastagabb jég mindig
42 XI   |    látszott meg.~– Mi ez! – kiálta fel Kelemen, kardjához kapva. –
43 XI   |            kiáltá, ordítva szökött fel, s megragadva éles körmeivel
44 XII  |            Odaütünk neki! – ordíta fel a tömeg, kardját zörgetve
45 XII  |         kell! Ebnek kell! – kiálta fel a nő dühösen. – Nem vagyok
46 XII  |         minden vére arcába futott, fel akart szökni, s mire ajtaja
47 XII  |          az ágyúk dörgése ébreszte fel bennünket, és én mégis olyan
48 XIII |           lakik.~– Csitt! – kiálta fel Bánfi megijedve. – Honnan
49 XIII |         hallatlan ármány! – kiálta fel Bánfi, öklével kardjára
50 XIV  |           miatt.~– Uraim! – kiálta fel ekkor egy csengő hang, oly
51 XV   |       körül, miért nem támadhattok fel újra, új alakban, hogy e
52 XV   |         hátamra, s sarkantyút ütne fel, és én vinném őtet. – Értsen
53 XVI  |     szamosújvárit.~– Mit? – kiálta fel a fejedelem. – Azt, mely
54 XVI  |           s azt mondá, hogy építse fel az ország, ha neki tetszik. –
55 XVI  |        pénzt.~– Sehonnan! – kiálta fel Apafi dühösen, az asztalhoz
56 XVIII|            összefont karokkal járt fel s alá a teremben.~– De nem
57 XVIII|             Nőm arcképét? – kiálta fel kardjához kapva Bánfi. –
58 XVIII| lábszőnyeget, egy csapóajtót emelt fel, melyen letekintve, egy
59 XIX  |         jóslatképpen.~Egész Erdély fel volt háborodva ez éjszakán.
60 XIX  |        erdőket és tornyokat gyújta fel, a felhőszakadások kiáraszták
61 XIX  |             a börtönben kereste őt fel.~Az éji lámpa halvány világot
62 XIX  |         rémültére, világ csodájára fel szokott buzogni a vér az