Part

 1 II   |         kiadta neki az utat! A jó úr azt sem tudta, melyik lábával
 2 II   |       boldogult fejedelem, György úr, nem érve be a maga országával,
 3 II   | nemességgel, akkor ment el Mihály úr is vele. Hogy elmarasztottam,
 4 II   |     nagyuramnak. Mert a fejedelem úr, aholott meglátta, hogy
 5 II   |        hozta a hírét, hogy Mihály úr ott sínlődik a szomorú fogságban,
 6 II   |        Tatárországba, hogy Mihály úr váltsága leteljék. A szegény
 7 III  |        órán várandós.~A jó Mihály úr egy percre sem hagyta el
 8 III  |          szolgálatodra, kegyelmes úr – felelt Apafi jámborul.~–
 9 III  |        veszedelmen.~– Áldassék az Úr neve – sóhajta megkönnyebbült
10 III  |    Tréfálni méltóztatol kegyelmes úr – hebegé Apafi, káprázván
11 III  |       csodálkoznod. Ha a fenséges úr akarja, basák, fejedelmek
12 III  |           mint akármelyik főrendi úr, aki csak zsarláshoz és
13 VI   |          szólt a tapasztalt német úr –, én régi katona vagyok,
14 VI   |      Hagyjuk ezt délutánra, vezér úr. Ebéd után más színben fogunk
15 VI   |    délután! – pattant föl a német úr. – Mert itt nincs elveszteni
16 VII  |    csíkszeredai hadnagynak.~A két úr oly képet csinált, mint
17 IX   |  kegyvesztett kapitánya volt a jó úr, azóta fölvitte isten a
18 IX   |        keresgeti a jó utat.~A két úr e pillanatban az asztal
19 IX   |          aztán összezördült a két úr, összeszedett cselédjeikkel
20 IX   |      volna képzelni nálánál.~A jó úr, amellett hogy igen respektábilis
21 IX   |           urakhoz. – A méltóságos úr csak a múlt években kapott
22 IX   |          útban hallám, hogy Bánfi úr amnesztiát kapott nagyságod
23 X    |          ugyan gróf és méltóságos úr, de olyan férfi, ki a fejedelemnél
24 X    |  díszcsizmáit hozzák el a hadnagy úr számára.~Kelemen diák szabódni
25 X    |      Marisel –, azontúl már Bánfi úr hatósága alatti földek következtek,
26 XII  |          Tudom, hogy letörik a jó úr szarva tőle.~Bánfi ezalatt
27 XII  |    egyedül a mi országunkon belől úr és önálló a magyar. Nem
28 XII  |         magáénál.~– Tartsa meg az úr a pénzét, én a házamat nem
29 XIV  |           értésül adni: hogy a jó úr leitta magát, s most egy
30 XIV  |        hogy Bonchidán én vagyok-e úr, vagy Bánfi Dénes uram.~–
31 XIV  |        uram.~– Mindkettőnk fölött úr az ország törvénye, nagyságos
32 XIV  |          bakokról van a szó, báró úr. Kegyelmed jól érti a dolgot,
33 XV   |     felett megérik a kalász. Most úr a magyar Erdélyországon
34 XVI  |           számára, s a főkapitány úr széttépte az oltalomlevelet,
35 XVI  |           forog kérdésben. E nagy úr oly szépen tud beszélni
36 XVI  |    cselédből válogatott – zászlós úr, te, Székely és te, Naláczi,
37 XVIII|       Hadd lopjanak. Azért én még úr maradok, s a rablás után
38 XVIII|      mutatni a sziklák felé. A jó úr csupa elragadtatás volt.~