Part
1 I | A széles rengeteg tele mindig a vadak minden nemeivel,
2 I | tudok bízni ez emberben. Mindig kérdez, és ő maga sohasem
3 I | meg kell várnia.~A hajtás mindig közelebb-közelebb érkezik,
4 I | iramodik.~A hajtás hangjai mindig közelebb érkeznek. Az ebek
5 I | szarvas. A hajtás csomózata mindig összébb hurkolódik, a kopók
6 I | ha megvénültem úgy, hogy mindig verekedtem vele, csak nem
7 I | meg a férfi, kit a sors mindig tenyerén hordozott – honának
8 II | évre, éppen ilyen idő tájon mindig elhordta Bandi fiam Tatárországba,
9 II | biz én azt, fiam. Bandi mindig elhozta a kutyabőrt, melyre
10 II | azt elérhesse. És addig mindig fáradni, tűrni és szeretni
11 III | beszélek vele!~András még mindig nem tudott szóhoz jutni;
12 III | aki nekünk nem kell, az mindig a nyakunkon van a fejedelemkéréssel,
13 III | István testvére, akivel mindig fönntartotta az atyafiságot,
14 IV | legfontosabb ember volt mindig a szakács.~Éppen ebédnél
15 IV | János, Farkas, Elek, ez a mindig józan faj, megköszönték
16 VI | lusta, oly közönyös volt mindig, mintha alig várta volna,
17 VI | magyar fejedelme a csatában mindig!~– Jó volt az akkor, de
18 VI | személy, akinek az életére mindig vigyázni kell, csak útjában
19 VI | rajta. Ez a ló már most mindig botlani fog, mert megijedt.~–
20 VI | támadását, csak amidőn az mindig jobban beérve őt, merészebben
21 VII | kifogásod ellene?~– Az, hogy mindig ellenségeid kéme volt, ő
22 VII | basa jövetelét.~Apafi arca mindig sötétebb kezde lenni.~–
23 VII | mikkel úgy lépegetett, mintha mindig térdre akart volna esni,
24 VIII | sziklákkal eltorlasztott völgybe.~Mindig följebb, följebb megyünk.
25 VIII | a fenyvesek. A láthatár mindig távolabbnak látszik, az
26 VIII | napsugártól.~És előttünk mindig magasabb, magasabb hegyek
27 VIII | smaragd tolla, kármin feje, mindig csókolgatják egymást.~A
28 IX | fejedelem mellé, ő ugyan mindig húgának szokta a fejedelemnőt
29 IX | behajtottuk. Jó fizetők voltak mindig. De egynéhányan közőlök
30 IX | Nálam a vendég, az üldözött mindig menhelyére talált, s ha
31 X | szökevényt fölkerestesse, mindig ebben a circulus vitiosusban
32 XI | s a mariseli útnak még mindig nem szakadt vége, egyik
33 XI | feleletadásra! – kiálta rá mindig növekedő súllyal a cirkáló.~
34 XI | az átlátszó boltozatot mindig homályosabb tömegek válták
35 XI | válták fel, a vastagabb jég mindig sötétebb kékbe kezde átmenni,
36 XI | a sötétebb helyre jutva, mindig forróbbnak kezdék találni
37 XII | adni.~– Ha nem adunk neki, mindig azzal fenyegetőzik, hogy
38 XIII | Bánfi, utána tekintve. – Mindig szeretett, és sohasem mutatta.~
39 XIII | segélyére, míg a legszélsőt mindig túlnyomó erő verte tönkre.~
40 XIII | kimondani „Mihály angyalt”, mindig „Mihál andzsalt” kiáltott
41 XIV | hegyek között; a hajtás zaja mindig közelebb érkezett; egy csoport
42 XIV | Kristófnak nevezni.~– Még mindig gúnyolódunk? Még mindig
43 XIV | mindig gúnyolódunk? Még mindig nem alázza meg kegyelmed
44 XIV | jogom van testvéremet védni mindig – és kötelességem védni
45 XV | mostohagyermekek! Ti vétkeztetek mindig, és mi szenvedtünk miatta!
46 XVI | Tanácskoznak? – kérdé Anna, mindig közelebb lépve az asztalhoz.~–
47 XVI | szóm, főtanácsos uram, aki mindig józan. Kegyelmedet én emeltem
48 XVII | lehet állni? Egy férfi, aki mindig ellensége volt, azon időtől
49 XVII | volt az, Apafinénak még mindig leghívebb cselédje, ki Béldiné
50 XVII | Teleki szavát hallá, mely mindig indulatosabban, néha kitörőleg
51 XVIII| találkozást, de a büszkeség mindig tiltá, s míg egyik érzelem
52 XVIII| a kerten. A csatlós még mindig nem bocsátá el kezéből a
53 XVIII| zászlókat kiereszték. Bánfi még mindig szótlanul nézett maga elé,
54 XVIII| ellenségem, de a fejedelemasszony mindig védelmezni szokott, s az
55 XVIII| időztél nálam, e kanóc vége mindig kerevetem vánkosa alá volt
56 XVIII| meghalni! Ki szemben állott mindig ellenségeivel, utolsó percében
|