Part

 1 II   |           a magáé elég, testvérei, Bánfiné és Telekiné nagyasszonyomék
 2 II   |       becsülöm ajánlatodat, mintha Bánfiné húgom tízezer aranyos nyakkötőjével
 3 IV   |             hallotta valaki hírét?~Bánfiné elsápadva kapaszkodott férje
 4 IV   | fejedelemnek, szófogadó alázattal.~Bánfiné reszketve sóhajtott magában,
 5 XII  |      mellékszobájába eltávozott.~*~Bánfiné dobogó szívvel hallá az
 6 XII  |  felkarolva a tündérlenge hölgyet.~Bánfiné odatapadva simult férje
 7 XII  |             E csók is oly szomorú.~Bánfiné elfordult, hogy könnyeit
 8 XII  |           szemeit fölvetve férjére Bánfiné, s nagyot sóhajtva, letörlé
 9 XII  |            szólt kitörő zokogással Bánfiné, magát férje nyakába kulcsolva. –
10 XII  |        szép hölgyek, ugye? – monda Bánfiné, tréfáló hangon, de talán
11 XII  |        beszélt-e valaki a nejével.~Bánfiné nevetésen kezdte, és sóhajon
12 XII  |        könnyen mennek a válópörök.~Bánfiné lélegzettelen esett vissza
13 XII  |          amíg meg fogjuk gyűlölni.~Bánfiné az egész kegyetlen beszéd
14 XII  |            megőrült.~Ekkor azonban Bánfiné székéről hevesen fölszökve,
15 XII  |           igen… Kacagtunk… – monda Bánfiné, sietve könnyeit fölszárítani
16 XII  |           beszélj! – szólt remegve Bánfiné, maga mellé húzva testvérét
17 XII  |      egymás előtt szemtül szemben.~Bánfiné félénken kulcsolá össze
18 XIV  |         itt velem asszonyok előtt.~Bánfiné föl akart kelni e szóra,
19 XIV  |        készül izenni az országnak!~Bánfiné fölsikoltott, testvére fülébe
20 XIV  |         gyökereztek volna.~Ezalatt Bánfiné fölkelt székéről, s erőszakosan
21 XIV  |            meg itt vendégei előtt.~Bánfiné lemondásteljesen rogyott
22 XVIII|           A feleség és az odaliszk~Bánfiné ama kínos jelenet óta nem
23 XVIII|  határozott napon Bánfi Somlyóról, Bánfiné Bonchidáról Koppándra hajtatva,
24 XVIII|          mint egy bűnbánó gyermek.~Bánfiné ehelyett önmegtagadó szenvelgéssel
25 XVIII|     kettőjük szobáit elzáró ajtót.~Bánfiné vetkőzni készült, s amint
26 XVIII|     suttogás hangjai közelednének.~Bánfiné hallotta azokat, de úgy
27 XVIII|             s a nyikorgás hangjára Bánfiné azt álmodá, hogy férje lépett
28 XVIII|       kezével megfogta a nő kezét.~Bánfiné ijedten sikolta föl e hideg
29 XVIII|            kulcsot elragadja tőle.~Bánfiné azonban ritka lélekjelenléttel
30 XVIII|            valamennyi ördögöt, míg Bánfiné térden állva imádkozott
31 XVIII|     végigmentek, végre benyitottak Bánfiné hálóteremébe.~– Nené! –
32 XVIII|       nyakravalókat szabtak, miket Bánfiné saját kezeivel hímzett.~
33 XVIII|     teremben, hol néhány nap előtt Bánfiné szelíd alakja tünedezett
34 XVIII|          és kiálta:~– Nőm! Margit!~Bánfiné szótlanul veté magát férje
35 XVIII|        kerülhettük egymást – szólt Bánfiné fuldokló hangon –, a szerencsétlenség
36 XIX  |          uram, itt a halálítélet.)~Bánfiné megrettenve az idegen nyelvű
37 XIX  |          ítélet végrehajtásra vár.~Bánfiné görcsös sikoltással szökött