Part

 1 II  |           nagyasszonyom itthon van, olyan bizton érzem magamat, mintha
 2 II  |             Azért van asszonyunknak olyan kemény tekintete, mintha
 3 III |              öcsém, ha nem papolnál olyan sokat – s azzal belépett
 4 III |             közőlök való. Legfölebb olyan embereket ismerek közőlök,
 5 III |             magát.~– Hisz nincs itt olyan ház, ahol csak harminc ember
 6 IV  | rendeltetését sem tudja, s mindezek olyan halmazban, hogy hatannyi
 7 V   |              Hadd lássatok most már olyan kalandot is, ahol a nő követi
 8 VI  |             kombinált ütközetben az olyan becses személy, akinek az
 9 VI  |          derékban kettészelje vele.~Olyan volt e két alak egymás mellett,
10 VIII|          tömör sziklabástya csaknem olyan magas, mint a talapjául
11 VIII|             alatt, melynek nyara is olyan hő, olyan sóvár, olyan szomjú,
12 VIII|          melynek nyara is olyan hő, olyan sóvár, olyan szomjú, mint
13 VIII|           is olyan hő, olyan sóvár, olyan szomjú, mint hölgyeinek
14 VIII|        megölöd, imád.~Tojásdad arca olyan halovány. Mintha e gyújtó
15 IX  |         tüzét, kimondá az igazat.~– Olyan fiatal még a legény, hogy
16 IX  |           kell önnek kötni, enélkül olyan a magyar öltözet, mintha
17 X   |           gróf és méltóságos úr, de olyan férfi, ki a fejedelemnél
18 X   |            tehát legjobbnak találta olyan képet csinálni, mintha éppen
19 X   |          meglátom azokat a lábadon, olyan ötszáz ütleget kapsz a talpadra,
20 XI  |        cirkálók jutottak. Egyik ház olyan, mint a másik, magas tetejű
21 XI  |         voltak a szemei. Ha akarta, olyan zivatart hozott a falura,
22 XI  |      hajadon egész Havaselig sehol. Olyan fekete szemeket, olyan sarkig
23 XI  |              Olyan fekete szemeket, olyan sarkig érő hajtekercset,
24 XI  |         védhessem magamat.~– Hát te olyan kardot tartasz, amit csak
25 XI  |           odáig? Hisz ez a szirtlap olyan, mint a tükör, ha az ember
26 XI  |           hasonlítana, egyik szikla olyan volt, mint a másik.~Az oláhok
27 XII |          akinek minden ivadéka csak olyan jó címeres nemes ember volt,
28 XII |                Szaporán? Tán bizony olyan röviden el lehet azt mind
29 XII |           Kérem! Nemesi kúria! Csak olyan jó, mint méltóságod kastélya
30 XII |            palástoddal, és én akkor olyan boldog voltam… Néha a harcriadó
31 XII |          fel bennünket, és én mégis olyan boldog voltam… Te lóra ültél,
32 XIII|         maga, s te itt mindenesetre olyan jó helyen vagy, mintha már
33 XV  |             Az osztályozás nem megy olyan könnyen – szólt mosolyogva