Part

 1 I    |    minden tagjaiban reszketve a leány, az egész társaság útnak
 2 II   |      szólt munkáját folytatva a leány –, ha minden férfi itthon
 3 II   |      kérkedőleg a tűzrőlpattant leány. – Tudom istenem, hogy majd
 4 II   |     nékem, Magda néni – szólt a leány, közelebb húzva a székét
 5 II   |         kérdezősködtem utána.~A leány elhallgatott, magában látszék
 6 II   |    kezére forró könny hull, s a leány nem akarja azt elereszteni,
 7 II   |      Engem semmi sem – zokogá a leány. – Hanem úgy megsajnáltam
 8 V    |      hogy egy időben egy Kállay leány itt Erdélyben egy fiatal
 9 VIII |    forróan tudnak szeretni. S a leány mégis bús volt, unta magát
10 VIII |  számára a vizet, látta, hogy a leány epedve néz alá a felhős
11 VIII |         esnek az égről, szólt a leány, azok hullanak a földre,
12 VIII |         elhozá a csillagokat. A leány újra búsan nézett a földre.
13 VIII |      amit szíved megkívánhat? A leány felelt: karcsú leányok táncolnak
14 VIII |        aranyos öve mellett.~– A leány ismét búsan tekinte alá
15 VIII |   járnak ottan, válaszolt reá a leány, mindegyik oly kedves, oly
16 IX   |        legszebb és leggonoszabb leány volt a világ minden asszonynépei
17 XI   |   forrásvíz, melyet fiatal oláh leány állított oda hagyományos
18 XI   |     gomblyukába; énekelhetett a leány a tűzhely mellett, mikor
19 XI   | küszöbnél; pedig úgy szerette a leány! Sokszor mondta neki, ha
20 XI   |      nemsokára” – szólt búsan a leány. – „Akkor majd meglátogatlak” –
21 XI   |    fekszik holtan a szép fiatal leány, várva elbujdosott kedvesét; –
22 XI   |  keresztülfeküdt holtrészegen a leány apja, ki a nagy gyász miatt
23 XI   |    feküdt az alig tizenhat éves leány, szép homloka halotti koszorúval
24 XI   |     merev szemeit le nem véve a leány arcáról – Sange Moarte.~
25 XIII |      összehúzva szemöldeit. – A leány tőlem is megszökött, s nem
26 XIII |         miatt földönfutóvá. – E leány vészt hozott mindenkire,
27 XVIII|     szivárvány a sötét éjben.~A leány egyedül van. Semmi sem mozdul
28 XVIII|        Te át vagy ázva – szól a leány. – Jer, jer melegedjél meg.
29 XVIII|   ősszel elhagyja fészkét. De a leány, aki szeret, nem hágy el
30 XVIII|      nevetni fogunk, ugye, szép leány? Ez a nap a miénk! E napra
31 XVIII|         mennydörgős mennykőt!~A leány futott, mint egy karcsú
32 XVIII|         velencei kristályban.~A leány előhozá a pompás színezett
33 XVIII|  véghetetlen tenger – suttogá a leány, kezét Bánfi vállára fektetve.~–
34 XVIII|        Azraële keblébe rejté. A leány hevesen kapta föl erre poharát,
35 XVIII|     Készebb vagyok én – szólt a leány. – Jer, valamit mutatok
36 XVIII|       él. Bizonyosan megbánta a leány, hogy meg akart halni: gondolá
37 XVIII|    Csáky Lászlót és Azraëlét. A leány valamit látszott neki mutatni