Part
1 VII| mely állapotot Kelemen diák, egy pisze hórihorgas egyéniség,
2 VII| homlokát; e pillanatban Kelemen diák pergamenjére estek szemei.~–
3 IX | patriarkális arisztokráciájában, diák nyelvében és magyar dolmányában,
4 X | X. A cirkáló~Kelemen diák dugá az ő tollát a füle
5 X | összekötve, melyeket Kelemen diák hagyott történni, ahogy
6 X | kell! – förmedt rá Kelemen diák, iszonyúan haragudva, hogy
7 X | írta körül az oláh Kelemen diák hivatalos hatáskörét.~Kelemen
8 X | hivatalos hatáskörét.~Kelemen diák méregbe jött.~– Hát te ki
9 X | nagyságos úrnak.~Kelemen diák fölszakítá a levelet, s
10 X | vezetni fogja.”~Kelemen diák idáig is dühös volt, végre
11 X | azután kotródott is.~Kelemen diák pedig nagy prozopopeával
12 X | az utcán, s amint Kelemen diák kitekinte az ablakán, nagy
13 X | Kelemen, gondolá magában a diák, most tarts tekintélyt;
14 X | volna hintómhoz.~Kelemen diák e fölvilágosításra elfeledé
15 X | hadnagy úr számára.~Kelemen diák szabódni készült, hogy ez
16 X | útra kell indulnia.~Kelemen diák tehát megfogá a csizmát
17 X | csizmákat viselt, Kelemen diák pedig jókora lábakkal volt
18 X | székre, míg az állva maradt diák hol az egyik lábát, hol
19 X | azok? – kérdé szepegve a diák.~– No, no, ne féljen kegyelmed,
20 X | hebegé elszörnyedve Kelemen diák.~– Nem lesz kegyelmedre
21 X | átvetődni – kérdé Kelemen diák –, mittevő legyek akkor?~–
22 X | hatásköröm megszűnik.~– Kelemen diák, ne legyen kend oly együgyű! –
23 X | emberek dolga lesz.~Kelemen diák nagyon furcsának találta
24 X | bőrét hozza vissza.~Kelemen diák magánkívül lőn ennyi gráciára,
25 X | amint észrevette, hogy a diák egyik lábát a kengyelbe
26 X | mellett vitt el. Kelemen diák tehát legjobbnak találta
27 X | hogy álljon meg! Kelemen diák látva, hogy mindkét ember
28 X | föl, dühbe hozva, Kelemen diák, s kapá rezes kardját, hogy
29 X | belerozsdásodék abba úgy, hogy Kelemen diák minden erőködése mellett
30 X | kérdezé, hogy mi baj. Kelemen diák elővoná mentéje zsebjéből
31 X | hadnagya vagyok – szónokla a diák félelmes pátosszal. – Az
32 X | szívesen – monda Kelemen diák, s szeretett volna már menni.~–
33 X | uram – biztatá őt Kelemen diák, arra gondolva, hogy majd
34 X | is megemlegeted.~Kelemen diák helybenhagyott mindent,
35 X | oldala mellett.~Kelemen diák egyszer-egyszer félretekinte
36 X | elgondolá magában Kelemen diák, milyen könnyen meg fogja
37 X | rókával akadt össze.~Kelemen diák keservesen megvakará tarkóját,
38 XI | Marisel falva felé; Kelemen diák fűtől-fától kérdezősködött,
39 XI | valami hámorba vezet.~Kelemen diák kételkedve tekinte széjjel,
40 XI | kiálta fel rá Kelemen diák, keverve magyarral és latinnal
41 XI | kiálta rájok Kelemen diák, kit egész odáig senki sem
42 XI | előadás hiteles, Kelemen diák följegyzé azt buzgón a pergamenre.~
43 XI | hazugság! – förmedt föl Kelemen diák.~– Bizony mondom, úgy van –
44 XI | voltak azok? – kérde Kelemen diák örvendetes kíváncsisággal.~–
45 XI | jól, öreg – szólt Kelemen diák elkomorodva, s mintegy bosszonkodva
46 XI | Zülfikár – monda Kelemen diák a belépő töröknek, mialatt
47 XI | kard hüvelyéből, Kelemen diák szinte hanyatt esett vele.~
48 XI | végre elcsendesült.~Kelemen diák inkább halott volt, mint
49 XI | segítségére megyek – monda Kelemen diák, kihúzva kardját, s az iszonyat
50 XI | kívánta volna, hogy Kelemen diák Bánfihunyadra is elkísérje
51 XI | adót fölvenni; bár Kelemen diák előre biztatá, hogy ott
52 XI | kaphat ütleget.~*~Kelemen diák, elmondván a látottakat
|