Part
1 I | értetik össze orraikat; nekik is megvan a saját beszédjük,
2 III | Legfölebb is sarc kell nekik, azt meg majd előteremtem.~–
3 IV | Hallerra, hogy mondja el nekik a tréfát.~– Nem sok az egész –
4 VI | esküdve mennyre-földre, hogy nekik nyittassa ki a kaput, mert
5 VII | az okos ellenségnél. Adj nekik saját magukhoz mért jutalmat.~–
6 VII | mert a kapitány megtiltá nekik az erdőpusztítást, ellenben
7 VII | unják a terhet, s kellene nekik törvény, mely a futárokat
8 VII | fermánjaikat, melyben az van nekik parancsolva, miszerint minél
9 VII | zekéjét, s pattogva hányta nekik oda a szót.~– Hallják uraimék!
10 IX | a magyar urak, amennyit nekik tetszik, a magok dolgairól.~–
11 X | dolgozott, hogy lábait a nem nekik való térbe beleszorítsa,
12 X | természetesen nem sükerülvén nekik a szűk sarukat azokról lehúzhatni.
13 XI | hátranézett, hogy majd megmutatja nekik, s íme – sehol sem látott
14 XI | Jobb, ha nem szólunk nekik – monda Zülfikár –, úgy
15 XII | szokás; mintha urok volna nekik azért, hogy ma asztalt teríttet
16 XII | sátraitokba, feleim – inte nekik Bánfi –, amire szükségtek
17 XIII | nép között, s ezeket mondá nekik: „Férfiak vagytok-e? Ha
18 XIII | elé érve, ez izenetet hozá nekik:~– Az én uram, Ali basa,
19 XIII | elcsípték, nyugodtan monda nekik magyarul:~– Vigyetek Bánfi
20 XV | mi hódolattal tartoznánk nekik. Gondolkodjatok rajta, midőn
21 XVI | saját kezeivel nyújtva nekik a tele serleget, s nem szűnve
22 XVII | látta, közöttük volt, örült nekik, s csak előálló szekerének
23 XVIII| ismerős előtt nem lehetett nekik haragot mutatniok, s kénytelenek
24 XVIII| Firtos Firit, hogy hozzon nekik hozzá paszulyt, sót és hagymát;
25 XVIII| sót és hagymát; az hozott nekik kávét, cukrot és ezreket
26 XVIII| ajkakkal.~– Isten legyen nekik irgalmas, kegyelmes! – hörgé
27 XVIII| jól az éhenholtak, legyen nekik, ami még nem volt. Hadd
28 XVIII| Átkom fejükre. Irgalmaztam nekik, s én vesztem el.~– Csáky
29 XIX | is szívemből megbocsátok nekik.~Az ég rettentőt mennydörgött!
|