Part

 1 I    |       elmulasztok én, pótoljátok ti helyre érzelemmel – emlékezettel.~*~
 2 I    |           dörmögve szól hozzá:~– Ti, erdélyiek, tehát nem avatjátok
 3 I    |      legjobb férfi? Ne féltsétek ti őt, nagyobb veszélyben is
 4 IV   |        történetet nem mondhatna. Ti odafenn hallgassatok el
 5 IV   |    uramnak! Folytassuk a dolgot. Ti odafenn húzzátok rá az elébbi
 6 V    |   kurtányokhoz fordult a basa.~– Ti kutyák! Ne gondoljátok,
 7 V    |         kiválaszta a seregből.~– Ti követni fogtok engem. A
 8 V    |       ismerkedni egymással. Mert ti a mi családunkhoz fogtok
 9 VI   |     haragos szóval:~– Jól tudom, ti kutyák, hogy az első lövésre
10 VI   |          lövésre készítik.~– Hát ti mit akartok? – riadt rájok
11 IX   |       tisztátalan állatok, miket ti hitetlenek szoktatok megenni,
12 IX   |        lenni Magyarországon. Oh, ti kölcsönösen bolondítjátok
13 X    |     végre, de miután tudom, hogy ti a nekünk adott szó nem teljesítését
14 XI   |        jártatok az erdőben? Hisz ti minden barlangot fölkutattok,
15 XI   |        én, hol lakik itt ember a ti görbe országtokban? Nekem
16 XII  |      kegyét, addig semmitől. Míg ti nyugodtan alusztok, én az
17 XIII |        felele Dzsem-Hamán. – Hát ti?~– Mi is köveket hordunk –
18 XIII |         takarítom a köveket, hát ti nem Csáky László emberei
19 XIV  |     helye.~– Én azt hiszem, hogy ti tréfáltok. Legalább én komolyan
20 XV   |     vihar messze földre elszórt. Ti nem tagadtátok meg rokonaitokat
21 XV   |       változtatni kényszeríté…~– Ti hallgatással feleltek szavaimra.
22 XV   |        nem engedi lángra gyúlni; ti tétováztok, s erőtöket számoljátok.
23 XV   |          s amilyen bírái lesztek ti őnekik, oly bírátok lesz
24 XV   |  Hódítsátok meg meghódítóitokat! Ti, kik ész, tetterő, vagyon
25 XV   |       benneteket megilletnek? Ha ti ott ülnétek, ahol Pázmány
26 XV   |    számára, melyre ő leüljön. Ha ti ahelyett, hogy itt-amott
27 XV   |          arra nézve ne féltsétek ti Erdélyt. Én fogadom, hogy
28 XV   | kalpagját lecsapva, fölkiálta:~– Ti mondátok! Igenis! Idegen
29 XV   |          és mi mostohagyermekek! Ti vétkeztetek mindig, és mi
30 XV   |        és küzdelmeink gyümölcsét ti vesztegettétek el! A ti
31 XV   |          ti vesztegettétek el! A ti viszálkodástok háromszor
32 XV   |          adtuk nektek a hősöket, ti adtátok nekünk az árulókat!…~
33 XV   |    szavam e sorompókon belől; ha ti Magyarországban megtagadjátok
34 XV   |         ez lesz azon ember, akit ti kerestek.~– Magyar fejedelem?!~–
35 XVI  |      végrehajtatni rajtatok! – S ti többiek mind, ármányszövő
36 XVIII|        ármányt szőnének ellenem, ti itt maradtok, fölhívjátok
37 XVIII|     látszottak keresgélni.~– Hát ti mit csináltok itt? – kiálta