1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1557
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 VIII | zászlók hegyében ragyogott az arany félhold; minden kioszk
502 VIII | ha egyszer bevette magát az üldözött, százannyi üldöző
503 VIII | azt a megtámadás percében az első lövéssel összetörendő.~
504 VIII | helyről kalandozott szét az országban; rabolva, leölve,
505 VIII | lesbe állított timarióták az üldözők elől bevagdalák
506 VIII | üldözők elől bevagdalák az utakat, s kövekkel verték
507 VIII | egészen vára alá engedte jőni az üldözőket, s míg azok nagy
508 VIII | béke lőn kötve a porta, az erdélyi fejedelemség és
509 VIII | erdélyi fejedelemség és az osztrák császár között,
510 VIII | magánellenséggel háborút viselni. Az országnak nem volt rá gondja,
511 VIII | viselt háború vonta félre, az egymásnak jutott apróbb
512 VIII | ugyanazon pont felé sietni: az egyik egy magyarosan öltözött
513 VIII | bizonyos vagyok, hogy felét az ígért díjnak előre föl merném
514 VIII | kérdezz! – sürgeté mohón az asszony.~– Tehát mikor jön
515 VIII | Ez a felelet tíz arany. Az árát én szabom meg.~– Nesze
516 VIII | válaszolj.~A nő megszámlálta az aranyakat, s keblébe dugva,
517 VIII | Meg tudnám én tenni, hogy az a pénz, amit itt csörgetsz,
518 VIII | csörgetsz, még e percben az enyim lenne, s te örömödben,
519 VIII | megfizettél, azt tudod – szólt az asszony, s távozni készült.~–
520 VIII | férfi bosszúsan veté oda az asszonynak az egész erszényt,
521 VIII | bosszúsan veté oda az asszonynak az egész erszényt, mire az
522 VIII | az egész erszényt, mire az a barlang nyílásához tipegve,
523 VIII | bátran kifizetheted előre az alkudíj felét?~– Most csak
524 VIII | kisuhant, s jobbra-balra az erdők sűrűjében eltűnt.~*~
525 VIII | előttünk tündéri teremek! Az álmodott paradicsom földi
526 VIII | vetnünk a titkos gyönyörök, az elfojtott csókok, a forró
527 VIII | egy szebb világba képzeli az magát átragadva, míg a tárgyról
528 VIII | átérezni mindazt a szépet, azt az élvadót, amit a gyönyörvadászat
529 VIII | vizében fekete rabnő játszik az aranyhalakkal, meg akarva
530 VIII | fekete arcán átviláglik az ifjúság pírja, korallajkai
531 VIII | nevet együgyű játékának.~Az ovál terem végében néhány
532 VIII | maga is oly karcsú, mint az, tagjai oly simulók, oly
533 VIII | fekvék hanyatt a díványon, az illatos nargilé borostyánköves
534 VIII | párolgott aranyozott csészéjében az elefántcsont asztalkán,
535 VIII | elfedeznek, szinte megdöbben az ember; – ily égető szemsugár
536 VIII | minden érzéke eltelt a kéj-, az élvezettől, a szív mégis
537 VIII | dobog, ismét úgy kigyullad az, hogy szinte a vér lobogását
538 VIII | a szemfehérét láttatva, az ajkszeglettől felvonuló
539 VIII | égő gyertyák közül? Vagy az sem szép többé? Perzsia
540 VIII | lépesméznek, nincs zamatja az ananásznak? Ceylon gyöngyei
541 VIII | ragyogásukat? Bosszantanak az olasz eunuch danái? S még
542 VIII | Damanhur egére? Mondjak regét az alabástrom homlok földerítésére?
543 VIII | igenlé e kérdést.~– Elfogták az oroszlánt Biledulgerid pálmaerdeiben.
544 VIII | parancsára aranykalitka épült az oroszlán számára, egész
545 VIII | bíborszőnyeggel volt padlata bevonva. Az oroszlán bús volt és szomorú.
546 VIII | kalitja ajtaját, s ijesztve az éjszaka csendjét. A dej
547 VIII | éjszaka csendjét. A dej kérdé az oroszlántól: mid hiányzik,
548 VIII | eszel, s kristályforrás az italod! Mi kell még több?
549 VIII | szívei kellenek-e csemegéül? Az oroszlán ordítva szólt: –
550 VIII | jókedvemet.~Babaye elhallgatott. Az odaliszk reszketeg sóhajjal
551 VIII | bús volt, unta magát ott az égben, s ha a tündér olykor
552 VIII | fölszívni a tengerekből az ég számára a vizet, látta,
553 VIII | elhozom. Csillagok esnek az égről, szólt a leány, azok
554 VIII | vagy, de csak magad vagy az égben. Te nem adhatsz új
555 VIII | karjaiban vonaglani látszottak az idegek.~Babaye vigyorogva
556 VIII | fölindult odaliszknak. – Az achátmedencében párolog
557 VIII | achátmedencében párolog az ámbra és nárdus, míg ott
558 VIII | amint Azraële eltávozott, az ott maradt párduc, megszabadulva
559 VIII | beszaglászva, melyen belül az eltűnt rabnőket érzé, s
560 VIII | ellenséges vérszomját; míg az szárnyrepesve ordított,
561 VIII | Robogásuk hangja előtör az erdőből, mielőtt alakjaikat
562 VIII | fölérnek a hegytetőre, hol az út a hegygerincre kapaszkodva
563 VIII | Mindegyik ruhája véres, némely az arcáról is restellte azt
564 VIII | restellte azt letörülni.~Az öszvérek csendesen ügetnek
565 VIII | folyik le innen, miután az odaliszk testén végigpemetezett,
566 VIII | végigúszni a víz színén.~Az alkonyi napsugár elől le
567 VIII | színezetet adva a tárgyaknak. Az odaliszk úgy tűnik föl,
568 VIII | pusztító csáb ül – amint az aranyozott ajtóra tekint,
569 VIII | földi mennyországa felé. Az aranyos ajtóban hallik a
570 VIII | tarka szőnyeghintájában.~*~Az éj árnyai leszálltak. Minden
571 VIII | én félek – szól reszketve az odaliszk, s szorosabban
572 VIII | remegsz? Itt vagyok én – szól az, átölelve a hölgy karcsú
573 VIII | minden el volna veszve, az éji lámpát e kanóchoz kellene
574 VIII | kanóchoz kellene értetned, s az egész vár velünk s elleneinkkel
575 VIII | ismét elalunni látszék.~Az éji mécs háromlábú állóján
576 VIII | saját árnyékát sokszorozva, az ajtók előtt horkoltak az
577 VIII | az ajtók előtt horkoltak az őrök. Egyszerre sikoltva
578 VIII | trombitaszó harsogott föl az egekig.~– Ah – sikolta föl
579 VIII | csendes zápor kezdte el verni az épület rézfödelét, a szél
580 VIII | távozott, halkabban dúdolva az ablaknyílások közt, s enyészetes
581 VIII | eljön. Korzár! Még egy óra az élet.~– Egy óra? – ismétlé
582 VIII | mind megadom neki; csak az életet könyörögd vissza.~–
583 VIII | magánkívül rettegése miatt az erős férfi. – Keress nekem
584 VIII | adom nevemet, s elvállalom az övét. Menj. Siess.~– Magadnak
585 VIII | itthon, a lelkek félnek az éles vastól. Lemegyünk a
586 VIII | megszólítod, ezt mondva: „Az én nevem Korzár bég, hát
587 VIII | Melletted leszek, de siess. Az óra rövid.~Korzár hirtelen
588 VIII | emlékezni.~– Ne költs föl senkit az őrök közől – szólt óvatosan
589 VIII | tekintetétől kormányozva, üldözve az örömtől kezdve a kétségbeesésig.~*~
590 VIII | fák leveleiről hullanak az esőcseppek.~A vihar zengése
591 VIII | tud adni a tájnak, mint az éj: ez feketét, amaz fehéret.~
592 VIII | ez feketét, amaz fehéret.~Az éj alakjai a föld alatti
593 VIII | bekerített temetőhez jutnak, az árkon belől leszállnak paripáikról.
594 VIII | kantárát Oglán szájába adja, s az okos állat ott marad két
595 VIII | erősebben tartva.~A mór lovag s az odaliszk egy magas sírdombhoz
596 VIII | nyugtalanul nyerít.~– Mi az? – kérdi a lovag.~– A dzsinnek –
597 VIII | hármat felé – szólt Azraële az elkábult lovaghoz –, s szólítsd
598 VIII | tétovázó léptekkel ment az előtte álló alak felé, s
599 VIII | remegő hangon szólt hozzá:~– Az én nevem Korzár bég, hát
600 VIII | kiáltá hangos szózattal az alak, s a fehér lepel lehullva
601 VIII | kantáránál fogva, s amint az rohanni akart, megfeszítette
602 VIII | rúgva a párduc felé, de az, jobbra-balra rángatva a
603 VIII | körös-körül megnépesült az erdő; az elrejtett magyar
604 VIII | körös-körül megnépesült az erdő; az elrejtett magyar katonaság
605 IX | elismerte, hogy nem tart jogot az országhoz. Minden vár a
606 IX | ha jókedvében találta.~Az ozmán nem talált semmi megbotránkozni
607 IX | semmi megbotránkozni valót az ország alkotmányában, kiváltságos
608 IX | tarkává csinálják magoknak az ország dolgait; hanem azért
609 IX | történtek ez időre.~Nem az egyszerű nemesi ház többé
610 IX | aranyozott rostélyzattal borítva.~Az ablakok mind hegyes bolthajtással
611 IX | átjáráson keresztül jutni, mely az épület alá van alkotva.~
612 IX | épület alá van alkotva.~Az ekék, szekerek helyett sáncpuskákat
613 IX | helyett sáncpuskákat látunk az udvaron és hosszú csatakígyókat.
614 IX | jelentgetik ajtóról ajtóra az érkezőt, ki, ha az elfogadási
615 IX | ajtóra az érkezőt, ki, ha az elfogadási terembe végre
616 IX | a fejedelemnőt nevezni. Az asszonyok az ilyen tévedésekért
617 IX | fejedelemnőt nevezni. Az asszonyok az ilyen tévedésekért nemigen
618 IX | mindent fölfogó ész, minő az övé volt, terjedt ismeretei,
619 IX | tudományos világából kizavarta.~Az elfogadási terem ma is tömve
620 IX | ingerlő, sötétképű emberek nem az ő nyugalmas, szemlélődő
621 IX | A két úr e pillanatban az asztal előtt áll, melyen
622 IX | akár egy ifjúé.~Apafi egyet az aranyak közől figyelmesen
623 IX | mérgesen forgatja jobbra-balra az aranyat.~– Ezek nem római
624 IX | Várhelyen, nagyságos uram. Amint az oláhok a régi templomot
625 IX | templomot?~– Egy ókori rom volt az, amit római templomnak neveztek.~–
626 IX | templomnak neveztek.~– De az nem lehetett római, mert
627 IX | Úgy hiszem magam is, hanem az oláhok megszoktak már minden
628 IX | egészen ép szfinxet, hanem az oláh, aki meg volt bízva
629 IX | oláh, aki meg volt bízva az elszállításával, restellte
630 IX | elszállításával, restellte az egészet emelni, s eltördelte
631 IX | szekérre rakhassa.~– Oh, ez az ember megérdemlené, hogy
632 IX | bosszankodással, s újra az ismeretlen arany találgatásához
633 IX | mintha figyelmesen olvasná az írást, s homlokát összeráncolta.
634 IX | megláncolt férfival. Íme, az embléma rajta.~– De nagyságos
635 IX | Egy hónap múlva megnyílik az országgyűlés, akkor szólhatnak
636 IX | szólt Apafi, s beletekintve az iratba, amint meglátta annak
637 IX | s kardot kötve, kilépett az elfogadási terembe.~– Jó
638 IX | Jó napot! – kiálta rögtön az egybegyűltekhez, rövideden
639 IX | fürkésző szemmel. – Hol az emír?~A megszólításra előlépett
640 IX | kérdé röviden Apafi.~Az emír hegyes szemeivel kétszer-háromszor
641 IX | állát előreütve, szólt:~– Az én uram, a kegyelmes Kubán
642 IX | harács kiszolgáltatásában, az én uram, a kegyelmes Kubán
643 IX | Azért azt izeni tenéked az én uram, a hatalmas Kubán
644 IX | ily hangon merjen beszélni az erdélyi fejedelmi trón előtt.~–
645 IX | méltóságteljes arccal lépett az emír elé, s szeme közé nézve
646 IX | S nem Erdély fejedelme-e az enyém? S a fölséges szultán
647 IX | minden évben leégettek, az minden évben föl nem épül.
648 IX | igen komoly arccal mondá el az emírnek. A tatár fújt dühében,
649 IX | elsápadt ajkakkal rebegé:~– Ha az én uram előtt beszélne így
650 IX | emberül szólt kegyelmed.~Az emír dühösen fordult meg
651 IX | Kénytelen volt tekintetét az ifiúra vetni.~Szép magas,
652 IX | büszkeség árulá el a férfit.~Az ifjú megtetszett Apafinak.~–
653 IX | Apafi elkomorodva nézett az ifjúra.~– Apád jó barátom
654 IX | nyújtaná neki.~– Tudom – felelt az ifjú –, azért jöttem kegyelmedhez.~–
655 IX | De háborgós ember volt az istenadta. Jó, hogy te nem
656 IX | kapták Vajdahunyad várát. Az egyiknek jutott az innenső
657 IX | várát. Az egyiknek jutott az innenső fele a várnak, a
658 IX | büszkén. – Én is ott voltam az ostromlott várban, s védtem
659 IX | Teleki, némileg korlátozandó az ifjú tüzét, kimondá az igazat.~–
660 IX | korlátozandó az ifjú tüzét, kimondá az igazat.~– Olyan fiatal még
661 IX | fiatal még a legény, hogy az ostromlók figyelmét, nőruhába
662 IX | ötlet. Tréfásan megveregeté az ifjú vérpiros orcáját, s
663 IX | Apafi hirtelen megszökött az elfogadási teremből, nagyon
664 IX | nyilvánvalóvá lőn előtte az általános jókedv oka.~A
665 IX | öltöny igen megkritizálja az ember termetét.~Emellett
666 IX | csizmákkal, mintha minden percben az elcsúszástól félne. Az övet
667 IX | percben az elcsúszástól félne. Az övet elfelejtette fölkötni
668 IX | Nemde gyönyörű?~– Valóban az. Selyemmel kivarrott koszorúkkal,
669 IX | Reverend elnevette magát az ő egyéniségére nézve nagyon
670 IX | megtehetni.~E percben nyílt az ajtó, s a bejelentő szolga
671 IX | fejedelemnőt, hogy most van ideje az általános megtámadásnak?~–
672 IX | mindezeket, Teleki Mihály uram.~– Az még nincs bebizonyítva,
673 IX | most örömestebb kihallgatná az urakat, mint feleségét,
674 IX | menekülést.~Teleki Mihály kiszólt az apródoknak, hogy senkit
675 IX | midőn hintózörej hallatszott az udvaron, s nemsokára szilárd
676 IX | fejedelem?”, s amint e szóra az apród útját állotta, hevesen
677 IX | hatalmasabb kiáltás: „pusztulj az útból, fickó!”, s azzal
678 IX | erőszakosan fölszakítva az ajtót, berontott a terembe –
679 IX | hallgasson kegyelmed ezekre az urakra, nagyságos uram.
680 IX | kegyelmetek? – folytatá az urakhoz fordulva. – Nem
681 IX | Bánfi. – Nálam a vendég, az üldözött mindig menhelyére
682 IX | kegyelmetek meg nem szűnnek az országban fölviruló békét
683 IX | szólt Teleki keserű gúnnyal az urakhoz. – A méltóságos
684 IX | Szakítsák kegyelmetek végét az ortályoskodásnak; elbocsátom
685 IX | tehetek.~– Mi apellálunk az országgyűlésre! – szólt
686 IX | távozott el magánszobájába. Az urak ingerülten széledeztek
687 IX | Telekinek.~– Üljön kegyelmed ide az ajtóba – monda neki a miniszter. –
688 IX | Balassa Imre, ki egykor az első férfiak egyke volt
689 IX | pusztította a felső vidéket, s kit az egyesült vármegyék sem voltak
690 IX | által részemre hódítva, az egy éjjel valami bűbájos
691 IX | engem előre tudósítva, én az erdőben elrejtett lovagjaimmal
692 IX | lovagjaimmal rárohantam, s az embert elfogtam elevenen,
693 IX | adjam át neki. A törökök az elfogott bégért nekem már
694 IX | én ugyan a magamét nem az ő számára fogtam.~Apafi
695 IX | mérget adtam a töröknek. Az, csakhogy a vesztőhelytől
696 IX | Bánfi Dénes uramtól. Még az útban hallám, hogy Bánfi
697 IX | derék, szép felesége van. Az én nőm testvére, s így el
698 IX | tartani.~– Ez a Kapi volt az, ki erdélyi jószágaimat
699 IX | De van közöm nekem, mert az ilyen fényűzés miatt kénytelen
700 IX | is lehet köze hozzá, mert az ilyen túlságos pompa egyébre
701 IX | tételére, melyeket észrevesz az ember, ha nagyságod fejedelmi
702 IX | Tehát azt mondta, hogy ő az igazi fejedelemasszony?~–
703 IX | császártól küldött kém vagyok, ki az erdélyi dolgokat kifürkészve,
704 IX | Fehérvárig; ott azután kisült az ártatlanságom, de sem pénzemet,
705 IX | oly önkényűleg intézkednek az országban, mintha senki
706 IX | megmutatom én, hogy ki hát az igazi fejedelem Erdélyországban!~
707 X | cirkáló~Kelemen diák dugá az ő tollát a füle mellé, és
708 X | bátorságban miként érkezett vala; az ellenséget meglátván, kardjához
709 X | hogy már egy hete, mióta az inasa megszökött, s sarkantyús
710 X | eszébe jutott, hogy azokat az inasa ellopta, s ha aztán
711 X | inasa ellopta, s ha aztán az inasa után akart látni,
712 X | fecskendve tintacseppekkel, az egyetlen asztal körül, melynek
713 X | törült, rágta a tolla szárát; az ablak hídján állt egy darab
714 X | ezalatt előjött három egérke az ablakból: szőttek, fontak,
715 X | a poéta ezalatt ütötte az ekébe fogott pegazust, míg
716 X | morzsák maradtak ott belőle az ablakon, azt gondolta, hogy
717 X | Amint ekképpen törné magát az utókor javáért, valaki elkezd
718 X | valaki elkezd kaparászni az ajtaján, elébb az ajtósaroknál
719 X | kaparászni az ajtaján, elébb az ajtósaroknál keresve a kilincset,
720 X | haraggal: – hogy nincs zárva az ajtó! – utóbb is kénytelen
721 X | fölkelni helyéről, s kinyitni az ajtót, nehogy a bejönni
722 X | meglátta, hogy kinyílik az ajtó, pedig maga is azt
723 X | hogy miért nem szól.~– Az oláh fölhúzta gömbölyű szemöldökeit,
724 X | lettek volna kanyarítva az orrtól a halántékig, mozdulataik
725 X | kérdést intéze hozzá:~– Kend az az ember, aki pénzért szokott
726 X | intéze hozzá:~– Kend az az ember, aki pénzért szokott
727 X | terminológiával írta körül az oláh Kelemen diák hivatalos
728 X | te ki ökre vagy? – kiálta az oláhra.~– A dumnye nagyságos
729 X | a levelet küldi – felele az egész ártatlanul.~– Hogy
730 X | ártatlanul.~– Hogy híják az uradat? – kérdé emez, bosszúsan
731 X | bosszúsan kapva el a levelet az oláh kezéből.~– Hát nagyságos
732 X | sodrából.~– Eredj! – ordíta az oláhra. – Mondd meg az uradnak,
733 X | ordíta az oláhra. – Mondd meg az uradnak, akárki fia legyen,
734 X | dumnye macska – viszonzá az oláh; ijedtében azt a címet
735 X | maga elé a földre, hogy az érkező észre ne vehesse
736 X | léptek hangzottak kívül az utcán, s amint Kelemen diák
737 X | amint Kelemen diák kitekinte az ablakán, nagy megütközéssel
738 X | duzzogással.~– Ami vagyok, az a fejedelem őnagysága kegyelméből
739 X | segítségemre kell lennie, hanem az egész titokban végzendő,
740 X | nem vetettem le, hanem az inasom ellopta, mikor aludtam,
741 X | aludtam, s ez volt egyedül az ok, mely miatt kénytelen
742 X | azután, hogy megpillantá az elhozott csizmákat, azok
743 X | Csáky László kidugta a fejét az ablakon, úgy nevetett. Végre,
744 X | dobbantásnál, úgyhogy mire az egyik saruba belerugdalta
745 X | szemei, s pofáján csorgott az izzadság.~Hasonló keserűségbe
746 X | leülve úrias pozitúrával az egyetlen székre, míg az
747 X | az egyetlen székre, míg az állva maradt diák hol az
748 X | az állva maradt diák hol az egyik lábát, hol a másikat
749 X | kegyelmed, nem hétfejű sárkány az, sem minotaurus, legfölebb
750 X | Utána menend kegyelmed.~– De az ő birtoka, instálom, liber
751 X | instálom, liber baronatus: ahol az én hatásköröm megszűnik.~–
752 X | brachiummal szükség menni, az egész expedíciónak titokban
753 X | nagyon furcsának találta az egész bizományt, de nem
754 X | elszaggatni a gyalog utazásban.~– Az egy kissé lassan is fogna
755 X | ugyan könnyű készülettel van az útra – mondá Csáky.~– „Integer
756 X | hogy a lóra felülhessen. Az úri paripa azonban, amint
757 X | Visszafordulni már nem volt tanácsos, az út pedig éppen a sütkérező
758 X | mocskolta.~E lármára odaérkezék az aga; egy fehér szakállú,
759 X | elővoná mentéje zsebjéből az őt hitelesítő pergament,
760 X | hórihorgas hitetlen – kérdé tőle az aga –, aki a próféta szent
761 X | a világoszöldet, melyet az igazhívők csak templomaik
762 X | diák félelmes pátosszal. – Az én személyem szent és sérthetetlen.
763 X | szultán seregei számára az enni- és innivalókat, én
764 X | innivalókat, én szedem be az adót, és én hirdetem ki;
765 X | plaidirozás tetszett a tatároknak, az aga helybenhagyólag inte
766 X | alattvalóinak, mintha éppen ez volna az az ember, akire szükségük
767 X | mintha éppen ez volna az az ember, akire szükségük van;
768 X | hozzá:~– Te mondád, hogy az adót ki szoktad hirdetni;
769 X | ki szoktad hirdetni; íme, az én uram, a nagyváradi Ali
770 X | küldött engemet e helyre, hogy az új adót adjam tudtára a
771 X | Megállj még! – szólt az aga visszaintve. – Azt sem
772 X | sem tudod még, mennyi lesz az új adó. Potomság az egész.
773 X | lesz az új adó. Potomság az egész. Csupán csak annak
774 X | hogy mi uraitok vagyunk. Az egész nem több, mint fejenként
775 X | bizony nem sok.~– Nem biz az – hagyá helybe Kelemen,
776 X | ne szaladj még! – csitítá az aga. – Én nem szeretném,
777 X | kísérjen, s vigyázzon rád, hogy az adót mindenütt kihirdesd.~–
778 X | fiam Zülfikár – inte ezzel az aga egy szolgának.~A megszólított
779 X | valahol.~– Te pedig – szólt az aga a mindenképpen szabadulni
780 X | ördög ez, aki leolvassa az ember orráról a gondolatot,
781 X | ne is fárassza kegyelmed az elméjét azon, hogy engemet
782 X | kénytelen-kelletlen kihirdeté az egy kispénz adót is, melyen
783 XI | szekerébe bivalyok voltak fogva; az ember szüntelen kiabált
784 XI | ember szüntelen kiabált az állatokra, s ijesztgető
785 XI | vadállat módjára; itt-ott az útfélen mohos fa odvába
786 XI | szokásból a szomjú utazóknak.~Az út majd a mélybe, majd a
787 XI | mélybe, majd a magasba vitt, az utazók többet vezették lovaikat
788 XI | helyen kétfelé látszott válni az út; egyik ága ment végig
789 XI | sziklán ülni, mely meredeken az út felett függött.~Fiatal
790 XI | keverve magyarral és latinnal az oláh szót. – Ungye méra
791 XI | Ungye méra ista via?~Az oláh hallani sem látszott
792 XI | S azzal ügettek előre.~Az oláh utánok sem nézett.~
793 XI | oláh utánok sem nézett.~Már az est is elközelgett, s a
794 XI | völgyből a másikba ment az át, anélkül, hogy valahol
795 XI | hajlék mellett vitt volna el, az útban heverő kövek s a keresztülszivárgó
796 XI | járhatlanná tevék.~Végre valahol az erdőben tüzet láttak fellobogni
797 XI | diszharmóniával keveredtek az énekbe.~Midőn a máglya már
798 XI | belehajíták a tűzbe, s azzal az összefogózott nők körültáncolák
799 XI | törvényt kérdeni jöttem ide, az én uram, a fejedelem parancsából.~–
800 XI | parancsából.~– Én pedig az új adót beszedni – folytatá
801 XI | folytatá a szót Zülfikár –, az én uram, a hatalmas nagyváradi
802 XI | nagyváradi Ali basa parancsából.~Az oláhok szótlanul néztek
803 XI | szarufáikkal, sövénnyel körülfonva, az ajtók alacsonyak, aki belép
804 XI | szobából áll, abban lakik az egész család, gyermekek,
805 XI | emlékére épült fánum lehetett az, most az oláhság elfoglalta
806 XI | fánum lehetett az, most az oláhság elfoglalta azt templomnak,
807 XI | népet. A sokaság körül állt, az öregek mankóikra támaszkodva.
808 XI | öregek mankóikra támaszkodva. Az alkony vereslő sugára keresztülsütött
809 XI | sajátszerű világítást adva az ódon épület belsejének,
810 XI | papot ragadva magával, s az ájtatos szentképek között
811 XI | óriás, a másik, mint amannak az ökle.~Az ikonosztáz mögött
812 XI | másik, mint amannak az ökle.~Az ikonosztáz mögött állt a
813 XI | bűbájosak és varázslók, kik az ördögöt segítségül hívják?~
814 XI | és testén, melyek, mint az ördög által az emberi testbe
815 XI | melyek, mint az ördög által az emberi testbe foltozott
816 XI | gyermekeinek megrontói, kik az emberek belein csomót kötnek,
817 XI | hítták. Régen rontotta már az embereket, mert veresek
818 XI | faluban három helyen ütött le az istennyila. Erre az asszonyok
819 XI | ütött le az istennyila. Erre az asszonyok felbőszültek,
820 XI | s beleveték a patakba. Az asszony még ott is azt kiáltotta:
821 XI | most megitattatok velem. Az asszonyok erre kifogták
822 XI | követ hengerítettek rá. De az idén csakugyan beteljesült
823 XI | barmaink vészben hullottak el. Az esőt és harmatot mind a
824 XI | lidérc, ne idd meg tőlünk az esőt és harmatot. Így fordult
825 XI | A pópa bizonyítá, hogy az előadás hiteles, Kelemen
826 XI | bíró –, nem ismerjük azt az eledelt.~– Meg se is próbáljátok
827 XI | vásártéren.~Negyedik kérdés az volt:~– Nem visel-e a parasztok
828 XI | nem is volna szabad, mert az ország rendei megtiltották
829 XI | voltak, akik ellene szegültek az ország azon határozatának,
830 XI | hogy egyet sem foghattunk az egész nyáron.~– De hisz
831 XI | máriást csúsztatva markába.~– Az bizony nem lehetetlen –
832 XI | mikor erre-arra jártatok az erdőben? Hisz ti minden
833 XI | Moarte nem látott, mert az szüntelen az erdőket és
834 XI | látott, mert az szüntelen az erdőket és barlangokat járja
835 XI | bolondképpen.~– Hát hol az a Sange Moarte? Ide kell
836 XI | faluba. De itt lesz tán az anyja.~– Itt van, itt van! –
837 XI | uram – szólt tört hangon az oláhnő –, a falu népe nevezte
838 XI | nem járt el a fonóba; csak az erdőket járta szüntelen.~–
839 XI | leánya, a szép Florica, az én fiamba volt szerelmes.
840 XI | Sokszor mondta neki, ha az utcán találkoztak: „felém
841 XI | halva fekszik, előjön ismét az erdőkből, holt szerelmesét
842 XI | magad jössz oda – szólt az öreg –, mert másnak alig
843 XI | buzgósággal a cirkáló, s az egész összegyűlt csapat
844 XI | keresztülsütött halaványan az éjszakai világ; – a távolban
845 XI | vénasszony; – a szellő lengeti az armindenu gyászpántlikáit; –
846 XI | tipegve, susogva belopózkodtak az udvaron, benéztek az ablakon;
847 XI | belopózkodtak az udvaron, benéztek az ablakon; suttogták: „itt
848 XI | ecsetétől; benne feküdt az alig tizenhat éves leány,
849 XI | babonás kegyelettel álltak meg az ajtóban; Kelemen odalépett
850 XI | nem akarta neki megmondani az utat.~– Héj, fiú! Te vagy
851 XI | utat.~– Héj, fiú! Te vagy az, ki nem szoktál az embernek
852 XI | vagy az, ki nem szoktál az embernek feleletet adni?~
853 XI | úrnak, nézz reám, én vagyok az édesanyád.~– Az én uram,
854 XI | én vagyok az édesanyád.~– Az én uram, a fejedelem nevében
855 XI | növekedő súllyal a cirkáló.~Az oláh hallgatott.~– Kérdem
856 XI | Kérdem tőled: vajon erre-arra az erdőben kóboroltodban, nem
857 XI | Messze, messze! – sóhajta az oláh, s azzal ismét elnémult,
858 XI | Nevezd meg a helyet: hol?~Az oláh félve tekinte szét,
859 XI | legénynek látszol, hogy az ördög kertjéhez közel mertél
860 XI | elvezetnél-e engemet oda? Az oláh örvendő arckifejezéssel
861 XI | egy Mihály angyalt, hogy az ördögök közel ne érhessék.~–
862 XI | a boszorkányok felől.~– Az csak hivatalos dolgom, de
863 XI | belépő töröknek, mialatt az átvett bocskorokat kötözé
864 XI | ahova én most megyek, hacsak az ördögöket nem, mert ott
865 XI | görbe országtokban? Nekem az a rendeletem, hogy veled
866 XI | Azután pedig fogá Kelemen az egyik mézes ibriket, s mézzel
867 XI | Induljunk, öcsém – monda az oláhnak. Az sebtében fölvevé
868 XI | öcsém – monda az oláhnak. Az sebtében fölvevé a földről
869 XI | ment a két idegen férfival az elsötétült erdők felé.~*~
870 XI | legalsót megmozdítanák, az egész bérctömeg ismét más
871 XI | itt vége van a földnek, az ember uralmának, a szédítő
872 XI | lemászónak hágcsóul szolgál, az örvényeken keresztülfekvő
873 XI | széttekintett, s kezét nyújtva az utána kapaszkodóknak, fölsegíté
874 XI | mutatá Sange Moarte. – Az a jég között barlangot vájt
875 XI | olyan, mint a tükör, ha az ember megcsúszik rajta,
876 XI | Hajborzasztó mulatság. Az emberek csizmáikat levetve,
877 XI | lehettek a lejtőnek, midőn az átelleni szikláról egy rejtelmes
878 XI | ott – kiálta Sange Moarte az utána jövőkre. – Egy hófuvatag
879 XI | Egy hófuvatag közelít az átelleni hegyről.~S már
880 XI | felfelé akarnak kapaszkodni, az elcsúszás veszélyének téve
881 XI | valóban lehete látni, hogy az óriásivá nőtt görgeteg mint
882 XI | semmi hangot.~Most egyszerre az útjában levő szikla mögött
883 XI | élére esik, oly ütést adva az egész hegynek, hogy megrendült
884 XI | megrendült alatta.~Egy percre az egész vidék egy gőzsebességgel
885 XI | ropogással újra kezdődék az; a görgeteg letörte súlyával
886 XI | görgeteg letörte súlyával az útjában álló sziklát, s
887 XI | meredeken, egyenesen belezuhant az alatta fekvő tóba.~A felháborított
888 XI | azután még egyszer meglódult az, s ismét visszahullott,
889 XI | fogy.~– Most folytassuk az utat – szólt hidegen Sange
890 XI | ne emlékezzék vissza hol az átlátszó vizeken át látják
891 XI | átlátszó vizeken át látják az elbűvölt halandók a napvilágot.~
892 XI | helyen elkezde sötétülni az alagút világa, az átlátszó
893 XI | sötétülni az alagút világa, az átlátszó boltozatot mindig
894 XI | sötétzöld virágokat, azokat az apró gömbölyű levelű fákat,
895 XI | körös-körül holt és hideg az egész természet.~Egész télen
896 XI | virágokkal.~Ezért hívja e helyet az oláh az „ördög kertjének”,
897 XI | Ezért hívja e helyet az oláh az „ördög kertjének”, s fél
898 XI | hozzá közelíteni.~Pedig az egész csoda igen természetes
899 XI | éltető elemük közelében. Az egész egy a szabad ég alatt,
900 XI | szenvedélyesen.~– Kicsoda az? – kérdé idegenül a hadnagy.~–
901 XI | rebegé reszkető ajakkal az ifjú oláh, s forró fejét
902 XI | a két férfinak elragadni az ajtótól.~A vasajtó halkan
903 XI | megragadva éles körmeivel az oláh ifjút, egy rántással
904 XI | tépi szét kedvenc párduca az ifjút, ki senkit sem szeretett
905 XI | diák, kihúzva kardját, s az iszonyat által dühössé téve.~–
906 XI | érdekelni. Ha a tiedet nem, az enyimet bizonyosan.~Ezzel
907 XI | megsejtének, mely a bástyáról az alant terülő erdőbe levezetett.
908 XI | szavát, a párduc ordítását s az oláh ifjú halálkiáltásait.~–
909 XI | monda Zülfikár. – Mert azon az úton, amerre jöttünk, vezető
910 XI | tekintének rá:~– Hol van az a vár? – kérdezék.~Kelemen
911 XI | olyan volt, mint a másik.~Az oláhok nevetni kezdének.~–
912 XI | elkísérje őt, de megértve, hogy az Bánfi Dénes fennhatósága
913 XI | áll, egyedül indult meg az adót fölvenni; bár Kelemen
914 XI | Megérkezve Váradra, ott az adót átadta Ali basának,
915 XI | el Korzár bég. Ali volt az első tulajdonos, ki azóta
916 XI | basától kilépve. Ezt megtudta az aga, akinek Zülfikár alattvalója
917 XI | nevében fölszólítám, hogy az adót fizesse le. Adjad ezt
918 XI | egész életedre elég lesz.~Az aga kapott az ajánlaton,
919 XI | elég lesz.~Az aga kapott az ajánlaton, s átvéve a gondosan
920 XII | lobogókkal volt beárnyazva, az utcán hosszú sorban voltak
921 XII | sorban voltak fölállítva az iskolás gyermekek ünnepi
922 XII | csüngő gazdag aranybojtokat.~Az ablakokon mindenütt kíváncsi
923 XII | csupán három ablak volt ment az ünnepi csoportoktul, helyettük
924 XII | óra lehetett reggel, midőn az országúton emelkedő porfellegről
925 XII | tárogatófúvók rákezdték az akkor legkedveltebb toborzó
926 XII | bársonydolmány; oly jól illett kezébe az aranybetűkkel kivert görbe
927 XII | bokros szemöldök hajlása s az ajkak metszése a szenvedélyesebb
928 XII | bélyegét viselék magokon, s az arc maga is szüntelen ez
929 XII | urak dikciókat mondtak, s az ablakokból kendőkkel, kalpagokkal
930 XII | furcsa gúnymosollyal tekintve az egész díszmenetre.~– No,
931 XII | mégis a fejedelemmel tennék, az más volna, de hát micsoda
932 XII | mint akármelyikünk. Csak az, hogy ő arrogálni, pretendálni
933 XII | Dénes uram nagy patrónusok, az ilyen szegény elvettetett
934 XII | papoknak, mint magam, csak az ajtó mögött a helyök.~–
935 XII | meg erre Naláczi. – Majd az én tisztelkedésem adja meg
936 XII | ezalatt följött a lépcsőkön, az utána özönlő sokaság egyszerre
937 XII | egyszerre tódult be vele az ajtón, vállain emelve a
938 XII | foglalta el; a jobbágyok az udvaron maradtak, nem hallhatva
939 XII | hallhatva egyebet a nagy zajnál az ablakon keresztül, de annak
940 XII | szüntelen idegen hadakat híttak az országba. A históriaírók
941 XII | néppel együtt. Most, hála az egeknek, egyedül maradtunk
942 XII | legyünk kénytelenek sem az egyikért, sem a másik ellen
943 XII | idők következnek reánk; az egész világ harcol és vérzik,
944 XII | magyar. Nem nagy ország, az igaz, de a miénk, s ha kicsiny
945 XII | oktalanul megkezdett harc az országnak; csak az ő dicsvágyuk,
946 XII | harc az országnak; csak az ő dicsvágyuk, csak az ő
947 XII | csak az ő dicsvágyuk, csak az ő fösvénységük hízzék meg,
948 XII | hízzék meg, s ha győzni talál az, akit megtámadtak, nem vesznek
949 XII | szabadságával. – Én azonban ismerve az ország rendeinek egyenes
950 XII | találandnak. Én védni fogom az országot és fejedelmet,
951 XII | fejedelmet, de védni fogom az országot a fejedelem ellen
952 XII | székely generális dolga. Az én territóriumomra is régen
953 XII | cirkáló hadnagyát, azzal az egész környékben kihirdetteté,
954 XII | hogy a nép fizesse meg az adót, fejenkint egy kispénzt.
955 XII | kérdezte volna: tartozik-e az adóval? – sietett azt rögtön
956 XII | tudott ezáltal elérni: egy az, hogy elismerteté a néppel
957 XII | hogy elismerteté a néppel az adótartozást, más, hogy
958 XII | rögtön utána kivettette rájuk az iszonyú harácsot, fejenkint
959 XII | felzúgott.~– Én rögtön betiltám az adófizetést mindenkinek.
960 XII | Minket ugyan nem terhel az, mert mi nemes emberek vagyunk,
961 XII | adóját beszedni, fogadom az egy élő Istenre, hogy az
962 XII | az egy élő Istenre, hogy az orrára ütök úgy, hogy megemlegeti,
963 XII | azt majd megmondom én.~Az átmelegült nemesség nagy
964 XII | tanács via facti elfoglalta az unitaria ecclesia vásárbódéit
965 XII | ez fundácionális ügy, s az a fejedelemre tartozik.
966 XII | tartozik. A territórium ugyan az enyim, hanem az ügy a fejedelemé.~–
967 XII | territórium ugyan az enyim, hanem az ügy a fejedelemé.~– A fejedelem
968 XII | megfordítva – viszonzá Koncz –, az ügy maga ugyan énrám tartozik,
969 XII | kiálta közbe egy hang, s az odatekintő Bánfi Szentpálinét
970 XII | mintha észre sem venné az özvegyet, s egykedvűleg
971 XII | gyémántos nyakláncába, de az éppen az orra elé állt,
972 XII | nyakláncába, de az éppen az orra elé állt, s onnan kezdett
973 XII | feledni a nevemet? – kérdé az asszony élesen, s azzal
974 XII | azzal mellére ütve szólt: – Az én nevem: nemes nemzetes –~–
975 XII | a fejedelem, amióta csak az Isten e világot megteremtette!
976 XII | vérrel szerzett fundusát! Az az enyim, és azon belül
977 XII | vérrel szerzett fundusát! Az az enyim, és azon belül nekem
978 XII | kínáltam érte, amennyiért az egész cigánysort megvehetné,
979 XII | a magáénál.~– Tartsa meg az úr a pénzét, én a házamat
980 XII | sérti pompás palotájából az én rongyos házam tetejére
981 XII | senki palotája sem kell.~Az asszony zokogni kezdett
982 XII | telkemből. Be se is lépjen az udvaromba senki, azt tanácslom,
983 XII | Voltam a fejedelemnél, voltam az országnál, ehen van a pecsétes
984 XII | a pecsétes levél, melyen az ország megtiltja minden
985 XII | megtiltja minden embernek az én fundusomra lépni. Kiszegezem
986 XII | bekerítve, építtesse föl azután az ország, ha neki tetszik.~
987 XII | Halljuk.~– A török már az idén harmadszor zsarol tőlünk
988 XII | hogy én azokat visszaadom? Az ország nekem ezen jószágokat
989 XII | két ezredet szereljek föl az ország védelmére; én a terhet
990 XII | egy bolonddal több legyen az országban?~– De ha a fejedelem
991 XII | gyökeret meg gombát esznek az emberek, míg benne tart,
992 XII | Tiszttartó! Meg kell nyitni az uradalmi tárházakat s a
993 XII | akarta csókolni Bánfi kezét; az nem engedé, egy könny ragyogott
994 XII | Bánfiné dobogó szívvel hallá az ismert léptek közeledtét.~
995 XII | közeledtét.~Ott ült még most is az illatos jázminok s reszkető
996 XII | selyemfüggönyök lengnek, s az ablakközök el vannak borítva
997 XII | ablakközök el vannak borítva az akkori divatvirágok legpompásabbjaival,
998 XII | a halovány jázmin illett az úrnőhez, kinek arca oly
999 XII | idegrázólag hatott reá, midőn az ismert lépés küszöbét érinté,
1000 XII | ki még folyvást nem bírt az elfogódástól hanghoz jutni –,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1557 |