Part

 1 I    |          bujkálniok, melyet minden pillanatban felfordítnak a víz alatt
 2 I    |      nézett alá a vadkanra, s azon pillanatban, midőn az éppen hasa alá
 3 I    |      törökök kisebbek, mint itt.~E pillanatban odalépett a daliához Dávid,
 4 I    |       egyik kezével övébe nyúlt.~E pillanatban valahol az erdőben egy lövés
 5 II   |            majd így is megsegít.~E pillanatban lódobogás hallék künn az
 6 III  |            nő. Oly halvány volt. e pillanatban.~– Semmi, semmi, szívem,
 7 V    |         egyszerre elváltozott, s e pillanatban apjáéhoz kezde hasonlítani,
 8 VI   |        éljenzésben tört ki; – azon pillanatban megbotlott a fejedelem lova,
 9 VI   |      másikat tétetett föl rá.~Ezen pillanatban hangzott föl a távolból
10 VII  |     különös szerencsétlenségükre e pillanatban tolongás kezde támadni a
11 VII  |            a fejedelem homlokát; e pillanatban Kelemen diák pergamenjére
12 VIII |          eltaszítón villámlik, egy pillanatban a hetedik égig emel, a másikban
13 VIII | megmerevedett törökre.~A következő pillanatban oldalához kapott a bég,
14 VIII |         fűződve fehér karjaival.~E pillanatban körös-körül megnépesült
15 IX   |    keresgeti a jó utat.~A két úr e pillanatban az asztal előtt áll, melyen
16 XI   |    átelleni hegyről.~S már a másik pillanatban lehete látni a fehér gombolyagot,
17 XI   |       szedve föl útjában, s minden pillanatban iszonyúbbra nőve, s vad
18 XI   |         Sange Moarte, kinek vére e pillanatban lángolni látszott, erei
19 XI   |    asszonyba! – suttogá Kelemen.~E pillanatban hallatszék a víz locsogása,
20 XI   |     mozdulatlanul feküdt ott; azon pillanatban, midőn úrnője csatára kiáltá,
21 XII  |            nejére hátratekintve.~E pillanatban nem vevé észre, hogy az
22 XII  |        angyal kezébe volt letéve e pillanatban, s e két ember sorsa egy
23 XIII |          kardját szeme elé, s azon pillanatban, midőn Kariasszár felé csapott,
24 XIII |      jajgatva rántá ki.~Bánfi azon pillanatban nyakához vágva az óriásnak,
25 XIII |     viszonza büszkén az asszony.~E pillanatban, mintha a föllegekből szállnának
26 XIII |     oldalról körül volt kerítve.~E pillanatban ismeretes trombitaharsogás
27 XV   |           Harc! És visszatorlás!~E pillanatban egy öreg, halálsápadt embert
28 XVI  |            fogom őt venni, hogy…~E pillanatban megnyílt az ajtó, s mindenki
29 XVII |      elszörnyedt, elsápadt, s azon pillanatban, midőn Béldi azt felelé:
30 XVIII|       lehetetlen; a szív ugyanazon pillanatban óhajt és iszonyodik, szeret
31 XVIII|         perc jelentőségét, s amely pillanatban Daczó újra fogcsikorgatva
32 XVIII|       Börtönben hivé magát, s azon pillanatban, midőn Margit fölsikoltott,
33 XVIII|          főúr. Mit érdekelték őt e pillanatban drágaságai, borai, paripái?~–
34 XVIII|       Angyal Mihály, s a következő pillanatban minden oldalról dühösen
35 XVIII|        szívébe érzé futni. A másik pillanatban szenvedélyesen rohant a
36 XIX  |     fölébredjen?~A nő is ugyanazon pillanatban nyitja föl szemeit.~Pataky
37 XIX  |       halál a küszöb előtt állt.~E pillanatban üvöltött a kürt a várkapu