1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1558
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 VIII | barlangból hirtelen kisuhant, s jobbra-balra az erdők sűrűjében
502 VIII | semmi, csak a szerelem, s ami szerelemre emlékeztet.~
503 VIII | porcelánvedrekben összecsoportozva, s a padlatra hullatva bársonyvirágaik
504 VIII | rosszul rejti termetük bájait, s a turbánok alól kiszabadult
505 VIII | meg akarva őket fogni, s nagyokat kacagva, ha e virgonc
506 VIII | ébenfekete keble halmai s gömbölyű karjai a naptól
507 VIII | sima talpát nyalogatva, s a fejére omló jáspis feketeségű
508 VIII | karcsú dereka úgy hajlik, s bágyadt szemeiben annyi
509 VIII | szív mégis üres maradt, s elérhetlenek után eped.
510 VIII | rózsát leégettek volna róla, s ha olykor lehunyja azokat,
511 VIII | olykor lehunyja azokat, s keble titkos gondolatok
512 VIII | vér lobogását látni rajta.~S mint remegnek ezen ajkak!
513 VIII | hintenek rá rózsalevélesőt, s legyezgetik pávatoll legyezővel.~
514 VIII | adva a gyönyörű arcnak, s a göndör fürtök mint tekergő
515 VIII | visszaretten önarcától, s a szerecsen fiút tükröstül
516 VIII | csillagos fátyolába burkolózik, s vad tekintettel fekszik
517 VIII | karjaira, féloldalra dűlve, s kisded lábacskáit piros
518 VIII | testével a párduc nyakára dűl, s oly fenyegetőleg néz mindenkire,
519 VIII | helyzetét. Most hanyatt fordul, s karjait feje fölé emelve,
520 VIII | hullámzik, mint a kígyóé, s szemeiben elfojtott vágyak
521 VIII | megtetszenék neki a kérdező, s azt kívánná tőle, hogy szemei
522 VIII | aranyrostélyos mellékajtó nyílik, s Azraële szemeiben könnyű
523 VIII | megfeketültek a fogak a cukorevés s bételrágás miatt. – Nincs
524 VIII | selyemszövetei kopottak már, s színtelenek? Nincs íze többé
525 VIII | Bosszantanak az olasz eunuch danái? S még a tükör sem mutat többé
526 VIII | pálmafák fértek el benne, s a kalitka boltozata lazúrkővel
527 VIII | vezettek bele élő szökőkutat, s bíborszőnyeggel volt padlata
528 VIII | ordítással rázva kalitja ajtaját, s ijesztve az éjszaka csendjét.
529 VIII | velem egy ételből eszel, s kristályforrás az italod!
530 VIII | Ámbraillatban akarsz-e förödni? S kedvenc rabnőim szívei kellenek-e
531 VIII | le fejét lihegő keblére, s amint a duéna megszűnt beszélni,
532 VIII | meglátott egy szép leányt, s szép szavakkal elcsábítva,
533 VIII | oszlopai kristály és drágakő, s minden érzék háromszorta
534 VIII | forróan tudnak szeretni. S a leány mégis bús volt,
535 VIII | unta magát ott az égben, s ha a tündér olykor eltávozott
536 VIII | gyöngyfüzérnek. A tündér ment, s elhozá a csillagokat. A
537 VIII | szemölddel tekinte a nőre, s félig fölemelkedve, kis
538 VIII | ugrott föl ottománjáról, s megragadta a nő vállát.
539 VIII | vonta nyaka körül fátyolát, s ideges izgatottsággal inte
540 VIII | fölemelkedék, nagyot nyújtózott, s kiöltve piros nyelvét s
541 VIII | s kiöltve piros nyelvét s szétmeresztve éles körmeit,
542 VIII | ordítással hajtá le fejét, s azzal egy hosszú szökéssel
543 VIII | a terem közepére ugrott, s üvöltve szilajon szökellt
544 VIII | az eltűnt rabnőket érzé, s vérszomjú dühvel kaparva
545 VIII | kaparva azoknak küszöbét, s bosszúsan nyifogva, hogy
546 VIII | lehengeredett a puha szőnyegekre, s hosszú csíkos farkát két
547 VIII | alattomos szemmel széttekintett, s meglátva egy nagy fehér
548 VIII | hassal közelített felé, s ott egy ideig lehúzott fővel
549 VIII | kétöles ugrással nekiugrott, s körmeivel megkapta a kalitka
550 VIII | ordítással ugrálta azt keresztül, s aztán leült elébe, farkával
551 VIII | verve kétfelől a földet, s nyugtalan ásításokkal mutatá
552 VIII | ordított, füttyöngetett, s orrával verte kalitja pálcáit.~*~
553 VIII | mellyel széles vállai, s túl izmos termete összhangzásban
554 VIII | vannak virágok hímezve, s paripáján a patkóktól a
555 VIII | paizsa a legfénylőbb ezüst, s buzogányának feje egyetlen
556 VIII | fölött, abban végigfeküdt, s kedélyesen hintálva magát
557 VIII | hajtekercseit széjjelbontva s engedve hosszan végigúszni
558 VIII | bocsátva a piros függönyök, s ezáltal rózsaszín világ
559 VIII | szól reszketve az odaliszk, s szorosabban simul a vad
560 VIII | hanyatt-homlok alávetni, s nem mehettem, fogva voltam.
561 VIII | kanóchoz kellene értetned, s az egész vár velünk s elleneinkkel
562 VIII | értetned, s az egész vár velünk s elleneinkkel együtt a levegőbe
563 VIII | susogá halkan Azraële, s ajkát Korzár arcára tapasztva,
564 VIII | boltozatára; a villám lobogott, s a mennydörgés reszketni
565 VIII | hajakkal omolva a szőnyegre s mezetlen karjait kitárva. –
566 VIII | keresztyéneket kínozni, s törjétek ki szárnyaitokat
567 VIII | mellett, annak éji palástjával s hajfürteivel takarva el
568 VIII | fönnhangon a Naáma imáját, s takard el füleidet, hogy
569 VIII | kiszakított egy ablaktáblát, s a szabadon berontó szél
570 VIII | elkezdé ingatni a függönyöket s lobogtatni a lámpa mécsét.~–
571 VIII | fogózott Azraële öltönyébe, s arcára tevé kezeit.~– Mit
572 VIII | fejedet. Jöjj egy óra múlva, s légy átkozott örökké.~Korzár
573 VIII | bércet fundamentomaiban, s a repedező dörgés, mint
574 VIII | Azraële, Korzárra rogyva, s karjaival annak termetét
575 VIII | annak termetét ölelve át, s azon helyzetben maradt,
576 VIII | dörgés hangai elzengtek, s utánok a csendes zápor kezdte
577 VIII | dúdolva az ablaknyílások közt, s enyészetes búgással üvöltve
578 VIII | nevét megcserélné veled, s midőn Azaziel téged keres,
579 VIII | rája, én neki adom nevemet, s elvállalom az övét. Menj.
580 VIII | háromlábú serpenyőben ámbrát s bóraxot gyújtunk meg, s
581 VIII | s bóraxot gyújtunk meg, s a bűvös vesszőt leszúrva
582 VIII | a lélek, ő állva marad, s te hármat lépve felé, bátran
583 VIII | meg fogja magát nevezni, s te port markolva kezedbe,
584 VIII | Erre a lélek eltűnend, s Azaziel nem jön el éretted
585 VIII | rebegé félelmesen Korzár, s erősen fogta a hölgy kezét,
586 VIII | kísérni fogsz bennünket, s őrt állasz, és ha vadra
587 VIII | egy tarkapettyes párduc, s mindkettő szemei tekintetétől
588 VIII | kantárát Oglán szájába adja, s az okos állat ott marad
589 VIII | erősebben tartva.~A mór lovag s az odaliszk egy magas sírdombhoz
590 VIII | Azraële a remegő lovagnak, s varázsserpenyőjét a kőlapra
591 VIII | Azraële. – Ne nézz hátra.~S azzal fölemelve varázsbotját,
592 VIII | oszd kétfelé a sötétséget, s amint éltél, tűnj elém veszendő
593 VIII | az elkábult lovaghoz –, s szólítsd meg őt.~Korzár
594 VIII | az előtte álló alak felé, s rekedt, remegő hangon szólt
595 VIII | hangos szózattal az alak, s a fehér lepel lehullva róla,
596 VIII | oldalához kapott a bég, s amint fegyverét nem érzé
597 VIII | rohant elhagyott paripájához, s villámsebességgel vetve
598 VIII | paripát kantáránál fogva, s amint az rohanni akart,
599 VIII | akart, megfeszítette lábait, s visszafelé ráncigálta.~–
600 VIII | meggátolá a paripát a futásban, s ijesztgetve szökdeléseivel,
601 VIII | kiálta a bég hátrafordulva, s amint szemeivel kedvesét
602 VIII | rejtekúton alvó várába, s egy óra múlva fölgyújtott
603 IX | határozhatott, amit akart, s ha leégeté is falvait a
604 IX | katonát, amennyire pénze volt, s harcolhatott, akivel bírt;
605 IX | harcolhatott, akivel bírt; s még azonfelül rá is szedhette
606 IX | falatokat szájához viszi, s mikor látta, hogy ez nem
607 IX | szárnyát a másikkal összekötve, s cifra aranyozott rostélyzattal
608 IX | mind hegyes bolthajtással s ódon cifrázatokkal tűnnek
609 IX | cifrázatokkal tűnnek elő, s a vár belső udvarára kapuidomú
610 IX | szédelegnek a kapuk előtt; s a fejedelem szobájáig csak
611 IX | szobájáig csak hosszú folyosókon s hangos teremeken keresztül
612 IX | most kővári főkapitány, s a fejedelem nevében mindenható.~
613 IX | régiségei közt búvárkodni, s terhelve érzé magát minden
614 IX | Most is elzárkózott előlük, s minden udvarlói közől egyedül
615 IX | rendesen maga szokott fölhúzni, s a székek, pamlagok elannyira
616 IX | mappákkal, poros monumentumokkal s fölnyitott fóliánsokkal:
617 IX | legélénkebb pírral bír, s fogai mind épek, akár egy
618 IX | fejedelem előtt, mint a cövek, s fölráncolt homlokkal figyel
619 IX | római emléknek tartani.~– S minek hányták széjjel?~–
620 IX | ritkaságokból meszet égetni! S nem iparkodott kegyelmed
621 IX | koporsófödelet vettem meg, s egy egészen ép szfinxet,
622 IX | restellte az egészet emelni, s eltördelte a szobrokat öt-hat
623 IX | meg kárbunkulust keresek, s ekkor oly apróra törték
624 IX | tudományos bosszankodással, s újra az ismeretlen arany
625 IX | fogott.~E percben fontos s valami nagy dologra előkészült
626 IX | Teleki a fejedelem szobájába, s egy selyemzsákba takart
627 IX | figyelmesen olvasná az írást, s homlokát összeráncolta.
628 IX | monda Teleki csodálkozva, s tágra kinyitott szemekkel:
629 IX | rómaiak, dák fölirattal, s túloldalán egy lefejezett,
630 IX | vár a kezében elolvasásra, s elégületlenül nyújtá azt
631 IX | mit akar? – szólt Apafi, s beletekintve az iratba,
632 IX | rögtön felöltve atilláját, s kardot kötve, kilépett az
633 IX | hosszadalmas üdvözlések útját, s a csoport közé tekinte fürkésző
634 IX | odaállt a fejedelem elé, s mellét kidüllesztette.~–
635 IX | végignézett a fejedelmen, s azzal állát előreütve, szólt:~–
636 IX | szomszédunk fogsz maradni, s íme, miképpen mutatod magadat?
637 IX | kimondani, meglátogattuk, s a szokott esztendei sarcot
638 IX | máskor megjavítsák magokat. S tán azt hiszed, hogy megjavultak?
639 IX | módra megszöktek előlünk, s ott hagyták nekünk a semmit.
640 IX | hogy városaikat elhagyják, s minket bolonddá tegyenek?!
641 IX | dudva és benne a nyulak, s más tisztátalan állatok,
642 IX | hitetlenek szoktatok megenni, s hogy még bosszút se állhassunk,
643 IX | népet elhagyott városába, s addig is, míg velük számolhatnánk,
644 IX | tűzzel-vassal Kolozsvárott, s nem hagyunk benne egy követ
645 IX | mégis meggondolta magát, s egész nyugalommal válaszolt:~–
646 IX | majd eleget teszünk neki.~S azzal hátat fordíta a követnek,
647 IX | hátat fordíta a követnek, s indult szobájába. Teleki
648 IX | arccal lépett az emír elé, s szeme közé nézve jól, szilárd
649 IX | nem Tatárország kánja-e? S nem Erdély fejedelme-e az
650 IX | Erdély fejedelme-e az enyém? S a fölséges szultán nem mindkettőnek
651 IX | magatok országába haza, s ne jöjjetek ide azon bámulni,
652 IX | hiába ne fáradtatok légyen, s becsületes ágyúinkkal jó
653 IX | emírnek. A tatár fújt dühében, s szemeit elfutotta a vér.
654 IX | Kezével tőrén markolászott, s elsápadt ajkakkal rebegé:~–
655 IX | dühösen fordult meg sarkain, s ökleivel fenyegetőzve rohant
656 IX | sietett azt felhasználni, s egyet a körülálló urak közől
657 IX | sem mutatkozott még rajta, s női szépségű vonásaiban
658 IX | tulajdon váruk udvarán, s egyik ablakból a másikba
659 IX | voltam az ostromlott várban, s védtem azt, míg apám meg
660 IX | részvétet akart mutatni.~– S hogy szabadult ki öcsémuram?~
661 IX | öcsémuram?~Imre elvörösödött, s nem akart felelni. Teleki,
662 IX | az ifjú vérpiros orcáját, s inte Telekinek, hogy már
663 IX | Eközben belépett egy udvaronc, s fönnhangon jelenté:~– Reverend
664 IX | Odahúzá Telekit magához, s bosszúsan súgá fülébe:~–
665 IX | menjen ki kegyelmed hozzá, s beszéljen vele szépen, s
666 IX | s beszéljen vele szépen, s világosítsa föl.~Azzal Apafi
667 IX | explózió törni ki háta mögött.~S csakugyan tört ki valami,
668 IX | elvetemedett kacajra ingerlé; s félig kinyitá ajtaját; nem
669 IX | kiálta a kíváncsi fejedelem, s rövid időn sikerülvén kinyithatnia
670 IX | furcsaságot kölcsönze öltözetének, s hosszú allonge-parókájához,
671 IX | előtt illedelmes öltözetben, s íme, a siker bebizonyítja
672 IX | fejedelem egy bogláros övet, s maga kötötte vele keresztül
673 IX | monsieur Reverend-ra.~– S én ne ismerném azon művészi
674 IX | elmosolyodék a fejedelem, s a zsebkendőt Reverend kalpagjába
675 IX | fölnyomta a követ fejébe, s sajátságos bonhómiával monda
676 IX | fejét fölemelten tartva, s finomsággal szólt:~– Azt
677 IX | E percben nyílt az ajtó, s a bejelentő szolga kiáltá:~–
678 IX | Úgy van, nagyságos uram.~– S azután kegyelmed tanácslá
679 IX | üdvözletére, Apafi elébe futott, s karját magáéba fűzve, magánszobájába
680 IX | már, hogy mit mondanak, s megmondtam, hogy nem akarom
681 IX | folyamodó fél állt előtte, s ő nem látott többé menekülést.~
682 IX | izgatottsággal ült le egy karszékbe, s várta a fejedelemnő szavait.~
683 IX | hallatszott az udvaron, s nemsokára szilárd léptek
684 IX | visszhangzottak a folyosón, s egy kemény, parancsoló hang,
685 IX | itthon a fejedelem?”, s amint e szóra az apród útját
686 IX | pusztulj az útból, fickó!”, s azzal erőszakosan fölszakítva
687 IX | a fejedelemnek tartott; s első szava ez volt minden
688 IX | idegen tatárfajzat volnánk, s tudja isten, mely vad idegen
689 IX | mindig menhelyére talált, s ha azt kívánják a menekvő
690 IX | fölgyújtása ellen is protestálok! S ha kegyelmetek meg nem szűnnek
691 IX | egyke volt Magyarországon, s ki most koldustarisznyával
692 IX | pusztította a felső vidéket, s kit az egyesült vármegyék
693 IX | lovagjaimmal rárohantam, s az embert elfogtam elevenen,
694 IX | ki a felesége háta mögül, s fogjon magának egyet, én
695 IX | Erre megharagudott a nádor, s császári paranccsal katonaságot
696 IX | magával ecsegi váramba, s amint láttam, hogy a nádor
697 IX | aranyat vesztettem rajta, s mégis sikerült neki a miniszterektől
698 IX | kapott nagyságod által, s elébbi hivatalába visszahelyeztetett.
699 IX | odább vitte azt magával, s számomra egy levelet hagyott
700 IX | van. Az én nőm testvére, s így el tud feledkezni férji
701 IX | aranyozott zselyeszékben hordják, s ami ruhát egyszer magára
702 IX | Vesztemre elhittem szavait, s nem találva a két tűz közől
703 IX | tehetem, visszakaphatom, s azzal elhatározám, hogy
704 IX | tudtam visszakapni többé. S már most Kapi uram azt állítja,
705 IX | jószágomat eladtam neki, s ihon van, most nincs egyebem,
706 X | melyeket éppen leírt vala, s melyekben kétszáz strófán
707 X | kardjához miként kapott vala; s meggondolva a dolgot, vissza
708 X | mióta az inasa megszökött, s sarkantyús csizmáit szintén
709 X | csizmáit szintén elszökteté, s még nem tudott hozzájutni
710 X | azokat az inasa ellopta, s ha aztán az inasa után akart
711 X | hogy csizmái nincsenek, s ilyenkor mit tehetett egyebet?
712 X | írni a tollába vett tintát, s míg azt kiírná, megint másik
713 X | kereste a kenyeret és sajtot, s ahogy látta, hogy csak a
714 X | gondolta, hogy maga ette meg, s elhitte, hogy már jóllakott,
715 X | ajtósaroknál keresve a kilincset, s ahogy végtére ráakadt, jobbra-balra
716 X | zakatolás költői lelkesüléséből, s miután egypárszor hasztalan
717 X | volt fölkelni helyéről, s kinyitni az ajtót, nehogy
718 X | lenyomott báránybőrsüveget, s fejbenézve a poétát karikára
719 X | diák fölszakítá a levelet, s ezen szavakat olvasá belőle:~„
720 X | hangzottak kívül az utcán, s amint Kelemen diák kitekinte
721 X | eldugá lábait a könyvek alá, s tollát keresztbe téve szájában,
722 X | csinált büszkeséggel Kelemen, s összefonta karjait nagy
723 X | egész titokban végzendő, s csak ezért kívántam volna,
724 X | instálok – hebegé megzavarodva, s fejét alázatosan nyakába
725 X | hogy a grófot leültesse, s ezáltal kitünteté, hogy
726 X | ellopta, mikor aludtam, s ez volt egyedül az ok, mely
727 X | segíthetünk – mondá Kelemen úrnak, s kikiáltva hajdúinak, megparancsolá,
728 X | paszománnyal megcifrázva s fölütve emailos sarkantyúval.~–
729 X | csizmát két fülénél fogva, s miután abba belemosolygott
730 X | torkáig bírta sajtolni, s eközben úgy dolgozott szemével,
731 X | kopogva körül a szobát, s nagyot nyögve minden dobbantásnál,
732 X | a szegény poéta szemei, s pofáján csorgott az izzadság.~
733 X | másikat emelgette sziszegve, s majd kékre, majd zöldre
734 X | kegyelmed azon környékre, s mindaddig fog fürkészni,
735 X | helyét kellend kikutatnia, s azt énnekem hírül adni.~–
736 X | azt énnekem hírül adni.~– S vajon, ha ama fenevad, melyről
737 X | csatlósom leszáll a magáéról, s kegyelmed felülhet arra,
738 X | magánkívül lőn ennyi gráciára, s rögtön sietve köté föl tarsolyát
739 X | rezes kardját oldalára, s miután tarsolyába egy tekercs
740 X | pergament, egy szál írónádat s egy srófonjáró fakalamárist
741 X | klasszikusokat citálva, s miután kezébe adták a kantárszárat,
742 X | csatlósok zablájába nem kaptak, s föl nem segíték a jámbor
743 X | minthogy hosszú lábai voltak, s a gonosz hajdúk igen magasra
744 X | sarkantyúba kapta paripáját, s eszeveszetten nekirugaszkodék,
745 X | eszeveszetten nekirugaszkodék, s nyargalt vele árkon-bokron
746 X | asszisztenciájával beérni, s magánosan szállingózni faluról
747 X | egy levágott ökröt sütnek, s azt ülték körül.~Visszafordulni
748 X | mintha éppen nem félne, s nagy nyugodtan kullogva
749 X | hogy hány makk van egy fán, s mintha csak akkor venné
750 X | megbillenté előttük süvegét, s röviden eldörmögé a salem
751 X | eldörmögé a salem alek-et, s ment tovább, anélkül, hogy
752 X | mellől fölugrott két tatár, s utána kiáltott a lovagnak,
753 X | szándék vezérli őket ellene, s bevárta magához.~Amint azonban
754 X | megkapák annak lábait, s semmit sem akartak kevesebbet,
755 X | dühbe hozva, Kelemen diák, s kapá rezes kardját, hogy
756 X | hogy majd mindjárt kihúzza, s levágja valamelyiknek a
757 X | fekete képű sovány orangután, s rekedt hangon kérdezé, hogy
758 X | őt hitelesítő pergament, s azt mutatá neki, nem bírva
759 X | csak templomaik boltozatán s a padisah turbánján bírnak
760 X | ember, akire szükségük van; s azzal nyájasabb hangon kezde
761 X | szívesen – monda Kelemen diák, s szeretett volna már menni.~–
762 X | faluról falura kísérjen, s vigyázzon rád, hogy az adót
763 X | helybenhagyott mindent, s örült, hogy végtére megszabadulhatott,
764 X | fogja ő ezt a tatárt csalni, s e gondolatra titkosan mosolygott
765 X | titkosan mosolygott magában, s szemeivel hunyorgatott,
766 X | szemeivel hunyorgatott, s fejével önelégülten biccente
767 X | ember orráról a gondolatot, s magyarul szólal meg tatár
768 X | elfogni és megmérgezni, s hogy emiatt a magyarok elkezdtek
769 X | üldözni, fölcsaptam töröknek, s ha a próféta segít, még
770 X | keservesen megvakará tarkóját, s faluról falura kísérve a
771 XI | hogy itt lesz-e már a falu, s szüntelen azon választ kapta,
772 XI | szüntelen kiabált az állatokra, s ijesztgető kézmozdulatokkal
773 XI | kételkedve tekinte széjjel, s íme megpillanta egy embert
774 XI | lábait a mélységbe lógatva, s fagyos arcát két tenyerébe
775 XI | megyünk odább a tört úton. – S azzal ügettek előre.~Az
776 XI | Már az est is elközelgett, s a mariseli útnak még mindig
777 XI | el, az útban heverő kövek s a keresztülszivárgó vadvíz
778 XI | fellobogni magok előtt, s énekhangos rikoltozás üté
779 XI | botjaikat leütötték a földre, s nagyokat vetettek magukon
780 XI | látszottak írni a földre, s kezeikkel vadul hadarászva,
781 XI | fogva, amazokat körülvevék, s jobbra-balra körülkeringék;
782 XI | széles rézcsatos tüszőkkel s a szíjas bocskorokkal. Még
783 XI | lebegék körül a férfiakat, s valami panaszos andalgó
784 XI | hirtelen szétváltak a táncolók, s előhozva egy szalmából kitömött
785 XI | előhozva egy szalmából kitömött s rongyokkal felöltöztetett
786 XI | fölfekteték két nagy rúdra, s vadul kiáltozva: „Marce
787 XI | Záre!”, a tűzhöz vivék azt, s ott felkiáltva mindannyian
788 XI | belehajíták a tűzbe, s azzal az összefogózott nők
789 XI | örömriogással.~– Hát ki kik vagytok, s mit csináltok itten? – kiálta
790 XI | elöl bocsátva a dudást, s hosszú sorban összekapaszkodva,
791 XI | hegyes tetőt épített rá, s belsejét bemázolta szörnyű
792 XI | egy papot ragadva magával, s az ájtatos szentképek között
793 XI | a cirkáló, aranyos képek s szentelt koszorúk özönében:
794 XI | magas, nagyfogú férfit, s e következő kérdéseket intézi
795 XI | suttogással fogadta a kérdést, s hosszú szünet után a pópa
796 XI | a tejet véressé teszik, s kígyótojásokat költenek
797 XI | szinte oda volt jégesőért, s a faluban három helyen ütött
798 XI | felbőszültek, megragadták, s beleveték a patakba. Az
799 XI | vertek szívén keresztül, s elásva a völgyben, egy nagy
800 XI | lyukat fúrtunk belé mélyen, s azon keresztül addig töltöttük
801 XI | vágva, avagy tűzre téve, s úgy belehelve.~– Nincs,
802 XI | orrán keresztül szúratik, s a bűnös úgy vezettetik végig
803 XI | megfogva Kelemen kezét, s nagy ügyesen két ezüst máriást
804 XI | uram, láttunk mi eleget.~– S mely állátok voltak azok? –
805 XI | csóválta nagy hitetlenül, s szétnézve népein, vállat
806 XI | senkihez nem szólt soha, s ha megszólíták, nem felelt
807 XI | országon nem találnál többet. S hozzá milyen szorgalmas
808 XI | kezével font és szövött, s nyakában kétszáz ezüst és
809 XI | meglátogatlak” – szólt Sange Moarte, s odább ment. – Unod magadat,
810 XI | ha meglátja Sange Moarte, s megtudja róla, hogy Florica
811 XI | Kelemen diák elkomorodva, s mintegy bosszonkodva azon,
812 XI | lesni a fiúra, mikor odajön, s hírül adni.~– Jobb lesz
813 XI | hivatalos buzgósággal a cirkáló, s az egész összegyűlt csapat
814 XI | széken ült összegörnyedve s merev szemeit le nem véve
815 XI | Kelemen odalépett a legényhez, s amint rátekinte, megismeré
816 XI | elmélázva tekinte Floricára, s oly mozdulatlan maradt,
817 XI | hízelgőleg fogta meg kezét, s igazi nevén szólongatá:~–
818 XI | hevület ütötte ki magát, s csaknem reszketve hebegé:~–
819 XI | Láttam, láttam, láttam.~S azzal eltakarta szemeit,
820 XI | messze! – sóhajta az oláh, s azzal ismét elnémult, homlokát
821 XI | oláh félve tekinte szét, s mintha hideg borzadály futná
822 XI | futná át, összerázkódék, s félelmetes szemforgással
823 XI | vetett magára keresztet, s ez utóbbi nagy áhítattal
824 XI | de hivatalom parancsolja, s annak eleget kell tennem.~–
825 XI | keresztet vetett magára, s fölsóhajtva mondá:~– Azt
826 XI | a tokjából? No, add ide.~S azzal nekiveté egymásnak
827 XI | egymásnak a lábát a két férfi, s két kézzel kapaszkodva a
828 XI | az egyik mézes ibriket, s mézzel végigkenve a kard
829 XI | földről süvegét, baltáját, s hátra sem nézett a halottra,
830 XI | kihúzta kezét anyjáéból, s ment a két idegen férfival
831 XI | viszonza Sange Moarte, s vezette embereit biztos
832 XI | csak félrehajolt derékkal s a repedéseken fogózva lehet
833 XI | fogózva lehet körülhaladni, s a legbiztosabb tájékozással
834 XI | fölkapaszkodva széttekintett, s kezét nyújtva az utána kapaszkodóknak,
835 XI | oldalán fényesre volt simítva, s félkörben körülfutva a vidéket,
836 XI | sötétlett barnazöld vizével, s bár körül csöndes volt a
837 XI | legalól benőve fenyőfákkal, s amint a két bérc egymáshoz
838 XI | barlangot vájt magának, s mi e nyomon a keresett helyre
839 XI | közelít az átelleni hegyről.~S már a másik pillanatban
840 XI | fenyőket szedve föl útjában, s minden pillanatban iszonyúbbra
841 XI | pillanatban iszonyúbbra nőve, s vad iramodtában megrázva
842 XI | nekimenni, mely útjában áll, s ott vagy összetöri magát,
843 XI | mögött megugrik a hógömb, s egy iszonyú szökéssel egyenesen
844 XI | hófelhőtől lőn ellepve, s a végső csattanás után megszűnt
845 XI | az útjában álló sziklát, s vele együtt iszonyú forgással
846 XI | kapaszkodtak a meztelen sziklába. S azzal ismét visszacsaptak
847 XI | még egyszer meglódult az, s ismét visszahullott, s nagy
848 XI | s ismét visszahullott, s nagy lassan végre elcsendesült.~
849 XI | vájt magának a jég között, s meleg gőzével szüntelen
850 XI | jártak a meleg patakban, s a sötétebb helyre jutva,
851 XI | kikerülék a forró víz rohamát, s rövid fáradság után a hegy
852 XI | közeledik a sziklapárkányhoz, s még akkor is jó feje legyen,
853 XI | éppen akkor nyílnak ottan, s a pázsit télen-nyáron a
854 XI | télen-nyáron a legbujább zöld, s a vadborostyán felkapaszkodik
855 XI | oláh az „ördög kertjének”, s fél hozzá közelíteni.~Pedig
856 XI | fölötte levő földréteget, s miután a meleg vizeknek
857 XI | reszkető ajakkal az ifjú oláh, s forró fejét kezei közé szorítá.~–
858 XI | vasajtó halkan megnyílt, s rajta egy hölgyalak lépett
859 XI | alatti víz összegyülekezett, s ott egy kőpadra leülve,
860 XI | oldá le karcsú derekáról, s ezáltal szétnyílt kaftánkáját
861 XI | valaki belelépett volna, s a habokat hányná magára.~
862 XI | magát kísérői kezei közől, s őrjöngő ordítással rohant
863 XI | szépsége észrontó bűbájában, s villámló szemekkel tekintve
864 XI | kiáltá, ordítva szökött fel, s megragadva éles körmeivel
865 XI | szépségeit akarva elnyelni, s közelebb vonszolva magát
866 XI | közelebb vonszolva magát hozzá, s nyögve, sírva terült el
867 XI | Kelemen diák, kihúzva kardját, s az iszonyat által dühössé
868 XI | foglalva, suhanjunk be, s tudjuk ki, mi van itt; urainkat
869 XI | észrevétlenül belopózék a vasajtón, s végigtapogatózva a szűk
870 XI | szavát, a párduc ordítását s az oláh ifjú halálkiáltásait.~–
871 XI | hogy majd megmutatja nekik, s íme – sehol sem látott olyasmit,
872 XI | adót átadta Ali basának, s egyszersmind elmondá neki,
873 XI | beleköthetni a renegátba, s száz botot ítélt a talpára,
874 XI | Adjad ezt át te a basának, s fogadom, hogy úgy megjutalmaz,
875 XI | aga kapott az ajánlaton, s átvéve a gondosan lepecsételt
876 XI | basa átvevé a szekrényt, s amint annak zsinegeit szétmetélve
877 XI | annak zsinegeit szétmetélve s pecsétjeit feltördelve,
878 XI | padlásig ugrott föl dühében, s földhöz verve turbánját,
879 XII | körmei közt, zöld gallyakkal s színes lobogókkal volt beárnyazva,
880 XII | ábrázattal a jobbágyság, s a határdomb előtt látszott
881 XII | harcias alakok, buzogánnyal s széles kardokkal fegyverkezve,
882 XII | porcelánvázákban illatos jázminok s reszkető mimózák tekingettek
883 XII | toronyőr a főispán közeledtét, s kürtjével jelt adva, a tarackdurrogás
884 XII | nyúlánk angol paripákat s táncoló berber fajt, testszín
885 XII | buzogányt, görbe orrú csákányt s kígyózó lángpallost s azokat
886 XII | csákányt s kígyózó lángpallost s azokat a hosszú, remekül
887 XII | bokros szemöldök hajlása s az ajkak metszése a szenvedélyesebb
888 XII | bélyegét viselék magokon, s az arc maga is szüntelen
889 XII | urak dikciókat mondtak, s az ablakokból kendőkkel,
890 XII | melyek illatos jázminnal s reszkető mimózával voltak
891 XII | mimózával voltak lepve, s arca egy-egy komolyabb vonást
892 XII | nagyon közel jött orrához, s ez viszont nagyon messze
893 XII | armálisták fölemelik a levegőbe, s úgy viszik a kapuig. Jó,
894 XII | seregeiknek Erdélybe hozatalától, s egymás által visszatartva,
895 XII | kipihenhessük magunkat, s ne legyünk kénytelenek sem
896 XII | ország, az igaz, de a miénk, s ha kicsiny emberek vagyunk
897 XII | fösvénységük hízzék meg, s ha győzni talál az, akit
898 XII | palástot, a győzteshez állanak, s osztoznak a közös veszteségen.~–
899 XII | meg nem történendik soha; s ha alattomos cselszövés
900 XII | ez a szász királybírák s a székely generális dolga.
901 XII | olcsón szabadulhat tőle, s anélkül, hogy tőlem kérdezte
902 XII | adófizető van a környéken, s rögtön utána kivettette
903 XII | török uram őkegyelmének, s hogyha erővel jő adóját
904 XII | tömeg, kardját zörgetve s buzogányait rázva a levegőben.~–
905 XII | megígérte, hogy elmenend, s ösztöndíjakat adományozott
906 XII | fogai közt szíva a levegőt, s dolmányát gombolgatva be –,
907 XII | ez fundácionális ügy, s az a fejedelemre tartozik.
908 XII | Bánfi vállat vonított, s üstökét borzolgatá:~– Meglehet,
909 XII | kiálta közbe egy hang, s az odatekintő Bánfi Szentpálinét
910 XII | észre sem venné az özvegyet, s egykedvűleg akasztá ujját
911 XII | éppen az orra elé állt, s onnan kezdett el beszélni:~–
912 XII | kérdé az asszony élesen, s azzal mellére ütve szólt: –
913 XII | közöttünk a processzus? S hatvanhárom óta a város
914 XII | díszteleníti már a vásártért, s a tanács hiába alkudozott,
915 XII | lelkem uram meghalálozott, s nekem ehelyett cserébe senki
916 XII | nyájassággal üdvözlé egymást, s míg Szentpáliné átkozódva
917 XII | restelli a sok utálkodást, s némiképpen félve is, ráhatározá
918 XII | amnesztiát ad Zólyominak, s vissza engedi jőni, hogy
919 XII | föl Bánfi hátralépve. – S azt gondolják kegyelmetek,
920 XII | én a terhet teljesítém, s most azt hiszik kegyelmetek,
921 XII | gúnyosan meghajtva magát, s eltávozott.~– Servus! –
922 XII | utána megvetőleg Bánfi, s azzal kitekintve a folyosóra,
923 XII | ez is új istencsapása, s még háborúra vágyunk. Tiszttartó!
924 XII | nyitni az uradalmi tárházakat s a jobbágyoknak vetni való
925 XII | most is az illatos jázminok s reszkető mimózák között,
926 XII | oly reszketeg, mint ezek, s oly halovány, mint amannak
927 XII | mikor még a törökhöz hajolt, s törökösen borotválta haját,
928 XII | törökösen borotválta haját, s hosszú szakállt hagyott,
929 XII | lazúrozott tekenősbékahéjjal s gyöngyházzal kirakva; középen
930 XII | selyemfüggönyök lengnek, s az ablakközök el vannak
931 XII | liriodendron csüngő tulipánaival, s a jégharmattal hintett levelű
932 XII | közől csak a reszkető mimóza s a halovány jázmin illett
933 XII | futott, fel akart szökni, s mire ajtaja kinyílt, ismét
934 XII | kinyílt, ismét halovány volt, s nem bírt székéről fölemelkedni.~
935 XII | elfogódástól hanghoz jutni –, s megfogva annak két harmatgyönge
936 XII | odatapadva simult férje keblére, s nyakát körülfogva karjaival,
937 XII | fölvetve férjére Bánfiné, s nagyot sóhajtva, letörlé
938 XII | sóhajtva, letörlé könnyeit, s azzal mintha más tárgyra
939 XII | porceláncserépbe van ültetve, s átszűrt folyamvízzel öntözém.
940 XII | függönyt félrehúzni előle, s íme, szegényke, mint lefonnyadt.
941 XII | kellemetlenül érzé magát érintve, s leült neje helyére, őt szelíden
942 XII | őt szelíden ölébe vonva; s a legnyájasabb, de közbe-közbe
943 XII | én nem keresem a fényt, s nem félem a veszélyt. Mikor
944 XII | voltam… Néha a harcriadó s az ágyúk dörgése ébreszte
945 XII | én leborultam imádkozni, s ha olyankor visszatértél
946 XII | székéről –, a hazát értettem.~S azzal haragosan lépdelte
947 XII | hangon Bánfi. – Te féltesz; s a féltés első lépés a gyűlölethez.~–
948 XII | visz, ha hazulról elmegy, s minden óráról beszámol a
949 XII | vet a felesége szobájára, s mikor hazamegy, az egész
950 XII | én lelkem sérti a tiédet, s azt én nem akarom, de a
951 XII | sérti az enyémet bizonnyal, s azt nem tűröm! Zsarnokot
952 XII | még a szerelemben sem, s üldözni nem engedem magam,
953 XII | álomlátás nyomná szívét, s lekötötte volna szavát,
954 XII | hang, ez arc kifejezésitől, s amint hevesen távozni indult,
955 XII | hogy az ajtó fölnyílt, s rajta belépett valaki; csak
956 XII | magát:~– Anna! Testvérem! – s az ajtó felé rohant.~Bánfi
957 XII | csak akkor fordult hátra, s maga előtt látta Bornemissza
958 XII | utóbbi szavak fullánkját, s szakállát végigsimítva dörmögé:~–
959 XII | ön bájai előtt meghódol; s magánkívül van örömében,
960 XII | magunk párjára: ön Apafira, s én – Margitra – és mindketten
961 XII | mutat, hogy szereted őt; s ha valaha, most van szükség
962 XII | egyenlően van féltenivalónk, s ha egymást nem értjük, egyikünk
963 XII | gyűlölet nyílt harccá fajul, s azokat, kiket szeretünk,
964 XII | virrasztok Apafi mellett, s erőt adott istenem, oly
965 XII | föltartóztatni a csapást, s ha mégis megtörtént az,
966 XII | elveszne a másik kezétől, s egyikünk oka lenne a másik
967 XII | volt letéve e pillanatban, s e két ember sorsa egy volt
968 XIII | velök viadalba ereszkedett, s rövid tusa után elkergette
969 XIII | érve be, riadót fúvatott, s az elvert csapatot űzőbe
970 XIII | vett, a másikba kardot, s amint mellette voltam, e
971 XIII | paizsomat hátamra vetve s fejemet lehúzva lovam nyakára,
972 XIII | sarkantyúba kaptam paripámat, s vágtattam ki a csatából.
973 XIII | veszélyt, megkettőzteté erejét, s üldözőim elmaradtak nyomomból.~–
974 XIII | kivont karddal kezében, s mintha száz férfi lelke
975 XIII | szemekkel állt meg a nép között, s ezeket mondá nekik: „Férfiak
976 XIII | álljatok ki sáncaitokra, s tudjátok megvédeni a helyet,
977 XIII | nők itt maradnak velem, s megmutatják a dühös ellenségnek,
978 XIII | páncélját, kopjáját és sisakját, s inte a fulladozó hírnöknek,
979 XIII | fúriák rohantak fegyverekért, s férjeik oldalán, kiket nőik
980 XIII | nélkül átúsztattam a Körösön, s erdőkön és álutakon idáig
981 XIII | fegyverzetét, lováért ordított, s míg arra fölkapna, a megérkező
982 XIII | parancsoltam! – kiálta Bánfi, s sarkantyúba kapva lovát,
983 XIII | azután később elfeledett, s most, hogy hősi veszélyéről
984 XIII | helybehagyá a felvilágosítást, s rögtön felültetve hadait,
985 XIII | nyár nagyon kiapasztotta, s Bánfi nemsokára egy helyre
986 XIII | észrevevé a három lovagot, s vezetőjük rájok kiálta,
987 XIII | beduin hirtelen elébe került, s a másik három fölemelt dárdával
988 XIII | fejeteket a ló nyakára, s bal kézzel kapjátok el a
989 XIII | dárdát – monda ez társainak, s azzal kardot húzva, a szemközt
990 XIII | dárdája egyszerre süvöltött, s Bánfi társai kétfelől egyszerre
991 XIII | fordult mindkét ellenének, s egyiket a kopjával, másikat
992 XIII | Jertek! – dörmögé Bánfi, s azzal az iszonyú humorral,
993 XIII | benneteket dárdával bánni! – S azzal lovát egy facsoportnak
994 XIII | faroltatva, kardját tokjába dugá, s az elvett dárdát kétkézre
995 XIII | széttekinte, ha nem jön-e több, s örömmel tapasztalá, hogy
996 XIII | már a túlsó parton járt, s szép nesztelen átkelt az
997 XIII | vereslő égen jártatva szemeit, s azzal a kisded csapat nesztelenül
998 XIII | zsibongást kezdének hallani, s amint egy dombtetőre értek,
999 XIII | torony is tetőtlenül állott, s lehete látni, mint hemzsegi
1000 XIII | rossz utakon elmaradtak, s azt hivé, hogy egy ostrommal
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1558 |