Part
1 I | cselszövények nélkül, de erre az egy napra kikérem, hogy
2 I | kis tagjaik. A hímszarvas erre lassú, óvatos lépéssel eltávozik
3 I | valami veszélyben forogna? Erre ismét egy lövés hallatszott.
4 II | ajtóhoz közeledni.~Apafiné erre fölvevé a gyertyát, s bátran
5 III | védelmezzük székelyesen! – felelt erre Kun István.~– Kevesen vagytok
6 IV | Kemény János.~Wenzinger erre felállt székéről, s katonás
7 VI | segédcsapatok sietve közelgenek.~Erre, ismét rendszeréhez híven,
8 VI | alatta, aki nem is álmos. Erre ismét rögtön recsegő trombitaszó
9 VI | legelébb is lerontatnunk, erre azonban ágyúink nincsenek,
10 VI | tréfálózva a lakomához.~– Ráérünk erre délután! – mondának nevetve.~–
11 VI | tán a páncél alatt a szív?~Erre előhozatá legdélcegebb paripáját,
12 VI | kétségbeejtő ordításával.~Wenzinger erre rögtön helyre akarva állítani
13 VI | csikófogad kihull.~Feriz erre egy szökéssel éppen mellé
14 VII | az atyafiak – válaszolt erre Apafiné –, hogy úgysem sok
15 VII | körében egyedül fog ebédelni.~Erre aztán ő is elsompolygék.~*~
16 VIII | háromszor: „Halj meg helyettem.” Erre a lélek eltűnend, s Azaziel
17 IX | beszéljen vele kegyelmed.~Teleki erre komoly, méltóságteljes arccal
18 IX | túlsúlyának büszke érzetével.~Erre belépett Apafiné a terembe.
19 IX | ugyan megfelelt kegyelmed.~– Erre megharagudott a nádor, s
20 XI | ütött le az istennyila. Erre az asszonyok felbőszültek,
21 XI | megitattatok velem. Az asszonyok erre kifogták alább, ahogy a
22 XI | mind a Dainica itta meg. Erre mi is lementünk sírjához,
23 XI | szüntelen.~– Jól van, öreg; erre nekem semmi gondom.~– Tudom,
24 XI | halálkiáltásait.~– Jó volt erre jönnünk – monda Zülfikár. –
25 XII | asszonyom – szólalt meg erre Naláczi. – Majd az én tisztelkedésem
26 XII | Apafiné –, azért tartottam erre minden bejelentés nélkül.~–
27 XIII | elszakítának bennünket. Én erre paizsomat hátamra vetve
28 XIII | hogy álljanak meg.~Bánfi erre vissza akart húzódni, de
29 XIII | koponyáját hasítá ketté.~Erre, meglátva, hogy egyedül
30 XIII | Allah akbár!~A magyarság erre hátát a templomnak vetve,
31 XIII | mivel védnie magát.~Ali basa erre egy hírnököt küldött előre,
32 XIII | őrá lőtte ki – feleletül.~Erre Ali basa dühösen inte a
33 XIII | mind a kard összetörött. Erre mindkét lovag egyszerre
34 XV | magyarnak ideálja lehet, mondott erre egykor egy mesét, mely megérdemli,
35 XV | bizony gonosz állapot; szól erre a másik. – De még gonoszabb
36 XV | s én leszek az első, aki erre segédkezet nyújtand – és
37 XVII | magát kegyelmed? – kérdé erre Telekitől.~– Még egyet.
38 XVII | feszülten várva a kifejlődést.~Erre Teleki egy sokszorosan összehajtogatott
39 XVII | kapja. Ezt kívánja a közjó, erre kényszerít a közveszély!~–
40 XVII | megüté füleit Bánfi neve; erre a nő elszörnyedt, elsápadt,
41 XVIII| kegyetlenül megégette kezét, erre sokszoros dühében a kiáltozó
42 XVIII| inkább az ajtót betörni.~Erre mindketten az ajtónak feszíték
43 XVIII| tömegek közé lőtt velök, az erre támadt zavar, ordítás és
44 XVIII| eszméletlenül ott maradt. Erre Bánfi nekiugratott az ároknak,
45 XVIII| kolbásznak aprítom.~A székelyek erre megrökönyödtek, míg valaki
46 XVIII| magát.~– Jerünk Bonchidára!~Erre a többi is utána ordítá:
47 XVIII| alkotmányosság korlátai között.~Erre előállt a föntebb tisztelt
48 XVIII| melyben a drágaságok álltak. Erre megdühödve, elkezdett hajigálózni
49 XVIII| ordítozák: „hó esik!”, s erre azok is fölrohantak, tépni
50 XVIII| Hjaj! Méltóságos uram, ki erre, ki arra…~– Micsoda beszéd
51 XVIII| leány hevesen kapta föl erre poharát, s hőségtől reszkető
52 XVIII| palástját akará fölvenni; erre egy összegöngyölgetett pergamen
53 XVIII| magával vivé azt is.~Már erre csak mosolyogni tudott.~„
|