Part

 1 I    | veszélyeztesse az életét, kivált mikor arra nagyobb szükség van,
 2 I    |        zászló lobogott röptében, mikor átszökellt, még visszatekinte
 3 I    |      amivel ő dicsekszik, kivált mikor azt kedvence ejté el!~–
 4 II   |        akármicsoda pókátor; hát, mikor Bánfi János uram eljött
 5 II   |  gyülevésszel. Ott voltál, ugye, mikor azokat kiverette asszonyom
 6 II   |       Hogy elfutottak szegények, mikor meglátták, hogy asszonyom
 7 II   | pemetefával.~– Látod, Klári, hát mikor az asszonyember annyi ideig
 8 II   |       sóhajta föl a vén dajka. – Mikor szabadul ki, szegény, fogságából?
 9 IV   |        az emberek, hogy jóízűek, mikor már a jót megunták; árticsóka,
10 V    |          igazad van, Katalin, de mikor ez mégis oly különös, hogy
11 VI   |      tevé a hozzákészülést, hogy mikor már éppen meg akarta kezdeni
12 VI   |        bátran az ellenség elé, s mikor én kardommal inteni fogok,
13 VII  |       előttem a képe; a székely, mikor legegyügyűbb képet csinál,
14 VIII |        mohón az asszony.~– Tehát mikor jön meg a bég? Ez a kérdés
15 VIII |        nap mogorván feküdt, csak mikor leszállott a nap, kelt föl,
16 IX   |     leült elébe, azt várva, hogy mikor szúrja ki a magyar saját
17 IX   |      falatokat szájához viszi, s mikor látta, hogy ez nem történt
18 IX   |      várnak, a másiknak a túlsó. Mikor aztán összezördült a két
19 X    |     vitiosusban tekeregvén, hogy mikor a csizmáit kereste, eszébe
20 X    |          míg el nem bódult bele, mikor aztán fölocsúdott, kereste
21 X    |         hogy őt valahová hívják, mikor csizmája nincsen, egészen
22 X    |         hanem az inasom ellopta, mikor aludtam, s ez volt egyedül
23 X    |         szorítani tyúkszemeit.~– Mikor volt kegyelmed cirkáló körúton? –
24 X    |          akkor venné észre őket, mikor melléjök ért, megbillenté
25 XI   |        nem jött-e szemeitek elé, mikor erre-arra jártatok az erdőben?
26 XI   |           apját sem siratta meg, mikor meghalt, sem a lyányokhoz
27 XI   |         leány a tűzhely mellett, mikor ő azon ment, akármilyen
28 XI   |           Rá kell lesni a fiúra, mikor odajön, s hírül adni.~–
29 XI   |        örökké nyílnak a virágok. Mikor köröskörül legjobban esik
30 XI   |      bogyóit hullatva a völgybe, mikor körös-körül holt és hideg
31 XII  |         Jánosé, aszerint festve, mikor még a törökhöz hajolt, s
32 XII  |          s nem félem a veszélyt. Mikor száműzött voltál, mikor
33 XII  |          Mikor száműzött voltál, mikor egy egyszerű gunyhóban meghúzódtunk,
34 XII  |          a felesége szobájára, s mikor hazamegy, az egész falut
35 XII  |       sok lett volna egy házhoz, mikor most még egy országban sem
36 XII  |       elveszti talizmáni erejét, mikor kikelve saját természetéből,
37 XIII |          ember az, aki nem fut, ~Mikor előtte van az út,~A gavallér,
38 XIII |    előtte van az út,~A gavallér, mikor ráér, ~Ha nem mehet, mász.1~
39 XV   |          nektek, hogy jöhet idő, mikor helyükön fogtok állani,
40 XVII |         gondolá magában Béldi –, mikor nem látja nejét, minden
41 XVII |        kiverném szemeit agyából! Mikor valaki az én megmentésemre
42 XVII |         akkor készül erős lenni, mikor már elesett.~Az aláírt ligával
43 XVIII|     annál nagyobb fájdalom, mint mikor a szív küzd önérzelmei ellen?
44 XVIII|      szív küzd önérzelmei ellen? Mikor a nő meggyőződött arról,
45 XVIII|         mondád, hogy váljunk el, mikor még szeretjük egymást, mikor
46 XVIII|     mikor még szeretjük egymást, mikor még szíveink vérzeni fognak
47 XIX  |       lesz neked. Mert lesz idő, mikor meg fogod átkozni az életet,