Part

 1 I    |         s a hajtók között; a két nemes vad villámsebesen szökell
 2 I    |       kantárát rövidre szedte. A nemes paripa mozdulatlanul várta
 3 II   |         egy ablakában a faluvégi nemes háznak látszik még valami
 4 III  |  mellényt.~Körlevelére több száz nemes csoportosult össze Selyk
 5 VII  |  érdemeim jutalmazását nagyságod nemes lelkére bízom – felelte
 6 VII  |          midőn még csak egyszerű nemes volt, annak arcát és ajkait
 7 XII  |    elboruló, sötét bíborvörös; a nemes lelkesülés vonalmai, a féktelen
 8 XII  |          megszokott méltósággal, nemes leereszkedéssel fogadá,
 9 XII  |        micsoda Bánfi Dénes uram? Nemes ember, mint akármelyikünk.
10 XII  |        annak is örülve nagyon.~– Nemes atyámfiai – szól Bánfi,
11 XII  |     ugyan nem terhel az, mert mi nemes emberek vagyunk, de éppen
12 XII  |       ütve szólt: – Az én nevem: nemes nemzetes –~– És vitézlő –
13 XII  |    ivadéka csak olyan jó címeres nemes ember volt, mint maga a
14 XII  |       hagyá a két testvért.~Anna nemes komolysággal nyugtatá kezét
15 XII  |      fognak, ha egy közőlök való nemes fölüti ellenük fejét? És
16 XIII |      térdeivel paripáját, mire a nemes mén fölágaskodott két hátulsó
17 XIII |        ordítá a magasan kilátszó nemes vezér láncüngében, félvállra
18 XIII |         tányérnyaló népet szabad nemes birtokára törni, míg maga
19 XIV  |     Csáky kísérőinek, egy fiatal nemes legény, kit társai Szánthónak
20 XIV  |      akar bennünket, hogy magyar nemes nem enged maga fölött saját
21 XIV  |       Bánfi nevetve (mert magyar nemes megengedheti magának, hogy
22 XIV  | Nemesemberek tisztelni szokták a nemes hölgyeket!~– Kegyelmed ismét
23 XV   |  szavaitokra én! Éppoly birtokos nemes Erdélyben, mint te, büszke
24 XV   |      Bodolára, s tanuld sorsodat nemes lélekkel eltűrni.~Azzal
25 XVI  |     cselekszik. Íme, legközelebb nemes Szentpálinén minő hatalmaskodást
26 XVII |       török ifjú volt az, nyílt, nemes tekintet, magyarhoz hasonló.~–
27 XVII |     kinek megférfiasult vonásain nemes komolyság honolt.~– Apám
28 XVIII|      minő kincset bírt e szép és nemes vonásokban, midőn azokhoz
29 XVIII|      szinte ingadozni kezdett. A nemes kebelben nem gyűlölet váltja
30 XVIII|        sincsen tenni, és kérte a nemes urakat, hogy maradjanak
31 XVIII|     töltéseket, amiket a vitézlő nemes urak itt elhánytak.~– Hát
32 XVIII|    elhánytak.~– Hát hol vannak a nemes urak?~– Hjaj! Méltóságos
33 XVIII|         van téve.~– Mennyi?~– Ha nemes fogja el, jószágot kap;
34 XIX  |    összevesztve a mámoros férjet nemes lelkű nejével.~Amely percben