Part

 1 II |       még vissza Bandi? – kérdé Apafiné szinte az elfogódásig mély
 2 II |      nem, de minden órán várom.~Apafiné hosszan felsóhajtott. Mennyi
 3 II |        és szeretni örömtelenül.~Apafiné visszakényszeríté arcára
 4 II |    szorítja.~– Mi lelt? – kérdé Apafiné megütközve.~– Engem semmi
 5 II |       de annyival is több lesz.~Apafiné önkénytelen könnyel ragyogó
 6 II |      mert az ajtóhoz közeledni.~Apafiné erre fölvevé a gyertyát,
 7 II |        siess! – kiálta örvendve Apafiné, s betuszkolta az ajtón
 8 II |   Egészséges-e? – kérdé hevesen Apafiné.~– Egészséges – felele a
 9 II |        mondott a murza? – kérdé Apafiné reszketésre hajló hangon.~–
10 II |      rögtön utána sírva fakadt.~Apafiné lelke egyszerre megkapta
11 II |      semmi szó sem jött ajkára.~Apafiné a végtelen öröm őrült sikoltásával
12 III| valahová hívnak, de nem megyek.~Apafiné azonban meglátta a függönynyílásokon
13 VII|         ezen urak mind? – kérdé Apafiné.~– Hírükből ismerni fogod
14 VII|       atyafiak – válaszolt erre Apafiné –, hogy úgysem sok szólója
15 VII|         együgyűek! – kiálta föl Apafiné. – Hisz ezzel oda céloznak,
16 VII|        gyalog.~– Értem! – monda Apafiné rövid gondolkodás után. –
17 VII|   basára néz.~– Mihály! – szólt Apafiné a könyörgés reszketeg hangján,
18 VII|         nem kell tenned – szólt Apafiné okosan. – Van út és mód
19 VII|         isten veled, légy erős.~Apafiné magasztos arccal csókolá
20 VII|            Vesd a tűzbe – monda Apafiné nyugodtan.~– Úgyis azt akartam;
21 IX |        alá e név volt hímezve: „Apafiné”.~A fejedelem fönnhangon
22 IX |        érzetével.~Erre belépett Apafiné a terembe. Fejedelmi tekintetéhez
23 IX |     örömest látom én uralkodni.~Apafiné sértett méltósággal fordult
24 XII|         hallám kívülről – monda Apafiné –, azért tartottam erre
25 XII|      hozza testvéremet – felelt Apafiné mosolygó szemrehányással –,
26 XII|   bizalmassággal ölelé át Bánfi Apafiné méltóságteljes termetét,
27 XII|   félteni talán?~Margit helyett Apafiné felelt:~– Azt hiszem, ön
28 XII|      jegyváltás – szólt nevetve Apafiné.~– Hamar ráismertünk egymásra –
29 XII|    beszél.~– Te sírtál! – monda Apafiné. – Hiába mutatod jókedvedet.~–
30 XII|       is, még azt is! – sietett Apafiné utána mondani. – Ha éltét
31 XII|         önfeláldozás – viszonza Apafiné, magasztos tekintettel iparkodva
32 XIV|         legfölül ülteté Csákyt, Apafiné mellé s magával szemközt,
33 XIV|        föl akart kelni e szóra, Apafiné visszatartá:~– Itt kell
34 XIV|         süté le előtte szemeit. Apafiné diadalmas arccal tekinte
35 XIV|     durva férfivita közepett; s Apafiné lépett a nő és a férfiak
36 XIV|  elhagyá.~E szavakkal felkarolá Apafiné Margitot, ki, amint ez erősebb
37 XIV|  segélyére akart futni nejének. Apafiné visszatartá.~– Távozzék
38 XVI|  csinálnak kegyelmetek? – kérdé Apafiné sápadtan, kitörésre hevülő
39 XVI|     fölött határoznak – ismétlé Apafiné lassú hangon, éles szemekkel
40 XIX|     Apafi.~– Az urak vettek rá.~Apafiné összecsapta kezeit, s kétségbeesetten
41 XIX|    békében.~– Emberek! – kiálta Apafiné csengő hangon. – Ki van
42 XIX|      fogva, sietve elvágtatott.~Apafiné nyugtalanul tekinte utána,