bold = Main text
     Part                                              grey = Comment text

1001 XIII  |                  katonává tesz mindenkit, s az elszánt kezében jó fegyver
1002 XIII  |                vélt látni a torony ormán, s azzal sarkantyúba kapá lovát,
1003 XIII  |                   sarkantyúba kapá lovát, s mint a vihar, nyargalt előre,
1004 XIII  |               majd ráérünk, ha leöltük! – S egy óranegyed múlva a város
1005 XIII  |              lecövekelt paripáik mellett, s csak akkor riadtak föl álmaikból,
1006 XIII  |        fölijesztve, lóra, dárdára kapott, s egymást vélve ellenének,
1007 XIII  |               csatazajt fölülmúló hangon, s egyenesen Bánfinak tartott.
1008 XIII  |                  hogy általam halsz meg – s ezzel hátrakapva kardját,
1009 XIII  |              emelé föl kardját szeme elé, s azon pillanatban, midőn
1010 XIII  |               belső vágásnak nevezik ezt, s e csapással Kariasszárnak
1011 XIII  |                veté magát rögtön Bánfira, s nem törődve az arcára és
1012 XIII  |                 elkapá Bánfi jobb karját, s brutális erővel egyet taszított
1013 XIII  |        fölágaskodott két hátulsó lábaira, s amint az óriás urával dulakodott,
1014 XIII  |               nekifordult a szerecsennek, s patkójával combon vágva,
1015 XIII  |         beleharapott annak húsos mellébe, s a megharapott részen egyet
1016 XIII  |                magát bőszült fájdalmában, s hirtelen eleresztve a bárót,
1017 XIII  |         handzsárjához kapott bal kezével, s azt jajgatva rántá ki.~Bánfi
1018 XIII  |                  fő egyszerre alágördült, s míg a levágott nyakból háromágú
1019 XIII  |          nekiszabadult lován ülve maradt, s kirántott handzsárjával
1020 XIII  |                mamelukok, egymást taposva s a kerítéseken ugrálva át
1021 XIII  |                melyet keresztül ne üssön, s kard meg nem véd görbe,
1022 XIII  |                  szökött Bánfi Dénes elé, s lova kantárát megragadta.~–
1023 XIII  |            tegzekkel, szalagos kopjákkal, s égbontó ordítás támad minden
1024 XIII  |                 vetve, csatasorba állott, s várta a támadást. Az utca
1025 XIII  |    lőtávolságnyira ért Bánfihoz, megállt, s csapatjait körül elrendezé.~
1026 XIII  |      nyeregkápáiból. Most kivonta azokat, s mindkettőt odanyújtá Vízaknainénak.~–
1027 XIII  |                   le a fegyvert lábaihoz, s várjátok kegyelmét.~Alig
1028 XIII  |              midőn két lövés hallatszott, s a hírnök holtan esett le
1029 XIII  |                  a körülálló csapatoknak, s minden oldalról nyilak és
1030 XIII  |            fölhágott Bánfi kengyelvasába, s egy kézzel annak vállára
1031 XIII  |                   Szavait ropogó dördülés s süvöltő nyílzápor követte.
1032 XIII  |              szánva – suttogá Vízaknainé, s holtan omlott le a földre.~–
1033 XIII  |            szeretett, és sohasem mutatta.~S azután vér folyott könny
1034 XIII  |               kutyát! – ordíta bőszülten, s szétkardlapozva előtte álló
1035 XIII  |                 címeidet! – kiálta Bánfi, s elébe vágtatva, olyat húzott
1036 XIII  |                 döbbenten hátrált vissza, s Ali egy gömbölyű paizst
1037 XIII  |            sújtott le a gömbölyű paizsra, s lyukat ütött rajta, mire
1038 XIII  |                   kardjával visszavágott, s Bánfit ezúttal csak ügyes
1039 XIII  |                  én elrablom feleségedet! S hárememben ő lesz legutolsó
1040 XIII  |                    ordítá fogcsikorgatva, s középen kapva csákányát,
1041 XIII  |                közelebb rúgtatott Alihoz, s villámsebességgel pörgetve
1042 XIII  |                 az elébe tartott paizsra, s védve és támadva egyszerre.
1043 XIII  |           harapdálva, osztá uraik harcát, s nem lehete őket egymástól
1044 XIII  |                    közbevetették magokat, s elverve Bánfi mellől a védő
1045 XIII  |           súlyától a csákány átfúrta azt, s Ali fölordításából gyanítva,
1046 XIII  |                 meg a küzdők háta mögött, s egy új, általánosan egyszerre
1047 XIII  |                vetve medvebőr kacagányát, s gerezdes buzogányával utat
1048 XIII  |              sarkantyúba kapta paripáját, s jelt adott a megfutamodásra.~
1049 XIII  |             andzsalt” kiáltott helyette,2 s még ismertebbé tette magát
1050 XIII  |               utcákon és a templom körül, s csak a mély utak menték
1051 XIII  |              szólt izgatott hangon Bánfi, s egy dombra fölnyargalva,
1052 XIII  |                van a török. Rajta, előre!~S azzal maga után véve csapatjait,
1053 XIII  |                   levő meredek sziklákon, s egy csoport fegyveres férfit
1054 XIII  |                fejére gyűjtjük a köveket, s Angyal Mihály emberei vagyunk –
1055 XIII  |                 kiáltának onnan fölülről, s egy hatalmas kőzápor gördült
1056 XIII  |                értve Angyal Mihály nevét, s rémülten futottak vissza,
1057 XIII  |      kétségbeesetten törve ketté kardját, s pisztolyát elővonva, azt
1058 XIII  |                  félrerántotta fegyverét, s Ali basa Zülfikárt látta
1059 XIII  |              árnyékára! Nagy szót mondál, s ha képes volnál azt megtenni,
1060 XIII  |                 kell. Ígérj ezer aranyat, s bocsáss el Bánfi Déneshez
1061 XIII  |              láthatja a hegytetőről maga, s te itt mindenesetre olyan
1062 XIII  |               most mind egyenlők vagyunk, s nincs miért lenéznünk egymást.~–
1063 XIII  |                miért lenéznünk egymást.~– S mit akarsz tenni, te hitvány
1064 XIII  |                 utakról elvigye seregeit, s nekünk arra utunk nyíljék
1065 XIII  |                   nyíljék megmenekülni.~– S te ezt lehetségesnek hiszed?~–
1066 XIII  |                   a magyarok közé lépett, s amint azok elcsípték, nyugodtan
1067 XIII  |              folytatá szilárdul Zülfikár, s egy összehajtott levelet
1068 XIII  |            nyújtéá neki vissza a levelet, s parancsot adott két legénynek,
1069 XIII  |                hogy vezessék őt Bánfihoz, s azon esetben, ha Bánfi rá
1070 XIII  |                Balassa egykori szolgáját, s inte a csatlósoknak, hogy
1071 XIII  |                leány tőlem is megszökött, s nem tudom, hova lett.~–
1072 XIII  |                 elszökteté őt Korzár bég, s míg Korzárt csak Balassa
1073 XIII  |              dologban egyik érdekelt fél, s a terv szerint ugyanakkor,
1074 XIII  |               egész hadosztály ott volna, s azonnal sietett a veszélyben
1075 XIII  |         ellentállás után elverte útjából, s kétezer halottat és minden
1076 XIII  |           egyúttal magyarnak és töröknek, s mind a kettőtől fizettetve
1077 XIV   |                  Bánfi Dénesre ismerének, s megdöbbenve szakíták félbe
1078 XIV   |                  az én birtokomon vannak, s ez elég jó hely, és én nem
1079 XIV   |                 ám lássátok– monda Bánfi, s kürtjébe fúva, egyszerre
1080 XIV   |                  ezen urak kantárszárait, s vezessétek őket utánam Bonchidára.
1081 XIV   |                 kacagva hatalmaskodóknak, s hagyták magukat vitetni
1082 XIV   |                hogy a jó úr leitta magát, s most egy kis nemesi tréfát
1083 XIV   |              félreugratott a tömeg közől, s mielőtt utána rugaszkodhattak
1084 XIV   |                 visszanyerte mérsékletét, s megszűnt dühösködni. Mire
1085 XIV   |              ülteté Csákyt, Apafiné mellé s magával szemközt, s folyvást
1086 XIV   |                 mellé s magával szemközt, s folyvást a legnagyobb tisztelgésnek
1087 XIV   |                érzett a vérig sértő gúny, s Csákynak nem lehetett azt
1088 XIV   |             dühösebb lett: parázson ülni, s hozzá mosolyogni kellett.
1089 XIV   |                  cseppig, a körömpróbáig, s látnia kellett hozzá Bánfi
1090 XIV   |                 vált e gúnyos nevetéstől.~S az egész bosszantási tortúra
1091 XIV   |           megnyílik a középső szárnyajtó, s rajta minden bejelentés
1092 XIV   |               arcán a fenyegető zivatart, s elkomorultak.~Bánfi tudta
1093 XIV   |              Hirtelen fölugrott székéről, s örvendő arccal járult a
1094 XIV   |     fejbillentéssel fogadá az üdvözletet, s a nőket helyeikre vezetve,
1095 XIV   |             László uramat, erővel elfogá, s elhozá magához.~– Ah! –
1096 XIV   |            állatot fölkeresse és megölje, s Csáky László azon állatot
1097 XIV   |                kegyelmed büszke homlokát. S hátha én azon titkot is
1098 XIV   |                fedezém föl Borvölgyét is, s alig futamodott híre e forrásnak,
1099 XIV   |                   ércfördőt fedeztem föl, s nehogy az is közhasználatra
1100 XIV   |                  a kérdéses helyre menni, s ha valónak találandom, mivel
1101 XIV   |            harmadikat a házasságtörésért, s abból pedig egy is elég
1102 XIV   |                 Bánfiné fölkelt székéről, s erőszakosan összeszedve
1103 XIV   |           üldöztetve hozzám folyamodott – s én rejtém el őt azon menedékbe –
1104 XIV   |            észrevevé a nagylelkű ármányt, s hogy általa menekülni ne
1105 XIV   |                haragosan fordult hozzá:~– S kegyelmed megenged feleségének
1106 XIV   |                   én! – kiálta föl Apafi, s a nő felé lépett. – E tény
1107 XIV   |                 durva férfivita közepett; s Apafiné lépett a nő és a
1108 XIV   |                 egy igazságtalan tettől – s nekem jogom van testvéremet
1109 XIV   |                  lelki és testi erejétől, s ájultan rogyott testvére
1110 XIV   |              hallá, jóval aláhangolódott, s attól tartva, hogy tökéletesen
1111 XV    |                neve feledékenységbe megy, s ismét jön egy másik nép,
1112 XV    |                  ismét jön egy másik nép, s a romok tetejére épít, s
1113 XV    |                  s a romok tetejére épít, s új nevet ad a helynek, s
1114 XV    |                  s új nevet ad a helynek, s míg az elhányt ó kövek gyászolni
1115 XV    |                   az idomtalan bástyákat, s a véristennek emberáldozattal
1116 XV    |                  vezér fapalotája eltűnt, s helyét a propraetor márványlaka
1117 XV    |               mozaikkal fedett padlatával s művészi istenszobraival.
1118 XV    |            templomok eltemették lakóikat, s a propraetor palotája helyén
1119 XV    |              ezeregyéjszakai tündértanya, s a Vesta-templom romjai fölött
1120 XV    |     Gyulafehérvárnak.~Egy század fordult, s a szent király, István,
1121 XV    |        szétszóratta a napimádók oltárait, s amely helyen annyi megbukott
1122 XV    |                  A napimádók elenyésztek, s a keresztyén világ nevezte
1123 XV    |                  elpusztíták a templomot; s a következő fejedelmek,
1124 XV    |             alapzathoz, kígyós oszlopokat s mór faragványokat.~Most
1125 XV    |            arabeszkek be vannak meszelve, s ha itt-ott lekopik a vakolat
1126 XV    |                    a fejedelmek beavatása s országgyűlések helye volt
1127 XV    |           szűnjenek meg sátorokban lakni, s építsék föl elpusztult házaikat.~      ~
1128 XV    |                  meg, ellenük föllázadva, s az utódok mégsem szűntek
1129 XV    |                  egyszerűbb öltözeteikben s komoly, makacs arcaikkal,
1130 XV    |                 komoly, makacs arcaikkal, s a szász rendek, jámbor képeik,
1131 XV    |           viseletük mellett.~A karzatokon s a korlátok mögött egybegyűlt
1132 XV    |                sokaság tarka képet mutat, s ujjakkal mutogat egy-egy
1133 XV    |                   a sokaság éljent kiált, s belép a fejedelem, udvari
1134 XV    |          kaftánjában, hermelin süvegével, s fejedelmi bottal kezében.
1135 XV    |      fejedelmeivel is ismeretségben volt, s amellett, hogy a korral
1136 XV    |      huszáröltönyt ő ismerteté meg velök, s a rajta megtetszett öltöny
1137 XV    |                  kötött, odafutott hozzá, s szívesen üdvözlé.~– Nem
1138 XV    |                  Erdélyből el nem mentem, s vagy egy, vagy más párt
1139 XV    |                 legtekintélyesebb férfia, s mindkettő határozott ellensége
1140 XV    |           küzdelmét e három férfi közt.~– S ha a békepárt talál győzni?~–
1141 XV    |             alkotni nem. Ő nem is katona, s oly helyre harcias ember
1142 XV    |                  ember kell. Ő hideg ész, s ott lángészre van szükség.
1143 XV    |             hatalom – és a sors forgandó, s az ő eszközei különbözők.~
1144 XV    |                   az unalmas fölolvasást, s Bethlen helyére ült.~A fejedelem
1145 XV    |                  szóval tudtokra adandja, s azzal kaftánjába burkolózva,
1146 XV    |                 lassankint elcsendesedik, s egy nyugodt tekintetet vetve
1147 XV    |                   néznetek magatok körül, s látnátok e szomorú, kétségbeesés
1148 XV    |          hajlékaitokat, falataitok felét, s osztoztatok könnyeikben.
1149 XV    |             lángra gyúlni; ti tétováztok, s erőtöket számoljátok. De
1150 XV    |      lelkipásztorait a nápolyi gályákról, s még Gusztáv Adolf kardja
1151 XV    |            seregeket gyűjt segítségünkre, s ha kelleni fog, bizonyára
1152 XV    |                megeshetik holnap rajtunk, s akkor mely ország lesz az,
1153 XV    |                   helyükön fogtok állani, s amilyen bírái lesztek ti
1154 XV    |                   akar tenni természetén, s hidegvérrel fog szólani.~–
1155 XV    |         szerencsétlenek iránti rokonszenv s a régi ellenek iránti gyűlölet
1156 XV    |                  lassankint eltünedeznek, s a vérmezők felett megérik
1157 XV    |                hadsereggé jobbágyaitokat, s még kérdés: hogy győztes
1158 XV    |                könnyen megváltoztathatja, s midőn legmélyebben benne
1159 XV    |                 kis versailles-i intrika, s mi egyedül maradunk a csatatéren.~
1160 XV    |                szembejön rá a szomszédja, s megszólítja: Hova, komé? –
1161 XV    |          tudniillik ő ülne az én hátamra, s sarkantyút ütne fel, és
1162 XV    |                vagy a másik barátságától? S mi fog következni e harcból?
1163 XV    |               mindenesetre javításra vár, s ezt én éppen úgy szívemen
1164 XV    |                   tehetnétek az országot, s vérébe sem kerülne. Rajtatok
1165 XV    |          beleszeretett választott népébe, s magyarrá tudott válni, s
1166 XV    |                  s magyarrá tudott válni, s a nemzet általa, s ő a nemzet
1167 XV    |                 válni, s a nemzet általa, s ő a nemzet által lett nagy
1168 XV    |              vagyonaitokat, rangjaitokat, s én leszek az első, aki erre
1169 XV    |                    melyből a kérdés jött, s ott az összecsoportosult
1170 XV    |                   a világ elfordult vele, s kalpagját lecsapva, fölkiálta:~–
1171 XV    |            dühösen kiáltozva Bánfi ellen; s a komolyabb békepártiak
1172 XV    |                  az ügyet.~Béldi fölállt, s többen, kik szerették volna
1173 XV    |                  rontott át a korlátokon, s merész, nekihevült arccal
1174 XV    |              megtagadjátok édesanyátokat, s korlátokat húztok Erdély
1175 XV    |                   hátulról megfogá kezét, s ő hátratekintve, megdöbbenéssel
1176 XV    |                  férjemet kiűzék várából, s halálra keresik.~Béldi elkomorodott.
1177 XV    |            Thököly lázító hangja dörgött, s Béldi már nem sietett vissza
1178 XV    |                 Wesselényi nádor ivadéka! S leányom hová leend?~– Ő
1179 XV    |                férj, megcsókolá homlokát, s könnytől száraz szemmel
1180 XV    |              Béldi zokogni látta leányát, s valami keserűt érze keblében
1181 XV    |                ott benn harcot ordítanak, s azon fokon állott, hogy
1182 XV    |             megismerve, odafordult hozzá, s reszketeg hangon megszólítá:~–
1183 XV    |                    tétesse archívumába; – s írassa alájuk: „Ez volt
1184 XV    |                  Eredj anyádhoz Bodolára, s tanuld sorsodat nemes lélekkel
1185 XV    |                tábla végén megállt Béldi, s a kezébe adott pecsétnyomót
1186 XV    |            asztalra.~Őt mindenki becsülé, s látva, hogy szólni akar,
1187 XV    |                  falu van Erdélyben elég, s idő jártával lehet több
1188 XV    |                  suttogóan ejté ki Béldi, s mégis meghallák azt a terem
1189 XV    |                    kit hazájából elűztek, s ki zokogva veté magát, lábaimhoz,
1190 XV    |                   Urak – e pecsétnyomót – s majd a többit is – el ne
1191 XV    |                  Ezt mondva Béldi, leült; s már rég elhangzának szavai –
1192 XV    |                  nagy bíztában fölállott, s a rendeket szavazásra szólítá.
1193 XVI   |               Apafi Mihály uram elnökölt, s e helyen méltán, miután
1194 XVI   |         beszélgetés így könnyebben folyt, s a fejedelem sorba járt az
1195 XVI   |            nyújtva nekik a tele serleget, s nem szűnve a kínálgatással: „
1196 XVI   |          szultánért, a szép asszonyokért, s isten tudja, mi mindenért.”~
1197 XVI   |                  és mulatozó urak között, s régóta kerülgette Bánfit.~
1198 XVI   |                  Béldihez fordult Teleki, s azt egy ablakmélyedésbe
1199 XVI   |                 soha!~Béldi összerezzent, s nem tudott mit válaszolni
1200 XVI   |                 éreztethetni büszkeségét, s kereste az alkalmat, mint
1201 XVI   |                 Béldi nem vette őt észre, s amint a fejedelem éppen
1202 XVI   |                  serleget tartva kezében, s familiáris barátsággal kínálva: „
1203 XVI   |                kínálás egyedül őt illeti, s nem is sejtve, hogy valaki
1204 XVI   |                  azt a fejedelem kezéből, s ráköszöntve fölhajtá, amidőn
1205 XVI   |                 bíborvörös lett mérgében, s dölyfösen fordulva Béldinek,
1206 XVI   |                 ország generálisa vagyok, s nem vennéd el az orrom elől
1207 XVI   |                arccal végignézett Bánfin, s csendes haraggal viszonza:~–
1208 XVI   |          összeerőteté Apafi a két főurat, s kezet fogatott velük egymással,
1209 XVI   |                 fogatott velük egymással, s azután megnyugodva odább
1210 XVI   |                   főúr elhagyá a teremet, s nemsokára megtudá, hogy
1211 XVI   |                  vígan! – kiálta Apafi. – S ne szökdössetek el egyenkint.
1212 XVI   |             harcot akarunk. Ő nem akarja, s nekünk hajolnunk kell. Mi
1213 XVI   |                  akarunk, ő fölkerekedik, s maga kezére háborút visel
1214 XVI   |                  elől elfogta a kilátást, s kapta magát: kibecsülteté
1215 XVI   |               oltalomlevelet írt számára, s a főkapitány úr széttépte
1216 XVI   |              széttépte az oltalomlevelet, s a szegény özvegynek egyetlen
1217 XVI   |            erőhatalommal széjjelszóratta, s azt mondá, hogy építse fel
1218 XVI   |           beszélni a békesség áldásairól, s íme, nézzük, mint munkálódik
1219 XVI   |                  jezsuiták foglalják el – s ő maga hadat gyűjt, s a
1220 XVI   |                     s ő maga hadat gyűjt, s a törököt ingerli harcra
1221 XVI   |                   harcra az ország ellen, s mi nem győzzük fizetni az
1222 XVI   |           vármegyéket, a végvárak hadait, s akkor úgy járhatunk, mint
1223 XVI   |                  el a végrehajtó bírákat, s csúffá tesz bennünket.~–
1224 XVI   |                visszarettent ez eszmétől, s hátravetve magát karszékében,
1225 XVI   |                  dacolhat a törvényekkel, s kinevetheti a fejedelem
1226 XVI   |                 Apafi haragosan kelt föl, s végigjárt a teremben. Az
1227 XVI   |                   megállt Teleki mellett, s annak széktámlájára könyökölve
1228 XVI   |         széktámlájára könyökölve kérdé:~– S miként hiszi kegyelmed e
1229 XVI   |        íróeszközöket és pergament hozzon, s azokat maga elé téve, felelt:~–
1230 XVI   |               melyek Bánfi ellen szólnak, s ezeket nagyságod aláírva,
1231 XVI   |              elfogatásában megegyezzenek, s a ligát aláírják.~Az urak
1232 XVI   |             többen e szóra fogaikat színi s húzódni kezdtek. Teleki
1233 XVI   |                   észrevevé e mozdulatot, s célozva monda:~– Itt, úgy
1234 XVI   |              Bánfi ellen magát fölemelni, s aki ha aláírta magát, a
1235 XVI   |             rendek mind követni fogják.~– S ki legyen az? – kérdé Apafi.~–
1236 XVI   |                  is, ököllel fog felelni, s a bárányból oroszlán lesz.
1237 XVI   |             pillanatban megnyílt az ajtó, s mindenki álmélatára a fejedelemasszony
1238 XVI   |             Csupán Teleki maradt magánál, s ahelyett, hogy az írást
1239 XVI   |                 tekintve Teleki szemeibe; s azzal egyszerre kitörő,
1240 XVI   |                Teleki fölugrott székéről, s a fejedelemhez fordult:~–
1241 XVI   |                 teremet, mi parancsoljuk, s mától számítandó egy hétig
1242 XVI   |                 kezéből a királyi pálcát, s pallost adott helyébe, hogy
1243 XVI   |                  pallosának állok útjába, s valahányszor le akarnak
1244 XVI   |            fölfelé, annyiszor fordul alá, s amit ítéltek ma másra, holnap
1245 XVI   |                 végrehajtatni rajtatok! – S ti többiek mind, ármányszövő
1246 XVI   |          fejedelemnő. Az urak hallgattak, s nem mertek egymásra nézni.
1247 XVI   |                fölkelt, bezárta az ajtót, s tollát a tintába mártva
1248 XVII  |             ejtett csorbát neje erényén – s íme, mások is beszélnek
1249 XVII  |                   hurcolja azt hahotázva, s e gúnyhahotának csak most
1250 XVII  |                  Gábornál apródok voltak, s ki még e legfájóbb részét
1251 XVII  |                 egy mellékúton félretért, s az éjszakai kóborlásban
1252 XVII  |                gyertyavilágot látott meg, s kedvetlenül parancsolá,
1253 XVII  |                Béldit, sietett ölelésére, s magánkívül volt örömében.~–
1254 XVII  |               magad? Megírhatod levélben, s egy lovas legényem menten
1255 XVII  |               lesz, ha levélben írom meg. S azzal írószereket kérve,
1256 XVII  |              Béldi lepecsételé a levelet, s átadta Gyergyainak, megkérve,
1257 XVII  |               hanem tegyük vánkosunk alá, s aluggyunk egyet rajta. A
1258 XVII  |               közöttük volt, örült nekik, s csak előálló szekerének
1259 XVII  |               Föltöré, és újra elolvasá – s nagyon elszégyenlé magát,
1260 XVII  |                 kérdé magától mosolyogva; s azzal összetépte a levelet,
1261 XVII  |                   mely ittasan volt adva, s akaratlanul elfogadva! Milyen
1262 XVII  |              szelíden belépő csatlósának, s azzal elbúcsúzék házigazdájától.~–
1263 XVII  |                viszonza mosolyogva Béldi, s egészen más érzelmekkel
1264 XVII  |                 kapaszkodtak föl nyakába, s kiket ő egyenkint összevissza
1265 XVII  |              rosszat képes róla föltenni, s ha szemei előtt van, semmi
1266 XVII  |                 az ifjú.~Béldi rátekinte, s úgy látszott, hogy ismerősöknek
1267 XVII  |           meglepte az ifjú komoly hangja, s amint várába ért, rögtön
1268 XVII  |              sárga pecséttel leragasztott s zsinórokkal átkötött tekercset
1269 XVII  |             fejedelem nem fog vele bírni, s parancsolni nem tud, a szultán
1270 XVII  |                kettőt elűzi az országból, s egy basára fogja Erdély
1271 XVII  |                 Összehajtogatá a levelet, s a komoly ifjúnak néhány
1272 XVII  |                   gondolatokkal járva alá s föl, s lelkében törődve
1273 XVII  |            gondolatokkal járva alá s föl, s lelkében törődve afölött,
1274 XVII  |               választ, megnyitá az ajtót, s amint Béldi gondolataiból
1275 XVII  |                      Tudom – szólt Béldi, s a Kucsuk basa által írt
1276 XVII  |                      Értem – szólt Béldi, s azzal csatlósainak meghagyá,
1277 XVII  |                engedjenek belépni senkit, s ablakai elé fegyveres őröket
1278 XVII  |                fegyveres őröket állított, s azonfölül függönyeit is
1279 XVII  |       összehajtogatott pergament vőn elő, s azt kibontva, Béldi Pál
1280 XVII  |               vált, amint a ligát olvasá, s azzal arcát félrefordítva,
1281 XVII  |              készülve volt ily feleletre, s elővéve ismeretes szofisztikáját,
1282 XVII  |                 kérdésben, nem az eszköz, s ez eszköz csak azért legrosszabb,
1283 XVII  |                 Ha engem sért meg valaki, s a törvény nem tud elégtételt
1284 XVII  |             fölötte, nekem van fegyverem, s ott lövöm le, ahol kapom.
1285 XVII  |                országot sérti meg valaki, s büntetni nem lehet, az országnak
1286 XVII  |               országnak van jus ligatuma, s ott fogatja el, ahol kapja.
1287 XVII  |               meghajtjuk előtte fejünket, s meghalunk nyugodt lélekkel,
1288 XVII  |                szavakra felkelt székéről, s térdre esve Béldi Pál előtt,
1289 XVII  |              térdre esve Béldi Pál előtt, s kezét égre emelve, e szókat
1290 XVII  |                 tökéletes barátja vagyok, s minthogy tudom Bánfi Dénes
1291 XVII  |             magára következő veszedelmet, s írja alá a ligát! Én amit
1292 XVII  |        méltósággal fordult a tanácsúrhoz, s szilárd meggyőződés hangján
1293 XVII  |             csaknem mindenkinek van neje, s a nők szívéből még nem haltak
1294 XVII  |              félóra óta beszélt férjével, s a cselédek hírül adák, hogy
1295 XVII  |                 férje szobájába vezetett, s anélkül, hogy ijedelmén
1296 XVII  |             hirtelen átfutott e folyosón, s a szőnyegajtóhoz érve, megállt
1297 XVII  |                   Átnézett a kulcslyukon, s meglátta, mint térdel Teleki
1298 XVII  |                térdel Teleki férje előtt, s kezét égre emelve, igyekszik
1299 XVII  |                 nő elszörnyedt, elsápadt, s azon pillanatban, midőn
1300 XVII  |                  hogy férje beleegyezett, s kétségbeesetten megragadá
1301 XVII  |              megragadá az ajtó kilincsét, s ahogy az nem nyílt ki, megrázta
1302 XVII  |                  fölijedtek a sikoltásra, s Béldi felkelve helyéről,
1303 XVII  |                bosszúsan ment az ajtóhoz, s azt kinyitva, haragosan
1304 XVII  |             kényszeríttetni hagyná magát, s csakhogy az ellenkezőt bebizonyítsa,
1305 XVII  |            hevességgel rontott a szobába, s férje lábaihoz rogyva, annak
1306 XVII  |                   vonaglással karolta át, s szenvedélytől dúlt hangon
1307 XVII  |              látván titkát, haragba jött, s indulatosan kiálta közbe:~–
1308 XVII  |                nyugalma van kockára téve, s ahhoz nekem is van szavam,
1309 XVII  |           fensőbbsége elleni megtámadást, s alig bírta magát többé mérsékleni;
1310 XVII  |                   magát többé mérsékleni; s midőn neje Bánfi nevét kimondá,
1311 XVII  |                  észrevevé e név hatását, s gúnyos célzással közbeszólt~–
1312 XVII  |            szótlanul megfogá neje karját, s anélkül, hogy annak sírásában
1313 XVII  |              kihurcolá őt a szőnyegajtón, s azon kizárta.~A nő ott maradt
1314 XVII  |                küszöbön, hevesen zokogva, s fennhangon átkozva a tanácsurat,
1315 XVII  |          fennhangon átkozva a tanácsurat, s öklével verve a bezárt ajtót.~
1316 XVII  |         holthalaványan ült le asztalához, s fogait összeszorítva, monda
1317 XVII  |                 szótlanul vevé írótollát, s nevét kemény vonásokkal
1318 XVII  |                   hogyha Bánfi elfogatik, s magát fegyverrel nem védelmezi,
1319 XVII  |                  a tanácsúr engedelmesen, s nyúlt az írás felé.~Béldi
1320 XVII  |                   Béldi kezébe fogta azt, s nem adta oda.~– Uram! Ígérd
1321 XVII  |                   kettészakítom az írást, s a fejedelem nevével és a
1322 XVII  |                   gyönge addig, amíg áll, s csak akkor készül erős lenni,
1323 XVII  |                  összevesztek férjeikkel, s Telekinek mindenütt spektákulumokat
1324 XVIII |                   büszkeség mindig tiltá, s míg egyik érzelem örült,
1325 XVIII |                  nekik haragot mutatniok, s kénytelenek voltak elfogadni
1326 XVIII |              kedélyesen tréfálózva velük; s ott számos jóéjszaka-kívánás
1327 XVIII |                   fölrakva a kandallóban, s a szögletben hosszú falióra
1328 XVIII |                 kezét kezében tartogatva, s csak egy nyájas szó kellett
1329 XVIII |                   annak lábaihoz omoljon, s sírjon előtte, mint egy
1330 XVIII |             kegyelmed e szobában maradni, s hogy én menjek át a másikba?~
1331 XVIII |                 ajkaihoz voná neje kezét, s alig hallhatóan suttogva: „
1332 XVIII |                 Bánfiné vetkőzni készült, s amint magányos fekhelyére
1333 XVIII |             zokogva veté magát vánkosára, s mintha nem nyughatna ottan
1334 XVIII |                széket vont a kandallóhoz, s oda leülve, arcát tenyerébe
1335 XVIII |                    arcát tenyerébe hajtá, s e helyzetben maradt, mélázva,
1336 XVIII |                egyéb mindennapi embernél? S annak, ki őt oly nemesen
1337 XVIII |                Érzi, hogy gyűlölnie kell, s nem tud megválni tőle. Tudja
1338 XVIII |                előtt is kezde ismétlődni, s úgy tetszék, mintha abba
1339 XVIII |                  valaki a kilincshez ért, s a nyikorgás hangjára Bánfiné
1340 XVIII |               hogy férje lépett ki hozzá, s engesztelő hangon beszélve
1341 XVIII |             vagyok Bánfi, hanem a bakó!”, s kezével megfogta a nő kezét.~
1342 XVIII |            sikolta föl e hideg érintésre, s fölébredett.~Két férfi állt
1343 XVIII |                 ébrenléte tárgyai között, s rémültében megbénult lelke
1344 XVIII |                 elállott fegyveres népet, s hirtelen magához látszott
1345 XVIII |              fenyegető perc jelentőségét, s amely pillanatban Daczó
1346 XVIII |             egyszerre fölugrott székéből, s gyorsabban a kimondott szónál,
1347 XVIII |                   férje kamráját elzárta, s a kulcsot hirtelen ráfordítva,
1348 XVIII |                 hogy befogja a nő száját, s a kulcsot elragadja tőle.~
1349 XVIII |                 kapni a tűzből a kulcsot, s kegyetlenül megégette kezét,
1350 XVIII |            megölni nincs utasításul adva, s az nem is volna hozzánk
1351 XVIII |               volt. Börtönben hivé magát, s azon pillanatban, midőn
1352 XVIII |          fölsikoltott, ijedten ugrék föl, s minden gondolkozás nélkül
1353 XVIII |               odafutott a csatlósok közé, s egyet közülök ököllel főbeütve,
1354 XVIII |              annak paripájára fölszökött, s a kengyelvasat a ló oldalába
1355 XVIII |                egy fatörzsbe vágta fejét, s eszméletlenül ott maradt.
1356 XVIII |                  nekiugratott az ároknak, s egy merész szökéssel keresztülvetette
1357 XVIII |                 ez ugrást utána csinálni, s elébb a kapura kellett kerülniök,
1358 XVIII |               zajától megbőszült paripát, s engedte azt vágtatni hegyen-völgyön
1359 XVIII |             hirtelen közbe Kornis Gáspár, s leverve kardjával a székelyek
1360 XVIII |                ordítá: Jerünk Bonchidára; s nagy káromkodás és rendetlenség
1361 XVIII |             föntebb tisztelt köpcös lúfő, s kilenc szál szőke bajuszát
1362 XVIII |            bebújtak a kályhákba a lyukon, s kijöttek az oldalán; kihányták
1363 XVIII |                 elbújhatott volna valaki, s miután ily rendben minden
1364 XVIII |                  azután pedig nekirohant, s dárdájával kiszúrta a szemét.~–
1365 XVIII |                  mert ez szép asszonyé; – s azzal kiterelgetve társait
1366 XVIII |                 elő a kandallóból a góbé, s a szép fehér lazúros ajtóra
1367 XVIII |                  Az én nevem Firtos Firi, s ha még egyet szólsz, úgy
1368 XVIII |                   megfogadták a tanácsot, s fölkapva a levegőbe a kulcsárt,
1369 XVIII |         cserepestül mind utána hajigálta, s azzal vad üvöltés között
1370 XVIII |                 nagy hordókat hoztak elő, s azokat megrakva kővel, lehengeríték
1371 XVIII |                székelyek tudtak inni jól, s amit meg nem ihattak, kidönték.~
1372 XVIII |           megrészegülve, ismét fölrohant, s míg helyette újak jöttek,
1373 XVIII |            egymást tükröknek, bútoroknak, s keresve, hogy mi tréfát
1374 XVIII |                 fölhasogatták a dunnákat, s az ablakon kieresztve a
1375 XVIII |              levők ordítozák: „hó esik!”, s erre azok is fölrohantak,
1376 XVIII |              évben egyszer kell fölhúzni, s kerekeit megosztá kantárcsatnak,
1377 XVIII |              tálakat megönté golyóbisnak, s kilövöldözte a levegőbe.~
1378 XVIII |            átkötött a derekán öv gyanánt, s egy nagy Gutenberg-szobrot
1379 XVIII |                fölhalmozták a kandallóba, s begyújtottak az ében-, mahagóni-
1380 XVIII |                 teleaprították ürühússal, s elküldték Firtos Firit,
1381 XVIII |             marokkal hányták a bográcsba, s attól aztán majd megvesztek;
1382 XVIII |             minden hordó szét volt verve, s a bor bokáig ért; megsejt
1383 XVIII |                  azt egy fejszével beüti, s nagy örömére egy egész sor
1384 XVIII |           Mindjárt nekirohant az elsőnek, s annak fenekét beütve, odatartja
1385 XVIII |               innivaló, gondolja magában, s fölüti a másikat, abban
1386 XVIII |            fáklyát. Abban tehát méz volt, s akárhányat fölütött azután,
1387 XVIII |            dühösebben fogta azt nyalábra, s szájához emelve az egész
1388 XVIII |                kemény lengyel pálinkából, s addig el nem vette azt szájától,
1389 XVIII |              nagynehezen föltápászkodott, s néhány lépést botorkázva,
1390 XVIII |             megint elesett a puskaporban, s abban is összevissza henteregve,
1391 XVIII |                udvart elárasztó pehelybe, s ott orrahegyétől csizmája
1392 XVIII |               helyett pehellyel bundázva, s ordítása különb volt a nílusi
1393 XVIII |             megjelent előttük az ajtóban, s ott elordította magát: azok
1394 XVIII |         borzasztóat bömbölt a futók után, s azzal elfoglalva a tele
1395 XVIII |                  vele a parkett közepére, s mint egy parlagi manó, belenyúlt
1396 XVIII |                 manó, belenyúlt marokkal, s evett és ordított.~… Ily
1397 XVIII |                    ki csak lelkével hall, s szemeivel beszél.~Bánfi
1398 XVIII |                   a csillagos éjszakában, s erdőkön és tarlókon keresztül
1399 XVIII |                   merénylet nem sükerült, s a megszabadult oroszlánnak
1400 XVIII |               üldözőire visszafordulhatni s őket megtanítani a törvények
1401 XVIII |                   még a lehordott házból, s amint Bánfi véletlenül odatekinte,
1402 XVIII |                  sugárzó arccal a főúrra, s amint az megdöbbenve félrekapta
1403 XVIII |            erőszakossága után megszökött, s nem akarva zajt ütni a balhírrel,
1404 XVIII |                   senkinek sem mondta el, s a megérkező főúrnak is csak
1405 XVIII |               hogy palotája szétdúlatott, s benne a székelyek gazdálkodnak
1406 XVIII |                    csataménét parancsolá, s nyugodtan készült.~– Méltóságos
1407 XVIII |                    Jól van – monda Bánfi, s összefont karokkal járt
1408 XVIII |               összefont karokkal járt fel s alá a teremben.~– De nem
1409 XVIII |                hálószobájába berontottak, s a méltóságos asszony arcképét
1410 XVIII |       eléktelenítve céltáblának tevék ki, s hahotával rútíták össze.~–
1411 XVIII |               szemekkel. – Hah! – ordíta, s kardját kirántva hüvelyéből,
1412 XVIII |             homlokon végigdagadó erekkel, s vérszomjtól reszkető ajkakkal.~–
1413 XVIII |                  hörgé rettenetes hangon, s paripájára vetve magát,
1414 XVIII |                  Azért én még úr maradok, s a rablás után is ki tudom
1415 XVIII |             rendbeszedék hadosztályaikat, s már a második trombitaszó
1416 XVIII |                 körüle álló tisztjei elé, s címeres botját fölemelve,
1417 XVIII |                   fölemelkedék nyergében, s széttekintve a katonákon,
1418 XVIII |                     ordítá Angyal Mihály, s a következő pillanatban
1419 XVIII |              Éljen! – ordíták a dandárok, s a parancsszóra helyeikre
1420 XVIII |       parancsszóra helyeikre takarodának, s álltak, mint a fal.~– Nem
1421 XVIII |              ellenem, hanem a fejedelemé, s ő országunk feje.~– És kegyelmed
1422 XVIII |            kegyelmed országunk jobb keze, s ha ők lángba boríták az
1423 XVIII |            kegyelmed vérével oltsák el.~– S miért kellene az én véremnek
1424 XVIII |                   színe előtt elpiruljak, s ha ármányt szőnének ellenem,
1425 XVIII |          fölhívjátok somlyai hadaimat is, s csak akkor szóltok közbe,
1426 XVIII |                   ma a tűzbe menne érted, s kész lenne fejedelemmé kikiáltani,
1427 XVIII |            idézésre megjelentél, szétfut, s megtagadja, hogy valaha
1428 XVIII |                   Én rögtön kocsira ülök, s megyek Fehérvárra. Kegyelmed
1429 XVIII |             seregeimet is összegyűjtendő, s tartsa őket jó rendben addig,
1430 XVIII |                 érezni. Lelke ingadozott, s kezde rémeket látni, melyekhez
1431 XVIII |            embereknek az ismerős arcokat, s ki egykor barátai jobbját
1432 XVIII |            unitárius püspököt ismeré föl, s kezével intve, kiálta neki,
1433 XVIII |              kiáltást, megemelé kalapját, s tovább hajtatott. Bánfi
1434 XVIII |              szándékos kikerülésnek vevé, s ebből is baljóslatot magyaráza
1435 XVIII |        visszadöbbent. Megállítá hintaját, s lovára ülve, meghagyá kocsisának,
1436 XVIII |                csak menjen előre Tordára, s ott várja őt be. Azzal utána
1437 XVIII |                    megállíttatá szekerét, s bevárta a főurat, ki messziről
1438 XVIII |                mindig védelmezni szokott, s az ő jellemében bízhatom.~–
1439 XVIII |              nehéz hadsereget vezényleni, s tanuld meg azt, hogy az
1440 XVIII |                Igazat mondott kegyelmed – s sarkantyúba kapva paripáját,
1441 XVIII |                 kérdésre előállt a vajda, s megismerve Bánfit, süvegét
1442 XVIII |             mindenki megszűnt őt ismerni, s ki egy nap előtt fél Erdélynek
1443 XVIII |                 fél Erdélynek parancsolt, s várakkal rendelkezett, most
1444 XVIII |               ellenségei gúnyhahotájának, s még csak azon elégtétele
1445 XVIII |               lassankint fölemelte fejét, s egyszerre mintha határozattá
1446 XVIII |           villogtak a titkos gondolattól, s azzal paripája kantárát
1447 XVIII |                   egyszerre elfeketülnek, s az ég lesz fehér, azután
1448 XVIII |                   ismét az ég feketül el, s a havasok fehérlenek.~A
1449 XVIII |                  alig teng egy-egy bokor, s azt a zivatar keze jobbra-balra
1450 XVIII |             Minden állat odújába bújt el, s reszketve hallgatja a zivatart.~
1451 XVIII |                 az ördögkerti rejtekbolt; s azon nő vagy tündér, vagy
1452 XVIII |                  ki benne lakik: Azraële.~S tud élni e nő itt, oly egyedül,
1453 XVIII |                     suttogja az odaliszk, s fölszökve helyéről, az ajtóhoz
1454 XVIII |                annak nehéz keresztzárait, s fölszakítva az ajtót hevesen,
1455 XVIII |                 valahára! – szól rebegve, s karjait a férfi nyaka körül
1456 XVIII |              jöttél, pihend ki magadat. – S kerevetéhez vonva Bánfit,
1457 XVIII |               leülteté, dolmányát leölté, s saját nyuszttal bélelt palástjával
1458 XVIII |              parázs tüzénél melegíte meg, s a férfi elfagyott kezeit
1459 XVIII |                 mandolinját kezébe vette, s a legforróbb, a legcsengőbb
1460 XVIII |                van, oszd meg kedveseddel, s kétannyivá lesz. Ha bánatod
1461 XVIII |                van, oszd meg kedveseddel, s felényivé lesz.”~Bánfi borús
1462 XVIII |                akkordokat vett ujjai alá, s mást énekelt:~„Mindenki
1463 XVIII |                kezét nyújtá Azraële felé, s amint az odaliszk elvetve
1464 XVIII |               lekapva fejéről a diadémot, s elhajítva magától, míg másik
1465 XVIII |                   mélaságából e kizajlás, s fölugorva a kerevetről,
1466 XVIII |             keserűség látszott keresztül, s fölemelve a leányt, délcegen
1467 XVIII |                    mint egy karcsú zerge, s tündéri szökelléssel tért
1468 XVIII |                festéssel és aranyozással, s megrakván velük egy széles,
1469 XVIII |              Bánfi, a leányt ölébe vonva, s mélyen nézett annak örvénylő
1470 XVIII |                  a hölgyet keblére vonva, s hosszan, ittasan csókolva
1471 XVIII |            barátaimért!~A poharat kiitta, s megvetéssel vágta a falhoz,
1472 XVIII |                 boltozatot érte röptében, s amint visszahullott, éppen
1473 XVIII |                 Bánfi.~Azraële fölugrott, s megkapva a poharat, lábaival
1474 XVIII |            harmadik poharat is fölemelte, s míg a hölgy Bánfi derekát
1475 XVIII |                  a pohár Erdélyországért!~S fölhajította a poharat.
1476 XVIII |                megfagyott arcán a mosoly, s ahelyett, hogy a poharat
1477 XVIII |                 vevé kezét azon pohárról, s félelmesen akará félretenni
1478 XVIII |             nélkül egyszerre szétpattant, s a főúr kezében millió darabbá
1479 XVIII |              rémült vissza e tüneménytől, s mintha baljóslatú varázslatot
1480 XVIII |                   kapta föl erre poharát, s hőségtől reszkető ajkakkal
1481 XVIII |               karcsú, simulékony derekát, s magához szorítá őt, oly
1482 XVIII |                tedd azt! – suttogá Bánfi, s tőrét kivonva övéből, a
1483 XVIII |              övéből, a kereveten elnyúlt, s félkezével kitárta keblén
1484 XVIII |                  berillmarkolatú gyilkot, s délceg fúriaként rohant
1485 XVIII |                  tőr az odaliszk kezéből, s a dühre nyílt szemek és
1486 XVIII |                  valamit mutatok neked. – S azzal félrevonva a lábszőnyeget,
1487 XVIII |          kerevetem vánkosa alá volt téve, s nemegyszer volt már kezemben
1488 XVIII |             fáklya, hogy meggyújtsam azt, s midőn fejedet keblemre hajtva
1489 XVIII |                vagy a pokolba felhajít.~– S nem voltál bátor?~– Magamért
1490 XVIII |             benned a sorstól elválasztva, s talán egy fél világ hőse,
1491 XVIII |               fejükre. Irgalmaztam nekik, s én vesztem el.~– Csáky is
1492 XVIII |            Fogadhattál volna zsoldosokat, s harcot kezdhetél. Elég gazdag
1493 XVIII |                csinálhassanak halálomból, s kacaghassanak, midőn én
1494 XVIII |                   lelkedet öröm mámorába, s ha majdan álmodó fejed keblemre
1495 XVIII |                  szeretlek– kiálta Bánfi, s fölkapta ölébe a delnőt,
1496 XVIII |                  egy tízszemű szörnyeteg, s egy lassan haladó tűzkígyó –
1497 XVIII |           csendben csak a szerelmes sóhaj s a kettős szívdobbanás hangzott.~
1498 XVIII |                 teremben végigborzongani, s csak sok időre találta ki,
1499 XVIII |                   egy ajtó nyitva maradt, s a küllevegő rohan be rajta.~
1500 XVIII |                jelenetei, a halálfogadás, s érzé, hogy él. Bizonyosan