Part

 1 I    |           és elköszönté:~– Adjon isten jó kedvet a töröknek!~A
 2 II   |     nagyurunkat?~– Hja, annak az isten a tudója! – sóhajta föl
 3 II   |          magával. Jól is adta az isten, hogy az is vele ment, mert
 4 II   |     kínált volna meg. De hisz az isten majd így is megsegít.~E
 5 II   |        izente, hogy – majd jó az isten.~– De hát mit tekingetsz
 6 II   |     neked hozzám való hűségedet. Isten engem! Ha egy országom volna,
 7 III  |       hangosan rákezdve a „Téged Isten dicsérünk” himnuszát, ő
 8 III  |     törsz?1~– Már bátya, sorsunk isten kezében van, de a mi kezünkben
 9 V    |         csodákat kell elkövetnem isten segélyével, vagy elvesznem
10 V    |       férje.~– És lásd, Béldiné: Isten mégsem számíthatná nekem
11 VI   |         maga rátáját, s eresszék isten hírével. Mi ugyan nem hagyjuk
12 VI   |  fészkelődve a basától.~– Azt az isten tudja, aki az emberi sorsokat
13 VI   |          a szó teljes értelmében isten kezében volt az ország sorsa,
14 VII  |          trónjára behelyeztelek. Isten segítségével szétverném
15 VII  |      mondasz és cselekszel. Most isten veled, légy erős.~Apafiné
16 VIII |        veszünk.~– Úgy hát áldjon isten. – Amiért megfizettél, azt
17 IX   |          a jó úr, azóta fölvitte isten a dolgát, most kővári főkapitány,
18 IX   |         szólt Bánfihoz:~– Fogadj isten, öcsémuram.~– Megbocsásson
19 IX   |     tatárfajzat volnánk, s tudja isten, mely vad idegen országból
20 XII  |        fejedelem, amióta csak az Isten e világot megteremtette!
21 XII  |    ijesztgessék vele.~– Hát csak isten hírével.~– Jól van, jól,
22 XII  |           míg benne tart, azután isten tudja, mi lesz velök.~–
23 XIII |  csatakiáltás vegyült a zajba:~– Isten! Mihály angyal!~Veér György
24 XIII |          meg a bandériumokkal.~– Isten! Mihály angyal! – ordítá
25 XIV  |       lovagolt hozzájok.~– Hozta isten kegyelmeteket, uraim, az
26 XIV  |          vendégeim. És így mégis isten hozta. – De mily elvadultan
27 XV   |       most szabad ország vagyunk Isten kegyelméből. – Magyarország
28 XVI  |           a szép asszonyokért, s isten tudja, mi mindenért.”~Az
29 XVII |          volt örömében.~– Hozott isten, édes öcsém – szólt innen
30 XVII |    kényszerít a közveszély!~– Az Isten keze szabad velünk – viszonzá
31 XVII |          én mentem a lelkemet az Isten előtt.~Béldi nyugodt méltósággal
32 XVIII|         hogy érte halhassak meg. Isten velem.~– Takarodjatok innen! –
33 XVIII| vérszomjtól reszkető ajkakkal.~– Isten legyen nekik irgalmas, kegyelmes! –
34 XVIII|           mint egy sánta hangya.~Isten legyen neki irgalmas e viharban,
35 XIX  |    vészharang zúgott mindenfelé, isten ítélete volt ez éjszakán
36 XIX  |       Künn mennydörgött az ég.~– Isten, ki haragodban mennydörögsz
37 XIX  |          rettentőt mennydörgött! Isten haragvó kedvében volt e