Part

 1 II  |       belépett rajta Bornemissza Anna, Apafi Mihály felesége!~
 2 II  |       boldogság az! – kiálta fel Anna örömkönnyes arcát az égre
 3 III |       Azért legyen kendnek esze.~Anna meghallá ott benn a szobában
 4 III |        látandlak többet – rebegé Anna, s közel volt az ájuláshoz.~
 5 VII |       méltóságteljes Bornemissza Anna.~Ez már fejedelmi tekintet
 6 VII |          hangosan megcsókolgatá.~Anna engedékenyen simult férje
 7 VII |          adnexae-vel együtt; míg Anna mosolyogva ki nem bontakozott
 8 VII |          mert férfi.~Bornemissza Anna ezalatt odainté magához
 9 VII |         bocsátva, kitakarodának.~Anna együtt maradva férjével,
10 VII |       jeleivel közelíte nejéhez. Anna megfogta férje kezét, s
11 VII |          e szilárd tekintet, mit Anna észrevéve, nyájasan simult
12 VII |         férfi volt Haller Gábor.~Anna csodálkozva csapta össze
13 VII | bizalmasan vannak veled? – kérdé Anna.~– Hű párthíveim azok, kik
14 VII |   vihesse a jelenet folyamát, de Anna nem tágított e tárgytól.~–
15 VII |       jóért jött? – kérdé tovább Anna, mindent meg akarva tudni. –
16 VII |     oláhfalusiak követe.~E szóra Anna sem állhatá meg, hogy el
17 VII |         egy szóra, Apafi – szólt Anna nyájasan, férje vállára
18 VII |        látszottak.~– Nem akarok, Anna, nem akarok. Ne képzelj
19 VII |         Kolozsvárt.~– Megteendem Anna, megteendem – szólt Apafi,
20 VII |          fejedelemnek születtél!~Anna gyöngéden fogá meg férjét
21 VII |          kezéből. Már késő volt. Anna felgöngyölgette azt, meglátva
22 VII |       neki, nem aranyat! – szólt Anna haragosan, s rögtön újra
23 IX  |            Őnagysága Bornemissza Anna, Apafi Mihályné kíván bebocsáttatást
24 IX  |     várta a fejedelemnő szavait.~Anna azonban még el sem kezdheté
25 XII |     fölszökve, elkiáltá magát:~– Anna! Testvérem! – s az ajtó
26 XII |    egyedül hagyá a két testvért.~Anna nemes komolysággal nyugtatá
27 XII |     féltem az elbukástól – szólt Anna –, hanem férjedet. Apafi
28 XII |          kell bocsátanunk.~– Oh, Anna – szólt Margit nyugtalanul –,
29 XII |       Margit félénken szorongatá Anna kezét.~– Mit tegyek? Oh,
30 XVI |            Tanácskoznak? – kérdé Anna, mindig közelebb lépve az
31 XVI |    családi jelenet kezd lenni.~– Anna! – kiálta föl Apafi, szégyentül
32 XVII|             Barátnéd Bornemissza Anna.”~Béldiné e levelet olvasva,
33 XIX | lovászaitól négy paripát – monda Anna, mialatt saját kezével írta