Part

 1 I    | mellőztetés miatt. E férfi arcát jól megjegyezzük, mert sokszor
 2 I    |        kimondta kegyelmed, tehát jól tudom, hogy meg fog történni;
 3 I    |          azt kedvence ejté el!~– Jól van, jól van, öcsém – dörmögé
 4 I    |     kedvence ejté el!~– Jól van, jól van, öcsém – dörmögé mogorván
 5 II   |     szegény, fogságából? Héj, de jól éreztem én ezt a dolgot
 6 II   |      fiamat is vigye el magával. Jól is adta az isten, hogy az
 7 III  |         felelt Apafi jámborul.~– Jól van. Azt izeni kegyelmednek
 8 III  |  fölteszi a fejére, ha kegyelmed jól le nem szorítja a maga homlokára.
 9 V    |         szólt Béldi a basához.~– Jól tudod – szólt Kucsuk –,
10 VI   |          sohasem érezték magukat jól. Éppen ellenkező hatása
11 VI   |        kemény, haragos szóval:~– Jól tudom, ti kutyák, hogy az
12 VII  |      mozdulatán meglátszott, oly jól illett ez alakhoz.~Apafi
13 VII  |       azt levágták előtte.~– Ezt jól kimagyaráztad, de az csak
14 VII  |     hebegé megütközve a poéta.~– Jól hallotta kegyelmed. Három
15 VII  |         előrerázogatva, monda:~– Jól van, Apafi, mind jól van
16 VII  |             Jól van, Apafi, mind jól van ez. Hanem amint látom,
17 VIII |        kis macskakölyök.~A hölgy jól választá társát, maga is
18 VIII |            Allah árnyékára! Igen jól hallom – dörmögé a reszkető
19 IX   |     fölépítve! Tehát gondold meg jól, ha a hatalmas kán haragját
20 IX   |          elé, s szeme közé nézve jól, szilárd hangon szóla hozzá:~–
21 IX   |          végigpödörve mormogá:~– Jól van, Teleki Mihály uram,
22 IX   |      Mihály uram. Oh, ismerem én jól azon okokat, miknél fogva
23 X    |           hogy hátranézne.~Idáig jól ment minden, hanem e percben
24 X    |      adót mindenütt kihirdesd.~– Jól lesz, kegyelmes uram – biztatá
25 XI   |         kiáltozva: igyál, lakjál jól, átkozott lidérc, ne idd
26 XI   |       erdőket járta szüntelen.~– Jól van, öreg; erre nekem semmi
27 XI   |        Akkor beszélhetsz vele.~– Jól van, jól, öreg – szólt Kelemen
28 XI   |     beszélhetsz vele.~– Jól van, jól, öreg – szólt Kelemen diák
29 XII  |     sötétkék bársonydolmány; oly jól illett kezébe az aranybetűkkel
30 XII  |    hazánk történeteiből tudjátok jól, mennyit szenvedett nemzetünk
31 XII  |         előtt, mint kegyelmed.~– Jól van, jól, nagyasszony, tudom
32 XII  |       mint kegyelmed.~– Jól van, jól, nagyasszony, tudom én ezt
33 XII  |        Hát csak isten hírével.~– Jól van, jól, de azt tudja méltóságod,
34 XII  |        isten hírével.~– Jól van, jól, de azt tudja méltóságod,
35 XII  |         mutatva nyugodt arcot.~– Jól van; szeretem, hogy titkolod:
36 XIII |     segítém neked elszöktetni.~– Jól van – monda Bánfi összehúzva
37 XIII |         egy párducot az erdőben, jól tudva, hogy e szelídített
38 XIV  |      uram – viszonza Bánfi.~– Ez jól van megfelelve. Ezáltal
39 XIV  |          szó, báró úr. Kegyelmed jól érti a dolgot, ne mondassa
40 XIV  |         mesterségük a hazudás.~– Jól van, báró uram. Minthogy
41 XIV  | testvérére, megszorítva kezét.~– Jól van, nemesen van. Erős valál.~
42 XV   |      keletkező bosszúhoz. Szinte jól kezdett neki esni, hogy
43 XVI  |          mi, kik férjek vagyunk, jól tudjuk, hogy egy kardcsapást
44 XVI  |             kiálták többen.~– Na jól van, szegény. Régen nem
45 XVI  |  fölindulásán látható volt, hogy jól tudja, mi folyik itt a teremben.
46 XVI  |        előttünk meg ne jelenj.~– Jól van, Apafi, veled nincs
47 XVII |          vívni láttál?…~– Nagyon jól. Minden egyéb bajnokot leküzdtetek,
48 XVIII|          a székelyek tudtak inni jól, s amit meg nem ihattak,
49 XVIII|     esett.~Ott a kiömlött mézben jól megforgatva magát, nagynehezen
50 XVIII|     tudta nélkül számítottak ki, jól tudva, hogy a végrehajtott
51 XVIII|        elfoglalták a szobákat.~– Jól van – monda Bánfi, s összefont
52 XVIII|         alá a teremben.~– De nem jól van, méltóságos uram. Ott
53 XVIII|       mind nem törődöm. Lakjanak jól az éhenholtak, legyen nekik,
54 XIX  |    tornácra. Mámoros fejének oly jól esett az éjszakai hűs lég,