Part

 1 I    |          pillanatnyi véletlen, s mégis egy század fordulópontja.~
 2 I    |          oly dörgő, oly mély, és mégis annyira csengő és átható.~
 3 II   |         ránc sem komorítja el, s mégis oly fönséggel tele; a szemöldök
 4 II   |         szemeket, és e szemekben mégis annyi tűz, annyi villám
 5 II   |        osztják, és ha megnyílik, mégis oly parancsoló, oly büszke!~–
 6 II   |        parancsoló, oly büszke!~– Mégis ébren vagytok? – kérdé cselédeitől.
 7 III  |        azok mindnyájan egyenlők, mégis a többi fogoly magyarok
 8 IV   |          már eladó leánya van, s mégis nyitott vállban jelenik
 9 V    |        van, Katalin, de mikor ez mégis oly különös, hogy keresztyén
10 VI   |         felugrott helyéről.~– Én mégis meg akarom tekinteni – szólt,
11 VII  |        maradt a fejedelem előtt, mégis az maradt köztük a különbség,
12 VII  | parancsoló arc, mily nyájasan, s mégis milyen büszkén tudott széttekinteni!
13 VII  |      vége szakadni, ki feleségét mégis jobb szerette, mint egész
14 VIII |      kéj-, az élvezettől, a szív mégis üres maradt, s elérhetlenek
15 VIII |       tudnak szeretni. S a leány mégis bús volt, unta magát ott
16 IX   |  kardmarkolatához, utóbb azonban mégis meggondolta magát, s egész
17 IX   |          fogadta a közbeszólást, mégis részvétet akart mutatni.~–
18 IX   |     Telekire háríthatta.~Azonban mégis ajtajánál maradt, figyelve,
19 IX   |  torzított megszólításokat.~– Ez mégis különös tünemény lehet –
20 IX   |      aranyat vesztettem rajta, s mégis sikerült neki a miniszterektől
21 XI   |      ezzel neked semmi bajod; de mégis meg kell azt tudnod, hogy
22 XI   |       Moarte azt felelte: „Akkor mégis megnéznélek.” – „Meg is
23 XII  |   emberrel, mint ezzel itten. Ha mégis a fejedelemmel tennék, az
24 XII  | nagytiszteletű uram, hanem azért mégis aligha fog valamit nyerni.~–
25 XII  |    ébreszte fel bennünket, és én mégis olyan boldog voltam… Te
26 XII  |   föltartóztatni a csapást, s ha mégis megtörtént az, te el fogod
27 XIV  |          akkor vendégeim. És így mégis isten hozta. – De mily elvadultan
28 XV   |       suttogóan ejté ki Béldi, s mégis meghallák azt a terem minden
29 XV   |  elhangzának szavai – a teremben mégis halotti csend uralkodott.~
30 XVII |         és igazságos ügyében. És mégis, a haza javáért el kelle
31 XVII | mosolygott.~Amint ez megtörtént, mégis egy vádló döbbenés ütődött
32 XVIII|        távolság milyen kevés, és mégis milyen sok! Hallhatja sóhajtásait;
33 XVIII|     abban egyéb, mint méz. Végre mégis akadt egy akós átalagra,