Part
1 II | megörült, azt hallva, hogy férje él, s mindjárt futott, fáradott,
2 II | száraz kenyerére, melyre férje iránti hűség miatt szorult.~–
3 II | nő, s magánkívül rogyott férje nyakába, érthetlen szavakat,
4 III | s aggodalmasan kiáltozá férje nevét. Apafi sietett hozzá,
5 III | heves zokogásba törve ki, férje nyakába vetette magát. –
6 III | Bízok, bízok – rebegé a nő, férje kezét csókolva hevesen,
7 IV | kezdve heves, parancsoló férje jellemének befolyása alatt
8 IV | Túlnan Béldi Pálné ül, férje és a fejedelem között. Még
9 IV | Bánfiné elsápadva kapaszkodott férje karjába, ki odakönyökölve
10 V | magyar nőnek török legyen a férje.~– És lásd, Béldiné: Isten
11 V | illik.~Katalin, látva, hogy férje elé nagy ezüst boroskanta
12 VII | Anna engedékenyen simult férje keblére, s női gyöngédséggel
13 VII | amellett nagy, komoly szemei férje vállain keresztül a sátorban
14 VII | közelíte nejéhez. Anna megfogta férje kezét, s komoly arccal tekintve
15 VII | elférjenek rajta. Félig ugyan férje térdén ült a szép nő, hanem
16 VII | Apafi – szólt Anna nyájasan, férje vállára fűzve selyem karjait. –
17 VII | hangján, összekulcsolt kezeit férje vállára téve. – Te a törökkel
18 VII | arcvonásai; mélyen tekinte férje szemeibe, s nyájasan monda:~–
19 VII | azzal lehajolt, megcsókolva férje kezét, s mielőtt az visszaadhatá
20 XII | zokogni kezdett boldogult férje emlegetésére; mi által Bánfi
21 XII | Bánfiné odatapadva simult férje keblére, s nyakát körülfogva
22 XII | zokogással Bánfiné, magát férje nyakába kulcsolva. – Az
23 XII | néhány perc alatt, hogy férje szobájába lépett, az indulatok
24 XVII | magánfolyosó, mely hálószobájából férje szobájába vezetett, s anélkül,
25 XVII | meglátta, mint térdel Teleki férje előtt, s kezét égre emelve,
26 XVII | szavakat, azt hivé, hogy férje beleegyezett, s kétségbeesetten
27 XVII | gondolkozni. Azon eszme, hogy férje bele talál egyezni Teleki
28 XVII | hevességgel rontott a szobába, s férje lábaihoz rogyva, annak térdeit
29 XVIII| annyi áruló indulat szólt férje mellett; a büszkeség, a
30 XVIII| Pedig ha föltekintett volna férje szemeibe, a bánat két legőszintébb
31 XVIII| Bánfiné azt álmodá, hogy férje lépett ki hozzá, s engesztelő
32 XVIII| azon ajtóig futott, mely férje kamráját elzárta, s a kulcsot
33 XVIII| Bánfinét, midőn megtudta, hogy férje megmenekült. – Te vagy az
34 XVIII| Bánfiné szótlanul veté magát férje keblére, és hevesen zokogott.~–
35 XVIII| összehozott bennünket…~És lehajolt férje homlokát megcsókolni.~Az
36 XIX | kibékült hitvesek.~Egyik karját férje feje alá téve, másikkal
37 XIX | első, egyetlen gyermekét férje karjai közé tette, s erősebben
|