1-500 | 501-987
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 X | valahol azt fogják mondani, hogy láttak, elvezetteti magát
502 X | pedig nagyon kételkedem, hogy Erdélyországban tartózkodjék,
503 X | Hiszen nem mondtam én, hogy oda brachiummal szükség
504 X | nyomozni a vadállatot, mely hogy e környéken van, arról biztos
505 X | kantárszárat, azon volt, hogy a lóra felülhessen. Az úri
506 X | azonban, amint észrevette, hogy a diák egyik lábát a kengyelbe
507 X | még egyszer utána kiálta, hogy el ne felejtse a mondottakat,
508 X | nagy rémületére tapasztalá, hogy azok tatárok, kik lovaikat
509 X | érdekesnek találná megszámlálni, hogy hány makk van egy fán, s
510 X | s ment tovább, anélkül, hogy hátranézne.~Idáig jól ment
511 X | utána kiáltott a lovagnak, hogy álljon meg! Kelemen diák
512 X | meg! Kelemen diák látva, hogy mindkét ember fegyvertelenül
513 X | fegyvertelenül rohan felé, gondolá, hogy tán nem valami gyilkos szándék
514 X | diák, s kapá rezes kardját, hogy majd mindjárt kihúzza, s
515 X | belerozsdásodék abba úgy, hogy Kelemen diák minden erőködése
516 X | s rekedt hangon kérdezé, hogy mi baj. Kelemen diák elővoná
517 X | mikkel a sárban szokás járni? Hogy égj meg elevenen, istentelen
518 X | szólni hozzá:~– Te mondád, hogy az adót ki szoktad hirdetni;
519 X | küldött engemet e helyre, hogy az új adót adjam tudtára
520 X | elismerésére lesz ez kivetve, hogy mi uraitok vagyunk. Az egész
521 X | végre, de miután tudom, hogy ti a nekünk adott szó nem
522 X | kísérjen, s vigyázzon rád, hogy az adót mindenütt kihirdesd.~–
523 X | Kelemen diák, arra gondolva, hogy majd elhagyja ő azt a becsületes
524 X | de arcalkotása bizonyítá, hogy nem e fajból való; sőt ha
525 X | volna, ráemlékezhetnénk, hogy már láttuk őt valahol.~–
526 X | ütleget kapsz a talpadra, hogy vőlegény korodban is megemlegeted.~
527 X | helybenhagyott mindent, s örült, hogy végtére megszabadulhatott,
528 X | sohasem lehete kivenni, hogy hová néz. Eközben elgondolá
529 X | el nem tudva képzelni, hogy mely ördög ez, aki leolvassa
530 X | elfogni és megmérgezni, s hogy emiatt a magyarok elkezdtek
531 X | kegyelmed az elméjét azon, hogy engemet mint tegyen lóvá,
532 X | tegyen lóvá, mert láthatja, hogy vén rókával akadt össze.~
533 X | kapott mindenfelé a nép, hogy ott helyben rögtön lefizeté
534 XI | fűtől-fától kérdezősködött, hogy itt lesz-e már a falu, s
535 XI | szüntelen azon választ kapta, hogy még jó messze van.~Majd
536 XI | másikba ment az át, anélkül, hogy valahol emberi hajlék mellett
537 XI | zivatart hozott a falura, hogy a házak tetejeit szedte
538 XI | végtére.~A pópa bizonyítá, hogy az előadás hiteles, Kelemen
539 XI | ország azon határozatának, hogy a parasztok irtsák ki a
540 XI | kegyelmed a fejedelemnek, hogy egyet sem foghattunk az
541 XI | semmi gondom.~– Tudom, uram, hogy ezzel neked semmi bajod;
542 XI | mégis meg kell azt tudnod, hogy a falu legszebb leánya,
543 XI | szorgalmas volt, és fiamat hogy szerette! Tizenhat hímzett
544 XI | Moarte, s megtudja róla, hogy Florica halva fekszik, előjön
545 XI | mintegy bosszonkodva azon, hogy a parasztembereknek is van
546 XI | mert másnak alig hiszem, hogy feleletet adjon akármi kérdésre.~–
547 XI | annyira van a templomtól, hogy mire a gyülekezet odaért,
548 XI | tegnap úgy leitta magát, hogy holnapig föl nem ébred.
549 XI | azzal igazolá e kérdést, hogy nem felelt rá.~– Hallod-e,
550 XI | azzal eltakarta szemeit, hogy ne lásson a halottra.~–
551 XI | bátor legénynek látszol, hogy az ördög kertjéhez közel
552 XI | arckifejezéssel jelenté, hogy elvezeti.~– Szent Miklós
553 XI | magával egy Mihály angyalt, hogy az ördögök közel ne érhessék.~–
554 XI | Azt hivém, igazhitű vagy, hogy oly buzgón kérdezősködtél
555 XI | Nekem az a rendeletem, hogy veled menjek, mindaddig,
556 XI | hátán fekszik, oly alakban, hogy ha a legalsót megmozdítanák,
557 XI | omlana.~Minden azt hirdeti, hogy itt vége van a földnek,
558 XI | keresett helyre jutunk.~– De hogy megyünk odáig? Hisz ez a
559 XI | rájuk Sange Moarte, látva, hogy felfelé akarnak kapaszkodni,
560 XI | És valóban lehete látni, hogy az óriásivá nőtt görgeteg
561 XI | ütést adva az egész hegynek, hogy megrendült alatta.~Egy percre
562 XI | Kelemen nem állhatá meg, hogy a mesebeli tündérpalotákra
563 XI | senkit sem szeretett éltében, hogy őt szerethesse halálosan.~–
564 XI | kérdezék.~Kelemen hátranézett, hogy majd megmutatja nekik, s
565 XI | látszik, magok sem tudják, hogy mi van itt közelükben! Hanem
566 XI | aholott meg sem várva, hogy Sange Moarte hollétét számon
567 XI | Zülfikár még azt kívánta volna, hogy Kelemen diák Bánfihunyadra
568 XI | elkísérje őt, de megértve, hogy az Bánfi Dénes fennhatósága
569 XI | Kelemen diák előre biztatá, hogy ott ez egyszer hamarább
570 XI | midőn nevében fölszólítám, hogy az adót fizesse le. Adjad
571 XI | te a basának, s fogadom, hogy úgy megjutalmaz, hogy egész
572 XI | fogadom, hogy úgy megjutalmaz, hogy egész életedre elég lesz.~
573 XI | turbánját, rögtön parancsolá, hogy a bámulatában megmerevült
574 XII | fogadá, mint ki érzé magában, hogy mindez őt megilleti; szemei
575 XII | ováción, de sohasem láttam, hogy ennyi hűhót csináltak volna
576 XII | akármelyikünk. Csak az, hogy ő arrogálni, pretendálni
577 XII | kompetál. Oh, tudom én, hogy mi a juss, mert pereltem
578 XII | kolléga uram mint örül, hogy őkegyességét lesegítheti
579 XII | úgy viszik a kapuig. Jó, hogy függő hintóba nem tették,
580 XII | urok volna nekik azért, hogy ma asztalt teríttet számukra.~–
581 XII | mulatságnak savát-borsát. Tudom, hogy letörik a jó úr szarva tőle.~
582 XII | szenvedett nemzetünk amiatt, hogy fejedelmeink vagy nem elégedve
583 XII | elfeledték azt is följegyezni, hogy 1617-ben a háború okozta
584 XII | visszatartva, megengedék, hogy végre kipihenhessük magunkat,
585 XII | mondhatom kegyelmeteknek, hogy e gondatlan lépés törvényes
586 XII | gondolt ki a fondorkodás, hogy bennünket akaratlanul visszarántson
587 XII | környékben kihirdetteté, hogy a nép fizesse meg az adót,
588 XII | szegény parasztság örült, hogy ily olcsón szabadulhat tőle,
589 XII | szabadulhat tőle, s anélkül, hogy tőlem kérdezte volna: tartozik-e
590 XII | ezáltal elérni: egy az, hogy elismerteté a néppel az
591 XII | néppel az adótartozást, más, hogy eszerint kitudta, hány adófizető
592 XII | vagyunk urai a parasztnak, hogy ne engedjük őt utolsó filléreitől
593 XII | fogadom az egy élő Istenre, hogy az orrára ütök úgy, hogy
594 XII | hogy az orrára ütök úgy, hogy megemlegeti, amíg él!~–
595 XII | patrónusokat. Bánfi megígérte, hogy elmenend, s ösztöndíjakat
596 XII | sajnálom, nagytiszteletű uram, hogy ez egyben nem lehetek szolgálatára –
597 XII | borzolgatá:~– Meglehet, hogy igazsága van kegyelmednek,
598 XII | kegyelmed családjával avégett, hogy adja el lerontás végett.~–
599 XII | kőmívesek már ki vannak küldve, hogy a házat szétverjék: a tízezer
600 XII | vagyok én parasztember, hogy kibecsültessenek a telkemből.
601 XII | én mondom kegyelmednek, hogy holnap szét fogják bontani
602 XII | mindig azzal fenyegetőzik, hogy a portára menekült Zólyomi
603 XII | félve is, ráhatározá magát, hogy amnesztiát ad Zólyominak,
604 XII | Zólyominak, s vissza engedi jőni, hogy többet ne ijesztgessék vele.~–
605 XII | de azt tudja méltóságod, hogy Zólyomi jószágai most méltóságod
606 XII | méltóságodat fölszólítani, hogy e javadalmakat a visszatérendő
607 XII | azt gondolják kegyelmetek, hogy én azokat visszaadom? Az
608 XII | terhes kötelességgel adta át, hogy értük saját költségemen
609 XII | azt hiszik kegyelmetek, hogy a jószágokról le fogok mondani,
610 XII | fogok mondani, csak azért, hogy egy bolonddal több legyen
611 XII | Azért vagyok uratok, hogy segítsek sorsotokon, ha
612 XII | lebeg, oly finoman dolgozva, hogy szárnyain keresztül lehet
613 XII | szomorú.~Bánfiné elfordult, hogy könnyeit elrejtse.~– Mi
614 XII | Bánfi elfojtott hangon –, hogy a napkeleti virágnyelven
615 XII | látlak. Már hatodik hete, hogy eltávozál, és én nem lehettem
616 XII | Nagyravágyó vagy-e? Azt akarod, hogy a fejedelem udvarába vigyelek
617 XII | veszélyes.~– Oh, te tudod, hogy én nem keresem a fényt,
618 XII | voltam akkor!~– Adná az ég, hogy az lehetnél ezután is. De
619 XII | megharagszik: az azt jelenti, hogy találva van.~Bánfi leráncolva
620 XII | azon néhány perc alatt, hogy férje szobájába lépett,
621 XII | csak nem kívánod tán tőlem, hogy úgy számot adjak, hogy merre
622 XII | hogy úgy számot adjak, hogy merre jártam, kivel beszéltem,
623 XII | az egész falut megesketi, hogy nem beszélt-e valaki a nejével.~
624 XII | érzés, mely fáj, anélkül, hogy tudná miért, mely meg tudja
625 XII | életünknek mindene, anélkül, hogy annak okait sejtené. Én
626 XII | hol jársz, de azt tudom, hogy sokáig elmaradsz, és nem
627 XII | ahhoz én nem értek. Lehet, hogy az én lelkem sérti a tiédet,
628 XII | ketté szíveinket. Jobb, hogy most tegyük azt, midőn még
629 XII | pillanatban nem vevé észre, hogy az ajtó fölnyílt, s rajta
630 XII | rettenetes volt! Bánfi azt hivé, hogy neje megőrült.~Ekkor azonban
631 XII | arcot.~– Jól van; szeretem, hogy titkolod: ez arra mutat,
632 XII | titkolod: ez arra mutat, hogy szereted őt; s ha valaha,
633 XII | valaha, most van szükség rá, hogy férjedet szeresd, őrizd,
634 XII | megdöbbenthetett. Gondolhatod, hogy ok nélkül nem kerestem föl
635 XII | én bizonyosan mondhatom, hogy Bánfi semmi ellenséges szándékot
636 XII | megdöbbenve veszem észre, hogy ő féltékeny kezd lenni hatalmára.
637 XII | mondá el a nagyvezérnek, hogy Haller Gábor a fejedelemségre
638 XII | akkor férjed izent neki, hogy nemsokára kirántandja nyakából
639 XII | idézett. Vagy azt hiszi tán, hogy azok, kik egy trónon ülő
640 XII | lelkemet, és én nem akarom, hogy Apafi legyen a kéz, mely
641 XII | bírnunk férjeink szerelmét, hogy e lelki mindenhatóság erejével
642 XIII | Bánfi, szinte örülve rajta, hogy izgatott lelke elé törni-zúzni
643 XIII | Gergely uram, megértve, hogy sarcolni jöttek, utasításához
644 XIII | szólhatok, hanem azt tudom, hogy három lófarkas póznákat
645 XIII | közöttök. Ami arra mutat, hogy maga a basa is jelen van.
646 XIII | Százan is futottak utánam, hogy elfogjanak; paizsomon kopogott
647 XIII | állhattam meg, méltóságos uram, hogy félre ne ugorjak Bánfihunyad
648 XIII | értesítendő a veszélyről, hogy idejekorán menekülhessenek
649 XIII | megmutatják a dühös ellenségnek, hogy ha az ősi tűzhelyért kell
650 XIII | hangon kiálta csatlósainak, hogy hozzák elé páncélját, kopjáját
651 XIII | inte a fulladozó hírnöknek, hogy szóljon tovább.~– E szavakra
652 XIII | rakjatok tüzeket a hegyeken, hogy az elődandárral egyszerre
653 XIII | ezt – kérdé Veér György –, hogy sem minket be nem vár, sem
654 XIII | Megütközött, midőn tudósítám, hogy Vízaknainé védi Bánfihunyadot –
655 XIII | később elfeledett, s most, hogy hősi veszélyéről értesült,
656 XIII | Körös itt néhol oly sebes, hogy az embert lekapja lováról.
657 XIII | egyet közülök visszaküldött, hogy a többieket is vezesse oda,
658 XIII | vezetőjük rájok kiálta, hogy álljanak meg.~Bánfi erre
659 XIII | hasítá ketté.~Erre, meglátva, hogy egyedül maradt, egyszerre
660 XIII | több, s örömmel tapasztalá, hogy a hídnál levők a távol miatt
661 XIII | Verjétek ezeket főbe, hogy el ne áruljanak bennünket
662 XIII | leverték házaik tetőit, hogy az ellenség föl ne gyújthassa.
663 XIII | elmaradtak, s azt hivé, hogy egy ostrommal beveheti a
664 XIII | győzhetetlen. Köszönd istenednek, hogy általam halsz meg – s ezzel
665 XIII | egyet taszított rajta úgy, hogy ha Bánfi erősen nem ül lován,
666 XIII | lecsapásnál oly erővel hull alá, hogy nincs paizs vagy sisak,
667 XIII | kardjával a basa sisakjára, hogy mind a sisak, mind a kard
668 XIII | huszárokat, midőn ez látta, hogy emberei mind a templomba
669 XIII | sereget minden ponton: úgy, hogy egyik csapat nem jöhetett
670 XIII | Dzsem-Hamánt, az arnauták vezérét, hogy a havasokon átvivő utakat
671 XIII | elrémítve az utánuk jövőket, hogy körül vannak fogva.~E hírre
672 XIII | összezúzták, aki eléjök állott, hogy nem lehetett rajta megismerni:
673 XIII | tépte dühében, azt látva, hogy egész seregével együtt el
674 XIII | kiálta rá. – Tán nem kívánod, hogy élve jussak a hitetlenek
675 XIII | Bánfi Déneshez követül.~– Hogy eláruld neki állapotomat,
676 XIII | szolga?~– Rávenni Bánfit, hogy a Kalota felé vezető utakról
677 XIII | parancsot adott két legénynek, hogy vezessék őt Bánfihoz, s
678 XIII | s inte a csatlósoknak, hogy hagyják őt vele egyedül.~–
679 XIII | elűzött házától, megtudva, hogy Azraëlét én segítém neked
680 XIII | uram; de nagyobb baj az, hogy mások is tudják. Egy rejtett
681 XIII | cirkálót ravaszul megbízta, hogy tudakozódjék a nép közt,
682 XIII | párducot az erdőben, jól tudva, hogy e szelídített fenevadnak
683 XIII | csapva.~– Meglehet uram, hogy még jókor érkezhetel – folytatá
684 XIII | tartani. A többivel, fogadom, hogy fülénél fogva hozom el Csáky
685 XIII | adott saját hadainak Bánfi, hogy a legnagyobb csendben induljanak
686 XIII | csapatnak pedig meghagyta, hogy rakjanak sok tüzet az erdőben,
687 XIII | rakjanak sok tüzet az erdőben, hogy az ellenség azt higgye,
688 XIV | birtokomban. Nagyon örülök, hogy van szerencsém. Hihetőleg
689 XIV | pirulva –, hanem azt hivők, hogy jó helyen járunk.~– Bizonyosan –
690 XIV | kantárszárat, uraim.~– Megmondám, hogy nem fogadjuk el.~– Mit beszél
691 XIV | ismeri vendégszeretetemet, hogy azt hiszi, miként én kegyelmeteket
692 XIV | helye.~– Én azt hiszem, hogy ti tréfáltok. Legalább én
693 XIV | Legalább én komolyan mondtam, hogy erőszakkal is elvitetlek
694 XIV | fölhívom önöket tanúknak, hogy e hatalmaskodásnak ellentmondék.~–
695 XIV | utánzá Bánfi nevetve –, hogy én ez urakat a legbarátságosabb
696 XIV | mindenkire rákiáltott, hogy őt fölhívja tanúnak, miszerint
697 XIV | iparkodott azoknak értésül adni: hogy a jó úr leitta magát, s
698 XIV | képet mutatott, átlátva, hogy nők előtt illetlen is, nevetséges
699 XIV | is tetézte a csúfságot, hogy az asztalnál legfölül ülteté
700 XIV | nem lehetett azt mutatni hogy érzi!~Mentül jobban derültek
701 XIV | találta ki számára Bánfi, hogy poharát ráköszöntve, egészségeért
702 XIV | finoman volt rejtélyezve, hogy a két nő semmit sem vett
703 XIV | Apafi –, ámbátor nem tudom, hogy Bonchidán én vagyok-e úr,
704 XIV | figyelmeztetni akar bennünket, hogy magyar nemes nem enged maga
705 XIV | mondta nekem ezt a gróf, hogy nagyságod küldé őt jószágaimra
706 XIV | nemes megengedheti magának, hogy vendégével tréfáljon, de
707 XIV | vendégével tréfáljon, de hogy hozzá durva legyen, soha,
708 XIV | kiküldém Csáky László uramat, hogy azon állatot fölkeresse
709 XIV | akará Bánfi a fejedelmet, hogy nőjét kímélje; de éppen
710 XIV | van, tudja meg kegyelmed, hogy e tetteért háromszoros jelt
711 XIV | pedig egy is elég arra, hogy kegyelmed megszűnjék az
712 XIV | észrevevé a nagylelkű ármányt, s hogy általa menekülni ne engedje
713 XIV | fenyítenie; én kívánom, hogy elégtételül dorgálja őt
714 XIV | lépett. – E tény megérdemli, hogy elkövetője fogságra tétessék.~–
715 XIV | kegyelmednek, úgy látom, hogy nincsen.~Apafi, amióta nejét
716 XIV | aláhangolódott, s attól tartva, hogy tökéletesen meg talál általa
717 XIV | elégületlennek kellett lennie. Érzé, hogy Bánfit keserves oldaláról
718 XIV | sebesíté meg, de azt is, hogy nem halálosan; meg volt
719 XV | parancsolnia a lakosokra, hogy szűnjenek meg sátorokban
720 XV | trombitaharsogás adja tudtul, hogy a fejedelem megérkezett.
721 XV | ismeretségben volt, s amellett, hogy a korral előhaladt műveltséget
722 XV | kérdé Forval, hallva, hogy valamit már olvasnak.~–
723 XV | csak arra hoznak törvényt, hogy az inasoknak hány tál ételt
724 XV | adni, vagy legfölebb arról, hogy mint lehetne az elszegényült
725 XV | kényszeríteni a meggazdagulásra, hogy azután fizethetnék az adót.
726 XV | embere valék, addig tudtam, hogy aki az én pártomhoz tartozik,
727 XV | látogatásától, kezdem észrevenni, hogy biz itt jobbról is, balról
728 XV | ellenkezője; csak attól függ, hogy ki viszi eszesebben a dolgát.
729 XV | Te azután figyelhetsz rá, hogy melyik viszi keresztül a
730 XV | cselekedni, meglátandja, hogy egyedül marad; éppen úgy,
731 XV | Légy őszinte. Reméled-e, hogy a harci párt győzni fog?~–
732 XV | Teleki lyányát eljegyzé, hogy apját érdekeibe vonhassa.
733 XV | kedvetlenül előadá az uraknak, hogy amiért összehívatta őket,
734 XV | támadhattok fel újra, új alakban, hogy e zászlókat felragadva fülébe
735 XV | mindenki hallgatott, érezve, hogy ez csak retorika. Telekit
736 XV | negat”. Nem akarom hinni, hogy elhidegülés volna szívetekben,
737 XV | számoljátok. De tudnotok kell, hogy nem egyedül leszünk, kik
738 XV | bizony, mondom nektek, hogy jöhet idő, mikor helyükön
739 XV | szemeit, mintha előre tudná, hogy az fog neki legelsőbb felelni.~
740 XV | fölemelkedék. Arcán meglátszott, hogy erőszakot akar tenni természetén,
741 XV | eldönteni, nem kérdezve azt, hogy hányan fognak sírni, hányan
742 XV | örülni felette… Az a kérdés, hogy Erdély életét kockára tegyük-e
743 XV | tegyük-e Magyarországért; hogy a mi vérünk föltámasztandja-e
744 XV | tartoznak nekünk anélkül, hogy mi hódolattal tartoznánk
745 XV | jobbágyaitokat, s még kérdés: hogy győztes hadsereggé-e? És
746 XV | mesét, mely megérdemli, hogy a késő kor számára följegyeztessék: –
747 XV | magyarnak annyi szellemi ereje, hogy ha valakit fegyverével le
748 XV | leüljön. Ha ti ahelyett, hogy itt-amott apró, eredménytelen
749 XV | Ami azon jóslatot illeti, hogy ma nektek, holnap nekünk:
750 XV | ti Erdélyt. Én fogadom, hogy aki Erdély határain hódító
751 XV | találni; de azt is fogadom, hogy e haderő senki kérelmére
752 XV | kelle elkiáltania Bánfinak, hogy a nőttön növő zajból kihallassék.
753 XV | akart menni Thökölyhez, hogy lebeszélje a szólásról,
754 XV | Szinte jól kezdett neki esni, hogy ott benn harcot ordítanak,
755 XV | ordítanak, s azon fokon állott, hogy kardját kirántva, ő – a
756 XV | marad a hely. – Érzem én is, hogy megoszlattatásom közelget. –
757 XV | megoszlattatásom közelget. – Elhoztam, hogy kezedbe adjam, helységünk
758 XV | mindenki becsülé, s látva, hogy szólni akar, elhallgatának.~–
759 XV | zokogva veté magát, lábaimhoz, hogy sorsáért engedjem föléledni
760 XV | Tehát vége azon reménynek, hogy Erdély fegyvert fogjon –
761 XV | Szépen beszélt.~– Nem az, hogy szépen beszélt, hanem ez
762 XVI | országgyűlés csak azt tudja, hogy kegyelmed leánya iránti
763 XVI | szavazott. Én azt is tudom, hogy kegyelmed megtagadta ugyanakkor
764 XVI | gyűlöletet, mert azt hiszi, hogy okai nincsenek tudva mások
765 XVI | férjek vagyunk, jól tudjuk, hogy egy kardcsapást meg lehet
766 XVI | kegyelmed”, Béldi azt hívé, hogy a kínálás egyedül őt illeti,
767 XVI | illeti, s nem is sejtve, hogy valaki más is nyúl a serleg
768 XVI | esni, úgy megnyomhatlak, hogy nem emeled föl többet a
769 XVI | odább ment, azt gondolva, hogy csak ittas kocódás volt
770 XVI | Teleki azonban észrevevé, hogy e jelenet után mindkét főúr
771 XVI | teremet, s nemsokára megtudá, hogy Fehérvárról is rögtön eltávoztak,
772 XVI | szólt Naláczi nagy készen –, hogy ha az ország a gyalui jószágot
773 XVI | szúrta a szemét a nagy úrnak, hogy palotája elől elfogta a
774 XVI | széjjelszóratta, s azt mondá, hogy építse fel az ország, ha
775 XVI | kardot, befogja szánkat, hogy ne is szólhassunk, midőn
776 XVI | arról szó sem lehetvén, hogy Bánfitól elégtételt adjunk,
777 XVI | gondolkozhatik nagyságod, hogy honnan teremtsen elő ennyi
778 XVI | vágva poharát. – Megmutatom, hogy elégtételt fogok adni akárki
779 XVI | módjával, mert azt tudjuk, hogy Bánfi, ha hívatni fog, meg
780 XVI | akarunk rámenni, megmutatta, hogy erősebb, mint maga az ország:
781 XVI | mint Csáky László uram, hogy ő fogja el a végrehajtó
782 XVI | szólt Apafi felbosszantva –, hogy az ily esetekben tudjon
783 XVI | állhatatosan.~– A szégyen ott van, hogy az ország nem bír elég hatalommal
784 XVI | egy lázadót kérdőre vonni; hogy van ember a hazában, aki
785 XVI | Teleki inte Székelynek, hogy íróeszközöket és pergament
786 XVI | ország urait megnyerjük, hogy Bánfinak törvénytétel előtti
787 XVI | nem bízik senki magához, hogy első legyen, aki nevét a
788 XVI | Apafitól.~– Úgy értettem, hogy ő nem szereti az ujjhúzást
789 XVI | lesz. Én rá fogom őt venni, hogy…~E pillanatban megnyílt
790 XVI | fölindulásán látható volt, hogy jól tudja, mi folyik itt
791 XVI | megdöbbent neje halavány arcától, hogy hebegve súgá Telekinek:~–
792 XVI | maradt magánál, s ahelyett, hogy az írást eltenné, még jobban
793 XVI | az ország feje mámoros, hogy azután a jobb kezét összeveszíthessék
794 XVI | szíve közé fúrta magát, hogy valahányszor férjemhez közelíteni
795 XVI | s pallost adott helyébe, hogy azzal kezdjen uralkodni,
796 XVI | de tudja meg kegyelmed, hogy ha a fejedelem szívéhez
797 XVI | urakká, jusson eszetekbe, hogy ahányszor fordul a kerék
798 XVI | gondoljatok rá, és borzadjatok el, hogy azon serlegekben, miket
799 XVI | bort adtok a fejedelemnek, hogy vért kérhessetek tőle… És
800 XVII | róla! – A férj azt hivé, hogy egy csók, melyről senki
801 XVII | meggyalázta, és még ki tudja hogy. – De hát elég-e az: egy
802 XVII | is fölkereste szívének, hogy sértő kézzel nyúljon hozzá.~–
803 XVII | úgy eltévesztette az utat, hogy egyszer kénytelen volt urának
804 XVII | kedvetlenül parancsolá, hogy arra tartsanak.~Egy magános
805 XVII | tudtára adva Bánfinak, hogy őt Béldi bizonyos férfias
806 XVII | átadta Gyergyainak, megkérve, hogy legyen szíves azt elküldeni.~–
807 XVII | bírtatok.~– Akkor azt mondád, hogy szeretnéd látni, ha komolyan
808 XVII | levél; de arcodon látom, hogy mit gondolsz te. Még az
809 XVII | Még az apámtól hallottam, hogy amely levelet haragunkban
810 XVII | nagyon elszégyenlé magát, hogy azt ő írta. – Hol volt az
811 XVII | levelet, és a tűzbe hajítá. Hogy kinevettek volna miatta! –
812 XVII | maga ellen, ha tudatá vele, hogy feleségét félti tőle.~–
813 XVII | örömében észre sem vevé, hogy egy idegen is van családja
814 XVII | rátekinte, s úgy látszott, hogy ismerősöknek találja vonásait,
815 XVII | folytat; azt is mondják, hogy e főúr a római császárral
816 XVII | császárral levelez; rajta légy, hogy Bánfit korlátozza az ország;
817 XVII | tud, a szultán megesküvék, hogy mind a kettőt elűzi az országból,
818 XVII | parancsot kaptak készen állani, hogy az első intésre minden oldalról
819 XVII | válaszát.~– Add tudtul apádnak, hogy az érintett ügyet meg fogjuk
820 XVII | büszkeségétől nem lehete azt várni, hogy a basa elől hátráljon, kivált
821 XVII | töprenkedés alatt észre sem vevé, hogy valaki kívülről kopogtat
822 XVII | megütődött, őt megpillantva, hogy szóhoz sem tudott jőni.~–
823 XVII | észrevéve Béldi megdöbbenését –, hogy alig egynapi távollét után
824 XVII | azzal csatlósainak meghagyá, hogy még a külső tornácra se
825 XVII | kegyelmed becsületszavára, hogy ha azt, amit tudtára adandok,
826 XVII | szemei elé tartá, de úgy, hogy kezéből ki nem adta.~A Bánfi
827 XVII | szerzett magának a hazában, hogy a törvény karja nem elég
828 XVII | következés természetes: hogy titkos törvényt kényszeríttetünk
829 XVII | Dénes minden törekvését, hogy kegyelmedet egész házával
830 XVII | jelentem meg kegyelmednek, hogy ha a maga életét, feleségének,
831 XVII | Néhány pillanattal később, hogy Teleki Bodolavárra érkezék,
832 XVII | fejedelemasszonytól, szóval is elmondva, hogy az annyival inkább sürgetős,
833 XVII | A főurak összeesküdtek, hogy a törvényeket megcsorbítsák.
834 XVII | mindegyiket felszólítám, hogy férjeiket őrizzék meg Teleki
835 XVII | Mihály ármányaitól. Óhajtom, hogy kegyelmednél találjak legnagyobb
836 XVII | s a cselédek hírül adák, hogy még a tornácról is eltávolított
837 XVII | szobájába vezetett, s anélkül, hogy ijedelmén kívül egyébre
838 XVII | latin szavakat, azt hivé, hogy férje beleegyezett, s kétségbeesetten
839 XVII | gondolkozni. Azon eszme, hogy férje bele talál egyezni
840 XVII | felfoghatásától.~Nem gondolt arra, hogy a legjobb férj is szégyenleni
841 XVII | nyilvánosan bebizonyulna rá, hogy neje által kényszeríttetni
842 XVII | magad rávétetni általa, hogy az ártatlan vére a te fejedre
843 XVII | megköszönném inkább neki, mint hogy a feleségemtől ilyen szégyent
844 XVII | bosszúsan kiálta nejére, hogy tüstént távozzék előle.~–
845 XVII | közbeszólt~– Úgy látszik, hogy a nők könnyebben meg tudnak
846 XVII | neje karját, s anélkül, hogy annak sírásában egyebet
847 XVII | Uram! Ígérd meg azt, hogy Bánfit nem akarjátok alattomban
848 XVIII | férjével. A sors úgy hozta, hogy Bánfinak szüntelen távol
849 XVIII | kellett viselniök magukat, hogy arcaikon senki észre ne
850 XVIII | uramnak gondja volt rá, hogy minden vendégét illő kényelemmel
851 XVIII | arra nem is számítottak, hogy ott is aluggyék valaki.~
852 XVIII | nyúlva, azt megszorítá. Érzé, hogy az reszket, de azt is érzé,
853 XVIII | reszket, de azt is érzé, hogy az vissza nem szorítja.~
854 XVIII | szó kellett volna nejétől, hogy annak lábaihoz omoljon,
855 XVIII | kegyelmed e szobában maradni, s hogy én menjek át a másikba?~
856 XVIII | a nő meggyőződött arról, hogy szerelme ideálja, kit istene
857 XVIII | tudja őt nem szeretni! Érzi, hogy gyűlölnie kell, s nem tud
858 XVIII | tud megválni tőle. Tudja hogy nem élhet vele többé, és
859 XVIII | élhet vele többé, és érzi, hogy nem élhet nála nélkül –
860 XVIII | Miért nem lehet azt tenni, hogy ne fájjon az, ami fáj?~A
861 XVIII | férjével.~– Te magad mondád, hogy váljunk el, mikor még szeretjük
862 XVIII | arra, amit hallott: tudja, hogy mi történik körüle, de nem
863 XVIII | nő azt hivé félálmában, hogy fölkelt, és az ajtót bereteszelé.
864 XVIII | hangjára Bánfiné azt álmodá, hogy férje lépett ki hozzá, s
865 XVIII | törnek!~Daczó odarohant, hogy befogja a nő száját, s a
866 XVIII | asszonyra rohant kivont karddal, hogy keresztüldöfje, azonban
867 XVIII | állva imádkozott Istenhez, hogy férjét engedje megmenekülni.~ ~
868 XVIII | közülök ököllel főbeütve, hogy orrát, száját elborította
869 XVIII | Bánfinét, midőn megtudta, hogy férje megmenekült. – Te
870 XVIII | megmenekült. – Te vagy az oka, hogy Bánfi kiszabadult kezeinkből.~–
871 XVIII | volt több óhajtásom, mint hogy érte halhassak meg. Isten
872 XVIII | Most pedig azt mondom, hogy aki ebből a szobából ki
873 XVIII | tulajdona volt, remélve, hogy Bánfi is szelídebben fogja
874 XVIII | viselni magát, azt tudva, hogy neje fogva van.~*~A fejedelem
875 XVIII | meghagyá az ott maradóknak, hogy ha Bánfi haza találna vetődni,
876 XVIII | székelyek, amint megérezék, hogy kapitány nélkül maradtak,
877 XVIII | azután követelni kezdték, hogy a belső szobákat is nyissák
878 XVIII | vonakodott, és bebizonyítá, hogy azt neki semmi oka sincsen
879 XVIII | és kérte a nemes urakat, hogy maradjanak az alkotmányosság
880 XVIII | székelyek előtt a szobákat, hogy ám nézzék meg, miszerint
881 XVIII | találtuk ölni, nem tudtuk, hogy ilyen szép. Gyerünk innen
882 XVIII | kulcsár.~– Csakis azért, hogy ha le találunk részegedni,
883 XVIII | áthajítlak ezen a házon, hogy négy darabban esel le.~–
884 XVIII | buzogányokkal beverték, vizsgálva, hogy mi van benne. A nagybecsű
885 XVIII | bútoroknak, s keresve, hogy mi tréfát kövessen el.~Firtos
886 XVIII | gömbölyű ébenfa asztalra, hogy bajuszt fessen korommal
887 XVIII | mint iparkodott kitudni, hogy mi mire való. Egy római
888 XVIII | az ölében, azt állítva, hogy az nagyon jó lesz a somlyai
889 XVIII | elküldték Firtos Firit, hogy hozzon nekik hozzá paszulyt,
890 XVIII | aminek az lett a vége, hogy Firit kidobták az udvarra.~
891 XVIII | elégtételt, lenyargalt a pincébe, hogy majd ott agyonissza magát,
892 XVIII | beütve, odatartja a fáklyát, hogy mi ömlik ki belőle. Látja,
893 XVIII | ömlik ki belőle. Látja, hogy puskapor. Szerencséje, hogy
894 XVIII | hogy puskapor. Szerencséje, hogy részeg volt, mert különben
895 XVIII | harmadikban is – már megesküdött, hogy ha a negyedikben is az lesz,
896 XVIII | ahol még az volt hátra, hogy mézben és lőporban fürösztött
897 XVIII | beszámítani a székely atyafiaknak, hogy amint e négylábon mászó
898 XVIII | szerencsésen választá irányát, hogy mire kihajnalodott, Kolozsvár
899 XVIII | Első gondolatja az volt, hogy ez éji roham egyedül magány
900 XVIII | számítottak ki, jól tudva, hogy a végrehajtott tettre könnyebb
901 XVIII | csak suttogva adá tudtára, hogy palotája szétdúlatott, s
902 XVIII | harcordítása bizonyítá, hogy Bánfit kész követni a sereg.
903 XVIII | fölhívlak tégedet Bánfi Dénes, hogy az ellened támadt országos
904 XVIII | Mihály. – Láthatja kegyelmed, hogy készülőben voltunk, csak
905 XVIII | csak azt nem tudtuk eddig, hogy hová.~– Csendesen, hadnagy
906 XVIII | az elsápadt hírnöknek –, hogy most az egyszer még nekem
907 XVIII | fejedelemhez, és mondd meg neki, hogy három nap alatt meg fogok
908 XVIII | Mit akartok?~– Eh! Azt, hogy ha a kard a törvény, kard
909 XVIII | országot, mi nem engedjük, hogy azt kegyelmed vérével oltsák
910 XVIII | hatalmas, és ez elég ok arra, hogy megölessék.~– Mindegy. Elmegyek,
911 XVIII | holnap, ha megtudja azt, hogy az idézésre megjelentél,
912 XVIII | szétfut, s megtagadja, hogy valaha látott.~– Nem kell
913 XVIII | Kegyelmed mondja azt a hadaknak, hogy Somlyóra mentem, többi seregeimet
914 XVIII | tudtul adva a hadaknak, hogy leülhetnek pihenni, ha elfáradtak.~ ~
915 XVIII | csak a büszkeség tartá még, hogy szándékát meg ne változtassa.~
916 XVIII | kezével intve, kiálta neki, hogy álljon meg egy szóra.~A
917 XVIII | ülve, meghagyá kocsisának, hogy csak menjen előre Tordára,
918 XVIII | velem, uram. Nem tudtam, hogy szólni kívánsz.~– Kegyelmed
919 XVIII | Én elhatározám magamban, hogy az idézésre megjelenek.~–
920 XVIII | érzem ügyemet.~– Meglehet, hogy igazságod van, uram, de
921 XVIII | nem volt elég lélekereje, hogy büszkén otthagyja őt – sőt
922 XVIII | vitatkozék vele.~– Igaz ugyan, hogy a fejedelem ellenségem,
923 XVIII | maradt.~– Mégsem hiszem, hogy velem jogtalanságot merjenek
924 XVIII | elkövetni, midőn tudják, hogy Somlyón és Kolozsvárott
925 XVIII | vezényleni, s tanuld meg azt, hogy az élő eb is különb állat
926 XVIII | Kolozsvárra, azon szándékkal, hogy hadai közepéből nem engedi
927 XVIII | Hát amint észrevették, hogy méltóságod kiment Kolozsvárról,
928 XVIII | azon elégtétele se legyen, hogy ő kacaghasson halála óráján?
929 XVIII | kell, mint tehesse azt úgy, hogy legalább ki ne gúnyolják
930 XVIII | ég, a boltozat oly magas, hogy a fáklyafényben meg nem
931 XVIII | hallik sehol.~Ki gondolná, hogy e bűvterem a föld méhében
932 XVIII | Azraële, sem lehete rejtély, hogy ez nem az egykori büszke
933 XVIII | magasabban állott, ki nem jött, hogy elhagyjon mindenkit, aki
934 XVIII | világért sem mutatta volna, hogy Bánfi arcán észrevevé a
935 XVIII | gyönyört, ami mámort adhat, hogy a holnapra ne maradjon semmi.
936 XVIII | megvetéssel vágta a falhoz, hogy cseréppé törött. Azzal másikat
937 XVIII | arcán a mosoly, s ahelyett, hogy a poharat a falhoz zúzta
938 XVIII | szerelmedtől.~– Pedig vigyázz, hogy el ne kábulj. Sokáig hagytál
939 XVIII | epednem, és én megesküvém, hogy ha eljössz, álmodban meggyilkollak,
940 XVIII | álmodban meggyilkollak, hogy többször el ne hagyhass.~–
941 XVIII | volt már kezemben a fáklya, hogy meggyújtsam azt, s midőn
942 XVIII | igen. De arra gondolék, hogy te nem csupán enyém vagy,
943 XVIII | nem lesz azon diadaluk, hogy ünnepélyt csinálhassanak
944 XVIII | tudtul égnek és pokolnak, hogy Bánfit e földön ne keresse
945 XVIII | kelle rá, míg kitalálta, hogy merre van, és hogy miért
946 XVIII | kitalálta, hogy merre van, és hogy miért van itt.~Valami hideg
947 XVIII | csak sok időre találta ki, hogy tán egy ajtó nyitva maradt,
948 XVIII | a halálfogadás, s érzé, hogy él. Bizonyosan megbánta
949 XVIII | Bizonyosan megbánta a leány, hogy meg akart halni: gondolá
950 XVIII | volna Korzár bég sorsáról, hogy ne járt volna éppen úgy,
951 XVIII | leend azon diadala senkinek, hogy engem elárult, ne mondják
952 XVIII | ne mondják ellenségeim, hogy elbúttam előlük, s rámtaláltak.
953 XVIII | elhagyá. Megütközve látta, hogy az nincsen ott. Az odaliszk
954 XVIII | süvegét.~– Kívánod uram, hogy valamerre elvezesselek?~–
955 XVIII | megfosztatott azon dicsőségtől, hogy ellenségét ő keríthesse
956 XVIII | kell. Amit követelek, az, hogy miután én megjelentem, és
957 XVIII | el is fogattam, anélkül hogy tudnám, miért, most már
958 XVIII | ellenkezőleg, azt kívánom, hogy amikor engem börtönbe tesznek,
959 XVIII | elfogatását, rendeletet tőn, hogy rögtön Bethlenvárba vitessék.
960 XVIII | kikéredzett az udvarból Kővárra, hogy így azt hihessék, mintha
961 XVIII | főúr még az útban hallá, hogy felesége szabadon bocsáttatni
962 XVIII | kegyelmed – kérdé Bánfi –, hogy tisztelendő Pataky uram
963 XVIII | rohanta meg egyszerre keblét, hogy még az ő erős szíve sem
964 XIX | aki határozottan kimondá, hogy ha liga által el lehetett
965 XIX | nem tartozik, s követelte, hogy személyes védelem adassék
966 XIX | fejedelem által, kivel elhiteté, hogy ha Bánfit börtönéből az
967 XIX | fordíthatja ezt a kétélű fegyvert, hogy ő sújtja le általa a fejedelmet.~
968 XIX | oly jelentéktelen volt, hogy felelni sem kelle rá. A
969 XIX | mennyire sértve van ő, mint hogy élve hagyhatták volna.~Az
970 XIX | mámoros Apafit rávenni, hogy az ítéletnek írja alá nevét.
971 XIX | oly hirtelen elhajtattak, hogy a fejedelem néhány perc
972 XIX | éjbe, mintha azt várná, hogy egy mindeniknél nagyobb
973 XIX | Apafinénak saját hívei, hogy a fejedelem aláírta a halálítéletet,
974 XIX | országra, átkot énreám, hogy nem hagytalak elveszni tatár
975 XIX | lovászát Béldi Pál, meghagyva, hogy üljön leggyorsabb paripájára,
976 XIX | meg az ottani várnagynak: hogy ha Bánfinak le kisebb baja
977 XIX | eljegyezte, s Teleki érzé, hogy az ifjú keze erősebb az
978 XIX | István oly rosszul lett, hogy meggyóntatták, s Kornis
979 XIX | járt országúton hazáig, hogy szekere alatt kellett hálnia.~
980 XIX | engedelmeskedel, meglehet, hogy ő elütteti fejedet holnap;
981 XIX | szenderegni.~Odalép Bánfihoz, hogy őt fölköltse. Amint kezéhez
982 XIX | fejét neje karjai közől, hogy azt föl ne költse. De lehet-e
983 XIX | férjnek fölébredni anélkül, hogy neje is fölébredjen?~A nő
984 XIX | eltakarni, ijedten kérdezé, hogy mi baj.~– Semmi, semmi –
985 XIX | mennyországom!~A nő nem is sejté, hogy e csókok egy halálramenő
986 XIX | indulatosan. – Ki mondta, hogy nőmet is meggyilkold?~Csáky
987 XIX | azt kiontatták. Ne engedd, hogy halálomért hazám bűnhődjék
1-500 | 501-987 |