Part

 1 I    |         mely a vadászok előtt oly igen ismeretes, csak néhány vénebb
 2 I    |         képes meghallani. Messze, igen messze elkezd az erdő zengeni.
 3 II   |          s minthogy annak nyílása igen magasan, feneke pedig igen
 4 II   |        igen magasan, feneke pedig igen mélyen esett, volt kínja
 5 III  |           szemei előtt a világ.~– Igen, tégedet magadat, és azon
 6 III  |       jöjjünk – felelt Naláczi.~– Igen, de kegyelmeteknek lehetett
 7 V    | fadobogóhíd van építve, s messze, igen messze belátszanak nagysötéten;
 8 V    |        egymás között, és mi annak igen fogunk örülni.~A kedves,
 9 VI   |       állásponton, mely később is igen fontos csatahelyül mutatkozék.~
10 VI   |       velünk egy csomó rác, kiket igen jó lövőknek tartok, s ha
11 VI   |           látására az ellenség.~– Igen, de én nem akarom őket visszariasztani,
12 VII  |   keresztbe vitték át az erdőn.~– Igen, mert a kapitány megtiltá
13 VII  |      nagyon nagy jutalmat várt, s igen keveset kapott. Mosolyog,
14 VIII |        lények!~– Allah árnyékára! Igen jól hallom – dörmögé a reszkető
15 VIII |       ragadná el helyetted.~– Oh, igen, oh, igen – hebegé magánkívül
16 VIII |        helyetted.~– Oh, igen, oh, igen – hebegé magánkívül rettegése
17 IX   |       adott írást dák betűknek.~– Igen, igen. Emlékszem, hogy olvasám
18 IX   |       írást dák betűknek.~– Igen, igen. Emlékszem, hogy olvasám
19 IX   |          látni.~Mindezeket Teleki igen komoly arccal mondá el az
20 IX   |            A jó úr, amellett hogy igen respektábilis embonpoint-nel
21 IX   |        tudva van, a magyar öltöny igen megkritizálja az ember termetét.~
22 IX   |    ilyesmivel foglalkoznak?~– Sőt igen. A készítő neve a zsebkendő
23 IX   |        kegyelmed hallgatni engem. Igen. Én is magyarországi vagyok,
24 X    |           kegyelmedhez. Éppen egy igen kényes dologgal bízott meg
25 X    |         voltak, s a gonosz hajdúk igen magasra csatolták fel a
26 X    |     egyúttal ezt is kihirdeted.~– Igen szívesen – monda Kelemen
27 XI   |  közelíteni.~Pedig az egész csoda igen természetes okból ered.~
28 XI   |      kapva. – Itt lakik valaki?~– Igen – monda Sange Moarte, kinek
29 XII  |     piacon, kérem a repozíciót.~– Igen sajnálom, nagytiszteletű
30 XII  |           kívánta kegyelmedet egy igen kellemetlen ügy felől értesíteni.~–
31 XII  |     kiverjük innen vele együtt.~– Igen, de a fejedelem restelli
32 XII  |          nője elé. – Ez országban igen könnyen mennek a válópörök.~
33 XII  |         nem tréfa volt-e e szó? – Igen kegyetlen tréfa.~– Te szerencsétlen
34 XII  |          bejelentés nélkül.~– Oh, igen… Kacagtunk… – monda Bánfiné,
35 XIII |             Férfiak vagytok-e? Ha igen, fogjatok fegyvert; álljatok
36 XV   |    generálisa, uzoni Béldi Pál?~– Igen. Mit akarsz tőlem?~– Én
37 XVI  |           kegyelmedet mindekkorig igen nemeslelkű férfinak tartottam.
38 XVIII|        melynek lyukán beszagolva, igen erős borszesz illata ütötte
39 XVIII|     gondolat, magában fölkiálta: „Igen! Oda, oda!” Szemei villogtak
40 XVIII|        magamat együtt? Ugyebár?~– Igen, igen.~– Ne tréfálj, Azraële,
41 XVIII|          együtt? Ugyebár?~– Igen, igen.~– Ne tréfálj, Azraële,
42 XVIII|        kádak voltak elhelyezve.~– Igen, e boltba rejtetém el azon
43 XVIII|          voltál bátor?~– Magamért igen. De arra gondolék, hogy
44 XVIII|           minap el akart fogni?~– Igen. Ő üldöz legkeserűbben.~–
45 XVIII|           nép? – kérdé tőle.~– De igen uram. Bánfi Dénest mentek