1-500 | 501-576
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 I | Mindenfelé erdők, évezredes ihar- és egerfák, és az erdők tövében
2 I | évezredes ihar- és egerfák, és az erdők tövében víz. Nagyszerű
3 I | mocsár, melyből vízi virágok és sás helyett óriási szálfák
4 I | hatolni ez úttalan, fűzfa- és nyárbokrokkal ellepett tömkelegbe,
5 I | mélysége, s a sötétzöld hínár és a sárga mocsárvirágok és
6 I | és a sárga mocsárvirágok és a kis feketepiros gyíkok,
7 I | rálépőt; még egy lépés, és ott a halál. Ez ismeretlen,
8 I | makkos fák, cser, tölgy és bükk díszlenek, oly magasak,
9 I | amit találni, az nagy, erős és bátor; sőt akkoriban még
10 I | urak, csatlósok, paripák és agarak itt fértek meg bizalmas
11 I | sajátságaival. A közelében fölhányt és félbenhagyott bástyák, egy-egy
12 I | azután változtak az idők és kedélyek, s a későbbi utód
13 I | homlok valami költői fényt és árnyéklatot vonnak a különben
14 I | bogárfekete török mén, skófiummal és pillangókkal kivarrott csótárján
15 I | előttetek, kinél kar, szív és fő oly erős, mint bármely
16 I | alsóöltönyt engedve láttatni és a piros szattyánsarukba
17 I | mozdulatai.~Az egész alak és arc inkább hódolatra hí,
18 I | hajladozó ifjúra vetődnek, és akkor annyi bűbáj, annyi
19 I | száraz vonások; – ritka haj és bajusz, szőke, ősszel vegyülve; –
20 I | történetek folyamán, rontva és teremtve mindenütt, ahol
21 I | kezében forgatva nagy emberek és országok sorsát!~A kopasz
22 I | emberben. Mindig kérdez, és ő maga sohasem felel.~E
23 I | indulj meg a vadászokkal és pecérekkel magad, s kerülj
24 I | vadászok közt a csodálkozás és hitetlenség zúgása kezde
25 I | egy kissé széttekinteni és észrevenni, miszerint mi
26 I | amazonra nézett, s nőttön nőtt és gyulladt a büszkeség lángja
27 I | hang; oly dörgő, oly mély, és mégis annyira csengő és
28 I | és mégis annyira csengő és átható.~Az amazon át engedé
29 I | ő még lenni, mint most – és ott is helyt fog állni.~
30 I | ötével-hatával egyrakáson, itt a víz és pusztaság közepett, e leásott
31 I | szarvascsalád pihen. Egy szarvasbika és egy szarvastehén két kis
32 I | maradni, minden tagjuk mozog, és minden mozdulatuk oly kedves,
33 I | követni. A délceg amazon és a szelíded ifjú. Mindkettőnek
34 I | legközelebb érte, az amazon és lovagja oldalvást futtattak,
35 I | hevert nagy süketen a nádból és sárból lehevert alomban,
36 I | hőseit, a daliát, az amazont és az ifjú lovagot.~A herkulesi
37 I | amazon öltönye volt tiszta és szakadástalan. A hölgy még
38 I | egyszerű, ízletes ebéd; a bor és a víg szó helyrehozá a kedélyeket,
39 I | körökben, nem úgy, mint most) és udvari intrigue-ekről, összevissza;
40 I | beszédnek, fölvevé kupáját, és elköszönté:~– Adjon isten
41 I | Nálatok még a török is szebb és jobb, mint minálunk. Hisz
42 I | túlizmos kan volt az, hátán és homlokán arasznyi magasan
43 I | bőr, lábai hosszúak voltak és izmosak, nagy röfögő orrával
44 I | hozzácsapott agyarával, és e csapás halálos volt, a
45 I | fel.~Az odaérkező rokonok és vendégek a megölt vadkan
46 I | gyermekeim – hörgé a férfi, és meghalt.~– Szegény bajnok! –
47 II | Lépjünk előbbre egy országgal és hátrább négy esztendővel.~
48 II | megfordított szakajtóra ülve, és e csöndes munka közben foly
49 II | közt. S addig ülnek ott, és mesélnek és dalolnak és
50 II | addig ülnek ott, és mesélnek és dalolnak és nevetnek a legcsekélyebb
51 II | és mesélnek és dalolnak és nevetnek a legcsekélyebb
52 II | jójcakát kívánnak egymásnak, és csevegve, sikongva elbúcsúznak
53 II | ritmusokat, a többiek alszanak, és nem hallják az abban foglaltatott
54 II | elég, testvérei, Bánfiné és Telekiné nagyasszonyomék
55 II | a házat vezérleni, magát és családját maga erejével
56 II | mélyvilágú dióbarna szemeket, és e szemekben mégis annyi
57 II | tűz, annyi villám látszik, és annyi hidegség: az orr,
58 II | hogy mosolyát nem osztják, és ha megnyílik, mégis oly
59 II | még, hogy azt elérhesse. És addig mindig fáradni, tűrni
60 II | addig mindig fáradni, tűrni és szeretni örömtelenül.~Apafiné
61 II | amire annyi hiábavaló arany- és ezüstpénz van felfűzve,
62 II | billentett, egyszerre sírt és kacagott, semmi szó sem
63 II | ott hallgatózott régen, és az – Apafi Mihály volt,
64 II | szavakat, gyöngédség, öröm és szerelem hangjait suttogva
65 II | vagyok – szólt Apafi –, és esküszöm, hogy sem ország,
66 II | annak keblére temetve.~– És ha az egész világ enyim
67 III | üljön kegyelmed szekerére, és jöjjön ki az én uram táborába,
68 III | orvost, ha felesége beteg, és gondolja meg, hogy azzal
69 III | dörömbözni kezde az ajtón, és kiáltozott:~– Apafi! Héj,
70 III | török –, menjen kend vissza, és kössön kardot, s mondja
71 III | valamennyi törököt, aki született és születni fog.~Akkor aztán
72 III | egyszerre, fiára gondolt, és e gondolat mellett a kísérő
73 III | szultán parancsolá azt őneki; és még többet is fog kegyelmedért
74 III | nagyúr.~– Álmélkodva hallom, és köszönöm, nem tudva, hogy
75 III | becsülettel, okossággal és emberséggel viselte magát,
76 III | emberséggel viselte magát, és hogy annyira meg tudta nyerni
77 III | fejedelmi trónjára emelje, és abban megerősítse.~– Engemet?
78 III | Igen, tégedet magadat, és azon nincs mit csodálkoznod.
79 III | koldusok vagy halottak, és másik intésére közkatonák,
80 III | megnyerhetni. Élj vele, és vissza ne élj.~– De kegyelmes
81 III | sógorom, esküdt ellenségem, és ő a kapitány; Szebenben
82 III | Tehát üljön neki kegyelmed, és írja meg a rendeknek a levelet.~
83 III | rögtön asztalt, pergament és veres tintát hozott. Apafi
84 III | ír.~Apafi reszketve írt és mondá:~– Minekutána…~A basa
85 III | ráordított:~– Mit „minekutána” és „annakutána”! Mit cikornyázza
86 III | tartalma határozott legyen és parancsoló.~Apafi megírta
87 III | Apafi kiverte pennáját, és fölsóhajtott, mondván magában: „
88 III | mehetek haza a feleségemhez és fiamhoz? – kérdé Apafi szívdobogva.~–
89 III | Kun István, Daczó János és Naláczi István uraimék,
90 III | s egy jó csoport karddal és lándzsával fegyverkezett
91 III | tekintsék őt ezentúl valóságos és igazi fejedelmüknek. A székelység
92 III | hogy valaha országgyűlés és fejedelemválasztás színhelyévé
93 III | úr, aki csak zsarláshoz és tivornyázáshoz ért, s hogy
94 III | kegyelmedhez, hogy biztatná és erősítené kegyelmedet.~–
95 III(1)| nyelvtani rendre akkoriban, és kivált Erdélyben nagyon
96 IV | őnagysága eközben vígan ült és mulatott Nagyszebenben.
97 IV | fölcukrozott, virágozott és narancsozott mandulatortát,
98 IV | azalatt bort, pecsenyét és süteményt, csak igazságot
99 IV | már vígan vannak az urak és asszonyságok. Az ebéd már
100 IV | Az ebéd már régen tart, és még soká fog végződni. A
101 IV | hűtőkben mindennemű hazai és külföldi borok, pompás velencei
102 IV | pompás velencei metszett és színezett kristályüvegekben;
103 IV | ezüsttálakon a legritkább vadak és madarak különnemű elkészítéssel;
104 IV | megköszönték a tiszteletet, és kihúzták magukat belőle,
105 IV | hátrahull, kezei finomak és fehérek; vele átellenben
106 IV | kétfelől mellette Béldi és Bánfi feleségei.~Kemény,
107 IV | komoly, méltóságos arc és kevés beszéd jellemzék,
108 IV | habosselyem ruhája nyakát és vállait elfedezve, egy sor
109 IV | Túlnan Béldi Pálné ül, férje és a fejedelem között. Még
110 IV | találja benne a fejedelem és a heves Bánfi s maga a szelíd
111 IV | országgyűlés.~Kemény tenyerével és szemöldei felrántásával
112 IV | Apafi István, Naláczi, Daczó és többek, a székelység, közel
113 IV | dolgot Kemény –, üljön le és igyék. Csak hadd jöjjenek
114 IV | teljék, szép engedelmesen és csinosan odakoccantotta
115 IV | mindenki tapsolt, táncolt és ujjongott.~Bánfi heves,
116 IV | nem hallgatna oda, lát és hall és figyelmez. Ő meglátta,
117 IV | hallgatna oda, lát és hall és figyelmez. Ő meglátta, hogy
118 V | Leghátul két poggyászszekér és egy nehéz, dinnye alakú
119 V | Mindenki vezérére néz, és meg sem moccan. Balfelől
120 V | ugyanannyi húst, kétannyi szénát és zabot, fontját kifizetvén
121 V | fegyver, csodálatos alakzattal és összerakással; közepén egy
122 V | az alkony világa piros és lilaszín foltokat vetett
123 V | török lovagba beleszeretett, és – természetesen rokonai
124 V | természetesen rokonai tudta és akarata nélkül – annak nejévé
125 V | eszembe jut nőm, ki ha engemet és fiát el talál veszteni,
126 V | örök időre barátságomra és hálámra, s parancsolhatsz
127 V | parancsolhatsz kardommal, vagyonommal és életemmel – azon esetben,
128 V | monda biztatóan –, én és nőm mint testvérünket fogjuk
129 V | természetes kíváncsiság és öröm ösztönzé.~Néhány óra
130 V | elvégezték egymás között, és mi annak igen fogunk örülni.~
131 V | azzal átölelte barátnéját, és Feriz béget kézen fogva
132 V | egymással, s ezer kérdést és feleletet téve egymáshoz.~
133 V | cifrázatai ragyogtak rubintól és krizopráztól; a terem hátuljában
134 V | A két gyermek, lépteket és hangokat hallva az ajtóban,
135 V | akiknek annyi kérdeni- és felelnivalójuk van, mint
136 V | cimpáin látható volt a lehelet és vér lüktetése.~Béldiné maga
137 V | hogy minden vallás jó, és mind az égbe vezet, csakhogy
138 V | Férjem pedig kitűnően jószívű és felvilágosult a többi között.~–
139 V | török legyen a férje.~– És lásd, Béldiné: Isten mégsem
140 V | könyv nélkül tudná énekelni. És ő nem is azon ember, akitől
141 V | most föláldozom érte férjem és fiam életét, kiket ez órában
142 V | végén ült a házigazda, Feriz és Aranka egymás mellett, Ferizzel
143 V | nevelünk belőle!~Kucsuk és Feriz egyszerre valami büszke
144 V | elhallgattak. Arcaik mosolyogtak, és szemeikben méla komolyság
145 VI | hadsereggel jött ellene, magyar és német hadak feles számmal
146 VI | állt szász polgárőrsereg – és a testőrül hátrahagyott
147 VI | mindhalálig.~A fejedelem és tanácsosai ijedten jöttek
148 VI | kiéheztessenek, s kutya- és patkányhúsra szoruljunk.~–
149 VI | evett, sem ivott bújában és aggodalmaiban, ily szorongattatott
150 VI | fejedelem, s befelé fordult, és ismét elaludt. Félálmában
151 VI | kikelve, kinézett az ablakon, és látta, hogy a sötétben minden
152 VI | egyszerre Apafi István, Naláczi és Daczó uraimék is beléptek
153 VI | keresztbe vetett karokkal, és szólt:~– Nagyságos fejedelem.
154 VI | maradj veszteg Segesvárott, és légy jó reménységben. A
155 VI | csapatokkal vigyáztass a falakon és a bejárások előtt. Az én
156 VI | szemközt megy Kemény Jánosra, és valahol őt találni fogja,
157 VI | ottan vele megütközik, és ha minden hadaival ottan
158 VI | hadereje, mint Keménynek, és az is agyonfáradva a terhes
159 VI | fejedelem ebédelni kezdett, és azt be nem végzé.~A magyar
160 VI | magyar urak Wenzingerrel és a fejedelemmel hosszas ideig
161 VI | hadban a számok értékeit, és a helyzetekét is, s össze
162 VI | Magyarországba, s ott új hadakat és ágyúkat véve föl, azon legyünk,
163 VI | előnkbe. Ha nem csalogat, és ütközetet áll, meg van nyerve
164 VI | Csak maradjon az kegyelmed, és intézkedjék, ahogy tetszik,
165 VI | csak a legnagyobb ügyesség és lélekjelenlét menté meg,
166 VI | Menj a sereg balszárnyára, és ott úgy cselekedjél, hogy
167 VI | ellenség fegyvere emésszen meg, és halva lássalak, mintsem
168 VI | minálunk. De bízzatok Allahban, és harcoljatok vitézül. Jobb
169 VI | válogatnunk, csak győzelem és halál között.~Azzal a kurtányokhoz
170 VI | fordult, aki egyszerre oldalt és elöl levén megtámadva, elveszté
171 VI | s nem levén többé helye és ideje nyugodt visszavonulásra,
172 VI | fejedelemé sötét volt düh és szégyen miatt. Hátra-hátra
173 VI | agyarkodással kiáltva le és fel egymásra.~Azon percben,
174 VI | piacon hasgatott köntösét és tört fegyvereit, miket török
175 VI | őket.~A visszatérők füsttel és vérrel voltak lepve, legvéresebb
176 VI | sebeknek, golyó, kardcsapás és lándzsadöfés.~Kucsuk leugrott
177 VII | sátora látogatók, hódolók és kérelmezők seregétől. Az
178 VII | már jöttek hozzá Naláczi és Daczó uraimék, mindegyik
179 VII | tisztelkedők, instánsok és hódolók.~A fejedelem mellett
180 VII | Naláczi, Daczó, Apafi István és Cserei János, kiket váltig
181 VII | családja a Bethlenekkel és Báthoriakkal hozatván kapcsolatba,
182 VII | kevesellené, odafordult Naláczi és Daczó uraimékhoz.~– Hát
183 VII | kegyelmetek számára?~Naláczi és Daczó uraimék már régóta
184 VII | fejedelemségét, el Kucsuk basát és Kolozsvárt. Neje állt előtte,
185 VII | azelőtt; a boldogsághoz és kényelemhez szokva, arca
186 VII | alakhoz.~Apafi feledve illemet és méltóságot, amint feleségét
187 VII | nemes volt, annak arcát és ajkait az összegyűlt rendek
188 VII | fejedelem családi örömei és gondjai néhány pillanatot
189 VII | fogai között.~– Hát Naláczi és Daczó uraimék mit akarnak,
190 VII | vetsz az ostromlók dühének? És akármik legyenek barátaid,
191 VII | legyenek barátaid, pogányok ők és idegenek, kiket nem szabad
192 VII | leend a basát szép színnel és szóval rávenni, hogy hagyja
193 VII | Apafiné okosan. – Van út és mód a vár birtokába jutni,
194 VII | fraternizációk, ígéretek és a körülmények fenyegetése
195 VII | sohase feledd, hogy az utókor és a túlvilág ítéletet mond
196 VII | gondold meg, amit mondasz és cselekszel. Most isten veled,
197 VII | fejedelemtől minden jót lehet kérni és várni, mert az elöljáró
198 VII | fejedelmi szilárdság, méltóság és erély látszott rajta honolni.~–
199 VII | hozzánk folyamodtatok, méltó és igazságos választétellel
200 VII | sem látná, s azzal Naláczi és Daczó uraimékhoz fordult,
201 VII | szeretne nyugodt képet mutatni, és fülig vörösödik. Alig bírták
202 VII | híveinket? Kegyelmed hűsége és okossága ismeretes előttünk,
203 VII | Ennyit megér a papiros és a tinta, amit kegyelmed
204 VII | nem várta volna Apafitól.~És midőn egyedül maradt vele,
205 VII | elsompolygék.~*~Pár nap múlva dob- és zeneszóval tartá Apafi Mihály
206 VIII | följebb megyünk. A tölgy- és bükkerdő elmarad, következnek
207 VIII | rajzolva a kelő napsugártól.~És előttünk mindig magasabb,
208 VIII | hegyjáró szemei előtt messze és magasan az ezüst havasok
209 VIII | hegycsúcsról száz meg száz hegy és völgy látszik meg, egymáshoz
210 VIII | egész ligete a narancs- és gránátalmafáknak körzé;
211 VIII | papirosvár: csupa aranyozott fa és festett üveg vagy zománcos
212 VIII | üveg vagy zománcos cserép és tarka szőnyegek. A hegyes
213 VIII | rondellán, minarén félholdak és lobogók. Egy repülni készülő
214 VIII | hirtelen megfordítá szpáhijait és beduinjait, s míg a hegyutakon
215 VIII | mögött kezdett el rabolni és gyújtogatni. Minden kísérlet
216 VIII | elvesztett a török vezér a magyar és osztrák seregek ellenében,
217 VIII | az erdélyi fejedelemség és az osztrák császár között,
218 VIII | alacsony homlokkal, kancsal és éles szemekkel, miknek keresztbenézése
219 VIII | kezdett öröm, hihetlenség és meglepetés miatt.~– Ha ez
220 VIII | bársonyvirágaik aranyló hímporát. És e padlat selyemszőnyegekkel
221 VIII | virágos kasmírpárnákkal. És mindenütt, mindenütt tündérek,
222 VIII | bevonva. Az oroszlán bús volt és szomorú. Egész nap mogorván
223 VIII | hallani a regét a tündérről és a halandó leányról?~– Egyszer
224 VIII | paloták oszlopai kristály és drágakő, s minden érzék
225 VIII | Szólj, mi kell? Parancsolj, és elhozom. Csillagok esnek
226 VIII | achátmedencében párolog az ámbra és nárdus, míg ott magánosan
227 VIII | tűnik ki a ritka szakáll és bajusz, ajkai és szemei
228 VIII | szakáll és bajusz, ajkai és szemei dagadtnak látszanak,
229 VIII | tud, ellenünk nem jöhet; és ha megtörténhetnék is, hogy
230 VIII | könyörtelen. Még egy óra, és ő elvisz téged.~– Alkudjál
231 VIII | bennünket, s őrt állasz, és ha vadra találunk, védni
232 VIII | dacos, harcedzett férfi és egy tarkapettyes párduc,
233 VIII | benne a porrá tört ámbrát és bóraxot, mely lobot vetve,
234 IX | IX. A fejedelem és minisztere~Néhány év folyt
235 IX | mely ország akkor, a római és török császárok kölcsönös
236 IX | arisztokráciájában, diák nyelvében és magyar dolmányában, sem
237 IX | sáncpuskákat látunk az udvaron és hosszú csatakígyókat. A
238 IX | nézve, ki szeretett könyvei és régiségei közt búvárkodni,
239 IX | jegyek. Sem nem cirill betűk. És egyáltalában nem hun írásjegyek.
240 IX | bivalyok ott hevernek Venus és Cupido kövekből kirakott
241 IX | most semmi: csak dudva és benne a nyulak, s más tisztátalan
242 IX | neki álgyúdurrogás kellett és ostromlott vár halála órájára.
243 IX | fülig levén borotválva és szüntelen mosolyogván, oly
244 IX | járt a feszes nadrágban és a sarkantyús csizmákkal,
245 IX | koszorúkkal, szélein arany és ezüst hímvarrással. Ilyesmit
246 IX | harmadikon egy török, egy magyar és egy francia kard, egy szalaggal
247 IX | Mind én cselekvém.~– És kegyelmed tudósítá a fejedelemnőt,
248 IX | Én csak azok ellen keltem és kelek ki, kiknek semmi joguk
249 IX | Teleki koronát Apafinak. És mindnyájan hazudtok, és
250 IX | És mindnyájan hazudtok, és meg fogjátok egymást csalni.~–
251 IX | menekvő urak, hogy házunkat és hazánkat megosszuk velük,
252 IX | kedvenc rabnőjét ígéretek és csábítások által részemre
253 IX | rabnőjével együtt, aki a legszebb és leggonoszabb leány volt
254 IX | meg, hogy lovadat, órádat és szeretődet sohase bízd másra!”~–
255 IX | ez ideig, pedig én nádori és fejedelmi udvarokat is láttam
256 IX | hogy engem fogasson meg, és szolgáltasson kezébe.~–
257 X | az ő tollát a füle mellé, és olvasá azon szép verseket,
258 X | akartak; ehelyett írt verseket és krónikákat nagy bőséggel.~
259 X | tehetett egyebet? Leült ismét, és írt megfoghatatlan mennyiségű
260 X | seperve, minélfogva por és pókháló látszott benne elég,
261 X | fölocsúdott, kereste a kenyeret és sajtot, s ahogy látta, hogy
262 X | elhitte, hogy már jóllakott, és ismét leült és írt.~Amint
263 X | jóllakott, és ismét leült és írt.~Amint ekképpen törné
264 X | tekintélyt; ez ugyan gróf és méltóságos úr, de olyan
265 X | te pedig gráciában vagy, és azonfölül hivatalbeli ember. –
266 X | levén királyzöld szattyánból és kivarrva skófiummal, kétfelől
267 X | öltözetének többi poros, tintás és zsíros alkatrészeivel.~–
268 X | menjen kegyelmed tüstént, és tegye meg a cirkálást haladéktalanul,
269 X | vevén a Torockó, Bánfihunyad és Bonchida közt eső helységeket.
270 X | a fanyalgó hivatalnok.~– És ha valahol azt fogják mondani,
271 X | kell megtörténnie. A kalauz és kegyelmed fogják egyedül
272 X | pedig ügyesség, gyorsaság és titoktartás. E három dolog,
273 X | sietve köté föl tarsolyát és rezes kardját oldalára,
274 X | keresztül; a mente, fringia és tarsoly csak úgy lódingolt
275 X | diákot, ez pedig őket szidta és mocskolta.~E lármára odaérkezék
276 X | Az én személyem szent és sérthetetlen. Én rendelem
277 X | seregei számára az enni- és innivalókat, én szedem be
278 X | innivalókat, én szedem be az adót, és én hirdetem ki; azért engemet
279 X | végtére megszabadulhatott, és ügetett tovább Abrudbánya
280 X | segítettem Korzár béget elfogni és megmérgezni, s hogy emiatt
281 XI | Sange Moarte~A cirkáló és kísérője fél napnál tovább
282 XI | diák, keverve magyarral és latinnal az oláh szót. –
283 XI | helyzetben maradt, bámulva és könyökölve.~– Ez süket vagy
284 XI | nyájas arcaik, gyöngyökkel és szalagokkal átfűzött fekete
285 XI | bocskorokkal. Még a tánc és ének is oly különböző volt;
286 XI | mellettük lobogó tűz vörös fényt és sötét árnyat vetett a vad
287 XI | felelék azok egyhangúan és komoly képpel, mint kik
288 XI | család, gyermekek, vének és tyúkok és kecskék. A falu
289 XI | gyermekek, vének és tyúkok és kecskék. A falu elején áll
290 XI | egy királyt, egy koldust és egy papot ragadva magával,
291 XI | ikonosztáz mögött állt a pópa és a cirkáló, aranyos képek
292 XI | Vannak-e közöttetek bűbájosak és varázslók, kik az ördögöt
293 XI | májfoltok voltak nyakán és testén, melyek, mint az
294 XI | vészben hullottak el. Az esőt és harmatot mind a Dainica
295 XI | ne idd meg tőlünk az esőt és harmatot. Így fordult el
296 XI | bíró –, bárcsak ködmenre és bocskorra teljék szegénységünktől,
297 XI | nemhogy festett posztóra és szattyánra vágyódjunk.~–
298 XI | az szüntelen az erdőket és barlangokat járja bolondképpen.~–
299 XI | milyen szorgalmas volt, és fiamat hogy szerette! Tizenhat
300 XI | miket maga kezével font és szövött, s nyakában kétszáz
301 XI | s nyakában kétszáz ezüst és húsz arany pénzből viselt
302 XI | cirkáló, a pópa, a bíró és Sange Moarte anyja beléptek
303 XI | arcáról – Sange Moarte.~A pópa és a bíró babonás kegyelettel
304 XI | Hallod-e, most idehallgass, és felelj arra, amit kérdek,
305 XI | Drakuluj2 mellett.~A pópa és bíró háromszor vetett magára
306 XI | elvezeti.~– Szent Miklós és minden arkangyalok nevére
307 XI | roppant bazaltszikla alapja és teteje kilátszik belőle;
308 XI | csizmáikat levetve, talpaikkal és tenyereikkel tartózkodának
309 XI | meredeken alá, egész sziklákat és kitördelt fenyőket szedve
310 XI | fogózva. – Ez eljön idáig, és mindnyájunkat itt csap agyon.~–
311 XI | összetöri magát, vagy fennakad.~És valóban lehete látni, hogy
312 XI | minden évben jéghegyek és hógörgetegek által szokott
313 XI | mikor körös-körül holt és hideg az egész természet.~
314 XI | növényzetük, ez ismeretlen bokrok és virágok örökké ott virulnak
315 XI | szabad ég alatt, viharok és jéghegyek és hófuvatok között
316 XI | alatt, viharok és jéghegyek és hófuvatok között díszlő
317 XI | tőlük, fölültek lovaikra, és mentek odább.~Zülfikár még
318 XI | legirtózatosabb megbántás és csúfság, amit török emberen
319 XII | öltözetük ezüstzsinórokkal és vitézkötésekkel sujtásozva.~
320 XII | bástyákra állított trombitások és tárogatófúvók rákezdték
321 XII | paripák mindennemű fajait és színeit, arab mént, erdélyi
322 XII | integetett felé a vendégsereg; és Bánfi mind e tisztelgést
323 XII | bársony főkötőben, arcán harag és megvetés eltitkolatlan jelei
324 XII | anyja méhében elhalva éhség és futások miatt. Mi tudjuk
325 XII | reánk; az egész világ harcol és vérzik, egyedül mi vagyunk
326 XII | mi országunkon belől úr és önálló a magyar. Nem nagy
327 XII | védni fogom az országot és fejedelmet, de védni fogom
328 XII | filléreitől megfosztatni, és megvédjük minden ellenségtől.
329 XII | nemesség nagy beszéddel és fegyverzörgetéssel távozott
330 XII | nevem: nemes nemzetes –~– És vitézlő – egészíté ki Bánfi
331 XII | pedig álltam fejedelmek és generálisok előtt, nagyobbak
332 XII | hatvanhárom óta a város és famíliám között.~– Rövidségnek
333 XII | szerzett fundusát! Az az enyim, és azon belül nekem sem ország,
334 XII | akkor benyitni hozzám.~– És én mondom kegyelmednek,
335 XII | szemeibe.~– Milyen szép, és milyen szomorú…~A hölgy
336 XII | karjaival, arcát odavoná magához és megcsókolá.~– E csók is
337 XII | hatodik hete, hogy eltávozál, és én nem lehettem veled.~–
338 XII | fényesebb a tiéd, mint az övé, és kevésbé veszélyes.~– Oh,
339 XII | betakartál palástoddal, és én akkor olyan boldog voltam…
340 XII | ébreszte fel bennünket, és én mégis olyan boldog voltam…
341 XII | keresztülvergődött; – öröm és keserv, félelem és harag,
342 XII | öröm és keserv, félelem és harag, szerelem és szerelemféltés
343 XII | félelem és harag, szerelem és szerelemféltés egymással
344 XII | Bánfiné nevetésen kezdte, és sóhajon végzé.~– Te tréfával
345 XII | hogy sokáig elmaradsz, és nem sietsz haza. – Bánfi!
346 XII | vagy – folytatá Bánfi –, és én nem segíthetek rajtad;
347 XII | Apafira, s én – Margitra – és mindketten boldogok vagyunk.~
348 XII | ekkor oly hirtelenkedő lesz. És ez állapota – pirulva kell
349 XII | pártnak, mely királyokkal és királyok ellen szövetkezett;
350 XII | nemes fölüti ellenük fejét? És ezeket Bánfi megbántá, kigúnyolta,
351 XII | kezekkel markolt. Leszidta őket és a fejedelmet egymás előtt
352 XII | melyek megdöbbenték lelkemet, és én nem akarom, hogy Apafi
353 XII | erőd: szerelem, éberség és önfeláldozás – viszonza
354 XIII | udvarra.~A lovag porral és tajtékkal volt lepve; amint
355 XIII | magad – fuss Bonchidára, és adj hírt”. Amit azontúl
356 XIII | elé páncélját, kopjáját és sisakját, s inte a fulladozó
357 XIII | átúsztattam a Körösön, s erdőkön és álutakon idáig jövék.~Bánfi
358 XIII | fölemelt dárdával rohant rá és társaira.~– Hajtsátok le
359 XIII | beduinok közül még nyavalygott és ordítozott.~– Verjétek ezeket
360 XIII | nesztelenül haladt a mezőségeken és harasztokon keresztül.~Nemsokára
361 XIII | ne gyújthassa. A templom és torony is tetőtlenül állott,
362 XIII | hullott alá az égő szurok és kénkő, néha egy-egy nehéz
363 XIII | beveheti a parasztoktól és nőktül védett helyet. De
364 XIII | kezében jó fegyver a fejsze és kasza.~Bánfi arca kigyulladt
365 XIII | meglátszott az ijedtség és düh elsápadása. Iszonyú
366 XIII | s nem törődve az arcára és vállára kapott sebekkel,
367 XIII | s minden oldalról nyilak és puskák irányoztattak a magyarság
368 XIII | tekintve. – Mindig szeretett, és sohasem mutatta.~S azután
369 XIII | tartott paizsra, s védve és támadva egyszerre. Ali basa
370 XIII | Ali basa meglepetve ez új és szokatlan modorú roham által,
371 XIII | mén ezalatt egymás szügyét és nyakát harapdálva, osztá
372 XIII | üldözött török had, a sötétben és zavarban majd ellenségeihez
373 XIII | feküdtek halva az utcákon és a templom körül, s csak
374 XIII | éppen most gyulladnak ki.~És valóban, a gyalui havasok
375 XIII | hagyva sátorait, tevéit és zsákmánnyal terhelt szekereit,
376 XIII | az alágördülő malomkövek és faderekak mindenünnen iszonyú
377 XIII | seregével együtt el van fogva, és egy oly sereg által, melynél
378 XIII | lehete.~– Nincs védelem és segítség, egyedül a felséges
379 XIII | foglak szabadítni téged és hadseregedet – monda Zülfikár.~–
380 XIII | van árulva minden.~– Ördög és pokol! – kiálta Bánfi elsápadtan.~–
381 XIII | útjából, s kétezer halottat és minden hadi készületét ott
382 XIII | hagyva, nagy vereséggel és bosszúval hazairamodott
383 XIII | szolgálva egyúttal magyarnak és töröknek, s mind a kettőtől
384 XIV | ha nem, akkor vendégeim. És így mégis isten hozta. –
385 XIV | vannak, s ez elég jó hely, és én nem tudok hová lenni
386 XIV | engedé magát Bánfinénak és Apafinénak mint az úton
387 XIV | elfogatását.~A két hölgy öröm és meglepetés kiáltásával futott
388 XIV | tréfa. Kegyelmed kezdte, és nevezte annak, mi folytatjuk.~
389 XIV | azon állatot fölkeresse és megölje, s Csáky László
390 XIV | állatot csakugyan meglátta, és üldözőbe vevé, midőn kegyelmed
391 XIV | a fejedelem elé lépett, és szólt:~– Uram! – Bocsánat
392 XIV | Minden izma reszketett düh és szégyen miatt.~– Uraim! –
393 XIV | közepett; s Apafiné lépett a nő és a férfiak közé. – Nemesemberek
394 XIV | testvéremet védni mindig – és kötelességem védni akkor,
395 XIV | erőszakkal gyűjtött lelki és testi erejétől, s ájultan
396 XIV | fejedelem nejétől, harag és szánalom közt ingadozó hangon.~–
397 XV | hegyes kúpfödelű, aranyozott és mázzal festett épületei,
398 XV | miknél napot, csillagokat és kivont kardot imádott. Ekkor
399 XV | tatárok; lerontották a várost és templomot, leölték a népet.
400 XV | mind. Itt feküdtek Hunyadi és lefejezett fia, László is,
401 XV | fenn virágos arabeszkek.~És ismét elveszté nevét a város.
402 XV | Körül a falakon vajdák és fejedelmek arcképei, trófeumok
403 XV | mögött zászlók-, paizsok- és buzogányokból összerakott
404 XV | színe java, ész, birtok és vitézség előkelői; a Bethlenek,
405 XV | követni. Jött új fejedelem, és ők fölvevék az apáik kezéből
406 XV | képeznek a székely követek és urak, egyszerűbb öltözeteikben
407 XV | fejedelmi bottal kezében. Körüle és háta mögött a külfejedelmi
408 XV | hímzett kardszalaggal, és Reverend abbé, mosolygó
409 XV | kik itt a derék emberek, és kik nem azok. Hisz Erdélyben
410 XV | Szép leend elnézni az erő és ész küzdelmét e három férfi
411 XV | nemzet határozata lesz.~– És a fejedelem nem mondhat
412 XV | eszme viszi: a hatalom – és a sors forgandó, s az ő
413 XV | kezdett. – Vitézlő karok és rendek! Tudvalevő dolog
414 XV | Oh, de nem irgalomkenyér és nem asszonykönny az, amiért
415 XV | folyamodtak! – Te, Bocskai és te, Bethlen, kiknek arcképeik
416 XV | lenne zsoldunkba fogadni. És most, midőn körös-körül
417 XV | hogy győztes hadsereggé-e? És ha volna is elég haderőnk,
418 XV | ki lenne vezére? Bethlen és Bocskai szellemét egyikünk
419 XV | s sarkantyút ütne fel, és én vinném őtet. – Értsen
420 XV | Mennyi vér kifolyott már, és semmi eredmény! Próbáljunk
421 XV | kik ész, tetterő, vagyon és férfiúi szépség dolgában
422 XV | ott ülnétek, ahol Pázmány és Eszterházy ülnek, nem maradna
423 XV | csatákat vívtok, ésszel és befolyással harcolnátok,
424 XV | a nemzet által lett nagy és hatalmas. Ha tielőttetek
425 XV | kieszközleni a békét a császár és a nemzet között, visszaszerezni
426 XV | erre segédkezet nyújtand – és bizonyára Teleki Mihály
427 XV | még több: mostoha ország, és mi mostohagyermekek! Ti
428 XV | Ti vétkeztetek mindig, és mi szenvedtünk miatta! Mi
429 XV | szenvedtünk miatta! Mi harcoltunk, és küzdelmeink gyümölcsét ti
430 XV | túlcsengő hangon. – Jog és törvény szerint nekem is
431 XV | korlátokat húztok Erdély és ő közötte, felelek szavaitokra
432 XV | annyira megváltozott, bú és eltörődés miatt. Szép szemei
433 XV | leend?~– Ő nálad marad, és özvegy lesz mindaddig, míg
434 XV | országgyűlésbe rohanjon, és fölordítson: Harc! Harc!
435 XV | fölordítson: Harc! Harc! És visszatorlás!~E pillanatban
436 XV | helységünk pecsétnyomóját – és harangját; – add át az országnak; –
437 XV | Ez volt Benfalva harangja és pecsétje, mely faluból az
438 XV | nyakáról leánya karjait, és monda neki:~– Eredj anyádhoz
439 XV | jártával lehet több is. Éhség és háború elpusztíták országunk
440 XV | föléledni a visszatorlást… És én azt mondom tinektek:
441 XV | szavazott. Ily nagy vala Béldi és Bánfi befolyása az országra
442 XV | oszló sokaság között Forval és Bethlen Miklós ismét találkoztak
443 XVI | Teleki ott járt a versengő és mulatozó urak között, s
444 XVI | magasabbnak hittek, mint őt – és éppen azt, aki azt megérdemelte.~
445 XVI | további terveit.~Teleki és párthívei egyedül maradtak
446 XVI | megőrült!~– Ezt mondta, és nem adja különben, ha mindjárt
447 XVI | létrehozhatónak?~Naláczi és Székely egymás szemébe mosolyogtak.
448 XVI | Székelynek, hogy íróeszközöket és pergament hozzon, s azokat
449 XVI | közelebb lépve az asztalhoz.~– És egyszersmind kérdjük kegyelmedtől,
450 XVI | csattogó hangon kiálta föl – és poharak között! Kegyelmetek
451 XVI | kiálta föl Apafi, szégyentül és bortul hevesen. – Rögtön
452 XVI | Hálából kegyelmed ezért közém és a fejedelem szíve közé fúrta
453 XVI | akarnak vele sújtani, a csapás és az áldozat között engemet
454 XVI | engemet fognak találni! – És te, két, cselédből válogatott –
455 XVI | zászlós úr, te, Székely és te, Naláczi, kik magatok
456 XVI | bátorságot, gondoljatok rá, és borzadjatok el, hogy azon
457 XVI | hogy vért kérhessetek tőle… És most, nagyságos uram, tegyen
458 XVII | azáltal halálosan van sértve. És ez leggyűlöltebb ellensége
459 XVII | aki őt így meggyalázta, és még ki tudja hogy. – De
460 XVII | írószereket kérve, leült, és írt Bánfinak. Az írás higgasztani
461 XVII | lovagjátékai alkalmával engemet és Bánfit együtt vívni láttál?…~–
462 XVII | tanács nem rossz, fogadd meg, és küldd el leveledet holnap,
463 XVII | tevé, lefeküdt, elaludt, és álmodott. Nejét és gyermekeit
464 XVII | elaludt, és álmodott. Nejét és gyermekeit látta, közöttük
465 XVII | írt levele volt. Föltöré, és újra elolvasá – s nagyon
466 XVII | azzal összetépte a levelet, és a tűzbe hajítá. Hogy kinevettek
467 XVII | olvasá belőle Béldi:~„Üdv és az ég oltalma rád és családodra. –
468 XVII | Üdv és az ég oltalma rád és családodra. – Erdély sorsa
469 XVII | kormányzását bízni. A váradi és temesvári basák, a határvidéki
470 XVII | a határvidéki fejedelmek és a tatár kán parancsot kaptak
471 XVII | hátráljon, kivált győzelme után és igazságos ügyében. És mégis,
472 XVII | után és igazságos ügyében. És mégis, a haza javáért el
473 XVII | fejedelem által aláírva és megpecsételve.~Béldi arca
474 XVII | ezen kötést rosszallom, és ellene leszek.~Teleki Mihály
475 XVII | csak tudtam a kegyelmed és a haza megmentésére, saját
476 XVII | ő legbecsületesebb ember és legjobb férj. Számolok erődre.
477 XVII | felelé: legyen igazság, és vesszen a világ: a nő nem
478 XVII | ám lássad, itt életről és halálról van szó, itt családod
479 XVII | törvény rendes útján jog és igazság szolgáltassék neki.~–
480 XVII | írást, s a fejedelem nevével és a magaméval együtt a tűzbe
481 XVIII | XVIII. A feleség és az odaliszk~Bánfiné ama
482 XVIII | Ki sem járt szobájából, és senkit sem fogadott el…~
483 XVIII | nem tudva semmit a Bánfi és neje közti feszültségről,
484 XVIII | mindennapi dolog.~Az ünnepély és lakoma végeztével, mely
485 XVIII | minő kincset bírt e szép és nemes vonásokban, midőn
486 XVIII | Bánfi közelebb lépett hozzá, és neje keze után nyúlva, azt
487 XVIII | megcsókolá homlokát, aztán arcát és ajkait. A nő engedte tenni,
488 XVIII | csak megvetésére érdemes? És mégsem tudja őt nem szeretni!
489 XVIII | hogy nem élhet vele többé, és érzi, hogy nem élhet nála
490 XVIII | nem élhet nála nélkül – és szeretne érte meghalhatni –
491 XVIII | szeretne érte meghalhatni – és az alkalom nem jön a meghalásra.~
492 XVIII | E távolság milyen kevés, és mégis milyen sok! Hallhatja
493 XVIII | ugyanazon pillanatban óhajt és iszonyodik, szeret és utál!~
494 XVIII | óhajt és iszonyodik, szeret és utál!~Miért nem lehet elfeledni
495 XVIII | márványszobor.~Egyszerre, az éj és a gondolatok csendjében
496 XVIII | bejöttek, halk csoszogás és suttogás hangjai közelednének.~
497 XVIII | félálmában, hogy fölkelt, és az ajtót bereteszelé. Csak
498 XVIII | erre támadt zavar, ordítás és sikoltás alatt nekiágaskodtatva
499 XVIII | Bonchidára; s nagy káromkodás és rendetlenség között eltávozának.~
500 XVIII | előttük.~A kulcsár vonakodott, és bebizonyítá, hogy azt neki
1-500 | 501-576 |