Part

 1 I   |         hozzá legközelebb van, egy ifjú lovag s egy ifjú amazon.~
 2 I   |          van, egy ifjú lovag s egy ifjú amazon.~A lovag alig lehet
 3 I   |        mely körmeivel átkarolva az ifjú nyakát, egy nagyszerű zafíros
 4 I   |     látszanak.~Az amazon, kihez az ifjú olykor áthajolva édes szavakat
 5 I   |        herkulesi dalia, a mosolygó ifjú, a délceg amazon csak futó
 6 I   |           fordult az előtte haladó ifjú leventéhez:~– Gyönyörű reggelünk
 7 I   | láthatárunk.~– Valóban – felelt az ifjú, azt sem tudta, hogy mit
 8 I   |        délceg amazon és a szelíded ifjú. Mindkettőnek paripája egy
 9 I   |         merényt, csupán az erdélyi ifjú vágtatott neki, bár paripája
10 I   |      nyomában. Amint azonban a két ifjú lovas szinte a sűrű nád
11 I   |            a közeledőket, midőn az ifjú paripája éppen rajtuk hajtva,
12 I   |             tompa röfögés közt.~Az ifjú messziről, biztos kézzel
13 I   |          rohanni a hölgynek, de az ifjú lovag leszökött paripájáról,
14 I   |           daliát, az amazont és az ifjú lovagot.~A herkulesi férfi
15 I   |         kétes mosollyal az erdélyi ifjú.~– Nem mondtam? Nálatok
16 I   |            ott volnál mellette.~Az ifjú szótlanul fölkelt helyéről,
17 I   |            menj – szólt az erdélyi ifjú, észrevevén annak készülését –,
18 VI  |        kiszakasztott, s azt a dali ifjú kontyába tűzve, így szólt
19 VI  |    fejedelem mögé egy fiatal török ifjú férkőzött, lovának sokkal
20 VIII|     mindenütt, mindenütt tündérek, ifjú nevető leányok, a szőnyegeken
21 VIII|        fölfedezve arcaikat, miknek ifjú bájait most nem érheti férfi
22 IX  |           vetni.~Szép magas, sugár ifjú volt a bemutatott, eleven
23 IX  |    büszkeség árulá el a férfit.~Az ifjú megtetszett Apafinak.~–
24 IX  |          neki.~– Tudom – felelt az ifjú –, azért jöttem kegyelmedhez.~–
25 IX  |            némileg korlátozandó az ifjú tüzét, kimondá az igazat.~–
26 IX  |            Tréfásan megveregeté az ifjú vérpiros orcáját, s inte
27 XI  |         rebegé reszkető ajakkal az ifjú oláh, s forró fejét kezei
28 XI  |         párduc ordítását s az oláh ifjú halálkiáltásait.~– Jó volt
29 XV  |             ama fiatal bajusztalan ifjú amott, Thököly Imre – Teleki
30 XV  |           Béldi keblére fekteté az ifjú férj, megcsókolá homlokát,
31 XVII|             Egy szép, délceg török ifjú volt az, nyílt, nemes tekintet,
32 XVII|       szólt Béldi Pál elé lépve az ifjú.~Béldi rátekinte, s úgy
33 XVII|      sietséges.~Béldit meglepte az ifjú komoly hangja, s amint várába
34 XVII|       különszobájába hívá, ahol az ifjú bég egy sárga pecséttel
35 XIX |           közelebb vagyunk”. És az ifjú acélkezének szorítása alatt
36 XIX |             s Teleki érzé, hogy az ifjú keze erősebb az övénél –,