Part

 1 II   |          minden gond az ő vállán van, ami csak egy férfit illet. Az
 2 II   |          kegyelmed?~– Úgy, fiam: hogy ami pénzt ily fáradtsággal,
 3 III  |           elfeledtettek vele mindent, ami körüle történik, hogy amint
 4 III  |              kezünkben is van valami, ami beleszólhat – mondá ez,
 5 IV   |    végzetszerű kicsinylése mindennek, ami körüle történik, mi rá nézve
 6 V    |            nénje haragudni akar érte, ami annak természetesen nem
 7 VI   |         azokat egy ötödrészire annak, ami ellenükben állott.~– Mi
 8 VI   |             kardját megcserélte vele, ami a tiszteletadás elképzelhető
 9 VII  |             uramnak hallá neveztetni, ami Erdélyben a nagyfejedelemnek
10 VII  |           sokat ráfognak szegényekre, ami nem való. Csak az eszük
11 VII  |             hágcsót fészket szedni, s ami fa közbe esett, azt levágták
12 VII  |               már láttam ezt a zekét, ami ezen a követen van, ezelőtt
13 VII  |               időztetni kényszerítse. Ami a fejedelemségbeni megerősítést
14 VIII |       közepett valakinek laknia kell, ami annál meglepőbb, minthogy
15 VIII |             semmi, csak a szerelem, s ami szerelemre emlékeztet.~Egy
16 VIII |               fehérré festve mindent, ami fekete. A villámfény éppen
17 IX   |            ivadéka sem bocsátá áruba, ami már egyszer övé volt. Csak
18 IX   |              gondolá magában Apafi –, ami e szomorú urakat ily elvetemedett
19 IX   |       elfelejtette fölkötni derekára, ami rendkívüli furcsaságot kölcsönze
20 IX   |         süveget, hosszú kócsagtollal, ami gyönyörűen illett oda.~Apafi
21 IX   |              zselyeszékben hordják, s ami ruhát egyszer magára vett,
22 IX   | kiskirályoknak ragyogó büszkeségével, ami a külföldről jöttekre nagy
23 X    |        Kelemennek némi duzzogással.~– Ami vagyok, az a fejedelem őnagysága
24 XI   |            sehol sem látott olyasmit, ami egy várhoz hasonlítana,
25 XII  |               föl a harcok napjaiból, ami a fejedelmek dicsőségére
26 XII  |              szándékozik azt kivinni, ami a nyílt föllépésnek nem
27 XII  |            majd csak azt tegye hozzá, ami utóbb jön. A nagyasszonynak
28 XIII |             is lehete látni közöttök. Ami arra mutat, hogy maga a
29 XIV  |             Annál rosszabb reá nézve.~Ami hajolni nem akar, annak
30 XV   |             tartozunk önmagunknak is. Ami rajtuk megesett tegnap,
31 XV   |           lássátok, mit cselekesztek. Ami azon jóslatot illeti, hogy
32 XVI  |      beszéljünk erről többet, urak.~– Ami a fejedelem sérelme – szólt
33 XVII |               késő reggel. A legelső, ami kezébe akadt, Bánfihoz írt
34 XVIII|              nem lehet elfeledni azt, ami már egyszer tudva van?~Miért
35 XVIII|             tenni, hogy ne fájjon az, ami fáj?~A nő gondolkozott,
36 XVIII|      elkezdett hajigálózni mindennel, ami keze közé akadt; a pompás
37 XVIII|          fölrohantak, tépni és törni, ami még megmaradt.~A szép jázminokat
38 XVIII|             éhenholtak, legyen nekik, ami még nem volt. Hadd lopjanak.
39 XVIII|         egyedül, oly távol mindentől, ami emberi?~Hisz ő maga magának
40 XVIII|             halmozzunk össze mindent, ami gyönyört, ami mámort adhat,
41 XVIII|          össze mindent, ami gyönyört, ami mámort adhat, hogy a holnapra