Part
1 I | naszádnak, a fák, miket ember soha nem irtott, ezredek óta
2 I | a hölgy még fiatalabb. Soha összeillőbb párt nem lehetne
3 I | vonások nem mosolyognak soha. Nagy, sötét, tengermély
4 I | ezt a gátot, hogy a víz soha el ne fogyhasson a házikók
5 II | vele ment, mert anélkül tán soha hírét sem hallottuk volna
6 II | azért rosszkedvűnek senki, soha egy keserű könnycsepp nem
7 V | hazád? Nem gondoltál hazádra soha?~Katalin büszke önérzettel
8 VI | elmentek Segesvárról, mintha soha ott sem lettek volna.~Halála
9 VII | asszony sírását sem bírtam soha kiállani, nem hallgathatnám
10 XI | sem senkihez nem szólt soha, s ha megszólíták, nem felelt
11 XI | viselt füzért. – Sange Moarte soha rá sem nézett a leányra.
12 XII | úton meg nem történendik soha; s ha alattomos cselszövés
13 XII | felejtettem még el a nevemet soha, ha kérdezték; pedig álltam
14 XII | nemesember nem fogja eladni soha vérrel szerzett fundusát!
15 XII | megcsalnál, sem tudnám meg soha. De lásd: van valami a női
16 XIV | én gondom. Én nem szoktam soha éhen-szomjan elbocsátani
17 XIV | hogy hozzá durva legyen, soha, bármennyire bosszantatik
18 XV | merészséggel át nem lépend soha.~– Tehát kegyelmednek Magyarország
19 XVI | Nem gyűlöltem én Bánfit soha.~– Tudom, miért titkolja
20 XVI | bocsátani, de egy csókot soha!~Béldi összerezzent, s nem
21 XVII | jogaink megrontására kezeinket soha, inkább tűrjük a bajt, mely
22 XVIII| udvari cselédség sem látta őt soha. Ki sem járt szobájából,
23 XVIII| kifejezéssel, minőt nem látott azon soha senki. Az erővel leláncolt
24 XVIII| mitől rettegnem. Nem tettem soha semmit, amiért az igazság
25 XVIII| szótalan és csüggeteg, miként soha. Még csak nem is üdvözli
26 XVIII| aki szeret, nem hágy el soha.”~Bánfi még folyvást szótlanul
27 XVIII| Ma örülni akarok, miként soha. Fejünk fölött üvölt a zivatar.
|