Part
1 I | kedvenc helye lehet valamely magyar vagy horvát főúrnak. Némely
2 I | rózsapiros arcát, mert a magyar hölgy még akkor is el szokott
3 II | királyságot keresni a szép feles magyar nemességgel, akkor ment
4 III | a basát arról, miszerint magyar nemesekkel nem szokás ilyen
5 III | elszökjék előlünk! Ezek a magyar urak mind így vannak a fejedelemséggel,
6 IV | IV. Egy lakoma a magyar fejedelemnél~Kemény János
7 IV | dalol hirtelenében tanult magyar nótákat a kezével magasra
8 IV | a levegőbe emelve, míg a magyar testőrhajdúk, sárga dolmányban,
9 IV | rózsaszín kocsonyák, miknek magyar ember a nevét sem tudja;
10 IV | kivágott meggyszín bársony magyar váll, mely derékban feszesen
11 V | sértett önérzettel. – Egy magyar nő gyermeke, hogy tud-e
12 V | Azt gondolod, hogy egy magyar nő azért megy nőül törökhöz,
13 V | különös, hogy keresztyén magyar nőnek török legyen a férje.~–
14 V | mire visszajössz, milyen magyar fiút nevelünk belőle!~Kucsuk
15 VI | hadsereggel jött ellene, magyar és német hadak feles számmal
16 VI | közelgő török hadnak, melyre a magyar urak is mind egyik készen
17 VI | és azt be nem végzé.~A magyar urak Wenzingerrel és a fejedelemmel
18 VI | lehetetlen. Még kevésbé lehető a magyar lovasokat arra rábírni,
19 VI | bárminő vitéz harcos is a magyar idegen ellenséggel szemben,
20 VI | lehet halogatni az ügyet.~A magyar urak fölkacagtak ez ötletre,
21 VI | Legelől szokott járni a magyar fejedelme a csatában mindig!~–
22 VII | gondolsz arra, hogy amely magyar várat valaha török elfoglalt,
23 VIII| elvesztett a török vezér a magyar és osztrák seregek ellenében,
24 VIII| szerelemittasan függni, a fiatal magyar férfi nyakára fűződve fehér
25 VIII| megnépesült az erdő; az elrejtett magyar katonaság lerángatá lováról
26 IX | arisztokráciájában, diák nyelvében és magyar dolmányában, sem sokféle
27 IX | látva, hogy mint eszik a magyar ember sajtot kinyitott késsel
28 IX | hogy mikor szúrja ki a magyar saját szemét, amint a falatokat
29 IX | országgyűlés, akkor szólhatnak a magyar urak, amennyit nekik tetszik,
30 IX | De könyörgöm, ez nem a magyar uraktól jön – szólt Teleki
31 IX | többi urakat is neki.~Csupa magyar menekvők voltak. A fejedelem
32 IX | Reverend ott állt a középen, magyar ruhába öltözve.~Valóban
33 IX | kölcsönze magának, aminőről csak magyar embernek van fogalma. Mint
34 IX | fogalma. Mint tudva van, a magyar öltöny igen megkritizálja
35 IX | életrevalóságát, mert hogy magyar ruhában jelentem meg, vagyok
36 IX | önnek kötni, enélkül olyan a magyar öltözet, mintha a francia
37 IX | harmadikon egy török, egy magyar és egy francia kard, egy
38 IX | úgy szólók kegyelmetekről, magyar urak, mint akik kezdet óta
39 X | nyugodtan a török –, én magyar renegát vagyok, hajdan Balassa
40 XII | országunkon belől úr és önálló a magyar. Nem nagy ország, az igaz,
41 XII | fejenkint minden emberre két magyar forintot.~A sokaság bosszúsan
42 XII | időben nagyon felkaptak a magyar urak.1~A terem oldalán mesterséges
43 XIII| hát, talpadra kelj ~Vitéz magyar, lóra székely, ~Kabalára
44 XIII| folyott könny helyett.~A magyar csapatot körülözönlé a török
45 XIII| menték meg őket, ahova a magyar seregnek nem volt tanácsos
46 XIII| hasadtával a sziklatetőket ellepő magyar fölkelő nemesség roppant
47 XIII| felé vezető mély útnak. A magyar előörsökhez közeledve, az
48 XIII| Sötér Gergely, tudósítom a magyar csapatvezéreket, miszerint
49 XIV | erőszakoskodás!~– Ez tréfás mulatság! Magyar vendégszeretet.~Az urak
50 XIV | figyelmeztetni akar bennünket, hogy magyar nemes nem enged maga fölött
51 XIV | szólt Bánfi nevetve (mert magyar nemes megengedheti magának,
52 XV | az erdélyi patríciusok; a magyar nemesség színe java, ész,
53 XV | ahogy hozta a sors.~A fényes magyar urakkal festői ellentétet
54 XV | mely annyira hasonlít a magyar öltözethez.~Mind ez urak,
55 XV | kik közé többen az ismerős magyar urak közől keverednek, élénken
56 XV | érdekei vannak. Egyike a magyar főuraknak, ama fiatal bajusztalan
57 XV | megérik a kalász. Most úr a magyar Erdélyországon belől, nem
58 XV | Bizonyára megköszönné a szegény magyar nép ezt a segítséget. A
59 XV | általános lett a fölkiáltás. A magyar urak fölugráltak székeikről,
60 XV | ember, akit ti kerestek.~– Magyar fejedelem?!~– Vagy földönfutó;
61 XVII| keresztül, minőket több magyar úri házaknál lehete találni
|