Part

 1 I    |            látszik elő.~A legelső pár, ki hozzá legközelebb van, egy ifjú
 2 I    |                   s éppen azért illik úgy hozzá.~Komoly, bátor, életszínű
 3 I    |                  folytatna, dörmögve szól hozzá:~– Ti, erdélyiek, tehát
 4 I    |                   tudta, hogy mit szóltak hozzá, míg a delnő közel hajolva
 5 I    |                 míg a delnő közel hajolva hozzá, sötétlő arccal susogá:~–
 6 I    |                 levett süveggel odalépett hozzá.~– Tedd fel süvegedet. A
 7 I    |            paripára ült, s kérkedve szólt hozzá, az elejtett vadkanra mutatva:~–
 8 I    |                 daliát. Jajgatva futottak hozzá, torkát kendővel kötözve
 9 II   |               magának sem nagy kedve volt hozzá a jó úrnak, mert inkább
10 III  |                egy rövid szót bátorkodott hozzá szólni:~– De nemzetes uram…~
11 III  |                férje nevét. Apafi sietett hozzá, ott hagyva az agát a faképnél.~–
12 III  |              heverészne, íme, betoppannak hozzá Kun István, Daczó János
13 III  |             Kegyelmed is itt van? – szólt hozzá Apafi nagy búsan.~– Kissé
14 IV   |                piros arca oly közel esett hozzá, egyszerre egészen elfeledkezék
15 V    |                   s a lépcsőkön felsietve hozzá, rövideden bemutatta magát:~–
16 VI   |             amilyen jó lovas volt, mintha hozzá lett volna nőve a ménhez,
17 VI   |                 kontyába tűzve, így szólt hozzá:~– Menj a sereg balszárnyára,
18 VI   |                 eközben oly közel ért már hozzá, hogy kardjával kezde feléje
19 VI   |              beérve őt, merészebben kezde hozzá vagdalni, emelé föl kardját,
20 VI   |                 föl kardját, visszasújtva hozzá.~– Elmaradj rólam, fattyú! –
21 VII  |                csizmáit húzza, már jöttek hozzá Naláczi és Daczó uraimék,
22 VII  | lekötelezettséggel akarna viseltetni, aki hozzá közeledék, s miután mindenki
23 VII  |          észrevéve, nyájasan simult ismét hozzá.~– Azt kezdém gyanítani,
24 VII  |                  Apafi nyugodtan folytatá hozzá intézett szavait.~– Hogy
25 VII  |                 midőn egy étekfogó kijött hozzá hírül adni, hogy a fejedelem
26 VIII |               rekedt, remegő hangon szólt hozzá:~– Az én nevem Korzár bég,
27 IX   |             Mihály uram ilyenkor belépett hozzá, úgy kellett neki ide-oda
28 IX   |                 jól, szilárd hangon szóla hozzá:~– A te urad nemde nem Tatárország
29 IX   |           elfogadnom, menjen ki kegyelmed hozzá, s beszéljen vele szépen,
30 IX   |               bírja párosítni, odalejtett hozzá:~– Nagyságos uram. Miután
31 IX   |                  magas lenézéssel fordult hozzá, amint eltávozott, süvege
32 IX   |                   akarva többé, egyenesen hozzá szállottam be aranyosi várába.
33 IX   |                nagyságodnak is lehet köze hozzá, mert az ilyen túlságos
34 X    |           szemeivel, ilyen kérdést intéze hozzá:~– Kend az az ember, aki
35 X    |             nyájasabb hangon kezde szólni hozzá:~– Te mondád, hogy az adót
36 XI   |               következő kérdéseket intézi hozzá:~– Vannak-e közöttetek bűbájosak
37 XI   |           országon nem találnál többet. S hozzá milyen szorgalmas volt,
38 XI   |                mely oly törpének látszott hozzá képest. A lavina mennydörgésitől
39 XI   |                   ördög kertjének”, s fél hozzá közelíteni.~Pedig az egész
40 XI   |                    de nem volt bátorságom hozzá közelíteni – hebegé alig
41 XI   |                  közelebb vonszolva magát hozzá, s nyögve, sírva terült
42 XII  |           nagyasszony majd csak azt tegye hozzá, ami utóbb jön. A nagyasszonynak
43 XIII |              jobbjával egy csapást intéze hozzá, mely annak koponyáját hasítá
44 XIII |              elrendezé.~Bánfi mindekkorig hozzá sem nyúlt pisztolyaihoz,
45 XIV  |           dühösebb lett: parázson ülni, s hozzá mosolyogni kellett. Végre
46 XIV  |            körömpróbáig, s látnia kellett hozzá Bánfi nevetését. Minden
47 XIV  |             vendégével tréfáljon, de hogy hozzá durva legyen, soha, bármennyire
48 XIV  |                 Bánfit, haragosan fordult hozzá:~– S kegyelmed megenged
49 XV   |            ismeretséget kötött, odafutott hozzá, s szívesen üdvözlé.~– Nem
50 XV   |             Béldit megismerve, odafordult hozzá, s reszketeg hangon megszólítá:~–
51 XVII |                 hogy sértő kézzel nyúljon hozzá.~– Fordulj vissza! – kiálta
52 XVIII|           fájdalom.~Bánfi közelebb lépett hozzá, és neje keze után nyúlva,
53 XVIII|              annak sem jön álom szemeire, hozzá ily közel, kit oly keserűen
54 XVIII|              álmodá, hogy férje lépett ki hozzá, s engesztelő hangon beszélve
55 XVIII|                  Firit, hogy hozzon nekik hozzá paszulyt, sót és hagymát;
56 XVIII|               esetemet, ugyebár. Mit szól hozzá? Mit tegyek?~– Uram, ily
57 XVIII|                ábrándos akkordokat vernek hozzá.~„Ha örömöd van, oszd meg
58 XVIII|               kezdhetél. Elég gazdag vagy hozzá.~– Vagyonaim prédára jutottak.~–
59 XIX  |           tornácon találva őt, odasietett hozzá, s megragadva őt, indulatában