bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

1001 XII   |            férje nyakába kulcsolva. – Az én napvilágom, a te szerelmed
1002 XII   |                fényesebb a tiéd, mint az övé, és kevésbé veszélyes.~–
1003 XII   |            voltam… Néha a harcriadó s az ágyúk dörgése ébreszte fel
1004 XII   |           boldog voltam akkor!~– Adná az ég, hogy az lehetnél ezután
1005 XII   |             akkor!~– Adná az ég, hogy az lehetnél ezután is. De van
1006 XII   |        tréfákért a férj megharagszik: az azt jelenti, hogy találva
1007 XII   |               férje szobájába lépett, az indulatok minden nemein
1008 XII   |          szobájára, s mikor hazamegy, az egész falut megesketi, hogy
1009 XII   |             én nem értek. Lehet, hogy az én lelkem sérti a tiédet,
1010 XII   |               akarom, de a tiéd sérti az enyémet bizonnyal, s azt
1011 XII   |              fogjuk gyűlölni.~Bánfiné az egész kegyetlen beszéd alatt
1012 XII   |      pillanatban nem vevé észre, hogy az ajtó fölnyílt, s rajta belépett
1013 XII   |                  Anna! Testvérem! – s az ajtó felé rohant.~Bánfi
1014 XII   |               Annát, Apafi Mihálynét…~Az éleslátású nő szemeit nem
1015 XII   |               fejedelem trónja előtt, az ország termében mint ellenségek
1016 XII   |            megcsókolá neje kezét, mit az hasonló gyöngédséggel viszonozva,
1017 XII   |                  Én nem Apafit féltem az elbukástól – szólt Anna –,
1018 XII   |             ti nyugodtan alusztok, én az indulatok támadásit fürkészve
1019 XII   |            kell előtted megvallanom – az ittasság… Nem panaszul hoztam
1020 XII   |        csapást, s ha mégis megtörtént az, te el fogod hárítani. Mindkettőnknek
1021 XII   |              készülnek rontani. Lásd: az iszonyatos lenne, ha valamelyik
1022 XII   |           istenem! Mit tehetek én? Mi az én erőm?~– A te erőd: szerelem,
1023 XIII  |                                 XIII. Az éji harc~Amint Bánfi Dénes,
1024 XIII  |            lovagot látott benyargalni az udvarra.~A lovag porral
1025 XIII  |           érve be, riadót fúvatott, s az elvert csapatot űzőbe véve,
1026 XIII  |       megtámadtatva; – egy perc alatt az egész tér tele volt lovas
1027 XIII  |          Hunyadra visszavonulhatni.~– Az ördögbe! – kiálta föl Bánfi.~–
1028 XIII  |             ugorjak Bánfihunyad felé, az ott maradt lakosságot értesítendő
1029 XIII  |          előtt adám tudtára a népnek. Az arcok elsápadtak, midőn
1030 XIII  |            dühös ellenségnek, hogy ha az ősi tűzhelyért kell küzdeni,
1031 XIII  |             keletkezett a nép között, az asszonyok, mint megannyi
1032 XIII  |               én kijöttem a városból, az már tökéletes védelmi állapotba
1033 XIII  |              tüzeket a hegyeken, hogy az elődandárral egyszerre elölről
1034 XIII  |               elölről támadhassam meg az ellent.~– Talán jobb volna
1035 XIII  |               nemesség utána énekelte az egyszerű harci danát.~A
1036 XIII  |            Kabalára szász!~Rest ember az, aki nem fut, ~Mikor előtte
1037 XIII  |            nem fut, ~Mikor előtte van az út,~A gavallér, mikor ráér, ~
1038 XIII  |           ráér, ~Ha nem mehet, mász.1~Az ezer meg ezer férfi által
1039 XIII  |              tájat, kétfelé választja az erdős völgyet. – A hídnál,
1040 XIII  |             terjedő veresség látszott az égen.~Bánfi a túlparti erdő
1041 XIII  |             itt néhol oly sebes, hogy az embert lekapja lováról.
1042 XIII  |        bámulva azon táj felé, ahonnan az égés látszott.~Ezalatt egy
1043 XIII  |           szótlanul összecsapva velük az éj árnya alatt.~Bánfi középett
1044 XIII  |           biztos ügyességgel kapva el az őrjáró kelevézét, jobbjával
1045 XIII  |                dörmögé Bánfi, s azzal az iszonyú humorral, mely némely
1046 XIII  |               kardját tokjába dugá, s az elvett dárdát kétkézre kapva,
1047 XIII  |               s szép nesztelen átkelt az innensőre.~Egypár a leküzdött
1048 XIII  |          leverték házaik tetőit, hogy az ellenség föl ne gyújthassa.
1049 XIII  |       ormairól tűzesőként hullott alá az égő szurok és kénkő, néha
1050 XIII  |            katonává tesz mindenkit, s az elszánt kezében jó fegyver
1051 XIII  |           kiáltva:~– Ne számlálgassuk az ellenséget most, majd ráérünk,
1052 XIII  |              másik ráért pihenni; még az őrök is nyugalomra hajták
1053 XIII  |              soraikon.~A báró egyedül az ostromlottakhoz akarva sietni,
1054 XIII  |              hirtelen keresztülgázolt az eszeveszett seregen, mely
1055 XIII  |               a templomot ostromolta. Az első csapatok ijedten futottak
1056 XIII  |           kiülő izmai ragyognak, mint az acél, az égő kazalok pokoli
1057 XIII  |              ragyognak, mint az acél, az égő kazalok pokoli fényében;
1058 XIII  |              vágtatott, két csapására az iszonyú szörnynek jobbra-balra
1059 XIII  |               csörömpölve hullott alá az ujjatlan marokból.~A fekete
1060 XIII  |              fekete arcon meglátszott az ijedtség és düh elsápadása.
1061 XIII  |         rögtön Bánfira, s nem törődve az arcára és vállára kapott
1062 XIII  |              hátulsó lábaira, s amint az óriás urával dulakodott,
1063 XIII  |            pillanatban nyakához vágva az óriásnak, a roppant fő egyszerre
1064 XIII  |            tüneményül saját népeinek.~Az óriás elestének láttára
1065 XIII  |          templomot védő nép, elhányva az útból torlaszait, kirontott
1066 XIII  |          nemsokára összeért, elszórva az útból a janicsárokat, kik
1067 XIII  |              Én is – viszonza büszkén az asszony.~E pillanatban,
1068 XIII  |           állott, s várta a támadást. Az utca végéről egy fényes
1069 XIII  |             ez izenetet hozá nekik:~– Az én uram, Ali basa, fölszólít
1070 XIII  |             szélmalom szárnya forgott az kezében, majd fokával, majd
1071 XIII  |              gombos végével csapkodva az elébe tartott paizsra, s
1072 XIII  |             gyanítva, éppen ott, ahol az a karhoz volt csatolva.
1073 XIII  |                A magyarok, széthányva az égő kazlakat, az éj sötétében
1074 XIII  |           széthányva az égő kazlakat, az éj sötétében összekeveredtek
1075 XIII  |  csatakiáltásról ismerve meg egymást.~Az üldözött török had, a sötétben
1076 XIII  |         ezernél többen feküdtek halva az utcákon és a templom körül,
1077 XIII  |            maga után véve csapatjait, az eltorlaszolt utak felé vágtatott,
1078 XIII  |             előre küldé Dzsem-Hamánt, az arnauták vezérét, hogy a
1079 XIII  |               járhatókká.~Dzsem-Hamán az éj sötétében előrehaladva,
1080 XIII  |       előrehaladva, amint arnautáival az utakat egyengetné, egyszerre
1081 XIII  |          kőzápor gördült egyszersmind az arnauták fejeire dokumentumképpen.~–
1082 XIII  |         andzsal! – ordíták megrémülve az arnauták, visszafelé értve
1083 XIII  |            futottak vissza, elrémítve az utánuk jövőket, hogy körül
1084 XIII  |      iparkodott keresztültörni magát; az alágördülő malomkövek és
1085 XIII  |               megismerni: melyik volt az ember, melyik a ló?~Ali
1086 XIII  |              oly sereg által, melynél az övé még akkor is erősebb
1087 XIII  |            első vezéremmé tennélek.~– Az nem kell. Ígérj ezer aranyat,
1088 XIII  |           lovagaiddal, mint én; ebben az egyben most mind egyenlők
1089 XIII  |            Ahol bizonyos a halál, ott az ember nem kockáztatja az
1090 XIII  |              az ember nem kockáztatja az életet; ha én estig beszélhetek
1091 XIII  |         magyar előörsökhez közeledve, az út hosszában sorban a fák
1092 XIII  |           Vigyetek Bánfi Déneshez, én az ő kéme vagyok.~– Hazudsz! –
1093 XIII  |          levél előmutatója, Zülfikár, az én hűséges hadikémem. Bocsássák
1094 XIII  |             üssék főbe.~Bánfi azonban az első tekintetre megismerte
1095 XIII  |             azt, uram; de nagyobb baj az, hogy mások is tudják. Egy
1096 XIII  |              te a leányt elrejtetted, az a cirkálót ravaszul megbízta,
1097 XIII  |             nem láttak-e egy párducot az erdőben, jól tudva, hogy
1098 XIII  |              induljanak Marisel felé. Az ott maradott kis csapatnak
1099 XIII  |               hogy rakjanak sok tüzet az erdőben, hogy az ellenség
1100 XIII  |            sok tüzet az erdőben, hogy az ellenség azt higgye, mintha
1101 XIII  |           ellenség azt higgye, mintha az egész hadosztály ott volna,
1102 XIII  |            híradásért.~Ali basa pedig az összebeszélés szerint, éjszaka
1103 XIV   |           isten kegyelmeteket, uraim, az én birtokomban. Nagyon örülök,
1104 XIV   |              a hindu közmondást: „Aki az őzet üldözi a berekben,
1105 XIV   |               őzet üldözi a berekben, az az oroszlán fektére bukkanik.”~–
1106 XIV   |            őzet üldözi a berekben, az az oroszlán fektére bukkanik.”~–
1107 XIV   |              bántó nevetéssel –, önök az én birtokomon vannak, s
1108 XIV   |             nem fogadhatjuk el.~– Már az az én gondom. Én nem szoktam
1109 XIV   |              fogadhatjuk el.~– Már az az én gondom. Én nem szoktam
1110 XIV   |        kegyelmedet ismertetni vele.~– Az igaz, lesz időnk rá az ebéd
1111 XIV   |                Az igaz, lesz időnk rá az ebéd fölött. Fordítsuk Bonchida
1112 XIV   |         fegyveres csapatok jöttek elő az erdőből, Csákyék körül voltak
1113 XIV   |                Magyar vendégszeretet.~Az urak egy része kacagott,
1114 XIV   |        Utoljára is Bánfi részén levén az erő, Csákyék duzzogva, haragosan
1115 XIV   |          Csáky, akárkivel találkozott az úton, mindenkire rákiáltott,
1116 XIV   |            volna, elnyargalt.~– Vigye az ördög – monda Bánfi. – Nála
1117 XIV   |         Bánfinénak és Apafinénak mint az úton fölszedett vendéget
1118 XIV   |             tetézte a csúfságot, hogy az asztalnál legfölül ülteté
1119 XIV   |                Mentül jobban derültek az ebéd vége felé a kedélyek,
1120 XIV   |     koccantania, ki kellett azt innia az utolsó cseppig, a körömpróbáig,
1121 XIV   |           vált e gúnyos nevetéstől.~S az egész bosszantási tortúra
1122 XIV   |            Mihály, a fejedelem, kinek az elfutott Szánthó hírül vitte
1123 XIV   |         futott a nem várt vendég elé, az urak azonban rögtön észrevették
1124 XIV   |           néma fejbillentéssel fogadá az üdvözletet, s a nőket helyeikre
1125 XIV   |                 Mindkettőnk fölött úr az ország törvénye, nagyságos
1126 XIV   |           általa) – meglehet; tán még az Árpáddal kijöttek ivadéka
1127 XIV   |               Azon fenevad egy oláhot az erdőben mások szeme láttára
1128 XIV   |           midőn kegyelmed útját állta az erdőben.~– Csáky László
1129 XIV   |      ércfördőt fedeztem föl, s nehogy az is közhasználatra jusson,
1130 XIV   |             kiálta föl Apafi, öklével az asztalra csapva. – Kegyelmed
1131 XIV   |           szultán hadat készül izenni az országnak!~Bánfiné fölsikoltott,
1132 XIV   |   indulatainak, nyugodtan viszonza:~– Az nem igaz, uram. Azt tagadom.~–
1133 XIV   |             hogy kegyelmed megszűnjék az lenni, aminek képzeli magát.
1134 XIV   |               semmit sem tud, a vétek az enyim; – azon nő, kit önök
1135 XIV   |        dönthetik családját, veszélybe az országot? Ezért meg kell
1136 XIV   |         bűnhődő, ki büntetésre vár…~– Az nekem nem szokásom – hörgé
1137 XV    |             nevet ad a helynek, s míg az elhányt ó kövek gyászolni
1138 XV    |         gyászolni látszanak a múltat, az új palotáktól ragyogó város,
1139 XV    |           kendőzött hölgy, örülni tud az új ifjúkornak.~Azon halmot,
1140 XV    |               a nemzetet, szétszórták az idomtalan bástyákat, s a
1141 XV    |               alatt helyreállíttaták, az arab építészet sajátságait
1142 XV    |       faragványokat.~Most mindezekhez az újabb kor javításai is járulnak,
1143 XV    |          tornyok, idomtalan portálék; az arabeszkek be vannak meszelve,
1144 XV    |         vakolat a falról, látni lehet az összehordott köveken, mikből
1145 XV    |       befestve. A nagy terem, melyben az országgyűlések szoktak tartatni,
1146 XV    |        fejedelmi lak pompájával, mert az 1618-i országgyűlésnek rá
1147 XV    |           elpusztult házaikat.~      ~Az ország rendei már fölgyülekeztek,
1148 XV    |            üres még.~Ott ülnek sorban az erdélyi patríciusok; a magyar
1149 XV    |            meg, ellenük föllázadva, s az utódok mégsem szűntek meg
1150 XV    |             fejedelem, és ők fölvevék az apáik kezéből kihullott
1151 XV    |          szász rendek, jámbor képeik, az őskorból származott német
1152 XV    |              A senechalok szétnyitják az ajtókat, a sokaság éljent
1153 XV    |            Elöl jön Bánfi Dénes, mint az ország főmarsallja, jobbjában
1154 XV    |         ország főmarsallja, jobbjában az ország zászlóját hozva,
1155 XV    |      székelység generálisa. Utánok jő az első miniszter, Teleki Mihály,
1156 XV    |             maradnak, kik közé többen az ismerős magyar urak közől
1157 XV    |            arra hoznak törvényt, hogy az inasoknak hány tál ételt
1158 XV    |              arról, hogy mint lehetne az elszegényült embereket kényszeríteni
1159 XV    |               hogy azután fizethetnék az adót. Majd ha a java jön,
1160 XV    |            most érkezett Erdélybe.)~– Az osztályozás nem megy olyan
1161 XV    |                addig tudtam, hogy aki az én pártomhoz tartozik, az
1162 XV    |             az én pártomhoz tartozik, az mind becsületes ember, aki
1163 XV    |           becsületes ember, aki pedig az ellenpárton van, az mind
1164 XV    |             pedig az ellenpárton van, az mind semmirevaló; hanem
1165 XV    |           jobbról is, balról is lehet az ember jó hazafi, vitéz ember,
1166 XV    |             amaz Béldi Pál. Mindkettő az ország legtekintélyesebb
1167 XV    |        mindkettő határozott ellensége az indítandó harcnak; ők egymásnak
1168 XV    |          elválhatlanul összetartanak. Az egyik, Bánfi, a római császárral
1169 XV    |              Mihály. Ez embernek esze az, mely ama két férfi hatalmával
1170 XV    |              nemzeti párt leveretett, az elbukott harcot itt akarja
1171 XV    |       újrakezdeni. Szép leend elnézni az erő és ész küzdelmét e három
1172 XV    |              békepárt talál győzni?~– Az a nemzet határozata lesz.~–
1173 XV    |         fejedelem körül; de próbáljon az a nemzet akarata ellen cselekedni,
1174 XV    |            akiért ez megtörténhessék. Az egész magyarországi párt
1175 XV    |                 és a sors forgandó, s az ő eszközei különbözők.~Forvalnak
1176 XV    |           biztatás. Eközben bevégezék az unalmas fölolvasást, s Bethlen
1177 XV    |               nagy kedvetlenül előadá az uraknak, hogy amiért összehívatta
1178 XV    |     irgalomkenyér és nem asszonykönny az, amiért ők hozzánk folyamodtak! –
1179 XV    |            kik a síkon fogunk állani. Az elfoglalt templomok, a gályarabságra
1180 XV    |              s akkor mely ország lesz az, mely bennünket befogadjon?
1181 XV    |              mintha előre tudná, hogy az fog neki legelsőbb felelni.~
1182 XV    |        férfiakhoz illő szenvedély. De az országok életében a szenvedélyeknek
1183 XV    |                hányan örülni felette… Az a kérdés, hogy Erdély életét
1184 XV    |              XIV. Lajos szeszélyében? Az ő politikáját egy pár szép
1185 XV    |   följegyeztessék: – A székelyt vitte az ördög a hátán; szembejön
1186 XV    |        pokolba – felel amaz. – Ejnye, az bizony gonosz állapot; szól
1187 XV    |            góbé; ha tudniillik ő ülne az én hátamra, s sarkantyút
1188 XV    |              melyiktől féljek jobban; az egyik ellenségeskedésétől
1189 XV    |      harcolnátok, boldoggá tehetnétek az országot, s vérébe sem kerülne.
1190 XV    |               Nagy Lajos korát, midőn az idegen fejedelem beleszeretett
1191 XV    |       tielőttetek a nemzet boldogsága az első, cseréljétek meg a
1192 XV    |             rangjaitokat, s én leszek az első, aki erre segédkezet
1193 XV    |          hódító karddal belép, legyen az akárki, itt megfelelő erőre
1194 XV    |          melyből a kérdés jött, s ott az összecsoportosult magyarországiak
1195 XV    |            hősöket, ti adtátok nekünk az árulókat!…~Ez utóbbi szavait
1196 XV    |     szenvedélyek terére löketni látva az ügyet.~Béldi fölállt, s
1197 XV    |           kiknek nevében szidalmaztad az anyanemzetet!…~Béldi oda
1198 XV    |      mellékterembe hívta félre.~Béldi az előcsarnokba kilépett, mialatt
1199 XV    |              a szűnni nem akaró zajt.~Az előcsarnokban egy lefátyolozott
1200 XV    |               békében ellehettek, míg az ország sorsa megváltozik.~–
1201 XV    |         Zsófiát Béldi keblére fekteté az ifjú férj, megcsókolá homlokát,
1202 XV    |               ő – a békepárt főnöke – az országgyűlésbe rohanjon,
1203 XV    |        halálsápadt embert vezettek be az előcsarnok ajtaján az apródok;
1204 XV    |              be az előcsarnok ajtaján az apródok; ki Béldit megismerve,
1205 XV    |            többit mind kiölte a harc, az éhség, a döghalál. – Én
1206 XV    |                és harangját; – add át az országnak; – tétesse archívumába; –
1207 XV    |             és pecsétje, mely faluból az utolsó lakó is kihalt.”~
1208 XV    |             adott pecsétnyomót letevé az asztalra.~Őt mindenki becsülé,
1209 XV    |              lakója által – itt küldi az országnak hivatalos pecsétjét…
1210 XV    |                oly nagy vala a csend. Az emberek arcain borzadás
1211 XV    |         borzadás futott végig.~– Künn az ajtó előtt valakit sírni
1212 XV    |            Béldi reszkető ajkakkal. – Az édes leányom ott, Wesselényi
1213 XV    |            együtt! De Erdélyt ne érje az átok; Erdélyben kívülem
1214 XV    |          senki szeme se legyen nedves az én bánatom miatt. Én, ha
1215 XV    |              rendek legnagyobb része, az utóbbi jelenettől áthatva,
1216 XV    |              Béldi és Bánfi befolyása az országra még ekkor.~Teleki
1217 XV    |   zavarodottan tekinte leendő vejére. Az keserű hangon dörmögé, öklét
1218 XV    |              Acheronta movebo!~      ~Az oszló sokaság között Forval
1219 XV    |                 Szépen beszélt.~– Nem az, hogy szépen beszélt, hanem
1220 XVI   |               ad tüzet. Ha nők vannak az asztalnál, ott vigyázzunk
1221 XVI   |           szokásként, állva folytaták az ivást, a beszélgetés így
1222 XVI   |              s a fejedelem sorba járt az urakat unszolni, saját kezeivel
1223 XVI   |    kínálgatással: „Igyék kegyelmetek! Az én egészségemért, az ország
1224 XVI   |     kegyelmetek! Az én egészségemért, az ország javáért, a török
1225 XVI   |           isten tudja, mi mindenért.”~Az urak jó kedvben voltak,
1226 XVI   |              nyilalt elő, viszonza:~– Az nem méltóságod érdeme. Ha
1227 XVI   |              kell hajtanunk fejünket. Az ő szavai ámenek az országban.~
1228 XVI   |          fejünket. Az ő szavai ámenek az országban.~Teleki mély áhítatot
1229 XVI   |         ismerni; bárha saját káromon. Az országgyűlés csak azt tudja,
1230 XVI   |             nem tudott mit válaszolni az embernek, ki a féltés legfájóbb
1231 XVI   |   éreztethetni büszkeségét, s kereste az alkalmat, mint köthessen
1232 XVI   |               éppen Bánfi is kinyújtá az után kezét.~Bánfi bíborvörös
1233 XVI   |          hangon reárivallt:~– Hátrább az agarakkal, székely! Megbecsülhetnél
1234 XVI   |          Megbecsülhetnél engemet, aki az ország generálisa vagyok,
1235 XVI   |               vagyok, s nem vennéd el az orrom elől a serleget. Elhitesd
1236 XVI   |               csak ittas kocódás volt az egész.~Teleki azonban észrevevé,
1237 XVI   |            hát még ki?~– Bánfi.~– Üm. Az is? Hát az miért?~– Hazament
1238 XVI   |               Bánfi.~– Üm. Az is? Hát az miért?~– Hazament uralkodni –
1239 XVI   |  fejedelemsüveget.~– Nem is szükséges az neki – szólt közbe Teleki –,
1240 XVI   |                 szólt közbe Teleki –, az atnáme nélkül is tud ő uralkodni
1241 XVI   |             parancsol, azt tenni kell az országnak, amit az ország
1242 XVI   |               kell az országnak, amit az ország parancsol neki, azt
1243 XVI   | szövetségeseinkkel. Mienk a trón, övé az ország.~– Azt ne mondja
1244 XVI   |        Naláczi nagy készen –, hogy ha az ország a gyalui jószágot
1245 XVI   |              a fejedelem. – Azt, mely az én élelmemre van rendelve
1246 XVI   |             én élelmemre van rendelve az országtól? Az én fejedelmi
1247 XVI   |            van rendelve az országtól? Az én fejedelmi birtokomat?
1248 XVI   |            belőle a szegény asszonyt. Az országtanács oltalomlevelet
1249 XVI   |               főkapitány úr széttépte az oltalomlevelet, s a szegény
1250 XVI   |            azt mondá, hogy építse fel az ország, ha neki tetszik. –
1251 XVI   |              ha neki tetszik. – Uram, az ilyen tettért rendes időkben
1252 XVI   |               a fejét szokta veszteni az ember!~Apafi hallgatott.
1253 XVI   |           sérelme elenyészik ott, hol az ország sorsa forog kérdésben.
1254 XVI   |              a törököt ingerli harcra az ország ellen, s mi nem győzzük
1255 XVI   |              s mi nem győzzük fizetni az ajándékot az ő versengései
1256 XVI   |          győzzük fizetni az ajándékot az ő versengései miatt. Most
1257 XVI   |             kiálta fel Apafi dühösen, az asztalhoz vágva poharát. –
1258 XVI   |               hogy erősebb, mint maga az ország: felülteti a vármegyéket,
1259 XVI   |           Apafi felbosszantva –, hogy az ily esetekben tudjon tanácsot
1260 XVI   |            egy orvosságot tudok, mely az országot e bajból kigyógyítja.~–
1261 XVI   |            Preskribálja kegyelmed. Mi az?~– A jus ligatum.~Apafi
1262 XVI   |                Titokban kötni ellene, az ország minden alaptörvényei
1263 XVI   |               A szégyen ott van, hogy az ország nem bír elég hatalommal
1264 XVI   |              eszköz a jus ligatumnál, az nem nekem szégyen, hanem
1265 XVI   |               s végigjárt a teremben. Az urak mélyen hallgattak.~
1266 XVI   |           nagyságod aláírva, titokban az ország urait megnyerjük,
1267 XVI   |    megegyezzenek, s a ligát aláírják.~Az urak közől többen e szóra
1268 XVI   |             Nekem azonban megvan arra az emberem. Aki mind tekintélyre,
1269 XVI   |         követni fogják.~– S ki legyen az? – kérdé Apafi.~– Ez ember
1270 XVI   |              Ez nem fogja tenni. Mert az sokkal becsületesebb ember
1271 XVI   |          értettem, hogy ő nem szereti az ujjhúzást senkivel, ő békességes
1272 XVI   |               férfiú.~– De én ismerem az ő fájós oldalát, amelyhez
1273 XVI   |                E pillanatban megnyílt az ajtó, s mindenki álmélatára
1274 XVI   |             mi folyik itt a teremben. Az urak megzavarodtak, még
1275 XVI   |                Tegye el kegyelmed azt az írást.~Csupán Teleki maradt
1276 XVI   |             magánál, s ahelyett, hogy az írást eltenné, még jobban
1277 XVI   |           Anna, mindig közelebb lépve az asztalhoz.~– És egyszersmind
1278 XVI   |           bennünket háborgatni, midőn az ország legfontosabb ügyei
1279 XVI   |               keményen.~– Kegyelmetek az ország legfontosabb ügyei
1280 XVI   |         Kegyelmetek tanácsot tartanak az ország fölött, midőn az
1281 XVI   |               az ország fölött, midőn az ország feje mámoros, hogy
1282 XVI   |             vele sújtani, a csapás és az áldozat között engemet fognak
1283 XVI   |              ítéltek ma másra, holnap az fog végrehajtatni rajtatok! –
1284 XVI   |             eltávozott a fejedelemnő. Az urak hallgattak, s nem mertek
1285 XVI   |               Teleki fölkelt, bezárta az ajtót, s tollát a tintába
1286 XVII  |       egyenesen Bodolára ment vissza. Az egész úton gyötörte azon
1287 XVII  |        leggyűlöltebb ellensége miatt…~Az éjszaka is beállt. A lovak
1288 XVII  |           tudja hogy. – De hát elég-e az: egy asszonyt sírni vagy
1289 XVII  |               mellékúton félretért, s az éjszakai kóborlásban úgy
1290 XVII  |         kóborlásban úgy eltévesztette az utat, hogy egyszer kénytelen
1291 XVII  |         érzelmek miatt. Körültekintve az úttól nem messze gyertyavilágot
1292 XVII  |         ugatására megjelenő háziúrban az öreg Gyergyai Ádámot ismeré
1293 XVII  |         szerencse vezérlett hozzám.~– Az igazat megvallva: eltévedtem.
1294 XVII  |            Kolozsvár felé tarték. Még az éjjel odább megyek, csak
1295 XVII  |               leült, és írt Bánfinak. Az írás higgasztani szokta
1296 XVII  |             hogy mit gondolsz te. Még az apámtól hallottam, hogy
1297 XVII  |             nem küldöm.~Béldi hajlott az öreg tanácsára; a levelet
1298 XVII  |           hogy azt ő írta. – Hol volt az eszed, Béldi? – kérdé magától
1299 XVII  |              aminőkkel megkezdé.~Lám, az ember bor nélkül is lehet
1300 XVII  |               valaha.~– Milyen bolond az ember – gondolá magában
1301 XVII  |         között; de nagy hamar sietett az figyelmét magára vonni.
1302 XVII  |                délceg török ifjú volt az, nyílt, nemes tekintet,
1303 XVII  |             szólt Béldi Pál elé lépve az ifjú.~Béldi rátekinte, s
1304 XVII  |       szívesen üdvözölve nyújtá kezét az ifjúnak, kinek megférfiasult
1305 XVII  |            sietséges.~Béldit meglepte az ifjú komoly hangja, s amint
1306 XVII  |             különszobájába hívá, ahol az ifjú bég egy sárga pecséttel
1307 XVII  |          olvasá belőle Béldi:~„Üdv és az ég oltalma rád és családodra. –
1308 XVII  |                hogy Bánfit korlátozza az ország; te még hatalommal
1309 XVII  |              hogy mind a kettőt elűzi az országból, s egy basára
1310 XVII  |            kaptak készen állani, hogy az első intésre minden oldalról
1311 XVII  |              Add tudtul apádnak, hogy az érintett ügyet meg fogjuk
1312 XVII  |              ügyet meg fogjuk előzni, az intést köszönöm.~Ezzel Feriz
1313 XVII  |            javáért el kelle hallgatni az igazságos ügynek.~E töprenkedés
1314 XVII  |               kapna választ, megnyitá az ajtót, s amint Béldi gondolataiból
1315 XVII  |              basa által írt levelet – az aláírást eltakarva – elolvastatá
1316 XVII  |              tárgyról mondani akarok, az oly titok, melyet még a
1317 XVII  |           Bánfi ellen írott liga volt az, a fejedelem által aláírva
1318 XVII  |            undorodva tolta el magától az iratot.~– Ez rossz munka,
1319 XVII  |              cél forog kérdésben, nem az eszköz, s ez eszköz csak
1320 XVII  |              ítélőszéke elé vonhatni, az magának tulajdonítsa, ha
1321 XVII  |              lövöm le, ahol kapom. Ha az országot sérti meg valaki,
1322 XVII  |         valaki, s büntetni nem lehet, az országnak van jus ligatuma,
1323 XVII  |            kényszerít a közveszély!~– Az Isten keze szabad velünk –
1324 XVII  |         fejszét. Inkább hagyjunk jőni az országra harcot, háborút,
1325 XVII  |              szókat mondá:~– Esküszöm az élő mindenható Istenre,
1326 XVII  |        kimondám: én mentem a lelkemet az Isten előtt.~Béldi nyugodt
1327 XVII  |        várudvarra ügetni; András volt az, Apafinénak még mindig leghívebb
1328 XVII  |              szóval is elmondva, hogy az annyival inkább sürgetős,
1329 XVII  |            Teleki hintaját megismerte az udvaron, melyet neki meg
1330 XVII  |             kétségbeesetten megragadá az ajtó kilincsét, s ahogy
1331 XVII  |               ajtó kilincsét, s ahogy az nem nyílt ki, megrázta azt
1332 XVII  |              helyéről, bosszúsan ment az ajtóhoz, s azt kinyitva,
1333 XVII  |             elveszté lélekjelenlétét, az ijedség nem engedé őt gondolkozni.
1334 XVII  |              is szégyenleni fogná, ha az nyilvánosan bebizonyulna
1335 XVII  |              hagyná magát, s csakhogy az ellenkezőt bebizonyítsa,
1336 XVII  |              Istenért! Ne higgy ennek az embernek. Ne hagyd magad
1337 XVII  |          magad rávétetni általa, hogy az ártatlan vére a te fejedre
1338 XVII  |             megteszed: mert ha ő lesz az első, te léssz a második!~
1339 XVII  |        indulatosan kiálta közbe:~– Ha az én nőm tenné ezt velem,
1340 XVII  |         szemeit agyából! Mikor valaki az én megmentésemre valami
1341 XVII  |             villám nyilallt keresztül az éles célzat. Eszébe jutott
1342 XVII  |         Teleki elébe tevé a pergament az asztalra.~Béldi szótlanul
1343 XVII  |          ütődött Béldi lelkébe. Kezét az írásra téve, komoly arccal
1344 XVII  |        tanácsúr engedelmesen, s nyúlt az írás felé.~Béldi kezébe
1345 XVII  |      biztosítasz, akkor kettészakítom az írást, s a fejedelem nevével
1346 XVII  |          tanácsúr, magában mosolyogva az emberen, ki gyönge addig,
1347 XVII  |             lenni, mikor már elesett.~Az aláírt ligával még aznap
1348 XVII  |             mindnyájan gyűlölik vala.~Az asszonyok minden háznál
1349 XVIII |                   XVIII. A feleség és az odaliszk~Bánfiné ama kínos
1350 XVIII |         elzárkózott előle; egyébiránt az udvari cselédség sem látta
1351 XVIII |               egészen tudtokon kívül.~Az első látásra visszadöbbentek
1352 XVIII |           náluk nem mindennapi dolog.~Az ünnepély és lakoma végeztével,
1353 XVIII |            leányok egy külön terembe, az ifjak a vadászszobába voltak
1354 XVIII |     készíttetett el, mely elkülönítve az udvari zajtól, legnyugalmasabbnak
1355 XVIII |          kénytelenek voltak elfogadni az ajánlott szállást a szíveskedő
1356 XVIII |       otthonias tekintetű szobácskák. Az egyikben vidor tűz pattogott
1357 XVIII |          falióra ketyegett csendesen. Az ágymennyezet brokátfüggönyei
1358 XVIII |             lesütve állt Bánfi előtt. Az ő szívében is annyi áruló
1359 XVIII |            azt megszorítá. Érzé, hogy az reszket, de azt is érzé,
1360 XVIII |         reszket, de azt is érzé, hogy az vissza nem szorítja.~Még
1361 XVIII |        szeretne érte meghalhatni – és az alkalom nem jön a meghalásra.~
1362 XVIII |             azt tenni, hogy ne fájjon az, ami fáj?~A nő gondolkozott,
1363 XVIII |             márványszobor.~Egyszerre, az éj és a gondolatok csendjében
1364 XVIII |          gondolkozik róla.~A suttogás az ablak előtt is kezde ismétlődni,
1365 XVIII |          félálmában, hogy fölkelt, és az ajtót bereteszelé. Csak
1366 XVIII |               álomképzelődés volt ez; az ajtó nyitva maradt.~Ekkor
1367 XVIII |             hangon beszélve könyörög. Az álmodó kimondhatlan iszonyatot
1368 XVIII |              megfagyott ajkain. Ekkor az álomalak suttogva monda: „
1369 XVIII |        Mindkettő ismerős volt előtte. Az egyik volt Kornis Gáspár
1370 XVIII |               Daczó. – Hol van Bánfi?~Az előálmából fölriadt nő még
1371 XVIII |           Egyszerre azonban észrevevé az ajtón keresztül a folyosót
1372 XVIII |              nincs utasításul adva, s az nem is volna hozzánk illő
1373 XVIII |            illő tett: siessünk inkább az ajtót betörni.~Erre mindketten
1374 XVIII |              betörni.~Erre mindketten az ajtónak feszíték vállaikat.
1375 XVIII |              tömegek közé lőtt velök, az erre támadt zavar, ordítás
1376 XVIII |               Erre Bánfi nekiugratott az ároknak, s egy merész szökéssel
1377 XVIII |             előnyt kapva, nekiereszté az üldözés zajától megbőszült
1378 XVIII |          férje megmenekült. – Te vagy az oka, hogy Bánfi kiszabadult
1379 XVIII |                 rebegé Margit, kezeit az égre emelve.~A dühödt székely
1380 XVIII |           villogó fegyverekkel rohant az asszonynak, őt meggyilkolandó.~–
1381 XVIII |            Miklós uram a kapitányunk, az pedig nincs itt.~– No, hát
1382 XVIII |             fejedelmi parancslevelet, az minden ellenállás nélkül
1383 XVIII |       elhagyván Daczó János, meghagyá az ott maradóknak, hogy ha
1384 XVIII |             nosza úrrá tették magokat az elfoglalt kastélyban; elébb
1385 XVIII |               urakat, hogy maradjanak az alkotmányosság korlátai
1386 XVIII |        kályhákba a lyukon, s kijöttek az oldalán; kihányták a könyvtárból
1387 XVIII |              kiszúrta a szemét.~– Hát az a szép asszony ott tán a
1388 XVIII |        Tudod-e, kivel beszélsz, komé? Az én nevem Firtos Firi, s
1389 XVIII |            tömeg közől.~– Dobjátok le az ablakon a jó embert.~Kétszer
1390 XVIII |      rúgkapálózásai dacára kivetették az ablakon. A kulcsár talpra
1391 XVIII |         kaktuszt és hortenziát kapott az ablakban, azt száraiknál
1392 XVIII |                valaki meglökte alatta az asztalt, a góbé beleesett
1393 XVIII |             asztalt, a góbé beleesett az üveges almáriomba, melyben
1394 XVIII |         visszahajigálták.~Ez jel volt az általános rombolásra. Ez
1395 XVIII |           fölhasogatták a dunnákat, s az ablakon kieresztve a pelyhet,
1396 XVIII |         ablakon kieresztve a pelyhet, az alant levők ordítozák: „
1397 XVIII |               megosztá kantárcsatnak, az ezüst tálakat megönté golyóbisnak,
1398 XVIII |              Gutenberg-szobrot cepelt az ölében, azt állítva, hogy
1399 XVIII |             ölében, azt állítva, hogy az nagyon jó lesz a somlyai
1400 XVIII |         somlyai szőlőhegyre Orbánnak.~Az összetört bútorok darabjait
1401 XVIII |            kandallóba, s begyújtottak az ében-, mahagóni- és paliszanderfák
1402 XVIII |             paszulyt, sót és hagymát; az hozott nekik kávét, cukrot
1403 XVIII |               majd megvesztek; aminek az lett a vége, hogy Firit
1404 XVIII |             vége, hogy Firit kidobták az udvarra.~A dühöngő székely
1405 XVIII |        világánál. Mindjárt nekirohant az elsőnek, s annak fenekét
1406 XVIII |            részeg volt, mert különben az egész házat minden bennelevőkkel
1407 XVIII |              hogy ha a negyedikben is az lesz, beleüti a fáklyát.
1408 XVIII |           nyalábra, s szájához emelve az egész hordót, nagyokat húzott
1409 XVIII |               külsővel ténfergett föl az udvarra, ahol még az volt
1410 XVIII |              föl az udvarra, ahol még az volt hátra, hogy mézben
1411 XVIII |       fürösztött alakjával beledűljön az udvart elárasztó pehelybe,
1412 XVIII |              a dőzsölő atyafiak közé.~Az ember nem hasonlított ilyformán
1413 XVIII |            semmi ismeretes állatjához az óvilágnak. Ahol fehér nem
1414 XVIII |          mászó alak megjelent előttük az ajtóban, s ott elordította
1415 XVIII |             ugráltak ki eszeveszetten az ablakon, kétségbeesetten
1416 XVIII |            tőrből kiszabadulva, midőn az üldözés zaja elmaradt mögötte,
1417 XVIII |            tornyait látta maga előtt.~Az üldöztetés félelmén átesve,
1418 XVIII |             szívében. Első gondolatja az volt, hogy ez éji roham
1419 XVIII |            neve van kihímezve – monda az oda érkező Angyal Mihály.~
1420 XVIII |              arccal a főúrra, s amint az megdöbbenve félrekapta fejét,
1421 XVIII |            kirántva hüvelyéből, arcát az égnek emelte, oly kifejezéssel,
1422 XVIII |               látott azon soha senki. Az erővel leláncolt bosszús
1423 XVIII |             nem törődöm. Lakjanak jól az éhenholtak, legyen nekik,
1424 XVIII |               arcképét elékteleníték! Az én nőmét! Ezért bosszút
1425 XVIII |             tégedet Bánfi Dénes, hogy az ellened támadt országos
1426 XVIII |          törvényes úton védelmezendő, az országtanács előtt Gyulafehérvárott
1427 XVIII |               hadnagyokhoz fordult.~– Az idézés nem illeté kegyelmeteket.
1428 XVIII |       mellette fölemeli, hazaáruló!~– Az vagy magad! – ordítá Angyal
1429 XVIII |         neheztelni érte – monda Bánfi az elsápadt hírnöknek –, hogy
1430 XVIII |       elsápadt hírnöknek –, hogy most az egyszer még nekem engedelmeskedtek.
1431 XVIII |         törvény, kard a védelem.~– És az ilyen pörnek neve polgárháború.~–
1432 XVIII |                s ha ők lángba boríták az országot, mi nem engedjük,
1433 XVIII |          oltsák el.~– S miért kellene az én véremnek omlani? Vétettem
1434 XVIII |            tettem soha semmit, amiért az igazság színe előtt elpiruljak,
1435 XVIII |                Oh, uram, nem sokat ér az a sereg, melynek vezére
1436 XVIII |         holnap, ha megtudja azt, hogy az idézésre megjelentél, szétfut,
1437 XVIII |               balsors eszébe juttatja az embereknek az ismerős arcokat,
1438 XVIII |         eszébe juttatja az embereknek az ismerős arcokat, s ki egykor
1439 XVIII |           alhajtatott, Koncz Mártont, az unitárius püspököt ismeré
1440 XVIII |            elhatározám magamban, hogy az idézésre megjelenek.~– Ám
1441 XVIII |          mindig védelmezni szokott, s az ő jellemében bízhatom.~–
1442 XVIII |                s tanuld meg azt, hogy az élő eb is különb állat a
1443 XVIII |          jutva, hol alig félnap előtt az őt éljenző fölkelt hadakat
1444 XVIII |               maga elé a földre, majd az ég fellegeire tekintve.
1445 XVIII |                mely őt elrejtené? Hát az első csapásra mindenki megszűnt
1446 XVIII |               azzal paripája kantárát az előtte terülő erdők felé
1447 XVIII |             egyszerre elfeketülnek, s az ég lesz fehér, azután ismét
1448 XVIII |              lesz fehér, azután ismét az ég feketül el, s a havasok
1449 XVIII |            fenyőerdők harsognak, mint az ítéletnap trombitája. Minden
1450 XVIII |            láthatárt, miknek aljában, az úttalan völgyben, egy lovag
1451 XVIII |               tündérlak látszik lenni az egész tünemény. Egy hang,
1452 XVIII |            bokrokat ráz a zivatar?~Ez az ördögkerti rejtekbolt; s
1453 XVIII |           hangja a folyosóra érkezik. Az ismert hármas-három koccanás
1454 XVIII |         hármas-három koccanás hangzik az ajtón.~– Ez ő! – suttogja
1455 XVIII |             ajtón.~– Ez ő! – suttogja az odaliszk, s fölszökve helyéről,
1456 XVIII |       odaliszk, s fölszökve helyéről, az ajtóhoz fut, félretolja
1457 XVIII |          keresztzárait, s fölszakítva az ajtót hevesen, a belépő
1458 XVIII |           lehete rejtély, hogy ez nem az egykori büszke főúr arca,
1459 XVIII |      elhagyatott mindenkitől; kit nem az élvezet hívott, hanem a
1460 XVIII |            helyre.~– Vártalak – szólt az odaliszk, Bánfi ölébe nyugtatva
1461 XVIII |         hőségű fantázia rögtönözve ád az ajkra, míg az ujjak ábrándos
1462 XVIII |           rögtönözve ád az ajkra, míg az ujjak ábrándos akkordokat
1463 XVIII |               borús homlokkal tekinte az odaliszkre.~Az új akkordokat
1464 XVIII |      homlokkal tekinte az odaliszkre.~Az új akkordokat vett ujjai
1465 XVIII |              A nap mindennap elhagyja az eget. A tenger mindennap
1466 XVIII |               halálos beteg oroszlán.~Az odaliszk újra énekelt:~„
1467 XVIII |          nyújtá Azraële felé, s amint az odaliszk elvetve mandolinját
1468 XVIII |               fogva keblére vonta őt. Az odaliszk Bánfi homlokát
1469 XVIII |               hirdeté fölháborodását. Az eltaszított odaliszk mindent
1470 XVIII |      könnyelmű arckifejezését, melyen az elébbi indulatokból csak
1471 XVIII |         aranybillikomokkal.~– Ne hozd az arany serlegeket – kiálta
1472 XVIII |            örvénylő fekete szemébe.~– Az én szerelmem véghetetlen
1473 XVIII |             Bánfi vállára fektetve.~– Az én vágyam maga a pokol,
1474 XVIII |              kiszívni.~Azzal fölkapta az első poharat, melyben szikrázott
1475 XVIII |      hahotával hajítá föl a levegőbe; az csaknem a boltozatot érte
1476 XVIII |            falhoz zúzta volna, letevé az asztalra. Egész testén hideg
1477 XVIII |           félelmesen akará félretenni az asztalról, midőn a pohár
1478 XVIII |              gyémántgyűrű karcolá meg az üveget, mely rosszul hűtött
1479 XVIII |     borzadályából. Átölelte karjaival az odaliszk karcsú, simulékony
1480 XVIII |          szorítá őt, oly erővel, mint az óriáskígyó gyűrűje; csaknem
1481 XVIII |         gyűrűje; csaknem megfojtva őt az öleléssel. A hajlékony delnő
1482 XVIII |          villogó szemekkel tekinte le az elkábult férfira, ki mámoros
1483 XVIII |       mosollyal nézte, mint közeledik az éles tőr hegye föltárt kebléhez.
1484 XVIII |         kebléhez. Ekkor kiesett a tőr az odaliszk kezéből, s a dühre
1485 XVIII |            vastag gyapotkötelet vonva az üregből elő – ezzel vannak
1486 XVIII |               elvárjam csöndesen, míg az irtóztató lobbanás mindkettőnket
1487 XVIII |      irtóztató lobbanás mindkettőnket az égbe vagy a pokolba felhajít.~–
1488 XVIII |           segélyt idegen országból.~– Az árulás lett volna hazám
1489 XVIII |              viaszgyertyát meggyújta. Az egyes világ nem engedé őt
1490 XVIII |         Legelső volt, amit meglátott, az ollóval kettévágott kanóc.~–
1491 XVIII |               De még nem késő minden. Az életet már nem, de a büszkeséget
1492 XVIII |                Megütközve látta, hogy az nincsen ott. Az odaliszk
1493 XVIII |           látta, hogy az nincsen ott. Az odaliszk magával vivé azt
1494 XVIII |              útnak indult. Nem messze az erdőben egy szegény parasztra
1495 XVIII |           paraszt, kétszáz aranyat.~– Az nem sok, de neked, úgy hiszem,
1496 XVIII |                úgy hiszem, elég lesz. Az a Bánfi Dénes én vagyok.~
1497 XVIII |               kikeresett bosszantásul az odaliszket is magával vitte,
1498 XVIII |               ezentúl kegyelmed fogja az én avultjaimat viselni.~
1499 XVIII |         farkára hágtak, szisszent föl az éles gúnyra, míg Csáky mosolygást
1500 XVIII |              szívességgel Bánfihoz.~– Az kegyelmednél nincs, nálam