Part
1 I | emlékezettel.~*~A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon végtelen
2 I | miszerint mi nem mindnyájan vagyunk itt férfiak, hanem oly nemből
3 II | négy esztendővel.~Erdélyben vagyunk. 1662-dik az év.~Egy egyszerű
4 III | hozván magával.~– No, szépen vagyunk – dörmögé magában Apafi. –
5 III | Ebben ugyan szépen benne vagyunk – sóhajta magában Apafi
6 VI | ostromzárral legyőzni képtelenek vagyunk, oly eszeveszettnek pedig
7 VI | elfutnunk. Erdély közepében vagyunk; aki elfut, mire a határokig
8 VIII| Azraële~Ismét Magyarországon vagyunk, a Homolka hegyei közt.~
9 VIII| mutatva, szólt:~– Benne vagyunk.~A férfi meglepetve tekinte
10 IX | fejedelemmé lőn. Azon időben vagyunk, midőn Zrínyi Miklós véletlen
11 X | kivetve, hogy mi uraitok vagyunk. Az egész nem több, mint
12 XI | észre.~– Mariseli lakosok vagyunk, Marce Zárét égettük meg –
13 XI | kiismerni a tömkelegben.~– Közel vagyunk! – szólt egyszerre, amint
14 XII | harcol és vérzik, egyedül mi vagyunk nyugalomban, egyedül a mi
15 XII | miénk, s ha kicsiny emberek vagyunk is benne, de nem ismerünk
16 XII | az, mert mi nemes emberek vagyunk, de éppen azért vagyunk
17 XII | vagyunk, de éppen azért vagyunk urai a parasztnak, hogy
18 XII | és mindketten boldogok vagyunk.~E szavakkal gyöngéden megcsókolá
19 XIII| torlaszolva.~– Kénytelenek vagyunk őket menekülni hagyni –
20 XIII| s Angyal Mihály emberei vagyunk – kiáltának onnan fölülről,
21 XIII| egyben most mind egyenlők vagyunk, s nincs miért lenéznünk
22 XIV | mi már eléggé informálva vagyunk.~– Majd csak magam leszek
23 XV | a versailles-i udvarban vagyunk, ahol ilyesmit szabad mondani:
24 XV | míg most szabad ország vagyunk Isten kegyelméből. – Magyarország
25 XV | voltak sírva.~– Földönfutók vagyunk – zokogá Zsófia, atyja kebelére
26 XVI | barátom, mi, kik férjek vagyunk, jól tudjuk, hogy egy kardcsapást
27 XIX | Egy lépéssel közelebb vagyunk”. És az ifjú acélkezének
|