Part

501 XIV  |             önöket magamhoz Bonchidára egy kis barátságos vendégségre.~–
502 XIV  |    vendégeimnek kell néznem.~– Még van egy harmadik minőség is.~– Amelyet
503 XIV  |              föl Csáky.~– Nem, ez csak egy kis farsangi tréfa – viszonza
504 XIV  |                vendégszeretet.~Az urak egy része kacagott, a másik
505 XIV  |                úr leitta magát, s most egy kis nemesi tréfát űznek
506 XIV  |      magánkívül dühében.~Amint azonban egy falun keresztülmentek, egyike
507 XIV  |               egyike Csáky kísérőinek, egy fiatal nemes legény, kit
508 XIV  |        maradjon kegyelmed állva, úgyis egy kis barátságos törvényszéket
509 XIV  |            tartani. Hanem hisz ez csak egy kis farsángi tréfa. Kegyelmed
510 XIV  |                súgá fülébe.~– Én eddig egy szót sem értek e dologból –
511 XIV  |                  A kegyelmed erdejében egy párducot láttak a parasztok.~–
512 XIV  |           tréfa ez, uram. Azon fenevad egy oláhot az erdőben mások
513 XIV  |            sziklatanyát, melyet én ott egy meleg fürdő kedveért vésettem? –
514 XIV  |          Gregyina Drakuluj alatt ismét egy ércfördőt fedeztem föl,
515 XIV  |            jusson, titokban a sziklába egy kis kéjházat vésettem egyedül
516 XIV  |         takarózni, pedig kegyelmed ott egy török leányt tartogat, kiért
517 XIV  |        házasságtörésért, s abból pedig egy is elég arra, hogy kegyelmed
518 XIV  |            előtt, lehajtva fejét, mint egy bűnhődő, ki büntetésre vár…~–
519 XIV  |              Uraim! – kiálta fel ekkor egy csengő hang, oly jóleső
520 XIV  |           vagyok kegyelmedet megőrizni egy igazságtalan tettől – s
521 XV   |            halál után újra föltámadni.~Egy nép kipusztul belőlök, a
522 XV   |      feledékenységbe megy, s ismét jön egy másik nép, s a romok tetejére
523 XV   |          mázzal festett épületei, mint egy ezeregyéjszakai tündértanya,
524 XV   |               várost Gyulafehérvárnak.~Egy század fordult, s a szent
525 XV   |        Erdélyből el nem mentem, s vagy egy, vagy más párt embere valék,
526 XV   |        egymásnak is ellenségeik, de ez egy elvben elválhatlanul összetartanak.
527 XV   |          magyarországi párt közt nincs egy alak, aki a harcvágyó népnek
528 XV   |          végezni, ahol kezdte, őt csak egy eszme viszi: a hatalom –
529 XV   |            lassankint elcsendesedik, s egy nyugodt tekintetet vetve
530 XV   |               számít, mert a határozat egy ország sorsát fogja eldönteni,
531 XV   |         szeszélyében? Az ő politikáját egy pár szép szem is könnyen
532 XV   |           leszünk a bajban, közbejöhet egy kis versailles-i intrika,
533 XV   |             lehet, mondott erre egykor egy mesét, mely megérdemli,
534 XV   |               föld, ugye? – kiálta föl egy gúnyos hang a tömeg közől.~
535 XV   |                  Halljuk Béldit!~Ekkor egy fiatalember rontott át a
536 XV   |             vejét, Wesselényi Pált, ki egy szóra a mellékterembe hívta
537 XV   |           akaró zajt.~Az előcsarnokban egy lefátyolozott hölgy várt
538 XV   |            visszatorlás!~E pillanatban egy öreg, halálsápadt embert
539 XV   |               szól fölindult hangon. – Egy kipusztult falu – utolsó,
540 XVI  |               miután a krónika szerint egy ülő helyen kevés volt neki
541 XVI  |                volt neki elfogyasztani egy veder bort.~A bor nemcsak
542 XVI  |                megint kibékültek; csak egy ember volt józan, ki sohasem
543 XVI  |         Béldihez fordult Teleki, s azt egy ablakmélyedésbe vonva, nagy
544 XVI  |              vagyunk, jól tudjuk, hogy egy kardcsapást meg lehet bocsátani,
545 XVI  |                meg lehet bocsátani, de egy csókot soha!~Béldi összerezzent,
546 XVI  |             fejedelem éppen odavetődék egy pompás turquois-val kirakott
547 XVI  |               tanácsot adni.~– Én csak egy orvosságot tudok, mely az
548 XVI  |                nem bír elég hatalommal egy lázadót kérdőre vonni; hogy
549 XVI  |       parancsoljuk, s mától számítandó egy hétig előttünk meg ne jelenj.~–
550 XVI  |              magadnál; hanem önhöz van egy szóm, főtanácsos uram, aki
551 XVII |                                  XVII. Egy csókért egy halál~Béldi
552 XVII |                      XVII. Egy csókért egy halál~Béldi Pál Fehérvárról
553 XVII |                szavai új életet adtak.~Egy csók magában véve oly ártatlan.
554 XVII |           gyanúnak, mely körül a lélek egy egész pokolvilágot bekereng,
555 XVII |                  A férj azt hivé, hogy egy csók, melyről senki sem
556 XVII |              hogy. – De hát elég-e az: egy asszonyt sírni vagy meghalni
557 XVII |              akin bosszút lehet állni? Egy férfi, aki mindig ellensége
558 XVII |              cseléd megcsóválta fejét, egy mellékúton félretért, s
559 XVII |       parancsolá, hogy arra tartsanak.~Egy magános mezei lak volt ez,
560 XVII |             sürgetős dolgod van ott?~– Egy izenet – szólt Béldi kitérőleg.~–
561 XVII |                 Megírhatod levélben, s egy lovas legényem menten elviszi,
562 XVII |             miatta! – gondolá magában. Egy szerelemféltő vén bolond,
563 XVII |               gyermekei anyját félteni egy csók miatt, mely ittasan
564 XVII |          örömében észre sem vevé, hogy egy idegen is van családja között;
565 XVII |                figyelmét magára vonni. Egy szép, délceg török ifjú
566 XVII |  különszobájába hívá, ahol az ifjú bég egy sárga pecséttel leragasztott
567 XVII |           kettőt elűzi az országból, s egy basára fogja Erdély kormányzását
568 XVII |              halál függ fejetek fölött egy pókfonálnál vékonyabb szálon.
569 XVII |      függönyeit is leereszteté. Csupán egy szőnyegajtó volt még a háttérben,
570 XVII |             volt még a háttérben, mely egy magánfolyosón keresztül,
571 XVII |               kifejlődést.~Erre Teleki egy sokszorosan összehajtogatott
572 XVII |            Teleki Bodolavárra érkezék, egy lovas hajdút látunk a várudvarra
573 XVII |                után tudakozódva, annak egy levelet kézbesíte a fejedelemasszonytól,
574 XVII |             Amint ez megtörtént, mégis egy vádló döbbenés ütődött Béldi
575 XVIII|                senkit sem fogadott el…~Egy napon Koppándon lakó Vitéz
576 XVIII|           férjeikkel, a fiatal leányok egy külön terembe, az ifjak
577 XVIII|           ekkor oly régóta nem aludtak egy fedél alatt.~Ennyi ismerős
578 XVIII|         kandalló tüzétől megvilágítva, egy kerevetet engede látni,
579 XVIII|             szótlanul, sóhajtva ült le egy karszékbe, Margit kezét
580 XVIII|             kezében tartogatva, s csak egy nyájas szó kellett volna
581 XVIII|         omoljon, s sírjon előtte, mint egy bűnbánó gyermek.~Bánfiné
582 XVIII|           háborgásától, fölkelt ismét, egy széket vont a kandallóhoz,
583 XVIII|             nem jön a meghalásra.~Csak egy be nem zárt ajtó választja
584 XVIII|                fölött alig táncolt még egy halavány el-elváló lánglobogvány,
585 XVIII|          tenyerébe hajtott fővel, mint egy a sírok fölött gyászoló
586 XVIII|                nő mellének szegezve.~– Egy hangot se, asszonyom – szólt
587 XVIII|          székelyektől, a kert hátulját egy széles árok zárta el, tele
588 XVIII|             tele megzöldült esővízzel. Egy csomóban négy vagy öt csatlós
589 XVIII|               földön általa, míg végre egy fatörzsbe vágta fejét, s
590 XVIII|             nekiugratott az ároknak, s egy merész szökéssel keresztülvetette
591 XVIII|                szégyenlitek magatokat? Egy asszonyt akarni megölni.
592 XVIII|             nem – szólt visszapattogva egy makacs lúfő székely, köpcös
593 XVIII|             előttük a kapukat, aholott egy csapatot elhagyván Daczó
594 XVIII|       kiterelgetve társait a szobából, egy darab szenet vett elő a
595 XVIII|        feleselsz annyit vele? – kiálta egy hang a tömeg közől.~– Dobjátok
596 XVIII|                el.~Firtos Firi fölállt egy gömbölyű ébenfa asztalra,
597 XVIII|                bajuszt fessen korommal egy középkorbeli úri asszonyság
598 XVIII|               törni, zúzni, szaggatni.~Egy perc alatt össze voltak
599 XVIII|            nagybecsű órát, melyet csak egy évben egyszer kell fölhúzni,
600 XVIII|            kitudni, hogy mi mire való. Egy római antik urnát föltett
601 XVIII|             föltett a fejére sisaknak, egy csengettyűszalagot átkötött
602 XVIII|                a derekán öv gyanánt, s egy nagy Gutenberg-szobrot cepelt
603 XVIII|            aranyértékű darabjaival. Ha egy falut fölgyújtottak volna,
604 XVIII|        tetejébe pedig fölhúzták láncon egy gyönyörűen kivert korinthi
605 XVIII|            bokáig ért; megsejt azonban egy mellék-pinceajtót, azt egy
606 XVIII|             egy mellék-pinceajtót, azt egy fejszével beüti, s nagy
607 XVIII|        fejszével beüti, s nagy örömére egy egész sor hordót lát meg
608 XVIII|            mint méz. Végre mégis akadt egy akós átalagra, melynek lyukán
609 XVIII|        észrevéve ordítása sükerét, még egy borzasztóat bömbölt a futók
610 XVIII|               parkett közepére, s mint egy parlagi manó, belenyúlt
611 XVIII|            mimózák bokrai között, mint egy búsongó tündérvilági árny,
612 XVIII|          Szentpáliné háza állott. Csak egy szegletkő állt még a lehordott
613 XVIII|     gazdálkodnak kedvük szerint.~Bánfi egy szót sem válaszolt rá. Fegyverzetét,
614 XVIII|               alig érve a sorok elé. – Egy rabló darázsraj bonchidai
615 XVIII|            trombitaszó hangzott, midőn egy tizenkét főből álló lovascsapat
616 XVIII|        fejedelem hírnökét ismerék meg, egy széles vállú, óriási termetű
617 XVIII|               vagy akkor nekem is lesz egy szóm hozzád, amitől megsiketülsz –
618 XVIII|         pihenni, ha elfáradtak.~      ~Egy óra múlva a Torda felé vivő
619 XVIII|              ötlovas hintóban haladni. Egy csatlós fölnyergelt paripát
620 XVIII|             nyújt.~Egyszer Torda felől egy nyitott szekeret láta szembejőni,
621 XVIII|             szembejőni, melynek ülését egy szürke porköpenybe burkolt
622 XVIII|           kiálta neki, hogy álljon meg egy szóra.~A püspök nem értve
623 XVIII|      megdöbbenteni létszék Bánfit. Még egy utolsó buzdító gondolatja
624 XVIII|         megfordíták Bánfi határozatát. Egy ideig gondolkozva lovagolt
625 XVIII|            hagyá, most nagy bámulatára egy csoport cigányt látott,
626 XVIII|          havasok; és sehol sincs többé egy ház, mely őt elrejtené?
627 XVIII|              megszűnt őt ismerni, s ki egy nap előtt fél Erdélynek
628 XVIII|            várakkal rendelkezett, most egy gunyhót sem fog-e találni,
629 XVIII|                Ingyen haljon meg, mint egy halálra kergetett vad? Gondolkozott:
630 XVIII|            gúnyolják utána?~Lassankint egy eszme kezdett lelkében meghonosulni.
631 XVIII|          aljában, az úttalan völgyben, egy lovag botorkál, mint egy
632 XVIII|               egy lovag botorkál, mint egy sánta hangya.~Isten legyen
633 XVIII|             átkötve, melynek csatjában egy nagy gyémánt játszik millió
634 XVIII|                sötét hajzat közt, mint egy csillaggá tömött szivárvány
635 XVIII|               Semmi sem mozdul körüle; egy elátkozott tündérlak látszik
636 XVIII|               lenni az egész tünemény. Egy hang, egy szó nem hallik
637 XVIII|              egész tünemény. Egy hang, egy szó nem hallik sehol.~Ki
638 XVIII|            emberi?~Hisz ő maga magának egy világ, egy pokol! A hárem
639 XVIII|                maga magának egy világ, egy pokol! A hárem zengő falai
640 XVIII|                büszke főúr arca, hanem egy bukott félkirályé, aki annál
641 XVIII|                fürteivel. – Távolléted egy örökkévalóság, jelenléted
642 XVIII|              örökkévalóság, jelenléted egy rövid perc nekem.~Azraële
643 XVIII|           arcán észrevevé a változást. Egy kis kerek zsámolyt húzott
644 XVIII|             fejét, égő szemeivel, mint egy halálos beteg oroszlán.~
645 XVIII|               elébbi indulatokból csak egy gunyoros keserűség látszott
646 XVIII|         mennykőt!~A leány futott, mint egy karcsú zerge, s tündéri
647 XVIII|              szökelléssel tért vissza, egy nagy ezüst tálcát hozva
648 XVIII|        aranyozással, s megrakván velük egy széles, alacsonylábú asztalt,
649 XVIII|             amint visszahullott, éppen egy oldalkerevetre esett, és
650 XVIII|             félrevonva a lábszőnyeget, egy csapóajtót emelt fel, melyen
651 XVIII|                fel, melyen letekintve, egy mélyebb alacson terem tűnt
652 XVIII|              kanócot – mondta Azraële, egy vastag gyapotkötelet vonva
653 XVIII|            tervekkel volt tele szíved. Egy ország fejedelme volt benned
654 XVIII|           sorstól elválasztva, s talán egy fél világ hőse, ki nevével
655 XVIII|         ellenségeid ordítása, és ekkor egy földrengető dördülés, mely
656 XVIII|          fölkapta ölébe a delnőt, mint egy könnyű gyermeket…~Egy óra
657 XVIII|             mint egy könnyű gyermeket…~Egy óra múlva elsötétült a terem,
658 XVIII|             átvereslett a parázs, mint egy tízszemű szörnyeteg, s egy
659 XVIII|             egy tízszemű szörnyeteg, s egy lassan haladó tűzkígyó –
660 XVIII|             időre találta ki, hogy tán egy ajtó nyitva maradt, s a
661 XVIII|           parazsat kapva a füstölőben, egy viaszgyertyát meggyújta.
662 XVIII|         palástját akará fölvenni; erre egy összegöngyölgetett pergamen
663 XVIII|              gyávaság és becstelenség! Egy férfitól, aki úgy élt, miként
664 XVIII|              elbújni előlük, s elbújni egy rabnő karjai közé! Utálat
665 XVIII|            nekem. Ki el tudtam feledni egy nőt, aki önföláldozással
666 XVIII|               meg ellenségeim kezéből; egy kéjhölgy kezébe kelle jutnom,
667 XVIII|               pihenni, s alig volt ott egy óranegyedig, midőn lódobogást
668 XVIII|             bokrok rejtve tarták, s ím egy csoport fegyveres élén látta
669 XVIII|          indult. Nem messze az erdőben egy szegény parasztra akadt,
670 XVIII|              kifizetik érettem.~      ~Egy óranegyed múlva rettentő
671 XVIII|     avultjaimat viselni.~Azraële, mint egy kígyó, melynek farkára hágtak,
672 XVIII|              kegyességgel Csáky.~Bánfi egy végtelenül megvető tekintetet
673 XVIII|             meg a küszöbön. A szobában egy gyászba öltözött nő volt,
674 XIX  |               mit álmodozni, uram. Itt egy országos elvről s nem egy
675 XIX  |              egy országos elvről s nem egy emberéletről van kérdés.
676 XIX  |                 mintha azt várná, hogy egy mindeniknél nagyobb csillag
677 XIX  |                alattad, válts másokat. Egy percet ne mulassz sehol.
678 XIX  |               percet ne mulassz sehol. Egy élet van kezedben!~A lovászok
679 XIX  |             régi cselédjét, Andrást, s egy vég bársonyt adva át neki,
680 XIX  |             Imre kezét, fülébe súgva: „Egy lépéssel közelebb vagyunk”.
681 XIX  |                elősiető várnagy kezébe egy iratot ád. Ez Béldi Pál
682 XIX  |               nyittatja meg a kaput, s egy másik iratot ád a várnagy
683 XIX  |            alszanak egymás karja közt.~Egy percben lassú nyikorgással
684 XIX  |                is sejté, hogy e csókok egy halálramenő búcsúcsókjai.
685 XIX  |               tárva, szótlanul tekinte egy percig reá, azzal szívéhez
686 XIX  |          áldozatául; ne szálljon annak egy cseppje se azoknak fejére,
687 XIX  |                  Készen vagyok…~      ~Egy óranegyed múlva bebocsáttató
688 XIX  |     palloscsapás, mely Bánfit megölte, egy korszakot vágott ketté,