1-500 | 501-987
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 I | tanúsítani látszának azt, hogy e vidék régóta kedvenc helye
2 I | fejdíszével. A körülmény, hogy a kis kalyibát a későbbi
3 I | egy csodás remetelak, úgy, hogy a középre maradt tölgy látszott
4 I | arra látszanak mutatni, hogy aki építéséhez kezdett,
5 I | s oly csodálatosan ép, hogy semmi korosság nyoma sem
6 I | talán, akik előre sejtik, hogy neveik örökké emlegetve
7 I | azáltal lesz még felötlőbb, hogy okos, úgyszólván ravasz
8 I | előttünk, melyek jöttek, hogy elenyésszenek; csak ez utóbbi
9 I | erre az egy napra kikérem, hogy hagyjon ki belőlök, én ma
10 I | vadászni akarok, tudja, hogy milyen szenvedélyem.~Ezzel
11 I | az ifjú, azt sem tudta, hogy mit szóltak hozzá, míg a
12 I | küldtem a mocsár felől, hogy a vadat visszariasszák.~–
13 I | sem éri, hisz tudjátok, hogy engem pártfogol a sors.~
14 I | ugyan nagy balságnak tartom, hogy az ember semmiért veszélyeztesse
15 I | kegyelmed, tehát jól tudom, hogy meg fog történni; de tessék
16 I | arcán, amint észrevevé, hogy a délceg hölgy mily nyugodtan
17 I | építette ide ezt a gátot, hogy a víz soha el ne fogyhasson
18 I | évről évre vigyáznak rá, hogy el ne romoljon. Íme, éppen
19 I | játszódó ünői után, s ha látja, hogy azok messze találtak távozni,
20 I | ott marad. Társát tudja, hogy visszajő, azt meg kell várnia.~
21 I | dühből, vagy elővigyázatból, hogy társa fektének nyomát eltörölje.
22 I | utánozva a kopók csaholását, hogy ezáltal azokat tévútra csalja.
23 I | hasa alá csapva, szétnézve, hogy nincs-e valamerre menekülés,
24 I | riadó kürtszó, jeléül annak, hogy a szarvas üldözőbe került!~–
25 I | vad föltaszítá szarvaival, hogy véresen terültek el a földön,
26 I | büszkén, mintha kérdte volna, hogy lesz-e férfi elég merész,
27 I | így bizonyosan tudhatá, hogy az ugrást meg nem győzi;
28 I | körülállókon.~– Ugye mondám, hogy az én vérem ő.~Mindenki
29 I | nem hagyhatva szó nélkül, hogy valami különbnek tartassék
30 I | szenvedélyes vadásznak azt mondani, hogy szebb vad terem másutt,
31 I | arcán, s parancsot adva, hogy az elejtett vadakkal térjenek
32 I | sem felejtheté el a dalia, hogy neheztelőleg el ne mondja: „
33 I | duzzogva –, ha megvénültem úgy, hogy mindig verekedtem vele,
34 I | az, aki csak azért fárad, hogy gazdát cseréljen.~– Nekünk
35 I | mintha attól félnék, hogy valami veszély éri nagybátyámat.
36 I | férfi féltérdre hajolt, hogy jobban célozhasson, s hosszú
37 I | sebet ejtve rajta, ahelyett, hogy megölte volna.~A megsebesített
38 I | hátulsó lábára ágaskodott, hogy ellenfelét feltaszítsa,
39 I | ekkor hirtelen észrevéve, hogy török kése övébe van dugva,
40 I | lenyomta a vadkan fejét, hogy azalatt, míg kését kiveszi,
41 I | legázolt vadkan érezni kezdé, hogy ellenfele kezeinek s térdének
42 I | másfelé az útját:~– Mondtam, hogy másra is kell az élet –
43 II | törvényszékre, s oly okosan beszél, hogy tanulhatna tőle akármicsoda
44 II | legyeskedni, azt gondolva, hogy asszonyom is csak amolyanfajta
45 II | amolyanfajta szalmaözvegy, hogy kiadta neki az utat! A jó
46 II | kiverette asszonyom a faluból? Hogy elfutottak szegények, mikor
47 II | szegények, mikor meglátták, hogy asszonyom maga is puskát
48 II | leány. – Tudom istenem, hogy majd én is végighúztam volna
49 II | maga is hozzászokik ahhoz, hogy magát egészen férfinak tekintse.
50 II | ment el Mihály úr is vele. Hogy elmarasztottam, a nagyasszonyom
51 II | de a becsület kívánta, hogy elmenjen. Én csak arra kértem,
52 II | elmenjen. Én csak arra kértem, hogy legalább Bandi fiamat is
53 II | magával. Jól is adta az isten, hogy az is vele ment, mert anélkül
54 II | fejedelem úr, aholott meglátta, hogy a nagy marhasokaságú tatárt
55 II | A fiamat, Bandit aztán, hogy hasznát nem vehették, mert
56 II | hazabocsátották, ő hozta a hírét, hogy Mihály úr ott sínlődik a
57 II | minthogy a tatárok észrevették, hogy a többi fogoly által milyen
58 II | nagyon megörült, azt hallva, hogy férje él, s mindjárt futott,
59 II | mindjárt futott, fáradott, hogy a váltságdíjt kiteremtse.
60 II | földeket, erdőket irtatott ki, hogy helyökbe gabonát vettessen,
61 II | éjszakából csinált nappalt, hogy ideje teljék minden munkára;
62 II | gyapjúval Debrecenbe járt el, hogy jobb áron adhassa. S maga
63 II | falatot; takarítás idején, hogy a mezőn egész nap künn volt,
64 II | víz; s elhiszed-e, Klári, hogy sohasem látta őt azért rosszkedvűnek
65 II | iránti hűség miatt szorult.~– Hogy érti ezt kegyelmed?~– Úgy,
66 II | kegyelmed?~– Úgy, fiam: hogy ami pénzt ily fáradtsággal,
67 II | Bandi fiam Tatárországba, hogy Mihály úr váltsága leteljék.
68 II | víg kutyaugatás tanúsítá, hogy ismerős érkezett.~– Asszonyunk
69 II | erőszakot látszanak rajta tenni, hogy mosolyát nem osztják, és
70 II | akartuk várni kegyelmedet, hogy miattunk ne várjon odakinn –
71 II | tudja, mennyi év kelle még, hogy azt elérhesse. És addig
72 II | csodálkozva tekinte rá. Érzé, hogy kezére forró könny hull,
73 II | Sokszor beszéltünk róla, hogy urunk fogva van, s váltságdíját
74 II | összebeszéltünk egymással, hogy ezt a pénzt, melyre nekünk
75 II | odaadjuk nagyasszonyomnak, hogy küldje el nagyuram váltságdíjába.
76 II | kezében, nem látszott tudni, hogy min kezdje a beszédet.~–
77 II | felele a szolga, örülve, hogy van mihez kötnie a szót –,
78 II | nagyasszonyomat. Azt izente, hogy – majd jó az isten.~– De
79 II | Tán a Rárónak örülnek, hogy rég nem látták.~– Átadtad
80 II | sok van már. Mondhatni, hogy kevés – szólt lesütött szemmel
81 II | szólt Apafi –, és esküszöm, hogy sem ország, sem világ tőled
82 II | lennék elég gazdag arra, hogy visszafizessem neked hozzám
83 III | cselédeket küldözték ide-oda, hogy valami nagy baj van a háznál,
84 III | kérdezősködőnek aztán megsúgták, hogy Apafi Mihályné asszonyom
85 III | feleletet –, hát mondd meg neki, hogy jöjjön ide, hadd beszélek
86 III | híres Ali basa őnagysága, hogy menten, minden időhaladék
87 III | fekszik, egy pillanaton függ, hogy él-e, vagy hal, nem hagyhatom
88 III | beteg, és gondolja meg, hogy azzal úgysem fogja meggyógyítani,
89 III | téged rabságra hurcolnának, hogy ismét elveszítselek!~– Csendesülj,
90 III | hisz én magam sem tudom, hogy mit akarnak velem; hisz
91 III | tőlem; hanem azt megteszem, hogy fejedre gyújtom a házat,
92 III | mondja meg a feleségének, hogy semmitől se féljen.~Apafi
93 III | mert akkor nem mondanák, hogy kardot kössek; bízzál az
94 III | azon eszmével küszködött, hogy ha felesége most meg találna
95 III | Eleinte hallani sem akarta, hogy mit beszélnek, hanem azután,
96 III | beszélnek, hanem azután, hogy azt mondták neki, hogy a
97 III | hogy azt mondták neki, hogy a lovag Ebesfalva felől
98 III | és köszönöm, nem tudva, hogy mivel érdemlettem e kegyelmet –
99 III | Hallotta a fenséges szultán, hogy kegyelmed szomorú fogságában
100 III | emberséggel viselte magát, és hogy annyira meg tudta nyerni
101 III | másrészről figyelembe véve azt, hogy a mostani fejedelem, Kemény
102 III | uram! Miképpen gondolod te, hogy én fejedelem lehessek?~–
103 III | Apafi vállat vonított. Érzé, hogy még ilyen bajban nem volt. „
104 III | megérezte előre a feleségem, hogy valami nagy veszedelem fog
105 III | országgyűlést hirdetni, hogy a beiktatás ceremóniái mentül
106 III | kinevetnek vele, s azt mondják, hogy bolond vagyok.~– Majd átlátják,
107 III | vagyok.~– Majd átlátják, hogy ők voltak azok.~– Aztán
108 III | De hát ha fölteszem, hogy eljönnének, hát hol tartanók
109 III | kanyarított a pergamenre, hogy a török fölugrott ijedtében,
110 III | ijedtében, s azt kérdte, hogy mi az.~– Ez egy M betű –
111 III | mondja kegyelmed fennhangon, hogy mit ír.~Apafi reszketve
112 III | parancsoljuk neked, hitvány szolga, hogy amint e levelet veszed,
113 III | annyit megengedett neki, hogy fogalmazza hát úgy a levelet,
114 III | most látni, aki megmondaná, hogy mi lesz mindebből?”~– Addig
115 III | kegyelmed a menkőbe! Majd hogy elszökjék előlünk! Ezek
116 III | is utasításul volt adva, hogy el ne hagyja őt szökni.~–
117 III | az egy reménye volt még, hogy az urak, akikhez a körlevél
118 III | Hiszen nagyságod parancsolta, hogy ide jöjjünk – felelt Naláczi.~–
119 III | lehetett volna annyi eszök, hogy ne jöttek volna el. Már
120 III | lehetünk?~– Hát azt tesszük, hogy nagyságodat inauguráljuk
121 III | Cum gentibus jöttünk mi, hogy ha fejedelmünknek elfogadtuk
122 III | kegyelmedet, megmutathassuk, hogy nem tréfálunk.~Apafi Mihály
123 III | gondolkozó, mélázó volt, hogy beletelt egy órába, míg
124 III | az összegyűlt rendeknek, hogy tekintsék őt ezentúl valóságos
125 III | szózattal bizonyítgatva, hogy az Izrael Istene, ki Dávidot
126 III | templom sem gondolta volna, hogy valaha országgyűlés és fejedelemválasztás
127 III | legyen; de még Apafi sem, hogy mindez rajta essék meg.~
128 III | folyvást azon járt az esze, hogy mármost, ha Kemény el találja
129 III | magokat? Utóbb eszébe jutott, hogy él még a Székelyföldön valahol
130 III | pártjukat fogja, ha látja, hogy elpusztulnak.~E gondolatok
131 III | mindent, ami körüle történik, hogy amint szónoklat végeztével
132 III | ő is fölállt, elfeledve, hogy e szertartás most az ő tiszteletére
133 III | kiszeretett, nem kell magyaráznom, hogy miért. Kegyelmednek oka
134 III | örült neki, azt mondta, hogy Erdélynek nem is adhattak
135 III | és tivornyázáshoz ért, s hogy nagyon sajnálja, miképp
136 III | nem jöhet kegyelmedhez, hogy biztatná és erősítené kegyelmedet.~–
137 III | viselni a süveget, megérjük, hogy az ország süvegét is fölteszi
138 III(1)| olvasónak megütköznie azon, hogy az emberek egymást hol tegezik,
139 IV | el magokkal az emberek, hogy jóízűek, mikor már a jót
140 IV | mindezek olyan halmazban, hogy hatannyi vendég is eleget
141 IV | fia áll, ki büszke arra, hogy fia töltögethet a fejedelem
142 IV | rendesen azon szoktak végződni, hogy az urak fogadásból nekiültek
143 IV | urak mind ráestek Hallerra, hogy mondja el nekik a tréfát.~–
144 IV | vonítva –, csupán annyi, hogy Ali basa megtette fejedelemnek
145 IV | szemöldei felrántásával mutatá, hogy nem érti a dolgot.~– Ki
146 IV | kérdé:~– Kívánja nagyságod, hogy összedoboltassam a sereget?
147 IV | szétverjük a gyülevész népet, hogy kettő sem marad együtt.~–
148 IV | elfoghatjuk őket. Restellem, hogy kegyelmednek atyafia azon
149 IV | deferenciából megteszek, hogy nem töretem kerékbe az embert,
150 IV | Csapja kend az asztalhoz, hogy összetörjék! – kiáltott
151 IV | Haller Gábor uram aztán, hogy a fejedelemnek kedve teljék,
152 IV | poharát az asztalhoz, úgy, hogy az nyakban szépen, illedelmesen
153 IV | Bánfinak bosszúsan inte, hogy maradjon el tőle.~E csókot
154 IV | azt. Oh, nem kell hinni, hogy a férj, aki szeret, nem
155 IV | és figyelmez. Ő meglátta, hogy Bánfi megcsókolta nejét,
156 IV | kinn megparancsolá neki, hogy menjen fel szállására, s
157 IV | kívül senki sem vette észre, hogy ők eltűntek a teremből.~
158 V | alant járnak a völgyben, hogy néha majd ezt, majd amazt
159 V | érve meglátja az ember, hogy a távolból sötétzöld bozótnak
160 V | kétfelől ki vannak tárva, hogy az esti lég szabadon járhasson
161 V | becsületesen a bírónak, hogy küldjön ki negyven mázsa
162 V | kutyák! Ne gondoljátok, hogy rabolni jöttünk ide. Helyeitekről
163 V | moccanjatok, mert ha megtudom, hogy csak egy ludat is elloptatok
164 V | volt Erdélynek a törökkel, hogy az ilyen látogatás minden
165 V | tudod – szólt Kucsuk –, hogy most Erdély fejedelmi széke
166 V | Nem azért jöttem hozzád, hogy vagy tanácsodat, vagy segítségedet
167 V | Beszélj.~– Hallottad talán, hogy egy időben egy Kállay leány
168 V | lett.~– Hallottam. Mondják, hogy a fiatal török éppoly hódító
169 V | oly élin állanak ügyeim, hogy vagy csodákat kell elkövetnem
170 V | elvesznem a harcban. Azt tudod, hogy Mahomed vallása nagyon ajánlja
171 V | Annyi vagyont hagytam neki, hogy terhedre nem leend; csupán
172 V | parancsot adott csatlósainak, hogy a basa kísérőit vezessék
173 V | hintaját.~Kucsuk megizente, hogy Feriz bég is feljöjjön.~
174 V | hízelgésekbe törve ki, „hogy megszépültél, mily délceg
175 V | csókolá.~Ha tudta volna, hogy az nem gyermek többé, hanem
176 V | Egy magyar nő gyermeke, hogy tud-e magyarul? Ilyet csak
177 V | fölrezzen, a nagyobbik, látva, hogy idegenek jőnek, ruháját
178 V | lehetett rávenni többet, hogy mutassa magát.~– Oh, te
179 V | egyszerre eszébe jutott volna, hogy hisz ő katona!, bátran odatérdelt
180 V | neheztelésnek. – Azt gondolod, hogy egy magyar nő azért megy
181 V | azért megy nőül törökhöz, hogy annak rabszolgálója legyen?
182 V | nem. A török azt hiszi, hogy minden vallás jó, és mind
183 V | miért nem vetted őt rá, hogy legyen keresztyénné?~– Minek?
184 V | belebolondítanak egy keresztyén lyánba, hogy megkeresztelik, s mentét
185 V | mikor ez mégis oly különös, hogy keresztyén magyar nőnek
186 V | megtérítettem volna hitünkre, mint hogy hagytam annak, aminek született.
187 V | sorsát oly kedvezővé tette, hogy más országokból, mint az
188 V | akitől azt lehet várni, hogy hitét megváltoztathassa: –
189 V | gondolkozni a mindennapinál. Igaz, hogy a szerelemnek is van hite,
190 V | kezét.~– Biztosítson afelől, hogy hazámat szerettem, az: hogy
191 V | hogy hazámat szerettem, az: hogy most föláldozom érte férjem
192 V | Béldiné arcáról az látszott, hogy nem fogta fel barátnéja
193 V | az udvarszolga jelenté, hogy az urak rég az ebédlőben
194 V | megbarátkozott egymással, hogy Aranka Feriz bég ölében
195 V | már megsúgták sejtelmei, hogy itt pirulnia illik.~Katalin,
196 V | pirulnia illik.~Katalin, látva, hogy férje elé nagy ezüst boroskanta
197 V | dolgot? Mért nem vallod meg, hogy nem iszom bort, mert az
198 V | fejét tekinte feleségére, s hogy más tárgyat adjon a beszédnek,
199 V | mintha te azt hinnéd, hogy én fiamat csak azért hoztam
200 V | csak azért hoztam magammal, hogy itt hagyjam.~– Hisz tán
201 V | mellemen. De reménylem, hogy ezúttal ő sem fog anélkül
202 V | Ah! Gyenge ő még arra, hogy férfiakkal küzdjön – szólt
203 V | sem tudta, s azután meg, hogy egyszer elvette, le nem
204 VI | jó reménységben hagyva, hogy nemsokára segítsége fog
205 VI | elhatározá a fejedelem, hogy Segesvárott védelmi állásban
206 VI | Naláczi uramra levén bízva, hogy őket harcias hangulatban
207 VI | föl találta őket tüzelni, hogy reggelre virradva nagy kiáltozással
208 VI | esküdve mennyre-földre, hogy nekik nyittassa ki a kaput,
209 VI | őket felvilágosítani arról, hogy Keménynek csak az udvari
210 VI | azonban, aki azt hiszi, hogy amit egyszer a székely fejébe
211 VI | Vessék ki minden emberre, hogy kire hány ellenség esik,
212 VI | itt magunkat bekeríttetni, hogy kiéheztessenek, s kutya-
213 VI | annyi fegyveres embere, hogy minden kijárást elégségesen
214 VI | fontos lehetett, ügyelt rá, hogy az ostromló sereg minden
215 VI | hosszadalmassá tevé a hozzákészülést, hogy mikor már éppen meg akarta
216 VI | ostromot, akkor véve hírül, hogy a török segédcsapatok sietve
217 VI | szemközt menetelt, attól tarva, hogy ha a török oly haderővel
218 VI | s inkább óhajtá bevárni, hogy ellenfele támadjon, s e
219 VI | midőn hírül hozák neki, hogy a segédsereg megérkezett.
220 VI | kardjainak csattogását, hogy szinte könnyebbült lélekkel
221 VI | mellett, arra gondolva, hogy ennyi sereggel legalább
222 VI | egyébiránt éppen alkalmas arra, hogy az is elaludjék alatta,
223 VI | kinézett az ablakon, és látta, hogy a sötétben minden török
224 VI | vala.~Első kérdése az volt, hogy „mit csinál a basa?”~– Még
225 VI | azt tevé meg a fejedelem, hogy az öreg Cserei Jánost felküldötte
226 VI | felküldötte a toronyba, hogy ott vigyázzon, s mihelyest
227 VI | Többen azt tanácsolák, hogy rohammal kell bevenni a
228 VI | bevenni a várost, mások, hogy ostromzár alá kell venni
229 VI | kettőt vetni. Tapasztaltam, hogy néha száz ember kedvező
230 VI | De föl kell számítanunk, hogy a velünk levő magyarságnak
231 VI | lovasokat arra rábírni, hogy lovaikról leszállva, gyalog
232 VI | azt is meg kell mondanom, hogy bárminő vitéz harcos is
233 VI | mintha alig várta volna, hogy valamerre elszabadulhasson
234 VI | s még az is nagy kérdés, hogy az ottani parancsnok fog-e
235 VI | nagyhiába. Azért én azt hiszem, hogy itt nekünk nincs mit időznünk
236 VI | eszeveszettnek pedig nem hihetjük, hogy őt kicsalhassuk a síkra;
237 VI | legokosabb, amit tehetünk, az, hogy minden időhaladék nélkül
238 VI | véve föl, azon legyünk, hogy az ellenséget nyílt harcmezőre
239 VI | nem levén ahhoz szokva, hogy huzamos ideig hallgasson
240 VI | beszédeket, alig várta, hogy Wenzinger megpihenjen, s
241 VI | hihetőleg kijött az ellenség, hogy bennünket közelebb csaljon.~
242 VI | jelenteni a fejedelemnek, hogy a sereg csatarendben áll.~
243 VI | lélekjelenlét menté meg, hogy lova fején keresztül nem
244 VI | azért is rajta maradok, hogy megmutassam, mennyire nem
245 VI | és ott úgy cselekedjél, hogy vitézül harcolj. Mert jobb,
246 VI | vitézül harcolj. Mert jobb, hogy az ellenség fegyvere emésszen
247 VI | kimutatott helyre: szinte tudta, hogy mindenki azon sastollat
248 VI | Jól tudom, ti kutyák, hogy az első lövésre készen vagytok
249 VI | határokra rendelt seregeknek, hogy ha csak visszatekintend
250 VI | kivont kardjával intett, hogy fújják meg a trombitákat,
251 VI | seregei fölött, meglátta, hogy a háta mögött levő szerecsenyek,
252 VI | előre.~Wenzinger észrevevé, hogy lövészei nem érnek rá másodszor
253 VI | rohantában nem véve észre, hogy éppen saját visszavonulóban
254 VI | futtában, s fogait csikorgatá, hogy egy gyermek elől kell futnia.
255 VI | oly közel ért már hozzá, hogy kardjával kezde feléje csapkodni.
256 VI | megfordulok, úgy pofont váglak, hogy minden csikófogad kihull.~
257 VI | mely arra volt szánva, hogy a merész ifjút derékban
258 VI | keresteté Apafi a csatatéren, hogy tisztességesen eltemettesse;
259 VI | csókolá azt, Allahra esküdvén, hogy egész Erdélyországért nem
260 VI | őrzék ott kiküldött őrök, hogy holttestét meg ne csonkíthassák
261 VII | valamit.~Amint észrevették, hogy csizmáit húzza, már jöttek
262 VII | elkéssék miatta. Alig várta, hogy eleget tehessen mindenkinek.~
263 VII | váltig kínált a jó fejedelem, hogy üljenek le.~A hódolatok
264 VII | azon alázatos instanciával, hogy miután a fogarasi kapitány
265 VII | mozdíttassék elő.~Apafi megígérte, hogy gondja lesz rá.~Jött Szász
266 VII | folyamodással elpanaszolva, hogy őt polgártársai üldözik,
267 VII | engedtessék meg Oláhfalunak az, hogy ezentúl Kolozsvártól csak
268 VII | hozassék afelől törvény, hogy akinek lova nincsen, járjon
269 VII | sietett hasznára fordítani, hogy egy kezében régóta tartogatott
270 VII | mögé támasztva, elhatározá, hogy egypár arannyal majd kiszúrja
271 VII | semmit? Azon hűségükért, hogy első perc óta oldalam mellett
272 VII | kérdés felett, nem tudva, hogy mit kérjenek a fejedelemtől,
273 VII | s azt gondolá magában, hogy Béldi helyett aligha új
274 VII | magában arra gondolva, hogy a Bánfi Dénes elfutásával
275 VII | Kucsuk basa nem inte neki, hogy maradjon ülve, s noha a
276 VII | maradt köztük a különbség, hogy Apafi arca volt a nyájas,
277 VII | szükségesnek kegyelmed, hogy a vármegyék bandériumait
278 VII | midőn egyszerre észrevevé, hogy mindenki a sátor egyik mellékajtajára
279 VII | hermelin e királyi termetre, hogy annak fönségét mindenki
280 VII | ölelni, csókolni, anélkül, hogy megnyikkanna, s kis kék
281 VII | fordulva, felkérte őket, hogy azon néhány pillanatig,
282 VII | Azt kezdém gyanítani, hogy a fejedelemnek több szüksége
283 VII | mosolyának tevé utána: – Remélem, hogy nem fogod jóindulatomat
284 VII | trón elég széles volt arra, hogy mind a ketten elférjenek
285 VII | Mindenesetre megérdemled, hogy legközelebb állj szívemhez,
286 VII | kifogásod ellene?~– Az, hogy mindig ellenségeid kéme
287 VII | Daczó uraimék mit akarnak, hogy oly bizalmasan vannak veled? –
288 VII | s mindenképp azon volt, hogy inkább a férj szerepébe
289 VII | éspedig nagyon hangosan, hogy fiatal szász leányokat raboltatott
290 VII | méreggel gyilkolta meg, hogy láb alól eltehesse. Az elveszett
291 VII | ezáltal hisz megmenekülni, hogy kegyedbe fúrja magát.~Apafi
292 VII | szóra Anna sem állhatá meg, hogy el ne mosolyodjék.~– A jó
293 VII | furfangos.~– De az csak igaz, hogy a lajtorját keresztbe vitték
294 VII | ellenben kivetette rájok, hogy varjúfejeket szedjenek,
295 VII | de az csak nem tagadható, hogy a hegyen nem szántják végig
296 VII | földjeiket, attól tartva, hogy mire a szélére érnek, fölbillen
297 VII | szántóvas.~– Hát meg az, hogy követül azt küldik az országgyűlésre,
298 VII | legjobban ráillik. Én fogadom, hogy már láttam ezt a zekét,
299 VII | válaszolt erre Apafiné –, hogy úgysem sok szólója van ott
300 VII | Kettőt kért: az egyik az, hogy hadd legyen Oláhfalu Kolozsvárhoz
301 VII | Hisz ezzel oda céloznak, hogy szabadalmuk levén deszkáikat
302 VII | helységükre. Azt kívánták, hogy ezentúl legyen törvényben
303 VII | legyen törvényben adva az, hogy akinek lova nincsen, járjon
304 VII | tudod, mi célból állunk itt, hogy Kolozsvárt bevegyük. Ez
305 VII | Kolozsvárt? Nem gondolsz arra, hogy amely magyar várat valaha
306 VII | senkinek? Nem gondolsz arra, hogy ez országod fővárosa, melynek
307 VII | tornyokat, e házakat anélkül, hogy arra gondolj, hogy ez néped
308 VII | anélkül, hogy arra gondolj, hogy ez néped lakhelye, hogy
309 VII | hogy ez néped lakhelye, hogy ezek Istened templomai,
310 VII | Nézhettél e bástyákra anélkül, hogy meg ne lásd rajtok az odacsoportosult
311 VII | karjaikon, tudatva veled, hogy itt belől saját néped lakik,
312 VII | bandériumot összehívni, hogy a várost körülvéve, az őrséget
313 VII | parancsot kapni a dívántól, hogy Érsekújvár alá siessen.
314 VII | színnel és szóval rávenni, hogy hagyja el Kolozsvárt.~–
315 VII | idehagyom bástyáikat, mint hogy tűzzel, vassal nyissak magamnak
316 VII | birtokába jutni, anélkül, hogy azt ostrommal bevennők.~
317 VII | híveinkkel együtt odautasítám, hogy a várőrséget iparkodjanak
318 VII | reggel tudósítottak kémeink: hogy a gyalogság fraternizációk,
319 VII | meg van számunkra nyerve, hogy a legelső dobszóra, melyet
320 VII | hangon a nő –, sohase feledd, hogy az utókor és a túlvilág
321 VII | eléggé józan észrevenni, hogy testvére arcán ezúttal minő
322 VII | kemény hangon, nem várva, hogy valaki megszólítsa. – Tekintve
323 VII | méltánylattal fogadtuk, s reméljük, hogy a hűségben mindvégig állhatatosak
324 VII | uram, ezennel megengedjük, hogy hazamehessen, házi körének
325 VII | kegyelmet, mely neki megengedé, hogy eltávozzék, holott ő családostul
326 VII | Apafi. Pók Márton azt vélve, hogy az intés őt illeti, még
327 VII | Vagy azt hiszi kegyelmed, hogy mi nem tudjuk magunknak
328 VII | padlásra nézett, azt gondolta, hogy az szakadt rá.~– Pók Márton
329 VII | fejedelem kezével inte, hogy hallgasson.~Azzal Szász
330 VII | Nagyszebenbe, oda levén utasítva, hogy ott tisztítsa ki magát,
331 VII | csak a góbéra volt szükség, hogy az ő rovására némileg ismét
332 VII | záradékot kötöm ki magamnak, hogy a deszkát ezentúl sem árulhatják
333 VII | fejedelemre, mintha azt kérdené, hogy mint találhatta már ezt
334 VII | fejedelem nem állhatá meg, hogy a góbé zavarba hozott ábrázatján
335 VII | Fejedelmemtől eltűröm, hogy tréfát űzzön velem, de kegyelmetek
336 VII | kegyelmetek kövessék meg magokat, hogy rovásomra ne kacagjanak.~
337 VII | kacagjanak.~A fejedelem inte, hogy csendesüljenek el, s más
338 VII | kincstárnokunknak – monda a fejedelem –, hogy azon munkáért, melyet kegyelmed
339 VII | a fejedelem az uraknak, hogy eloszolhatnak.~Azok nagy
340 VII | többé arra figyelmeztetni, hogy fejedelmi tekintélyét mások
341 VII | nyájasságán meglátszott, hogy ez fejedelmi leereszkedés.~–
342 VII | meglepetve ütötte föl fejét.~– Hogy érti ezt nagyságod?~– Azon
343 VII | mindenkinél. De tudjuk, hogy a magas porta parancsai
344 VII | Kolozsvár kézrekerítése felől, hogy az minden ostrom nélkül,
345 VII | azon terhes állapot alól, hogy seregeit e helyben időztetni
346 VII | hozzá intézett szavait.~– Hogy pedig bár csak kis részben
347 VII | kijött hozzá hírül adni, hogy a fejedelem ma családja
348 VIII | eljárhat az ember anélkül, hogy saját léptein kívül egyebet
349 VIII | előtűnik, arra mutatva, hogy e vadon közepett valakinek
350 VIII | lassankint azt is észrevesszük, hogy e bércemelvényt nem a természet
351 VIII | csak arra valók volnának, hogy azt összekapcsolják vele.~
352 VIII | égszínkékre voltak zománcolva, hogy a nap tündökölt rajtok;
353 VIII | sziklafalaira, s azt hivék, hogy majd kiéheztetik: megtette
354 VIII | megtette azt a tréfát, hogy valahol, tán egy földalatti
355 VIII | mit tehetett egyebet, mint hogy fölhatalmazza a panaszttevőket,
356 VIII | melege elfojtja a levegőt, hogy a hang is alig hallik, két
357 VIII | látszik teremtve lenni, hogy akire néz, azt zavarba hozza.
358 VIII | Annyira bizonyos vagyok, hogy felét az ígért díjnak előre
359 VIII | fenyegess. Meg tudnám én tenni, hogy az a pénz, amit itt csörgetsz,
360 VIII | levél?~– Tán bolond vagyok, hogy megmondjam, nálam nincsen,
361 VIII | vigyorgással a némber –, hogy bátran kifizetheted előre
362 VIII | Most csak arra vigyázz, hogy észre ne vegyenek valamit.~–
363 VIII | tárgyaknak, nem engedve, hogy azoknak árnyékuk legyen
364 VIII | ismét úgy kigyullad az, hogy szinte a vér lobogását látni
365 VIII | fenyegetőleg néz mindenkire, hogy tekintete előtt összerezzen,
366 VIII | Azraële szeszélyes, meglehet, hogy megtetszenék neki a kérdező,
367 VIII | kérdező, s azt kívánná tőle, hogy szemei láttára ugorjék le
368 VIII | megszűnt beszélni, inte neki, hogy mondjon más regét.~– Akarod
369 VIII | számára a vizet, látta, hogy a leány epedve néz alá a
370 VIII | izgatottsággal inte a rabnőknek, hogy távozzanak el. Azok ijedelmes
371 VIII | küszöbét, s bosszúsan nyifogva, hogy be nem törhetett rajtok;
372 VIII | reszkető hangon. – Álmodám, hogy a gyaurok éjjel váradra
373 VIII | Korzár. – A Korán azt mondja, hogy csak a madár tud repülni;
374 VIII | és ha megtörténhetnék is, hogy bennünket meglepjenek, ne
375 VIII | meglepjenek, ne tarts tőle, hogy a hitlenek kezére juss,
376 VIII | Legyetek verve a napsugártól, hogy temessen el benneteket a
377 VIII | árnyéka takarjon el bennünket, hogy meg ne lássanak tűzszemeikkel.~
378 VIII | imáját, s takard el füleidet, hogy ne halljad, mit beszélnek.~
379 VIII | hallhatóan. – Azt ígérte, hogy egy óra múlva eljön. Korzár!
380 VIII | kezét, mintha attól tartana, hogy ha azt elbocsátá, a halál
381 IX | legalább azzal is elismerte, hogy nem tart jogot az országhoz.
382 IX | szerinti törökként, ki látva, hogy mint eszik a magyar ember
383 IX | leült elébe, azt várva, hogy mikor szúrja ki a magyar
384 IX | szájához viszi, s mikor látta, hogy ez nem történt meg, azzal
385 IX | azzal a hittel ment odább, hogy majd kiszúrja máskor.~*~
386 IX | előszedett könyvekkel rakva, hogy sokszor, ha bizalmas vendége
387 IX | szobrokat öt-hat darabra, hogy könnyebben szekérre rakhassa.~–
388 IX | ez az ember megérdemlené, hogy karóba húzassam. Parancsot
389 IX | Parancsot fogok kiadni, hogy a régiségekre senki se merje
390 IX | amint megtudták ez emberek, hogy én pénzt adok köveikért,
391 IX | köveikért, elhíresztelék, hogy én azokban gyémántot, meg
392 IX | apróra törték köveiket, hogy most porzó gyanánt árulhatják.~–
393 IX | semmi áron. Azt felelte, hogy neki semmiféle ivadéka sem
394 IX | ez embert megnótáztatni, hogy e meg nem becsült kincshez
395 IX | sehogy sem bírva fölfogni, hogy mint nézheti a fejedelem
396 IX | Igen, igen. Emlékszem, hogy olvasám valahol – folytatá
397 IX | Talán Dio Cassiusban, hogy Decebál elveszte után verettek
398 IX | Apafi most vette még észre, hogy valami pergamen vár a kezében
399 IX | Telekinek.~– Mondám már, hogy ma nem beszélek senkivel.
400 IX | vagy. Te hittel esküvéd, hogy jó szomszédunk fogsz maradni,
401 IX | egy esztendeje történt, hogy a szász földet megkeresvén,
402 IX | égettetvén, megfeddetének: hogy máskor megjavítsák magokat.
403 IX | magokat. S tán azt hiszed, hogy megjavultak? Korántsem.
404 IX | uram, a hatalmas Kubán kán, hogy micsoda fejedelem vagy te
405 IX | megengeded ezen hitetlen ebeknek, hogy városaikat elhagyják, s
406 IX | hitetlenek szoktatok megenni, s hogy még bosszút se állhassunk,
407 IX | nem akarod fejedre idézni, hogy parancsold haza ama szökevény
408 IX | átmászhatatlan falakkal, hogy kapuikat nyissák meg előttünk,
409 IX | véget kell vetni annak, hogy minden kutyafejű tatár ily
410 IX | védura-e? Tehát tudd meg, hogy a felséges szultán nem azért
411 IX | uradat Tatárország kánjává, hogy Erdélyben lakjék; sem Apafi
412 IX | uramat Erdély fejedelmévé, hogy a te uradat tartsa. Ha nem,
413 IX | jöjjetek ide azon bámulni, hogy ha egy várost minden évben
414 IX | Nekünk majd gondunk leend rá, hogy azon helyek újra felépüljenek,
415 IX | felépüljenek, de arra is, hogy bástyáik elég magasak legyenek
416 IX | meglátogatni, teszünk róla, hogy hiába ne fáradtatok légyen,
417 IX | megtetszett Apafinak.~– Hogy hívják vődet? – kérdé Telekitől.~
418 IX | monda, anélkül azonban, hogy kezét nyújtaná neki.~– Tudom –
419 IX | ember volt az istenadta. Jó, hogy te nem ütöttél rá. Szegény
420 IX | vár halála órájára. Jó, hogy te nem ütöttél rá. Te oly
421 IX | részvétet akart mutatni.~– S hogy szabadult ki öcsémuram?~
422 IX | Olyan fiatal még a legény, hogy az ostromlók figyelmét,
423 IX | orcáját, s inte Telekinek, hogy már most egyúttal mutassa
424 IX | teremből, nagyon örülve rajta, hogy a bajnak a bunkós végét
425 IX | adta magát a nevetésnek, hogy hátát egyenesen a fejedelem
426 IX | nálánál.~A jó úr, amellett hogy igen respektábilis embonpoint-nel
427 IX | oda.~Apafi nem látta át, hogy miért ne nevessen ő is,
428 IX | azon gondolatra jöttem, hogy tán nem jelentem meg ön
429 IX | ötletem életrevalóságát, mert hogy magyar ruhában jelentem
430 IX | látom, csak azt kötöm ki: hogy a politikumokról hallgassunk.
431 IX | itt? Ki mondta azt önnek, hogy a zsebkendőt a hasítékba
432 IX | kegyelmed tanácslá neki, hogy ily maskarában jöjjön ide,
433 IX | ily maskarában jöjjön ide, hogy engem szépszerével kicsalhasson?~–
434 IX | tudósítá a fejedelemnőt, hogy most van ideje az általános
435 IX | szólt:~– Hallottam már, hogy mit mondanak, s megmondtam,
436 IX | mondanak, s megmondtam, hogy nem akarom többet hallani.~–
437 IX | fejedelméhez. Ne mondják azt, hogy titokban én kormányzom a
438 IX | vagyok!~Apafin látszott, hogy már most örömestebb kihallgatná
439 IX | Mihály kiszólt az apródoknak, hogy senkit se bocsássanak be
440 IX | Megbocsásson nagyságod, hogy siettemben elfeledtem üdvözleni;
441 IX | üdvözleni; de amint meghallám, hogy a magyarországi urak vannak
442 IX | fordulva. – Nem volt elég, hogy fészkelődéseik által elvesztették
443 IX | szólt a fejedelemnő –, hogy én is közőlök való vagyok.~–
444 IX | kívánják a menekvő urak, hogy házunkat és hazánkat megosszuk
445 IX | megtiltanám vendégemnek, hogy házamat fölgyújtsa, úgy
446 IX | azon leszek minden erőmből, hogy kegyelmetek innen kiutasíttassanak!~–
447 IX | kegyelmeteket. Láthatják, hogy a tanácsurak ellenzik a
448 IX | tért vissza. Úgy látszik, hogy a férfit láttuk már valaha,
449 IX | megengedi tehát kegyelmed, hogy a fejedelem elé jussak? –
450 IX | kerítettem; olyanformán, hogy kedvenc rabnőjét ígéretek
451 IX | nagy potenciával követelve, hogy a foglyokat adjam át neki.
452 IX | izentem vissza a nádornak, hogy ha bég kell neki, bújjék
453 IX | katonaságot küldött ellenem, hogy vegyék el tőlem a foglyokat.
454 IX | bolondulva, reá bíztam, hogy szöktesse el magával ecsegi
455 IX | váramba, s amint láttam, hogy a nádor minden alkalomtól
456 IX | akarta azt kézre kuporítni, hogy Budán minden martalócok
457 IX | magamhoz szedtem drágaságaimat, hogy míg a dolog feledékenységbe
458 IX | uramtól. Még az útban hallám, hogy Bánfi úr amnesztiát kapott
459 IX | Megörülék neki, gondolván, hogy itt majd nagy pártfogómra
460 IX | leánynak. Várnagyom azt mondá, hogy Bánfi uram odább vitte azt
461 IX | írva: „Barátom, tanuld meg, hogy lovadat, órádat és szeretődet
462 IX | imposztúrákra vetemedni, hogy minden úton-módon eleget
463 IX | mondá hízelegve Kapinénak, hogy ő most a valódi fejedelemasszony
464 IX | tovább. Tehát azt mondta, hogy ő az igazi fejedelemasszony?~–
465 IX | ravaszul elhiteti velem, hogy nagyságod parancsot kapott
466 IX | parancsot kapott a nádortól, hogy engem fogasson meg, és szolgáltasson
467 IX | menekülést, azt gondoltam ki, hogy erdélyi jószágomat átruházom
468 IX | visszakaphatom, s azzal elhatározám, hogy míg a veszedelem tart, kiszököm
469 IX | határszéli portyásokat, hogy én a római császártól küldött
470 IX | most Kapi uram azt állítja, hogy én minden jószágomat eladtam
471 IX | kegyelmed. Majd megmutatom én, hogy ki hát az igazi fejedelem
472 X | indulatból nem állhatá, hogy Kelemen diákot a minapi
473 X | melyet is akképpen intéze el, hogy a jámbor poétát kinevezte –
474 X | elfoglalá a költői szórakozás, hogy már egy hete, mióta az inasa
475 X | cirkáló hadnagy létére, hogy a szökevényt fölkerestesse,
476 X | vitiosusban tekeregvén, hogy mikor a csizmáit kereste,
477 X | kereste, eszébe jutott, hogy azokat az inasa ellopta,
478 X | akart látni, eszébe jutott, hogy csizmái nincsenek, s ilyenkor
479 X | poétának eszébe jutott, hogy azt neki meg kell enni;
480 X | és sajtot, s ahogy látta, hogy csak a morzsák maradtak
481 X | az ablakon, azt gondolta, hogy maga ette meg, s elhitte,
482 X | maga ette meg, s elhitte, hogy már jóllakott, és ismét
483 X | kiáltá el nagy haraggal: – hogy nincs zárva az ajtó! – utóbb
484 X | ijedni, amint meglátta, hogy kinyílik az ajtó, pedig
485 X | diák, iszonyúan haragudva, hogy miért nem szól.~– Az oláh
486 X | felele az egész ártatlanul.~– Hogy híják az uradat? – kérdé
487 X | végre még azon gondolat, hogy őt valahová hívják, mikor
488 X | uradnak, akárki fia legyen, hogy – eb ura a fakó – ő is annyira
489 X | helyezve maga elé a földre, hogy az érkező észre ne vehesse
490 X | megütközéssel vevé észre, hogy aki őt látogatni jő, senki
491 X | maga ült, fölugrott róla, hogy a grófot leültesse, s ezáltal
492 X | leültesse, s ezáltal kitünteté, hogy lábai a szükséges öltözet
493 X | adni, amelyért remélem, hogy régen megbocsátott.~Csáky
494 X | hajdúinak, megparancsolá, hogy a kocsiládában eltett saját
495 X | Kelemen diák szabódni készült, hogy ez rá nézve nagy grácia,
496 X | nagy grácia, hanem azután, hogy megpillantá az elhozott
497 X | dolgozott szemével, szájával, hogy Csáky László kidugta a fejét
498 X | ablakon, úgy nevetett. Végre, hogy a sarkánál fönnakadt, megfogva
499 X | hat lóerővel dolgozott, hogy lábait a nem nekik való
500 X | magának? A fejedelem kívánja, hogy menjen kegyelmed tüstént,
1-500 | 501-987 |